2025.07.20, Vasárnap, 18:34
Kezdőlap Regisztráció
Üdvözöllek, Vendég
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
A fórum moderátora: Mio  
Mookyul - Rokuro
szela00Dátum: Szerda, 2013.08.14, 15:37 | Üzenet # 1
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Mookyul - Rokuro + Lee, a Nagyfőnök biggrin

     
 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.08.14, 13:25 | Üzenet # 976
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Amit csak szeretnél. *Vigyorgok.* - Én benne vagyok. Szívesen csinálom. *Élveztem a dolgot nagyon.* - Igaz, igaz. Meg se kellett volna kérdeznem. *Kuncogok aranyosan.* - Öhm, elképzelhető. *Mosolygok.* - Örülök, ha tetszik. Nem baj, ha elalszol, akkor majd hozzád bújok. *Engem is lefárasztott az utazás, hát akkor még téged, mikor végig vezettél.* - Igen, de itt vagyok veled. Vigyázok rád szerelmem. Dőlök előre és adok egy puszit. Közben tovább gyúrom az izmaid, majd lassan átváltok simogatásba. Addig csináltam, míg el nem aludtál. Utána lemásztam rólad, majd bebújtam melléd és magunkra húztam a takarónkat.* - Szép álmokat... *Puszillak meg óvatosan és hozzád simulva nagyon hamar elaludtam én is. Reggel én még aranyosan hortyogtam és szinte rajtad feküdtem.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.08.14, 14:51 | Üzenet # 977
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor ezt megbeszéltük és persze én is csinálom, majd neked.*Mosolygok.* - Rendben kicsim.*Nem is kell sok és elalszom és csak reggel ébredek fel, az pedig meg se lep, hogy te alszol. Óvatosan kimászok, majd rendelek fel kaját és el is készülöm. Most is lazán öltözöm egy farmert és egy pólót veszek fel, amiben tényleg nem sokat láthattál. Amikor megérkezik a kaja, elkezdelek ébreszteni.*- Kicsikém ébredj fel.*Puszilgatlak.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.08.14, 18:08 | Üzenet # 978
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*A puszilgatásra édesen elmosolyodom.* - Még alszok ám... *Kuncogok aranyosan. Nagyon tetszett ez az ébresztő. Végül lassan kinyitottam a pilláim és ásítottam egy nagyot.* - Szia. *Csókollak meg, de még nem igen foglalkozok azzal, hogy te már elkészültél.* - Nagyon jó így ébredni. *Cirógatom a pofidat.* - Régóta fent vagy? *Még kóma voltam kicsit.* - Jót aludtál?

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.08.14, 18:19 | Üzenet # 979
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Kis sunyi.*Kuncogok.* - Jó reggelt.*Viszonozom a csókodat.* - Amúgy szép a mandulád.*Nevetek fel.* - Sokszor fogsz még így ébredni.*Csókolok a tenyeredbe.* - Már rendeltem fel reggelit és elkészültem, szóval egy kis ideje igen.*Túrok bele a kócos hajadba.* - Igen és te? Veled mindig.*Csókolok a nyakadba.* - Na de együnk és utána készülj el, jó? Majd este lustizol.

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.08.14, 20:59 | Üzenet # 980
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Köszi. *Nevetek veled.* - Jól hangzik nagyon. *Örültem neki.* - Hm, értem. Köszönöm, hogy hagytál még aludni. *A hajamra jólesően sóhajtok egy nagyot.* - Nagyot jót hozzád bújva. *Olyan jó volt egy ilyen egyszerű reggeli beszélgetés is. Nyakamra nyögtem egy aprót.* - Rendben, elkészülök. *Ülök fel és még azért megölellek.* - Jobb, mint a kávé. *Kuncogok és elengedlek.* - Gyorsan felöltözök és akkor tudunk együtt enni. *Mászok ki az ágyból, de még azért adtam egy apró puszit. Kerestem egy pólót és egy farmert, amibe bele is bújtam.* - Egyébként... most is nagyon jól nézel ki. *Övelem magam éppen, majd belebújtam a felsőmbe.* - Majd később megcsinálom a hajam. *Nyújtózkodok egy jó nagyot.* - És mit reggelizünk? *Kérdezem kíváncsian és édesen.*

 
MioDátum: Hétfő, 2016.08.15, 12:16 | Üzenet # 981
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Sose keltelek fel, ha nem kell.*Hiszen tudtam, hogy imádsz aludni.* - Igen, nagyon jó volt.*Mosolygok.* - Édes vagy.*Ölellek magamhoz és megpuszilom a buksidat.* - Jól van, de nyugi.*Simogatom meg a buksidat.* - Köszi, te is.*Mérlek végig.* - Rendben kicsim, de megfésülöd és elég annyi.*Kuncogok.* - Amiket szeretsz mindenből rendeltem fel egy kicsit, szóval tudsz válogatni, de ha kell még valami csak szóljál.*Mondom és enni kezdünk. Nálatok megszoktam, hogy eszek így most is így teszek, bár nincs nagyon étvágyam, de úgyis rám parancsolnál. Látszik egyre jobban izgulok és kezdek kissé ideges is lenni.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2016.08.20, 01:49 | Üzenet # 982
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen, mert egy isten vagy. *Mosolyodom el.* - Bocsi, kicsit izgatott vagyok. *Kuncogok.* - De az is idő és most inkább éhes vagyok. *Magyarázom édesen.* - Nagyon szépen köszönöm. *Sejtettem, hogy úgy se hagytál ki semmit a listából. Nagyon örültem, hogy együtt reggelizünk.* - Szerelmem... *Simítok a kezedre és megfogom.* - Minden rendben lesz. *Cirógatom a kezed nyugtatólak, nem akarom, hogy ideges legyél, bár tudom jól, hogy ez lehetetlen.* - Még régi barátokkal is találkozhatsz, az jó, nem? *Próbáltam a pozitív dolgokat mondani.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.08.21, 15:02 | Üzenet # 983
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Isten? Azért ez tényleg túlzás, de édes vagy.*Kuncogok.* - Semmi gond.*Cirógatom meg a pofidat.* - Szívesen.*Biccentek.* - Igen tudom, csak nagyon rég mentem el és nem is tartottam senkivel a kapcsolatot, lehet hogy haragszanak.*Persze biztos nincsen így.* - Nem tudom, hogy mennyien lakhatnak még itt, sok idő telt, de majd kiderül és igazad van.*Csókolom meg a kézfejed.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.08.21, 19:50 | Üzenet # 984
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nem hiszem, hogy haragudnának, hiszen egyik sem önszántadból történt. Lehet csak aggónak és nagyon büszkék mellette. *Mosolyodom el kedvesen.* - Nem kell félned. Vigyázok rád. *Persze ez nem jelent sokat, de akkor is vigyáztam rád, csak hát a magam módján.* - Mint te rám. *Picit elpirulok a csókodra. Odahajolva adok egy puszit.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.08.21, 21:34 | Üzenet # 985
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen tudom, bár kereshettem volna őket, mondjuk az edzőmnek később írtam meg még pár barátomnak.*Mondom.* - Remélem.*Bár biztos igazad van, de ilyen téren annyira nincsen önbizalmam.* - Igen tudom kicsim és nem arról van szó, hogy félek vagyis úgy mondanám, hogy nagyon sok érzelem kavarodik bennem. 17 évesen voltam itt utoljára és az nem ma volt.*Sóhajtok fel.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2016.08.23, 08:27 | Üzenet # 986
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Barátoknál ilyesmi nem számít. *Legalábbis én úgy voltam vele, hogy igaz barátoknál mindegy mennyi idő telik el, ugyan úgy tudtok majd beszélgetni.* - Értem. *Hallatok el és kicsit elgondolkozom.* - Csak szeretném, ha tudnád, hogy melletted vagyok. Számíthatsz rám. *Szerettem volna, ha érzed, törődök veled.* - Nem vagy öreg. *Mondom szelíden.* - El sem tudom képzelni, hogy mit érezhetsz.

 
MioDátum: Csütörtök, 2016.08.25, 11:51 | Üzenet # 987
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igazad van.*Puszillak meg.* - Igen tudom kicsim és ez nagyon sokat jelent. Tudod egyedül nem is tudtam volna eljönni.*Nagyon sok erőt adsz nekem, nem is tudod, hogy milyen sokat.* - Attól még sok idő telt el és sokszor azért annak érzem magam, bár tudom, hogy nem vagyok.*Kuncogok.* - Nem is kell szépségem, elég hogy mellettem vagy.*Cirógatom meg az arcodat.* - Aztán jól tömd meg a pocidat és majd ebédelni meg elmegyünk, majd étterembe ha megfelel.

 
szela00Dátum: Csütörtök, 2016.08.25, 20:28 | Üzenet # 988
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Bármikor. *Mosolyodom el. Tényleg nem tudtam, hogy mennyit is tudok neked segíteni.* - Bár öregen is rettentő dögös leszel. *Sóhajtok egy nagyot és szeleburdin álmodozom.* - Rendben. *Bújtatom is a pofim, imádtam, ahogy hozzámértél.* - Ó, nem kell félni. Kihasználom, hogy ehetek. *Nevetek fel. Én is azért fogytam, amíg baj volt, főleg az idegtől, de már lassan összeszedtem magam, mondjuk közel sem volt olyan gáz, mint nálad.* - Megbeszéltük. *Mosolyodom el.* - Az egész nap a tiéd, hogy körbevezess.

 
MioDátum: Szombat, 2016.08.27, 00:21 | Üzenet # 989
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Te pedig gyönyörű, ahogyan megbeszéltük.*Kuncogok.* - Mintha, máskor nem ehetnél.*Sose voltál fogyókúrára fogva.* - Örülök, hogy ismét ilyen jó étvággyal eszel.*Teszem még hozzá.* - Igen de én úgy mondanám, hogy a miénk.*Mosolyodom el, majd lassan befejezzük a hamit.* - Akkor csináld meg a hajad.*Csókollak meg és addig kimegyek egy cigire és egy kávéra a teraszra, de az idegességem egyre nő és ez látszik is rajtam.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.08.28, 21:15 | Üzenet # 990
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen. *Mosolygok boldogan.* - Jó, igen, de ha le akarlak nyomni, akkor erre is figyelnem kell rendesen, nem csak ímmel-ámmal. *Magyarázom édesen.* - Hát még én, hogy te. *Nagyon örültem neki, főleg annak, hogy még most is reggelizel, mikor itt vagyunk.* - Ezzel nem fogok vitatkozi. *Jól esett nagyon ez a javítás.* - Oké. *Csókod még viszonozom, majd bemegyek a fürdőbe. Gyorsan megfésülködtem és mivel annyira tetszett, ismét befontam, de most kicsit máshogy. Nagyon lazán és könnyedén. Mikor végeztem, kicsit nézlek, majd kimegyek hozzád.* - Kész vagyok. *Ölellek át hátulról és nyugtatólag cirógatom a pocid.*

 
MioDátum: Szombat, 2016.09.10, 20:10 | Üzenet # 991
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Tudod próbálkozni szabad édesem.*Kuncogok.* - Helyes.*Kacsintok rád. Kint amikor átölelsz megfordulok.* - Gyönyörű vagy, tényleg kell ilyen képeket csinálni.*Simítok végig a hajadon.* - Menjünk.*Csókollak meg.*  - Egyszerűbb kocsival menni.*Mondom, majd így is teszünk. Útközben nem mondok semmit, amíg meg nem érkezünk. Leparkolok, majd kipattanva neked is kinyitom az ajtót.* - Fel lett újítva a suli, bár előtte is meglepően szép volt.*Mondom, majd bemegyünk. A portásnak elmondom a nevem és kapásból be is enged minket.* - Nem hittem, hogy így megmaradt a nevem.*Mondom meglepve, majd elindulunk az első emeletre.* - Kíváncsi voltam vajon itt vannak még az érmeim és igen.*Állok egy vitrin előtt, ahol láthatod, hogy nagyon sok az én nevemhez fűződik. Voltak ott érmek, kupák és még képek is.* - Ezt nem hiszem el jól látnak a szemeim? Mookyul?*Szólal meg egy férfi mögöttünk, akit már a hangja alapján felismerek.* - Hello Sensei.*Köszönök neki mosolyogva, amikor megfordulok.* - Rég találkoztunk.*Mondom, mire odalépve megölel.* - De még milyen rég, jó látni kölyök.*Suttogja. Az ölelését viszonozom nagyon jól esik.* - Kölcsönös érzés.*Mosolygok, majd elengedjük egymást.* - Hagyj mutassam be a páromat. Rokuro a párom, ő pedig a legjobb edző akit ismerek Lucas.*Aki kezet is fog veled.* - Nagyon örvendek. Szóval a fiúk mellett kötöttél ki.*Kuncog.* - Igen így történt.*Ölellek magamhoz.* - Már régen is sok szívet tört össze, most meg főleg lemerem fogadni.*Vigyorog, majd lágyabban elmosolyodik.* - Tényleg még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy.*Simogatja meg az arcomat, majd megszólal a csengő.* - Órám lesz, mi lenne ha csatlakoznátok és utána tudnánk beszélni. A gyerekek is biztos örülnének neked.*Hiszen sokat hallottak rólam.* - Rendben.*Ki is megyünk az udvarra és ahogy mondta a srácok nagyon örülnek. Igen csak jól esik, de kissé zavarba ejtő is. Ott is hagyj velük és addig veled beszélget.* - Még mindig olyan, mintha álmodnék.*Annyira hihetetlen neki, hogy lát.* - Mindenkit megviselt a családja halála, nagyon jó emberek voltak, ahogyan Mookyul is az és a tehetségét pedig azóta se körözte le senki. Hatalmas jövő állt előtte, sorra jöttek az egyetemek, szinte versenyeztek érte. Biztos vagyok benne, hogy ha a futás mellett marad, akkor a legjobbak közé emelkedik, de ezt megtette másként.*Mosolyodik el büszkén.* - Most akkor jól van ugye? Nyomon követtem mindig és az a cikk, nagyon kiakadtam. Még írtam is az újságoknak, nem mintha egy ilyen kisember szava, mint én számítana, de nagyon felbosszantott.*Szorul ökölbe a keze és le se veszi rólam szemét.* - Boldognak tűnik, úgy mosolyog, mint régen, csak már egy felnőtt férfi...

 
szela00Dátum: Szerda, 2016.09.14, 23:24 | Üzenet # 992
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Most is csinálhatunk. *Mosolyodom el. Előveszem a telefonom, majd adok egy puszit az arcodra, miközben csinálok egy képet.* - Ez lesz a hátterem. *Nagyon jó kép lett.* - Rendben. *Viszonozom csókod. Csak követlek aztán. Az úton én sem beszélek, csak finoman simogatom a combod. Időm sincs kinyitni magamnak az ajtóm, te már ott is teremtél.* - Látszik, hogy szép volt. *Tényleg gyönyörű épület volt.* - Én nem is csodálkozom. *Kuncogok a nevedre, hiszen tudtam, hogy mennyi munkád volt az iskolában. Az érmeket látva, leesett az állam.* - Istenem, újra beléd zúgtam. *Nézegetem a képeket.* - Nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád. *Bár eddig is az voltam. Meglepődtem az idegen hangra, de annyira szívmelengető volt az egész jelenet. A páromra kissé elpirultam és kezet nyújtok rögtön.* - Én is szintén. *Azért zavarban vagyok, de látszik, hogy mennyire boldog. Tudtam, hogy ő egy fontos ember az életedben és jól esett, hogy így bemutattál. Én is kicsit bújtam az ölelésedre.* - Az enyémre vigyáz. *Hiszen nem fogod összetörni, ezt tudtam jó. Én csak bólintottam és mentem veled. Annyira édes vagy, hogy kicsit zavarba jössz, imádtam ezt a szerénységet benned.* - Igen, engem is meglepett, hogy el szeretett volna jönni, de annál jobban örülök. Talán ez azt jelenti, hogy szép lassan, apránként közelebb kerül ahhoz, hogy jobban legyen. *Hiszen egy ilyen eseményt feldolgozni nem lehet.* - Nagyon sajnálom, hogy nem találkozhatok velük. *Szomorodok el.* - Mookyul rengeteg mindenben tehetséges. *Bólintok is egy aprót.* - Hát... mondjuk úgy, hogy alakul. Napról napra jobban lesz, de az a cikk... enyhén szólva is kiverte a biztosítékot nála és teljesen jogosan. Undorító. *Szorul ökölbe a kezem, mert rettentő dühös voltam érte.* - Nem az számít, hogy mekkora a tett... de ez Mookyulnak szerintem nagyon sokat fog jelenteni. *Mosolyodom el kicsit és én is téged figyellek.* - Remélem az. Fontos a boldogsága, megérdemli. *Jó volt hallani nagyon.* - Az csak a külső. *Kacsintok egy aprót és elnevettem magam.* - Tud nagyon aranyosan kisfiús lenni. *Magyarázom, azért rám volt írva, hogy fülig szerelmes vagyok.* - De remek férfi, amit magának is köszönhetek. *Sajnos a szüleidnek nem tudtam megmondani, hogy milyen csodálatos vagy.* - Mesélne nekem róla? Rettentő kíváncsi vagyok.

 
MioDátum: Péntek, 2016.09.23, 12:02 | Üzenet # 993
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Édes vagy, majd küld el.*Valóban nagy jó lett.* - Köszönöm.*Mosolyodom el, annyira édes vagy.* - Ez így van és ez kölcsönös.*Puszillak meg, és a tanárom csak elmosolyodik.* - Valóban jó jel, nagyon jó.*Bólint.* - Nem volt, olyan aki nem kedvelte volna őket, maximum az irigyek.*Mondja kedvesen, de őszintén.* - Ez így van, hiszen a tanulásban is élen járt és úgymond szinte pofátlan módon a kisujjából kirázta.*Kuncog.* - Megértem, erre mindenki kiakadna és nagyon remélem az újságíró maga az újság is megkapta a büntetést ezért, még ha enyhe is, jobb mint a semmi.*Mondja, majd csak bólogat.* - Egyetértek mindenben.*Kuncog.* - Nekem?*Lepődik meg.* - Szívesen mesélek róla. Mindig is eleven és pörgős gyerek volt, de sejtem ez most se változott.*Nevet fel egy picit.* - Meg voltak a komiszságai, de semmi durva vagy sértő. A mostani diákjaim is fantasztikusak, de tudod olyan futóm, mint Mookyul nem volt. Már nézni is élvezet volt, hiszen látszott, hogy mennyire szereti, amit csinál és ez által másokat is motivált. Nagyon jó csapatkapitány volt és mindenkit segített. Az ellenfeleit is becsülte és ami a legfontosabb sosem szállt el és szerény maradt, ez főleg naggyá emelte. Megtehette volna, hogy kis királyként járkál, hiszen kevés vetélytársa akadt, de ő nem tette. Fontos volt neki a győzelem, de maga a futás volt neki a lényeg.*Mesél neked.* - Például egyik versenyen elesett az egyik futó és ő visszament, így nem hogy első nem lett, hanem utolsó, mert a fiút maga elé engedte. Ez a tett egy éremnél is többet ért.*Mosolyodik el büszkén.* - Bár tény nagyon makacs és ez egyben jó is és rossz is volt. Képes volt a végtelenségig hajtani magát és nem egyszer nekem kellett haza zavarnom vagy éppen eltiltanom a futástól, mert beteg volt vagy éppen túlságosan is túlhajtotta magát és akkor ment a hiszti.*Nevet fel.* - Tényleg nagyon jó őt látni, nem volt nap, hogy ne jusson eszembe és ne imádkozzak érte.

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.09.26, 00:38 | Üzenet # 994
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen, megértem. Én is biztos kedvelném őket. *Mosolyodom el.* - Nem csalódtam. *Nevettem el magam.* - Maradjunk annyiban, hogy nem hiszem, hogy szárazon megússzák. *Biztos voltam benne, hogy Lee intézkedett igen keményen.* - Hát, gondolom magával is rengeteg időt töltött és ugyan nem sokat mesélt, de azt nagy tisztelettel. *Magyarázom édesen.* - Egy kicsit sem. *Azért vicces, hogy mennyire felismerhető vagy így is.* - Remélem egyszer még látom futni. *Sajnos nekem ez kimaradt.* - Nincs véletlen egy megmaradt felvétel? *Kérdezem nagyon kíváncsian, látni akartalak. Amit mesél az edzőt, az meg sem lepett. Mindig jó ember voltál hatalmas szívvel és emberséggel. Talán ezt szerettem benned a legjobban.* - Igen, ez még most is megvan... néha rá kell szólni, hogy elég lesz. *Mosolyodom el.* - Szerintem ő is sokat gondolt erre a helyre, biztos hiányzott neki. *Hiszen tudtam, hogyan kellett élned egy darabig.* - Mookyul egy igazi csoda, csak ő nem hiszi el. *Figyellek közben. Őszinte szeretet és csodálat volt a tekintetemen.* - Maradtak itt régi barátai közül a környéken? *Érdeklődöm, jó lett volna, ha velük is összefutunk.*

 
MioDátum: Szerda, 2016.09.28, 20:50 | Üzenet # 995
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ők meg téged.*Mosolyodik el.* - Akkor jó.*Ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetést.* - Ebben igazad van, mintha a fiam lett volna.*Mondja nagyon lágy hangon.* - Szerintem fogod, ha már ide is eljött vagyis én úgy gondolom, talán még most, mert a kölykök biztosan fűzögetik és én is megnézném.* - Igen vannak, szívesen mutattok és nyugodtan vihetek el, meg vannak képek is. Amikor elment mindent itt hagyott, ami a futáshoz fűzte, de én elhoztam és talán el is viszi magával, de ha nem akkor is megőrzöm.*Mondja, majd felnevet.* - Nem csalódtam és ez nem is fog változni.*Kuncog.* - Szerintem is.*Ért mindkettő állítással egyet.* - Akik közel álltak hozzá ők nem, de a családtagok itt vannak és ott tud érdeklődni, ha szeretne. Nagyon örülne neki mindenki, ebben biztos vagyok.

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.10.09, 14:42 | Üzenet # 996
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Köszönöm... *Ez nagyon jól esett.* - A gyerekeknek úgy se tud nemet mondani. *Nevettem el magam.* - Nagyon szépen köszönöm. Szívesen megnézek párat, de el nem viszek semmit. Majd ha ő készen áll rá, akkor elhoz mindent egyben. *Legalábbis szerintem kár lenne ott kerülgetned egy emléket, amit fájdalmat okoz.* - Nem, nem fog... de nem baj. *Kuncogok én is.* - Rendben, köszönöm. Szerintem is örülnének neki és talán jót is tenne neki, ha hallaná másoktól, hogy az a cikk egy badarság. *Nézlek közben és annyira büszke voltam rád.* - Ha ő nem is, lehet én elkérem majd az elérhetőségeket. Később még lehet szükség lesz rá, még ha most nem is. *Nem tudtam, hogy jelen pillanatban mit szeretnél, de elképzelhető, hogy idővel szívesen találkoznál mindenkivel.* - Rendben lesz. *Mosolyodom el.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.10.09, 23:08 | Üzenet # 997
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Csak magadnak.*Mosolyog.* - Ebben van valami, de azért figyelek rájuk, hogy ne legyenek túlságosan erőszakosak.*Még ha nem is szándékosan teszik.* - Igen, így a legjobb. Megadom, majd a számom a kölyöknek, azért remélem, legalább telefonon tudunk beszélni, meg szívesen meglátogatnám, amikor ő is úgy érzi és persze ráér, hiszen biztos nagyon elfoglalt lehet.*Mondja.* - Ahogyan mondod.*Bólogat.* - Itt a városban, na meg aki ismeri tudja nagyon jól, hogy azok az állítások mind hazugságok.*Szorul ökölbe a keze, ettől mindig ideges lesz.* - Tudod Rokuro az a baj, hogy sok irigy és rosszindulatú ember van és ezt Mookyul hamar megtapasztalta. Nem egyszer vádolták meg, hogy doppingol vagy ehhez hasonlók és volt egyszer, hogy tényleg mintát kellett, csak neki adnia, persze feleslegesen. A sikernek meg van a hátránya is.*Sóhajt fel.* - Megbeszéltük. Örülök, hogy ilyen jó kezekben van a fiú.*Paskolja meg a vállad.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2016.10.11, 22:25 | Üzenet # 998
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Hát ha átlendülnek a ló túloldalára, szerintem Mookyul is lerendezi szépen. *Biztos voltam benne, hogy le tudod őket szerelni, ha akarod.* - Biztos vagyok benne, hogy szívesen tartaná a kapcsolatot... és lehet, hogy elfoglalt, de a fontos dolgokra mindig szakít időt. *Mosolyodom el lágyan. Csöndesen hallgatom az edzőt. Sejtettem, hogy sosem volt egyszerű életed, de akkor melletted volt mindenki.* - Igen, sokszor mondta nekem is, hogy meg akar ezektől védeni... hogy nem kell, hogy engem is támadjanak. *Akár régebben, akár most.* - Így már értem... bár amúgy se hiszem, hogy rosszat akarna valaha is. *Hiszen mindig vigyázol mindenkire.* - Igyekszem. *Pillantok fel és kicsit zavarban vagyok.* - Lehet, hogy a sors nagyon csúnyán elbánt vele, de végig olyan erős volt. *Nézlek közben.* - Ráfér most a lazítás, még a hősöknek is jár egy kis pihenő. *Kuncogok édesen.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.10.16, 20:35 | Üzenet # 999
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igazad van.*Bólint mindkettőre.* - Ő mindig is ilyen kis védelmező volt.*Mosolyodik el.* - Szándékosan sose, de ugye ő is emberből van és tud hibázni, de bocsánatot kérni is és ez nagyon sokat számít.*Tudja jól, hogy én sem vagyok szent és én is tudok szemét lenni, mint tapasztaltad, de élvezetből szántszándékkal, ilyet sose tennék.* - Nagyon becsülöm benne az erejét is, hiszen ez még egy felnőtt számára is nagyon nehéz lenne.*Mondja, majd elmosolyodik.* - Ennél szebben, én se mondhattam volna.*Kuncog.* - Kicsit megmenekítem.*Kuncog, majd odajön és elkezd órát tartani, persze mi meg várjuk.* - Jól elbeszélgettek?*Érdeklődöm és kicsit távolabb leülünk.* - Megvárjuk jó?*Kérdezlek és tényleg jól vagyok és már nem is vagyok ideges.*

 
szela00Dátum: Szerda, 2016.10.19, 00:50 | Üzenet # 1000
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen, bizony sokat. *Hiszen én se haragudtam semmiért, bár tény és való, hogy megdolgoztam azokért a negatív dolgokért, amiket kaptam tőled, megérdemeltem.* - Igen, nagyon nehéz. *Bólintok is egy aprót. Örültem, hogy ilyen jól elbeszélgettek a régi edződdel.* - Igen, nagyon. *Bólintok és leülök veled.* - Természetesen. *Nem is volt kérdés, hiszen valahol azért jöttünk, hogy találkozhass vele nyugodtan.* - Megnyugodtál, szerelmem? *Kérdezem kíváncsian és azért a kezed megfogtam.* - Jó volt beszélgetni a diákokkal?

 
Keresés: