|
Mookyul - Rokuro
|
|
| szela00 | Dátum: Szerda, 2013.08.14, 15:37 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Mookyul - Rokuro + Lee, a Nagyfőnök 
 
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2018.08.21, 21:17 | Üzenet # 1126 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem igen örülök, amikor meghallom a hangodat. Köszönésedre nem reagálok, de végül csak rád pillantok.* - Komolyan, hogy nincsen nyugtom.*Morgom.* - Amúgy hello.*Köszönök végül és elveszem a zsebkendőt. Szerencsére csak könnyeztem és nem kezdtem el sírni, talán ennyiből jó, hogy megjelentél.* - Csak találkoztam a másik személlyel, aki padlóra küldött. Tudod neki is mondtam, hogy nem értem miért is nem vagytok jóban, hiszen a legjobb barátok lehetnétek.*Vágom hozzád ismét. Már azon vagyok, hogy elküldelek, de végül csak sóhajtok egy nagyot.* - Nem rosszabbodott, azért jöttünk Dimmel, hogy beszéljünk a főnökkel a visszatérésemről.*Mosolyodom, mint régen.* - Nem kell semmi, amúgy tényleg tök jól vagyok.*Mondom, majd csak nem bírom ki.* - Saturo, ha gyűrűt hordasz, akkor nem lesz új kapcsolatod. Feleslegesen vársz rám és most tényleg jóból mondom. Biztos találsz valakit, akivel menni fog.*Sok fájdalom ellenére, amit okoztál és a mai napig meg van, nem akartam, hogy szenvedj és magányos legyél.* - A kulcsot pedig visszaadom, feleslegesen lenne nálam.*Jut eszembe.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2018.08.21, 22:24 | Üzenet # 1127 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Sajnálom... *Kérek bocsánatot, hiszen nem akartalak zavarni. Elmosolyodom, ahogy végül köszönsz és elveszed a zsepit. Csak hallgatom, ahogy ismét elhordasz, de nem szóltam rá vissza. Még mindig úgy gondoltam, hogy elsősorban Rokuro hibája, hogy megsérültél, másodsorban az enyém, mert nem indultam el időben. Ha csak fél perccel előbb érek oda, engem üt el és nem te szenvednél.* - Az nagyon jó. *Mosolyodom el, majd kicsit elgondolkoztam.* - Dolgozhatok veled tovább? *Egy kicsit reménykedve kérdezem.* - Megértem, ha nem akarsz... *Bár bárki lenne melletted, titkon segítenék neki.* - Ennek örülök. *Annyival jobb volt látni a mosolyod, még ha nem is nekem szól. A gyűrű tett megjegyzésed nagyon meglepett.* - Akkor feleslegesen várok. *Forgatom meg kicsit az ujjamon.* - Nem akarok új kapcsolatot... téged akarlak. *A végét halkan mondom, majd elmosolyodom kicsit szomorkásan.* - Amíg az ujjamon van, addig tudod, hogy szeretlek és nem adtam fel... na meg, amúgy sem lehet téged csak úgy elfelejteni. *Teszem hozzá kedvesen. A kulcsra csak megcsóválom a fejem.* - Akkor dobd el, tegyél a lakással, amit szeretnél, csak kérlek ne add vissza. Számomra így értéktelen. *Kicsit elhallgattam.* - Neked vettem, hogy boldoggá tegyelek, még ha... ismét csak megríkattalak. *Kicsit elhallgattam.* - Vártam, hogy lásd... reméltem, hogy mosolyogni fogsz. *Túrtam zavartan a hajamba.* - Ha nem akarsz vele foglalkozni, csak hagyd... ha akarsz, költözz oda, ha akarod add el... A te tulajdonod, a te neveden van minden irat. A papírokat ott hagytam az ebédlőasztalon. Nekem nincs hozzá közöm így... csak akkor lenne, ha egy pár lennék hivatalosan is...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2018.08.21, 23:48 | Üzenet # 1128 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Múltkor úgy váltunk el, hogy te lennél a legjobb, de még beszélünk a főnökkel is. Lássuk be, hogy sokat enyhültem, de még így se könnyű velem, most meg főleg.*Célzok a lábamra.* - Mookyul nem hinném, hogy örülne, ha ismét elkezdenék menedzsereket falni.*Nevetek fel.* - De mellette tartok attól, hogy nem tudsz viselkedni.*Ezért nem is hibáztathatsz.* - Belegondolva már az elején se bírtad ki, hogy ne fogdosd a hajam és elég hamar jött minden más. Igazából nem sokáig volt menedzser - modell kapcsolatunk, sőt az elején mondhatni utálatféle volt.*Átlagos sose volt a kapcsolatunk.* - A lényeg, hogy beszélünk főnökkel és ha ő is rábólint, akkor megpróbáljuk és ha nem megy, akkor hagyjuk.*Szerintem ez a legcélszerűbb megoldás.* - Te tudod, de teljesen felesleges.*Bár szép gondolat, de ezzel elkéstél.* - Ne legyél hülye egy vagyont költöttél rá és sok munkád is van benne.*Még ha nem is néztem körül teljesen, akkor is láttam, hogy ez olyan, amit elképzeltem.* - Együtt lennék is kaptál volna, amiért ennyit költöttél rám és ráadásul az én nevemre írattad te idióta.*Morgolódok, de most kijön az a kis zavar, ami akkor elmaradt.* - Bűn egy ilyen gyönyörű lakást csak úgy veszni hagyni, de nem tudok odamenni és nem tudom a magaménak érezni, ebben a helyzetben.*Suttogom, majd hirtelen felnevetek.* - Tényleg nehezen tudunk egyetérteni.*Nevetek tovább, de ezt most kivételesen nem rosszból mondom.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2018.08.22, 17:33 | Üzenet # 1129 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Szerintem már nincs is több ügynök a cégnél. *Nevettem el magam.* - Nem mondom, hogy nem lesznek megszólalásaim vagy nem fogok próbálkozni, de semmire se kényszerítenélek. *Soha többé nem kényszerítenélek semmire, hiszen részben amiatt tartunk itt. Elmosolyodom a hajadra tett megjegyzéseden.* - Nem bírtam ki, mert gyönyörű volt. *Persze most is az vagy.* - Én nem utáltalak téged egy percig sem. Inkább féltékeny voltam. *Ismerem be.* - Na meg zavart a nagyképűséged és fusztrált, hogy nem érdekellek, mikor te engem igen. Azt hiszem, nem éppen a legjobb módot választottam. *Pillantok félre.* - Rendben. *Kicsit elhallgattam.* - Megteszek mindent, ami csak kitelik tőlem. Legalább itt ne veszítselek el. *Akkor még lehetőségem se lenne, hogy visszahódítsalak.* - Nem baj, ha felesleges. *Tényleg nem bántam, még szórakozni se volt igazán kedvem. Persze nem cölibátust fogadtam, de most jó volt így.* - Nem számít a pénz. *Legalábbis nekem nem számított.* - De akkor talán örültél volna. *Mosolyodom el szomorkásan.* - Nélküled nem akarok ott lenni... csak jobban fáj. *Mondom halkan. Ahogy elnevetted magad, csak csöndesen figyellek és önkéntelenül is végigsimítok az arcodon.* - Ne haragudj. *Szabadkozok rögtön és visszarántom a kezem.* - Csak annyira rég láttalak így nevetni. *Hiszen többnyire én a kiborulást és a könnyeket kaptam. Nagyon gyöngéden figyellek.* - Egyébként valóban nem.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2018.08.23, 00:47 | Üzenet # 1130 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Meg lehet.*Kuncogok.* - Eljött a pillanat, hogy bocsánatot kérjek az elődeidtől.*Ennyi kijár nekik.* - Már ez is haladás.*Nem is kicsi.* - Amíg nem fejted ki a dolgokat, addig úgy gondoltam, hogy komolyan mondod a szidásokat minden egyes testrészemre.*Amiből volt pár.* - Féltékeny? Miért is?*Ezen azért meglepődöm, mert ezt nem említetted.* - Azt hiszem semelyikünk nem fejezte ki a legjobban magát.*Kuncogok.* - Én se utáltalak soha, csak nem voltam hozzá szokva, hogy valaki ennyire őszinte és nyers legyen velem. Tudod Saturo minden történés ellenére hálás vagyok, hogy helyre tettél, szakmailag nagyon sokat köszönhetek neked és nélküled nem tartanék itt, köszönöm.*Így még talán sose mondtam ki neked.* - Oké, akkor ha Mookyul is rábólint továbbra is te leszel a menedzserem.*Kétlem, hogy nemet mondana.* - Tudom, hogy nem számít, de ez mégis csak egy lakás.*Nem szimplán egy drága holmiról beszélgettünk.* - Tudod jól, hogy milyen boldog lettem volna.*Suttogom.* - Megértem.*Az is érhető, hogy én miért nem akarok ott élni. Amikor az arcomhoz érsz kivételesen nem lököm el a kezed és nem is húzódom el.* - Semmi baj.*Mondom.* - Nem mostanság volt.*Legalábbis melletted.* - Most kivételesen egyetértünk abban, hogy különben nem értünk egyet.*Kuncogok, majd kicsit elhallgatok.* - A véleményem nem változott veled kapcsolatban, de veszekedni se akarok, főleg hogy elég valószínű, hogy együtt fogunk dolgozni, így főleg nem lenne jó, ha civakodnánk meg amúgy se.*Belefáradtam veled a sok veszekedésbe, amiből a kapcsolatunk ideje alatt is bőven kijutott.* - Tudod mint régen, ha te is viselkedsz, akkor én is. Mit mondasz? Áll az alku?*Pillantok rád és még a kezem is kinyújtom.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2018.08.23, 23:53 | Üzenet # 1131 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem fognak hinni a fülüknek. *Kuncogok.* - Na meg vannak hátsó szándékaim, szóval néha becsúszhatnak dolgok. *Gondoltaim itt olyanra, hogy teljesen véletlenül nem jön el a tárgyalásra az üzlettárs egy vacsorára.* - Nem hazudtam, de.... úgy mondanám, hogy költőien túloztam. *Hiszen valóban hibák voltak, de nem akkorák. Egy nagy sóhajjal kezdem a magyarázatod.* - Mióta otthagytam a szakmát te vagy az első, aki utolérhet és felül is múlhat. Eleinte nagyon féltékeny voltam, hogy te a kamera előtt lehetsz én pedig nem. Még esélyem sincs megvédeni, amit elértem. Ez nagyon frusztráló tud lenni. *Ha még mindig lehetnék modell, nagyon nehéz dolgod lenne ellenem.* - Ez hamar elmúlt, sőt... szeretném, ha jobb lennél mindenkinél. Nálam, Mookyulnál... *Benned van. Elmosolyodom szavaidra.* - Igazán nincs mit... számomra volt az öröm. *Vigyorgok pofátlanul, de jól állt.* - Rendben. *Látszott rajtam egyfajta kisfiús öröm.* - Igen... *Nagyon édes lettél volna, ahogy bepörögsz aztán kiakadsz és megint bepörögsz. Örültem, hogy nem haragszol rám.* - Valahogy úgy. *Kuncogok veled.* - Mi a véleményed? *Eddig általában csak mindent hozzám vágtál.* - Azért egy kis civakodás belefér. *Mosolyodom el.* - Áll. *Fogok veled kezed, de persze adtam egy csókot a kézfejedre.* - Nincs több kávé. *Közlöm veled komolyan, de féloldalasan mosolygok.* - Majd összeírok egy listát az ételekről. Gondolom nem örülnél, ha a lakásodra mennék főzni neked... Na meg Dimmel is egyeztetnem kell, hogy most a gyógyulásodhoz mi a legjobb. *Biztos voltam benne, ha jól kijövünk, Mookyul se mond nemet.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2018.08.24, 13:51 | Üzenet # 1132 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Majd azt fogják hinni, hogy szívatom őket.*Nevetek fel.* - Szinte menekülnek előlem.*Nevetek tovább.* - De legalább edzettek lettek és utánam minden modell leányálom.*Vigyorgok.* - Biztos neked is szidtak és előre sajnáltak.*Ami teljesen jogos volt.* - Miféle hátsó szándékaid?*Vonom fel a szemöldököm.* - Így már értem.*Mosolygok.* - Igen ezt már említetted, de még mindig olyan jó hallani.*Főleg, hogy tudom komolyan gondolod.* - Mi van Rokuroval?*Attól még amit tett, mint modell nagyon is elismerem.* - Teljesen megértelek, de gondold úgy, hogy amiket elérek, azok a te érdemeid is. Régen modellként most meg menedzserként törsz a csúcsra.*Én így látom.* - Azon vagyok, de nekem már az elismerés, hogy veletek dolgozhatom.*Elég nagy dolog.* - Szerinted, ha modellkednél és Mookyul is, akkor lenne esélyem ellenetek?*Kérdezem kíváncsian.* - Jó lenne, ha a főnökkel egyszer szerepelhetnék egy képen.*Veled is nagyon élvezetem, csak akkor tagadtam.* - Élvezted, hogy szadizhatsz.*Vigyorgok.* - Szerintem tudod te nagyon jól és nem szeretném elrontani a hangulatot.*Tisztában vagy vele, hogy mit is tettél velem.* - Még ha nem is férne bele, akkor se bírnák ki.*Amíg nem komoly, nincs is vele baj.* - Már kezdi a kínzásom.*Sóhajtok fel játékosan.* - Rendben van.*Tudhatod, hogy nem fogok csalni.* - Nem igen és Dim se örülne.*Ezzel te is tisztában vagy.* - Oké ezeket ti beszélitek le.*Bólintok.* - Mond csak Lee meddig marad? Tudsz valamit? Tényleg te dolgoztál vele?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2018.08.26, 00:52 | Üzenet # 1133 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Abban biztos lehetsz... vagy azt, hogy beteg vagy. *Kuncogok, nagyon vicces lesz a fejük.* - Na ebben igazad van. *Utánad bárkivel elbírnak.* - Hát... hallottam a híred, de Mookyul szinte könyörgött. Tudod egyébként elég modellel foglalkoztam és mint tudod, nálad tapasztaltabbak szoktam foglalkozni. *Azokkal, akik már befutottak és a komoly megbízásokat kell vezényelni.* - De egyébként élvezem a kihívást. *Mosolyodom el.* - Egy kis időt szeretnék néha eltölteni veled. Olyan időt, ami rólunk szól és nem a munkáról. *Teszem hozzá. Biztos voltam benne, hogy ez nem fog tetszeni.* - Talán előfordulhat, hogy ezt munkának álcázom, hogy ne tudd kikerülni. *Gondoltam innen már érteni fogod. Nem nagyon dologra gondoltam, csak egy vacsorára vagy mozira.* - Rokuro... igen, ő is jobb lehet, de ha engem kérdezel, te szexibb vagy. *Vigyorgok szélesen.* - Igen, ezt már mondtad egyszer. *Mosolyodom el nagyon lágyan.* - Nehéz kérdés. Lehet lenne, csak mi nem hagynánk, hogy legyen. Nem tudom jobban megfogalmazni. *Nevettem el magam.* - Én rettentő maximalista voltam. Gyűlöltem, ha bele kell nyúlni a képeimbe. *Többek közt ezért sem csinálom már.* - Megbeszélem vele. *Mosolyodom el.* - Szeretném hallani és nem rontasz el semmit. *Tudni akartam, mennyire esélytelen a helyzet.* - Valószínű. *Értek veled egyet.* - Bármikor. *Vigyorgok.* - Bár jobban szeretlek megizzasztani. *Kuncogok. Direkt kétértelműen mondtam, hiszen most az edzésre céloztam bár a szexre sose mondanék nemet.* - Őszintén szólva, az nem érdekel, ha Dim nem örül neki... *Csak az, ha téged zavar.* - Ígérem, nem fogunk veszekedni. *Legalábbis nem fog elfajulni.* - Lee visszaköltözik. Nem tudom, hogy lesz pontosan, még nem egyeztettünk. Mookyul is ma van először. *Magyarázom.* - Csak futólag találkoztam vele. Mi Mookyullal mondhatni riválisok voltunk a modellkedésben. Előfordult, hogy egy helyen voltunk, de sosem dolgoztam vele. Utána Mookyul céget alapított, nekem pedig tudod... *Hallgattam el egy kicsit.* - Ez már egy jól menő cég volt, mire én idekerültem, akkor még modellként. A tűz után viszont már nem bírtam folytatni, viszont nem tudtam itt hagyni ezt a világot mindennek ellenére sem. *Imádtam mindent benne.* - Rá akart venni Mookyul, hogy folytassam, de már nem volt ugyan az. Nem éreztem jól magam a kamera előtt, de megvoltak a kapcsolataim, a személyiségem, így lehettem ügynök. *Fejezem be.* - Egyébként hivatalosan is rendben van a lelkem. Így, hogy beszélhettem vele és lezártunk mindent, már jól vagyok. Az öccse elvesztése még mindig nagyon fáj, hiszen szinte a fiam volt, de tovább léptem. Nem kell orvoshoz járnom, sem gyógyszert szednem.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2018.09.05, 00:16 | Üzenet # 1134 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Meg lehet.*Nevetek tovább.* - Ebben is.*Tényleg úgy beszélgetek veled, mint a szakításunk előtt.* - Pedig nem jellemző rá és miattam ezt is be kellett szegénynek vállalnia. Azt hiszem neki is tartozom egy nagy bocsánatkéréssel.*Tettem már, de még ki jár neki, hiszen sok bosszúságot okoztam számára.* - Igen tudtam, meg hangsúlyoztad is, hogy körübelül legyek neked hálás, hogy foglalkozol velem.*Ami később így is lett.* - Úgy gondolod, hogy még mindig az vagyok?*Kezdetek óta nagyon sokat változtam. Ahogyan kifejted a dolgokat, az arcomra kiül a nemtetszés.* - Annak örülök, hogy őszinte vagy, de megkérlek, hogy ne csináld ezt.*Mondom komolyan.* - Azt akarom, hogy működjön a munka köztünk, de így nem fog.*Remélem tiszeteleben tartod a kérésem.* - Szexibb? Még ilyen téren sokat kell fejlődnöm vagyis tudatosan még mindig nem tudok annyira szexisen nézni és viselkedni.*Magyarázok.* - Még sokszor fogom.*Mosolygok.* - Nem is várnám, hogy hagyátok és őszintén sajnálom, hogy nem mellettek lehettem modell.*Az lett volna az igazi küzdelem.* - Ezzel én is így vagyok. Szerintem sokban hasonlítunk, csak te nem vagy, olyan forró fejű, mert szerintem modellként is higgadtabb voltál, mint én.*Ami azért nem nagy kihívás.* - De csak, ha ő is szeretné, mert ha akarta volna, akkor már szakított volna rá alkalmat és anno is Rokurot kérte fel, szóval inkább hagyd. Talán majd egyszer magától hozza fel.*Látszik, hogy sokat jelentett volna, de így nem akartam.* - Tényleg nem értelek.*Sóhajtok fel.* - De legyen.*Ismerlek és úgysem fogsz hagyni, amíg nem felelek.* - Amikor visszafogadtalak ismét azt hittem, hogy végre minden más lesz és működni fog, de ismét tévednem kellett. Megint megcsaltál és elhagytál, a legrosszabb helyzetben hagytál magamra. Megalázkodtam előtted, amit soha senki másnál nem tettem meg és nem is akartam, de nem érdekelt, mert mindent megakartam tenni, hogy ne hagyjál el, de ez mind felesleges volt.*Mosolyodom el fájdalmasan.* - Megmondtam, ha kilépsz a kórházi szobám ajtaján, akkor elveszítesz és te kiléptél.*Nem tudod visszacsinálni.* - Nem akarok erről többet beszélni.*Mondom komolyan.* - Ne mondj ilyeneket.*Csaplak meg és kissé el is pirulok, mert hogy én nem az edzésre gondoltam.* - Ez már a múlt.*Közlöm veled még mindig pirosan.* - Engem zavarna.*Dim szava nagyon sokat számít.* - Ugyan úgyse bírjuk ki, de amíg nem fajul el nincs ezzel baj.*Mint már mondtam. Figyelmesen hallgatlak, ahogyan mesélsz magatokról.* - Ki volt a jobb? Főnök miért hagyta abba?*Te mégis többet tudsz.* - Ő hívott vagy magadtól jöttél ide?*Kérdezlek tovább és kicsit elnevettem magam.* - Vicces, hogy mennyi mindent akkor tudunk meg a másikor, amikor már nem vagyunk együtt.*Akkor is megbeszéltük mielőtt még utoljára összejöttünk.* - Ennek nagyon örülök tényleg.*Mondom őszintén.* - Jut eszembe lett volna egy interjúm még a baleset előtt, az pótolva lesz?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2018.09.05, 01:02 | Üzenet # 1135 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem haragszik, ebben biztos vagyok. *Mosolyodom el.* - Valahogy úgy. *Nevettem el magam.* - Igen, de már máshogy vagy az. *Hiszen most már nem a kibírhatatlan személyiségeddel kell megküzdeni. Meglepett, hogy ennyire ellene vagy, hogy egy kis időt eltöltsünk kettesbe.* - Csak... jó lett volna néha így beszélgetni, mint most. *Megértettem, hogy te nem akarod.* - Nem fogom munkának álcázni, de el foglak hívni. *Bár valószínű ez se fog tetszeni. Úgy látszik semmi, amit én teszek.* - Majd dolgozunk rajta. *Mondom kedvesen.* - Így se rossz azért, nem? *Hiszen nagyon ügyes voltál és végülis itt voltunk.* - Igen, higgadt voltam mindig. *Nehéz volt kihozni a sodromból.* - Szerintem eszébe se jutott, csak egy cikkhez csinálták a fotókat és egyébként nem Mookyul választotta Rokurot, hanem az újság fényképésze. *Jegyzem meg neked.* - Jó a kémiájuk együtt. *Nem véletlenül.* - Mégis csak szeretők. *Szerencsések voltak. Csöndesen hallgatlak végig, nem szólok közbe, csak ökölbe szorul a kezem.* - Tudom mit tettem. Arra lettem volna kíváncsi, most mit gondolsz rólam, milyen ember vagyok. *Mondom halkan. Kíváncsi voltam, hogy ugyan annyira utálatosnak látsz-e, mint én magamat.* - De nem kell mondanod semmit. *Hiszen nem akartál róla beszélni. Ahogy megcsapsz, egy kicsit elmosolyodom, de nem volt az igazi.* - Rossz az aki rosszra gondol. *Jegyzem meg viccelődve.* - Megértettem, hogy zavarna és nem akarod. *Nem akartam semmit sem erőltetni.* - Igen. *Értek veled egyet.* - Fej-fej mellett voltunk. A megrendelők stílusától függött, hogy melyikünket választották. *Mosolyodom el.* - Céget vezetni és modellkedni nem egyszerű egyszerre. Mindkettő teljes embert kíván. *Magyarázom neked.* - Én jöttem magamtól, ő pedig már pont hívott volna. *Hiszen viccesen jött ki. Szavaidra kicsit elhallgatok.* - Valóban. *Mondok végül csak ennyit,, mert nem akartam veled veszekedni.* - Elég komoly ára volt, szóval ennyi jár. *Mondom halkan.* - Még nem intéztem semmit, hiszen nem hivatalos, hogy én leszek a menedzsered. Ha én leszek, akkor utánajárok mindennek.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2018.09.05, 01:33 | Üzenet # 1136 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Azért szeretnék tőle, mégha nem is haragszik.* De azért jó, hogy így vélekedik.* - Most miként vagyok? Bocsi, ha sokat kérdezek.*Teszem hozzá.* - Ohh így már más. Nos, ha nem fogod munkának álcázni, akkor lehet még el is megyek. Bevallom jó, így beszélgetni, még ha az első percben nem voltam rád kíváncsi.*Örülök, hogy nem így tettem.* - Oké.*Bólintok.* - Egyáltalán nem.*Értek egyet.* - Értem, nem mintha baj lenne, ha ő választotta volna Rokurot.*Jegyzem meg.* - Ez igaz, bár nem nagyon érdekel, hogy mi van vele.*Célzok Rokura.* - Azt viszont előre megígérem, hogy ha lesz közös képünk, akkor se fogok jelenetet rendezni, mint anno és mással se.*Beszólásaim lesznek, de olyan kiborulások nem, mint voltak.* - Akkor félreértettelek.*Így már értem, hogy miért kérdezted.* - Egyszóval úgymondanám, hogy önző vagy.*Ezt sokszor is a fejedhez vágtam.* - Nem vagy rossz ember és a szíved is a helyén van, de amikor rádjön, hogy csak magadra gondolsz, akkor nem számolsz a következményekkel.*Ami a mi eseteinkben mindig nagyon rosszak voltak.* - Basszus az edzésre gondoltál.*Vörösödöm el teljesen.* - Most legszívesebben elásnám magam.*Takarom el az arcomat.* - Oké.*Bólintok, de még nem nézek rád.* - Azt értem, de azt nem, hogy miért döntött úgy, hogy céget alapít. Nem tudom elképzelni, hogy valaha megunjam a modellkedést.*De mondhatni még igen csak friss vagyok a szakmában.* - Vedd kérlek komolyabban az egészséget és ne vedd félvállról.*Dorgállak meg, de csak jóból. Többet nem reagálok rá, nem akarok jobban belemenni, mert nincs értelme.* - Rendben, bár nem ez az első.*Mondom, majd kicsit elhallgatok.* - Várom, hogy visszakerüljek, de egyben félek is. Önbizalom ide vagy oda, de most rendesen be vagyok rezzelve.*Vallom be.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2018.09.05, 08:20 | Üzenet # 1137 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Részben a sérülésed és a kihagyásod miatt. *Nem akartam hazudni neked.* - Részben pedig mindig nehéz valakit a csúcsra juttatni, de egyik sem rossz dolog. Ha jól játszod ki a kártyáid, az a heg még a szexepiled is lehet. *Hiszen nem volt annyira súlyos, mint mondjuk az én esetemben.* - Kérdezz csak. *Mosolyodom el.* - Szóval, ha nem trükközök nagyobb az esélyem? *Kuncogok.* - Örülök, hogy eltöltenél velem egy kis időt. *Talán még sincs minden teljesen veszve.* - Mookyul mindig azt fogja választani, aki a legmegfelelőbb. *Ezt fontos volt leszögezni, hogy amiatt, hogy együtt van Rokuroval, még nincs nálad jobb helyzetbe.* - Békülj ki vele. *Mondom kedvesen, ami furán jött le tőlem.* - Látom, hogy fáj neked ez az egész. Nem lenne egyszerűbb csak kibékülni? Az a cikk nagyon sokat kivett Mookyulból. Én is a saját bajommal voltam elfoglalva, nem voltam mellette. Én sem vagyok egy jó barát. *Túrok a hajamba gondterhelten. Azóta nem találkoztam Mookyullal.* - Tudod neki a családja a mindene, magát hibáztatja a haláluk miatt és nem lát tisztán, ha róluk van szó. Megértem, ha Rokuro nem merte magára hagyni. Ne érts félre, Mookyul részéről teljesen megérthető, Rokurot pedig még mindig hibásnak tartom a balesetedért, ahogy magam is... De nem éri meg kínozni magad, angyalkám. Ő a legjobb barátod, nem? *Nagyon lágyan mondom és érezni lehetett, hogy csak aggódásból.* - Szóval önző... *Nyugtázom a hallottakat.* - Örülök, hogy nem egy szemét láda vagy hasonló. Szörnyetegre vagy ilyesmire számítottam. *Ismerem be. Elnevettem magam, ahogy rájöttél a dolgokra.* - Ugyan, ugyan. Édes vagy. Kis perverz. *Máris kicsit jobb a kedvem. Azért a helyzetleírásod még bennem volt.* - Ezt pontosan én sem tudom, hogy miért döntött így, de szerintem köze van Leehez. Ő is így kezdte, bár ő inkább fotózott, de egy kis modellkedés is becsúszott. *Nehéz volt nem észrevenni, hogy mennyire jóképű Lee.* - Papírom van róla, hogy normális vagyok, ne aggódj. *Ezt nem sokan mondhatják el magukról.* - De akkor is nagyon súlyos ára volt. *Nézek rád. Hiszen az elvesztésed volt az.* - Fontos az interjú, viszont akkor bele kell venni a sérülésed is. Biztos fognak keresni ezzel kapcsolatban. *Ami nem meglepő. Várom, hogy megszólalj, majd elmosolyodom.* - Normális, ha be vagy rezelve. De ne aggódj. *Simítok az arcodra.* - Itt vagyok én is, Mookyul is és Lee is. *Kacsintok egyet, majd elengedlek.* - Minden rendben lesz. Szeretném látni a nagyszájú, beképzelt, arrogáns Akihitot, aki mindenkit le akar söpörni a pályáról.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2018.09.11, 19:24 | Üzenet # 1138 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Mondjuk ez logikus.*Értek egyet.* - Igen ezt mondta a főnök és Lee is, remélem tényleg így lesz. Az biztos, hogy még sok idő még megtanulom kezelni, de nem adom fel.*Sokat küzdöttem, hogy eljussak idáig, nem fogom feladni.* - Igen.*Bólintok.* - Csak ne láss bele többet.*Mondom komolyabban.* - Ebben nem kételkedtem. Ő is az a fajta, aki széttudja választani a munkát a magánélettől.*Nála jobb főnököt nem tudok elképzelni.* - Béküljek ki?*Lepődöm meg.* - Őszintén tőled erre nem számítottam, hiszen sose kedvelted. Értem, amit mondasz és a főnököt is megértem, hogy ennyire kiborult. Az a cikk tényleg undorító.*Morgok egy kicsit.* - De másként is megoldhatta volna. Igen, annak tartottam és persze most is szeretem, arról nem is beszélve, hogy nincsenek nagyon barátaim, de akkor is cserben hagyott.*Suttogom kicsit szomorkásan.* - Azért végiggondolom.*Teszem hozzá.* - A kórházban még ezt mondtam volna, de legbelül, akkor se gondoltam volna így.*Felelem.* - Fogd be.*Csapom meg finoman a karod.* - Mindig rájövök, hogy Mookyult, mennyire nem ismerem.*Jó megtudni róla többet.* - Azért ez súlyos kijelentés.*Pimaszkodom. Nem mondok semmit arra, hogy súlyos ára volt, de valóban így volt.* - Igen azt sejtettem, de akkor is szeretném ezt az interjút.*A sérülésemről meg úgyis beszélne a főnök is.* - Akkor jó.*Mosolyodom el. Az arcom nem húzom el, még egy kicsit ösztönösen bele is simítom a tenyeredbe.* - Azért ez nagyon sokat számít.*Arról nem is beszélve, hogy Dim is mellettem van.* - Ilyen szép bókot is már rég kaptam.*Kuncogok.* - Köszönöm Saturo.*Bármi is történt köztünk, még mindig számít, amit mondasz.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2018.09.11, 21:12 | Üzenet # 1139 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ne is mond.*Nevetek fel én is.* - Ezzel én is így vagyok.*Majd ő eldönti.* - Leere is lehet számítani és abban biztos vagyok, hogy majd akarja fotózni, ami azért elég nagy dolog.*Nem mindenki mondhatja el magáról.* - Pedig szerintem lemondana róla, ha nem akarnád, de meg se fordult a fejembe, hogy ilyenre kérnéd.*Teszem hozzá.* - Nem akart egyedül hagyni, pedig akkor pont hogy mindig elzavartam. Utólag tudtam meg, hogy mit tett és ha tudtam volna, hogy mire készül, akkor biztosan nem engedem, bár kétlem, hogy hallgatott volna rám.*De ezt már nem tudjuk meg.* - Egyetértek.*A kérdés, hogy mikor.* - Köszi.*Mosolyodom el.* - Valóban.*Nevetek veled együtt.* - Milyen okos ötlet, lehet hogy nekem kellett volna mondanom.*Kuncogok.* - Nézd el kissé analfabéta vagyok ilyen szinten.*Nevetek fel ismét.* - Rendben van és ha béke lesz köztük benne vagyok. Sose voltam még négyes randin.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.09.24, 00:22 | Üzenet # 1140 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Örülök, szerintem most minden támogatásra szüksége lesz. *Mosolyodom el kicsit.* - Igen, tudom, hogy lemondana. *Hiszen nagyon jó a kapcsolatunk.* - De ha az a barom a legjobb neki munka téren, nem mondhatom, hogy ne... még akkor se, ha belül nem szeretném. *Ismerem be.* - Értem, legalább nem ok nélkül tette, amit tett. *Azért így kicsit jobb helyzetbe látom, bár akkor sem értem.* - Ugyan. *Nevetek veled.* - Ne mondj ilyet. *Mosolyodom el. Szerencsére én könnyen teremtek kapcsolatot.* - Remélem hamar az lesz. *Sóhajtok fel.* - Nem szeretném, ha tovább fajulna a dolog. *Féltem, hogy Akihito túl makacs lesz.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.09.24, 00:54 | Üzenet # 1141 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Menni fog. Ha rólad van szó, menni fog. *Mosolyodom el kedvesen.* - Nem fogok. *Hiszen tudom, hogy nem lenne több, mint egy baráti beszélgetés, bár attól próbálkozni fogok.* - Igen, nagyon jól. *Értek veled egyet.* - Igen. *Erősítem meg szavaim.* - Nem, nem kedveltem és most sem kedvelem, de te igen. *Hiszen nagyon szereted őt.* - Lehet okkal tette. Hallgasd végig legalább. Tudod Akihito, sokszor történnek olyan fordulatok az életünkben, amire nem vagyunk felkészülve és rossz döntést hozunk. Rokuro úgy döntött, hogy a szerelme mellett marad. Tudod, amennyire ismerem Mookyult, el tudom képzelni, hogy tényleg végig mellette kellett lenni. Mikor azt hittem elveszítettem mindent, mart a bűntudat. Hibáztattam önmagam, a világot, mindent. Nem akartam tovább csinálni. Ha Mookyul ugyan ezt érezte és ezért nem lehetett magára hagyni, azt meg tudom érteni. Engem se lehetett. *Magyarázom türelmesen.* - Ne érts félre, nem Rokuro miatt mondom ezt neked, csak nem akarom, hogy szenvedj. *Mondom kedvesen.* - Hallgass a szívedre, ne az eszedre. *Mosolyodom el kedvesen.* - Jó tudni. *Látszott, hogy megkönnyebbültem.* - Papírom van róla. *Nevettem el magam.* - Rendben. Majd gyakorolunk. *Hiszen akkor nem tudnak meglepni. Jó érzés volt, hogy belesimítod a pofid a tenyerembe.* - Tudok ennél szebbeket is. *Kuncogok veled.* - Nem kell semmit megköszönnöd. Nekem kell nagyon sok mindent neked. Talán majd egyszer, ha alkalmam lesz rá, meg is tudom tenni. *Hiszen most csak üres szavak lennének.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2018.10.21, 15:55 | Üzenet # 1142 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Meg is fogja kapni.*Ezzel eddig se volt probléma.* - Teljes mértékben megértelek, én is így vélekednék. Mint mondtam, figyelni fogok és ha Akihito kéri vagy én úgy látom, hogy ez nem megy, akkor lefogom cserélni Saturot.*Ígérem meg.* - Részben, de akkor is meg lehetett volna másként oldani.*De az időt ugye nem tudjuk visszaforgatni.* - Pedig így van, bár régen nem így volt.*Igaz már egyre jobban nyitok és nem vagyok már olyan zárkózott.* - Én is.*Bólintok.* - Egyetértek, bár szerintem nem fog. Nem ismerlek még, de az látszik, hogy nagyon jó hatással vagy a kölyökre.*Láthatatlanban is meg lehet mondani.* - Meg kell jegyeznem, hogy igen csak jó ízlése van, ez megint megmutatkozott.*Vigyorodom el, nem bírtam kihagyni, de ebből is látszódik, hogy már jól vagyok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2018.10.21, 17:17 | Üzenet # 1143 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Köszönöm.*Tudom, hogy őszintén mondod.* - Helyes.*Bár azért még bizalmatlan vagyok, de ezt magadnak köszönheted. Figyelmesen hallgatlak és nem szólok közbe. Amikor mondod, hogy hallgassak a szívemre, kicsit szomorúan elmosolyodom és hiszen veled kapcsolatban ezt mindig is megtettem az utolsó esetig és mindig ráfáztam. Nem mondok erre semmit, de tudhatod, hogy mire gondolok.* - Értem amit mondasz és őt is megértem egyrészről, de a helyzeten nem változtat, hogy magamra hagyott.*Ahogyan te is tetted.* - A baleset napján is őt választotta, pedig elvileg, akkor az én párom volt, bár Mookyult mindig is jobban szerette.*Ezért nem hibáztatom, hiszen én veled voltam így.* - Mint mondtam meggondolom, de elég esélyes, hogy adok neki esélyt, de ez nem jelenti azt, hogy egyhamar megfogok bízni benne.*Hosszabb folyamat lesz.* - Ne történjen semmi baj, de úgy érzem, hogy mindig őt fogja választani és sose lesz köztes megoldás, de erre ne kerüljön sor.*Ott amikor magamra hagyott valami eltört bennem és nem tudom, hogy ezt valaha helyre lehet e állítani.* - Gondoltam, hogy nem miatta teszed, de már ez is nagy dolog, hogy ezt így elmondtad.*Legalábbis én úgy gondolom.* - A legfontosabb, hogy a főnök végre jól van.*Mosolyodom el.* - Az orvosok is tévedhetnek.*Vigyorgok.* - Azt mindenképpen még így is lehetnek bajok.*Nevetek fel, pedig tényleg így van.* - Tudom.*Kuncogok én is.* - Már megtettem.*Jegyzem meg, majd kissé váratlanul ér, amit mondasz.* - Khmm neked se kell semmit megköszönöd.*Felelem kissé zavartan.* - Beszélnünk ma a főnökkel?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.11.12, 01:50 | Üzenet # 1144 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Sejtettem, hogy mire gondolsz és én is elmosolyodom egy kicsit.* - Ne belőlem indulj ki. *Mondom kedvesen. Azért az én esetem speciális volt.* - A baleset napján... a baleset napján azért nem volt veled, mert én beszéltem vele. *Mondom halkan.* - Aznap volt Mookyul családja halálának az évfordulója. *Magyarázom türelmesen.* - Megígértem, hogy kimegyek vele a temetőbe, de... arra gondoltam, hogy valaki másnak jobban örülne és tudtam, hogy erre Rokuro nem fog nemet mondani. Gondoltam kihasználom a helyzetet és én pedig veled leszek. Szóval igazából az is az én hibám. *Ismerem be.* - Szerintem ez a helyzettől függ. *Nem voltam benne biztos, hogy mindig őt választaná.* - Nem, nem miatta... érted teszem, mert nem akarom, hogy szenvedj. *Nagyon lágyan beszéltem hozzád és újra a gyűrűmmel kezdek szórakozni. Tudtam, hogy én okoztam neked a legtöbb fájdalmat.* - Igen. Jól van és boldog. *Mosolyodom el. Nagyon örülök nekik.* - Ekkorát azért nem. *Nevettem el magam.* - Nem lesznek. *Biztatlak kedvesen. Elmosolyodom zavarodon, még mindig édes voltál ilyenkor.* - Beszéljünk. *Bólintok mellé egy aprót. Jó pár percen keresztül figyellek, majd önkéntelen az arcodra simítok.* - Én sosem tudtam ilyen tekintetet varázsolni az arcodra. *Eléggé fájt.* - Nem voltam olyan ember, aki melléd való volt. Mindent meg fogok tenni, hogy újra úgy nézz rám és ha ez bekövetkezik, én fogok mosolyt csalni arra a gyönyörű arcodra. *Látszott rajtam, hogy mindent meg fogok tenni, de az is, hogy nem fogom magam rád erőszakolni.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2018.11.14, 01:17 | Üzenet # 1145 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ebben nem kételkedem. *Mosolyodom el.* - Ezt jó tudni. Köszönöm, hogy figyelsz rá. *Látszott rajtam az őszinte aggodalom, hiszen láttam, mit művelt vele Saturo a kórházba, mikor találkoztak.* - Valóban. *Értek egyet, de ez legyen már a legkevesebb.* - Ez számít. *Mosolyodom el.* - Ennek örülök. Nagyon jól megvagyunk, egy igazi tündér. *Mondom lágyan. Minden porcikámból áradt, hogy imádom Akihitot.* - Nem csak neki, nekem is. *Nevettem el magam.* - Amúgy köszi, te se panaszkodhatsz. *Vigyorgok én is.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2018.11.16, 13:06 | Üzenet # 1146 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez természetes.*Legalábbis számomra. Nekem fontos, hogy jól érezzék magukat a modelljeim.* - Ha gondolod a fotózásokra is bejöhetsz, ha az megnyugtat.*Ez most kivételes eset.* - Én jobban ismerem a démoni oldalát.*Nevetek fel.* - Az biztos, bár valamiért rá sose néztem, olyan szemmel.*Azt nem mondom, hogy nem szedném fel, ha mondjuk egy bárba látom meg.* - Köszi, valamiért csak befutott modell voltam.*Vigyorodom el.* - Különben téged is imádna a kamera, ha esetleg megunnád a gyógytornász állásod.*Kuncogok és még ha tudom, hogy nem is fog megtörténni, de akkor is komolyan gondolom.* - Akihito is nagyon sokra fogja még vinni, még engem és Saturot is lekörözhet.*Lehet erről hallottál már.* - Még a sérülése ellenére is fényes jövő áll előtte.*Mosolyodom el és közben a cicám is megjelenik.* - Szia csöppség.*Lehajolva felveszem.* - Ő a cicám, Emerald.*Mutatom be. Most, hogy öltönyben vagyok, még viccesebben festek vele.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2018.11.16, 14:01 | Üzenet # 1147 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Jogos, de tudod túl sokszor égettem meg már magam.*Természetes, hogy félek még ha most nem is rólad van szó.* - Ohh értem, ez valahogy nem lep meg.*Mondom, majd csak felsóhajtok.* - Nem vagy hibás és senki más se, most már elég legyen!*Förmedek rád.* - Minden szerencsétlenül jött ki.*Túl sok minden közrejátszott és sajnos negatív értelemben.* - Nem akarok erről többet hallani, szóval megkérlek ne hozd fel többet.*Tőlem aztán másnak mondhatod, de ne én legyek az.* - Lehet, de inkább ne derüljön ki.*Felesleges tippelgetni, bár akkor is úgy vélem, hogy nekem van igazam.* - Figyelj a helyzet ellenére nem szenvedek.*Mondom őszintén.* - Te is láthatod, hogy mennyivel jobban festek, mint amikor a kórházban láttál.*Lassan teljesen visszatérek.* - Én is.*Mosolyodom el. Rápillantok a kezedre, ahogyan a gyűrűddel játszol, de nem mondok semmit.* - Tévedés.*Nevetek veled.* - Legyen igazad, de tényleg igyekszem viselkedni.*Azért már sokat fejlődtem.* - Akkor ez megbeszélve.*Nyugtázom. Én se mondok semmit és még a tekintetem se kapom el és az arcomat se a simításra.* - Tévedsz Saturo, neked a mai napig nincs róla fogalmad, hogy mennyire is oda voltam érted.*Felelem, de a többire nem tudtam, mit mondani.* - Ennyire biztos vagy magadban?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.11.26, 00:17 | Üzenet # 1148 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem játszottam tisztességesen. *Mosolyodom el egy kicsit, de szomorkásan. Nagyon meglepődtem, ahogy rám förmedtél.* - Igen is, értettem. *Pislogok nagyokat.* - Nem fogunk. *Simogatom meg az arcod.* - Ez igaz. *Bólintok egy nagyot.* - Akkor jó, de azt se akarom, hogy bántson téged ez a dolog. *Magyarázom.* - Az biztos, hogy sokkal jobban nézel ki. *Értek veled egyet.* - Viselkedj is. *Nevettem el magam.* - Igen, meg. Köszönöm. *Nagyon örültem, hogy dolgozhatok veled.* - Ebben igazad van. *Valóban nem voltam vele tisztában, de ez nem a te hibád volt.* - Nem, egy kicsit sem vagyok magamba biztos... sőt... ennyire talán sosem éreztem valamit veszettnek. *Néztem előre szomorú arccal, majd picit elmosolyodtam.* - De ettől az érzéseim nem fognak változni... inkább azt mondanám, hogy ennyire reménykedek. *A remény és szerelmem irántad késztetett arra, hogy higgyek még a csodákba.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.11.26, 00:40 | Üzenet # 1149 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Eleinte lehet, de aztán nem akarok mindig a nyakába lógni. *Nevettem el magam.* - Velem még egy kis angyal, aztán majd kiderül. *Mosolyodom el.* - Sok minden múlik a kémián is. *Nem ugranék rá én se Rokurora, pedig szép.* - Hát... igen csak nyomós okkal. *Nevettem el magam.* - Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Nagyon szeretem a munkám. *Mosolyodom el.* - Ennyire tehetséges? *Ezt én nem tudtam biztosra.* - Látszódni fog a sebe, sajnos még nehéz megmondani, hogy mennyire. *Nehéz volt megjósolni. A cicán meglepődtem, majd elmosolyodtam.* - Nagyon aranyos. *Cirógatom meg a buksiját.* - Milyen pici, főleg a kezedbe. *Kuncogok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2018.12.09, 23:11 | Üzenet # 1150 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Valóban nem.*Legalább már te is elismered.* - Helyes.*Az arcomra most se szólok.* - Már annyira nem bánt, persze fáj és egy részem sosem fogja elfelejteni, amit tett.*Ami azért érthető.* - Azért azt nem mondom, hogy makulátlan már a viselkedésem, de neked nem kell bemutatni, hogy milyen is voltam.*Kaptál ízelítőt belőle bőven. A köszönömre, csak biccentek és csak reméltem, hogy megbecsülöd ezt és nem élsz vissza a helyzettel.* - Talán egyszer ha végiggondolod a dolgokat, akkor rájössz.*Jegyzem meg.* - Remény hal meg utoljára mi?*Kérdezlek, de ez amolyan költői kérdés.* - Azért próbálj nyitott lenni, nem lenne jó, ha mostantól egyedül lennél.*Mindennek ellenére, azt akarom, hogy boldog legyél.*
|
| |
| |
