|
Mookyul - Rokuro
|
|
| szela00 | Dátum: Szerda, 2013.08.14, 15:37 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Mookyul - Rokuro + Lee, a Nagyfőnök 
 
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2018.12.10, 14:18 | Üzenet # 1151 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Megértem, meg te is el leszel foglalva. Találtál már állást?*Kérdezem kíváncsian.* - Azért nem semmi, hogy ilyen rövid idő után, mindent ott hagytál miatta. Valóban nagyon szereted.*Mosolyodom el.* - Valamit, akkor nagyon tudsz.*Nevetek fel.* - Szerintem hobbija, hogy kikészítsem, de már várom, hogy ismét itt tartsunk.*Mosolyodom el.* - Ez így van.*Értek egyet.* - Az a legfontosabb.*Így vagyok a munkámmal én is.* - Igen nagyon, meg van benne az a plusz, ami úgymond hiányzik az átlagos modellekből. Őszintén az esély, hogy az gátolja modellkedése igen csak kevés, sőt szinte lehetetlen. Minden rendben lesz.*Biztos vagyok benne.* - Valóban*Kuncogok.* - Meg szeretnéd fogni? Nagyon barátságos.*Közben folyton simogatom.* - Rokorutól kaptam, amikor magam alatt voltam, hogy hát ha segít és így is lett. Elég hamar le vett a lábamról és ez csak fokozódik.*Kuncogok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2019.01.14, 20:31 | Üzenet # 1152 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez teljes mértékig érthető. *Mosolyodom el kedvesen.* - Nem is te lennél egyébként, szóval... *Nevettem el magam, mert én ezt szerettem benned.* - Ha tudnád mennyit gondolkozok a történteken és mindenen. *Dőlök hátra és a hajam is hátra simítom.* - Más sem jár a fejembe. Amin keresztül mentünk, hogy feltűnt Sora... Tudod, amikor a kórházban voltunk, az összeomlás szélén voltam. Nem tudom, hogy meddig bírtam volna még. *Szenvedtem a történtektől, a tetteimtől és te is sokat bántottál, még ha nem is szándékosan.* - Nem tudom neked elmagyarázni, hogy mit éreztem. Látni, hogy életben van, hogy nem halt meg... hatalmas megkönnyebbülés volt, hisz mégsem öltem meg. *Kicsit a plafont bámultam.* - Nagyon hamar rájöttünk mindketten, hogy nem vagyunk szerelmesek a másikba. *Nem volt meg azaz elsöprő érzés, mint régen.* - Nem tudom, hogy... jó döntést hoztam-e meg akkor. Néha úgy érzem, hogy jól tettem... máskor átkozom magam, hogy elveszítettelek. *Rád pillantottam és kicsit elmosolyodom.* - De legalább nem kísért tovább a múlt. Nem irányítja a jelenem. Bármi is lesz, többé nem bántalak téged semmilyen formában. *Nem felejtettem, hogy miket tettem veled és örültem, hogy nem ismétlődhet meg.* - Valahogy úgy... *Mosolyodom el. A folytatásra viszont el is múlt a mosolyom.* - Ez nem ilyen egyszerű... *Ismét előre dőltem és a gyűrűm forgattam az ujjamon.* - Ne hidd, hogy olyan könnyen el lehet téged felejteni. Nem.... egy-két hónapról beszélünk, ráadásul, tudod, hogy nem szeretek bele akárkibe. *Nagyon különleges ember voltál.* - Nincs még egy olyan, mint te. Egy gyönyörű csiszolatlan gyémánt vagy és.... még ha nem is szeretődként, de ott akarok lenni, mikor briliáns leszel és túl ragyogsz mindenkit. *Sosem mondtam el neked, hogy mennyire szeretlek téged.* - Teljesen mindegy, hogy nyitott szemmel járok-e vagy sem, mert nincsen hozzád mérhető. *Kigomboltam az ingem felső gombját és kihúzok egy láncot, amin a te gyűrűd volt.* - Egy angyalkám van és a szívem nála, még akkor is, ha ő nem akarja már. *Rakom el a láncot.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2019.01.15, 15:58 | Üzenet # 1153 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen, találtam. Gyógytornászból mindig kevés van, szóval nem kihívás. Az egyik kórházból már korábban kerestek, hogy jöjjek át. Most igent mondtam. *Mosolyodom el.* - Igen... *Kicsit zavarba is jöttem, mert én így még bele se gondoltam.* - Tehetség. *Nevettem el magam veled.* - Majd megnevelem. *Kacsintok egyet, de persze csak vicceltem. Érdeklődve hallgatlak és büszke voltam Akihitora nagyon.* - Ez nagyon jó hír. Akkor már csak önmaga ellensége? *Kérdezem kíváncsian.* - A cica vagy Rokuro? *Kérdezem kuncogva, mert úgy tűnt, mindkettő.* - Maradjon csak nálad. Láthatóan élvezi a dolgot. *Cirógatom még meg a buksiját.* - Sziasztok. *Köszönök én is, ahogy megjöttek Lee-ék.* - Igen, itt van Akihito is. *Mosolyodom el.* - Sokkal jobban van, valószínű hamarosan vissza is tér.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2019.01.15, 15:59 | Üzenet # 1154 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem akarlak még egyszer elveszíteni... *Suttogom a helyesre. Veled akartam lenni és csak jól érezni magam.* - Ha tudnám, nem kérdezném. *Tényleg nem tudtam, hogy pontosan mire is gondolsz és hülye lennék olyasmit mondani, amivel csak feldühítelek. Nem vettem jó jelnek, hogy csak így rám hagyod az egészet, ráadásul még a szobából is kimész. Lerogytam az ágyra és a tenyerembe hajtom a fejem.* - Fenébe... *Gyorsan összeszedtem magam és felöltöztem. A hajam is megfésültem gyorsan, mert tiszta kóc voltam. Útközben mosolyogva hallgattam, ahogy telefonálsz. Ez valahogy mindig megnyugtatott. Nem értem hozzád, csak hallgattalak. Mookyulhoz érve én megvártalak a kocsiba.* - Jól nézel ki. *Jegyzem meg, mikor visszajöttél. Bár te mindig jól néztél ki. Nem is volt baj, hogy most inkább a munkáról beszéltünk. Jót tett. Nyugodtan követlek az irodába, bár izgultam, mert a kórház óta nem találkoztam Mookyullal és tudtam, hogy mennyire gyűlöl.* - Sziasztok. *Köszönök halkan. Örültem, hogy nem csak hárman vagyunk, hanem itt van Dim is.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2019.01.20, 18:08 | Üzenet # 1155 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Erre mondják, hogy nincsenek véletlenek.*Mosolyodom el.* - Nagyon tehetséges lehetsz, bár remélem sose kell megtapasztalnom.*Hiszen az már nem jelent jót.* - Bár egy sima masszázst simán jöhet.*Vigyorodom el.* - Zavarba jöttél?*Kérdezem továbbra is vigyorogva.* - Helyes.*Nevetek fel, hiszen én is csak vicceltem.* - Pontosan, de idővel ezzel se lesz probléma.*Ebben biztos vagyok.* - Ez jó.*Kuncogok.* - Mindketten, tudod a macskák a gyengéim.*Kuncogok tovább.* - Tudja mi a jó, de ha mégis kéred, csak szóljál. Barátságos és imádja, ha kényeztetik.*Már most tudja, hogy mi a jó. Amikor meglátom Leet elmosolyodom.* - Szia.*Köszönök neki és persze puszit is adunk egymásnak.* - Hello.*Köszönök Masatonak is, annyira nem is bunkó hangnemben.* - Pontosan, most egyeztettünk Dimmel.*Mondom.* - Ez szuper, remek hírek.*Mondja Lee.* - Hogy vagy? Azért itt jobb találkozni.*Mondja Dimnek.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2019.01.20, 18:43 | Üzenet # 1156 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Pontosan.*Kuncogok.* - Én is ezt tettem.*Direkt mondom múlt időben, hiszen már nincsen így. Figyelmesen hallgatlak és nem vágok közbe. Egyben jó, de mellette mégis rossz hallani, hiszen ezeket akkor kellett volna mondanod és leginkább éreztetned, amíg együtt voltunk. Kicsit csendben maradok, amíg megfogalmazom a gondolatimat.* - Nem mondhatom meg, hogy mit tegyél, csak jót akarok neked.*Kezdek bele.* - Akarod hordani a gyűrűt és az enyémet is, akkor tégy úgy. Nem akarsz ismerkedni, arra se mondok semmit, de nem is hitegetlek, hogy van jövünk.*Nem úgy vagyunk, mint amikor Rokuroval voltam együtt.* - Kár, hogy ezeket most mondod nekem, amikor már nincs köztünk semmi. Igen tudom, hogy nem leszel könnyen szerelmes, de őszintén azt se hittem, hogy engem ennyire szeretsz.*De ezzel te is tisztában vagy.* - Tudod úgy érzem, hogy mi sose a legjobbkor jöttünk össze, talán ezért se működött. Még ha a kapcsolatunk is lett az ára vagy talán el se hiszed, de örülök, hogy letudtad zárni a múltad és túl tudtál lépni. Belátom, hogy ez nem ment volna enélkül, csak akkor túl nagy volt a fájdalom, hogy tisztán lássák.*Ez érthető.* - Bár ha minden rendben lett volna köztünk, akkor nem mész el vele.*Hiszen enélkül is letudtad volna szerintem zárni a kapcsolatotok, hiszen tudtad, hogy él.* - Én is hibás vagyok, tudom hogy sokat bántottalak és ezért ismét bocsánatot kérek.*Még ha ott is megtettem, akkor se fogtam fel teljesen a súlyát a szavaimnak.* - Ismét nem a legjobb helyzetben jöttünk össze, még ha eleinte boldogak is voltunk, de még se volt elég erős a kapcsolatunk, hogy együtt maradjunk.*Ez is közrejátszott.* - Nem jön Sora, akkor is idő kérdése, hogy szétmegyünk, hiába terveztük a jövőnket.*Amit komolyan gondoltam.* - Azt ismét megjegyzem, hogy te nem tehettél semmiről.*Célzok arra, hogy nem tudtad kimenteni.* - Él és te is meggyógyultál így már talán valakivel képes leszel egy kapcsolatra.*De az a személy nem én leszek.* - Amennyire el akartalak zavarni most már örülök, hogy idejöttél. Szükségem volt erre a beszélgetésre.*Most már ostorozom önmagam.* - Lassan megkereshetnénk a többieket.*Részemről mindent megbeszéltünk.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2019.02.08, 05:45 | Üzenet # 1157 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudom, hogy jót akarsz. *Mosolyodom el halványan. Annyira tiszta és gyönyörű lelked van.* - Sosem szerettem senkit ennyire, még Sorát se, mint téged. *Tényleg úgy éreztem, hogy te vagy életem szerelme. Soránál ezen sosem gondolkoztam, de nálad... már az első pillanatban tudtam, hogy nincs hozzád mérhető.* - De elhiszem neked... *Tudtam, hogy örülsz, hogy jól vagyok, de attól nem tett boldoggá a tudat, hogy ezért el kellett veszítselek.* - Nem így mondanám. Nem velünk volt baj... hanem velem. *Hiába lettünk volna teljesen jól, valószínűleg nem gondolkozva akkor is így döntöttem volna.* - Nem kell bocsánatot kérned. *Mosolyodom el.* - Már rég megtetted. *Akkor sem haragudtam igazán, csak tehetetlennek éreztem magam.* - Szóval szerinted mindenképp szétmentünk volna... *Mondom halkan. Ezt rossz volt hallani. Nem tudtam semmit mondani a végére, mert én nem valakit akartam, hanem téged. Te viszont túlnőttél rajtam.* - Még annyit... *Mondom halkan.* - Bármit is gondolsz... *Nagyon finoman az arcodra tettem a kezem, hogy felemeljem a tekinteted.* - Mindennél jobban kívánom, hogy legyél nagyon boldog. *Egy kicsit csak kémleltem a szemeid. Lassan elhúztam a kezem, de láthattad, hogy az enyémek kicsit könnyesek. Elfordítom a tekintetem és felállok.* - Ha gondolod, menj előre nyugodtan. Én elszívok egy cigit. *Sosem éreztelek még ennyire messze magamtól. Most kezdtem megérteni igazán, hogy talán örökre elveszítettelek és többé nem csókolhatlak és ölelhetlek. Már tényleg valaki máshoz tartozol, nem úgy, mint Rokuro esetében. Elindulok, de pár lépés után megállok neked háttal.* - Meg is várhatsz a gondolod, csak pár perc. *Teszem hozzá. Szükségem volt pár percre, hogy megnyugodjak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2019.02.08, 06:07 | Üzenet # 1158 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Azért ha úgy érzed, hogy rendbe rakatnád magad, szólj. *Kacsintok egyet.* - Megbeszéljük. *Nevettem el magam.* - Egy kicsit... *Ismerem be.* - Akkor jó. Ideje pedig van. *Mosolyodom el.* - Megértem. *Kuncogok én is halkan.* - Igen, azt látom, hogy jól van tartva. *Nagyon aranyos cica volt.* - Már nagyon ügyes. *Utalok Akihitora.* - Nagyon jól vagyok. Kicsit aggódok Saturo miatt, mármint amiatt, hogy Akihito hogy fog rá reagálni. *Hiszen legutóbb is sírt.* - De sokkal jobb itt viszont látni. *Mondom én is.*
*Nem tudtam, hogy mire számítsak, mennyire lesz velem ellenséges Mookyul, ráadásul most te is haragudtál rám. Ahogy köszön nekem Mookyul, én azért elmosolyodom kedvesen. Éreztem, hogy nem annyira bunkó, de tisztában voltam vele, hogy nem is örömteli. A puszitokra nem reagáltam nagyon, hiszen tudom, hogy mennyire szereted ezt a fiút. Nem igazán tudtam, hogy mit mondhatnék nektek. Abban sem voltam biztos, hogy még akarsz-e velem kettesben pihenni és megkérdezzem-e később Mookyult.* - Én is örülök, hogy jobban van. *Mondom végül Dimnek, de meghúzódtam a háttérben.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2019.02.13, 13:02 | Üzenet # 1159 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Senki máshoz nem fordulnék.*Vigyorodom el.* - Úgyis tudom a számod.*Nem lennénk kapcsolatba, akkor simán rád hajtanék.* - Édes vagy.*Kuncogok.* - Bocsi, magas labda volt.*Le kellett csapnom.* - Megértelek, de csak akkor lesz vele, ha Akihito is akarja.*Ismétli meg Dim a szavaimat.* - Szerintem lassan visszajön Akihito és akkor beszélünk vele.*Mondom.* - Nekünk is kéne beszélgetni.*Pillantok Masatora.* - Amíg ti beszélgettek, addig én elrabolom Dimet.*Karolja át a vállát, hozza a formáját.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2019.03.06, 01:09 | Üzenet # 1160 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Megtiszteltetés. *Mosolyodom el.* - Használd is, ne csak tudd. *Tényleg szívesen megismertelek volna jobban, szimpatikus voltál.* - Ugyan, megértem. Én is lecsaptam volna. *Nevettem el magam.* - Nem tudom, hogy mit szeretne, de ki fog derülni. *Mosolyodom el. Örültem, hogy Lee is így áll a dologhoz.* - Milyen jó dolgom van ma... mindenki engem akar. *Nevetek fel és persze követlek.* - Hogy vagy egyébként? Rég beszéltünk. *Kérdezem, mikor már nem vagyunk a fiúkkal.* - Egyébként sajnálom... azt a randit, amit még korábban beszéltük sajnos nem ejthetjük meg. *Jegyzem meg somolyogva.* - Bár ahogy elnézem számodra sem aktuális már. *Utalok Masatora. Én nem tudtam rólatok semmit.*
*Én nem igazán tudtam semmit, hogy mi folyik a háttérben, viszont látszódott rajtad, hogy mennyire komolyan mondod. Biztos voltam benne, hogy okkal véded Akihitot. Bólintottam egyet Mookyulnak a szavaira. A munkát mindenképpen meg kell beszélnünk. Kicsit furcsálltam, ahogy viselkedsz, de úgy tűnt, hogy alapból jó a kapcsolatotok, szóval igyekeztem nem sokat belegondolni. Mikor kettesben maradtam Mookyullal, először is vettem egy mély levegőt, majd felé fordultam. Akkor tűnt fel a cica, amin elmosolyodtam.* - Édes kiscica. *Túl cuki volt a helyzet, hogy ne dicsérjem meg.* - Miről szeretnél előbb beszélni? *Kérdezek rá egyenesen.* - Leeről vagy a munkáról? *Biztos voltam benne, hogy Leere is kíváncsi vagy.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2019.03.29, 14:06 | Üzenet # 1161 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Túl jó pasi vagy.*Nevetek fel.* - Csak ügyesen.*Mondom Masatonak.* - Te pedig viselkedjél.*Jegyzem meg Mookyulnak, mielőtt még kimegyünk.* - Sokkal jobban, köszönöm kérdésed. Mióta a kölyök jól van, mondhatni egy hatalmas kő, sőt inkább szikla esett le a szívemről.*Mosolyodom el.* - Te hogy vagy?*Kérdezlek, majd elvigyorodom.* - Gyere, menjünk le.*Már rá akartam gyújtani és leérve így is teszek.* - Ezt csak azért történt így, mert nem a legjobb formámban láttál.*Nevetek fel.* - Különben ne sajnáld, ennek így kellett történnie, ha más körülmények között találkozunk, akkor minimum egy randi biztosan lett volna.*Ebben biztos vagyok.* - Jól mennek akkor Akihitoval ugye? Szinte ragyogsz, ennek örülök.*Mosolyodom el.* - Nos az én helyzetem, mint mindig nem olyan egyszerű.*Elmondom röviden, hogy értsd, miről is van szó.* - Tényleg szeretem és jó vele, de a hülyeségeihez már nincs türelmem. Anno persze minden új volt neki, de most már. Mindent elmondtam neki, de sokszor olyan, mintha a falnak beszélnék.*Sóhajtok fel.* - Bocsi, bocsi befejeztem, csak jó kiadni magamból. Na de most mesélj te, minden szaftos részletet tudni akarok.*Vigyorodom el.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2019.04.03, 22:58 | Üzenet # 1162 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez van. *Nevettem el magam.* - Én nagyon jól most. *Mosolyodom el.* - Együtt élek Akihitoval, jó a munkám... jobb nem is lehetne. *Látszódott, hogy boldog vagyok és elégedett. Kimentem veled természetesen, hogy rágyújthass.* - Ugyan. Még akkor is dögös voltál. *Nevettem el magam.* - Abban biztos lehetsz. *Azért volt szemem és tényleg elmentem volna egy randira más esetben.* - Igen, minden csodás, leszámítva Saturot. *Kicsit aggódtam miatta.* - Mesélj. *Türelmesen végighallgatlak és eléggé meglepődök.* - Nem semmi. *Ilyenre nem számítottam.* - Megéri ezt a sok küzdelmet? Hiszen szinte bárkit megkaphatsz. *Kicsit aggódtam miattad.* - Meghallgatlak szívesen, ne sajnáld. Valakivel neked is beszélned kell néha, ha már a... kvázi párod most nem alkalmas rá. *Paskolom meg kedvesen a vállad.* - Szóval nyugodtan panaszkodj. Nagyon nehéz helyzetben vagy. *Nem lehet könnyű így valaki mellett lenni, hogy szereted, de nem bízhatsz meg benne.* - Hm, milyen szaftos részlet érdekel? *Vigyorodok el én is.* - Végre szeretkezhetünk, bár még nem vihetjük túlzásba. Vigyázni kell rá. Tudod amíg a tolókocsiban volt, nem feküdtünk le, csak kényeztettük egymást. Piszok nehéz volt megállni, mert egyszerűen gyönyörű, mikor vágyakozva néz. *Mosolyodom el.* - Aggódok kicsit Saturo miatt és nem csak a modellkedéssel kapcsolatban. *Elmesélem a lakásos dolgot és minden mást.* - Akihito szereti még. Mindig szeretni fogja, amit megértek, de kicsit félek, hogy meg fog neki bocsájtani előbb-utóbb....
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2019.05.11, 00:38 | Üzenet # 1163 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Persze, persze.*Legyintek, hiszen ez nem csak rajtam áll.* - Köszi, nyugodtan fogd meg.*Meg se várom a válaszod és a kezedbe adom. Egyszerűen ha kis cicámról van, akkor mindig ellágyulok. Már éppen válaszolnék a kérdésedre, mire te folytatod, amin azért meglepődöm és ez is látszódik is rajtam.* - Egyenes vagy ez tetszik.*Nem néztem ki belőled.* - Nyilván mindkettőről. Munkáról már beszélgettünk, de azért több mindent kell még tisztázni és gondolom neked is vannak kérdéseid. De mielőtt belemennénk előbb jöjjön Lee.*Hellyel kínállak, ha le akarsz ülni, én csak az asztalomnak dőlök és rágyújtok.* - Nem kedvellek, de ezzel te is tisztában vagy, ahogyan azzal is, hogy elsőre nem is akartam még csak esélyt se adni neked. Már akkor hatott rám Lee, hogy ne keverjem a munkát a magánélettel és ezt be is láttam már akkor és most meg már főleg, hogy ismét talpra álltam.*Nem a legjobb helyzetben találkoztunk, de a véleményemet ez nem befolyásolta.* - Nem tudtam még Leevel beszélni, így is azt se tudom, hogy hányadán álltok, csak azt hogy dugtatok.*Ezt mondani se kell.* - Most fordított a helyzet, mert ő is féltett, ahogyan én is most őt, de attól még teljesen más a helyzet.*Tiétek szerintem sokkal durvább.* - Csak azt akarom, hogy boldog legyen és ha ehhez téged választ, akkor azt el kell fogadnom.*De jó pofát nem kell hozzá vágnom.* - Nem lesz könnyű dolgod, hiszen eljátszottad Lee bizalmát és azt nagyon nehéz lesz visszaszerezned, ha egyáltalán sikerül.*Ezt is tudod.* - Nos részemről ennyi most Leeről.*Igazából nem érdekel a te véleményed ezzel kapcsolatban, de azért meghallgatlak.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2019.05.11, 01:06 | Üzenet # 1164 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ezt élvezni kell.*Vigyorgok.* - Majd kicsattansz.*Aminek nagyon örülök.* - És itt vagyok én is.*Ezt azért le kellett csapnom.* - Köszönöm, már rég kaptam, ilyen szép bókot.*Mosolygok és bár igen csak egoista vagyok, de ez most tényleg jól esett.* - Na jó bevallom egy kissé sajnálom, hogy az a randi nem jött össze.*Sóhajtok fel.* - Szóval még mindig képben vagy, bár nem lep meg. Akkor azért mégis csak lehetne jobb nem?*Hiszen akkor lenne minden tökély, ha ő nem lenne a képben.* - Erre csak később tudok válaszolni, hogy megérte e vagy sem, mert jelenleg én se tudom.*Mondom gondterhelten és szívok egy mélyet cigimből.* - Az meg lehet, de mindenek ellenére szeretem őt és ő az igazi, még ha nem is jövünk újra össze. Sose voltam az a bizonytalan fajta, de neki megint sikerült kiváltani belőlem. Annyira gyengének érzem magam mellette, hogy ez már idegesít.*Masatonak fogalma sincs róla, hogy mit okoz nekem.* - Köszi, akkor a szavadon foglak és nem párom.*Nem kötekedés miatt mondom, de tényleg nem az és az se biztos, hogy ismét az lesz e.* - Úgyis általában nekem panaszkodnak, olykor megtehetem én is.*Mosolyodom el. Én is belátom, hogy ha magamba tartanám, az sokkal rosszabb lenne.* - Mint mondtam, minden ami szaftos.*Vigyorgok.* - Ennek örülök, de most így még nehezebb visszafognotok magatokat, nem? Elhiszem, hogy nehéz volt és minden elismerésem, mert nekem tuti nem ment volna és gondolom Akihito is próbálkozott.*Az lenne furcsa, ha nem.* - Mikor szexelhettek normálisan?*Kérdezem kíváncsian, majd ahogyan elmondod dolgokat, hát az biztos, hogy neked sincs könnyű dolgod.* - Komolyan most már én is megütöm ezt az embert.*Morgok.* - Számtalan lehetősége volt és mindet elcseszte, de azért még mindig kapar. Még ha vissza is menne hozzá, úgyis ismét csak elhagyná.*Húzom fel magamat.* - Gyűlölöm az ilyen önző embereket.*Nyomom el a cigimet és rögtön újabbra gyújtok rá.* - Megértem, hogy félsz, de most veled boldog és csak nem lesz olyan hülye, hogy ismét bedől neki, azért most más a helyzet, hiszen itt vagy te neki. Én is mindig szeretni fogom Mookyult, de még se vele vagyok.*Jegyzem meg mellékesen.* - Próbálj arra koncentrálni, amit mondtál, hogy mindened meg van. Elhiszem, hogy nehéz, de ha elkezdesz kattogni, azzal csak rosszat teszel.*Cirógatom meg az arcodat.* - Én nagyon szurkolok nektek és remélem tudod, hogy bármikor meghallgatlak én is.*Kacsintok rád.* - Már jobban érzem magam, köszönöm. Figyelj, ha már randi nem lett, de azért attól még a legközelebbi lelkifröccsünknél beülhetnénk valahova, mit szólsz?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2019.12.26, 00:46 | Üzenet # 1165 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ó, hogy is hagyhattalak ki... *Nevettem el magam.* - Bevallom, én is kicsit. *Tényleg szimpatikus voltál és helyes.* - Hm, nem tudom. Akihito azt mondta, minden oké és nem akar tőle már semmit és bízok benne... Inkább csak aggódok érte. *Féltem, hogy Saturo messzire megy nagyon.* - Valamit csak látsz a helyzetben, különben nem lennél vele. *Mosolyodom el kedvesen.* - Biztos minden ki fog alakulni és egyébként is... ha ennyire képes lefegyverezni, valamit nagyon tud. *Nevettem el magam kicsit, hiszen csak vicceltem.* - Viccen kívül... lehet tudatában sincs, hogy milyen hatással van rád. Amennyire megismertelek, azt azért levettem, hogy elég jól titkolózol. *Mosolyodom el.* - Sőt az is lehet, hogy ő is hasonlóan érzi magát, nem? *Kérdezem, hiszen nem ismerlek titeket annyira még. Meglepődtem, ahogy közlöd, hogy nem a párad, de nem szóltam vissza. Éreztem, hogy mennyire tartasz tőle.* - Egyébként tényleg bármikor. *Paskolom meg kicsit a vállad.* - Hát persze, hogy próbálkozott. *Sóhajtok egy nagyot.* - És nem könnyű nem túlzásba vinni, de megéri... nem maradhat ki torna, szóval inkább visszafogom magam és kiverem párszor, mintsem probléma legyen belőle. *Igyekeztem vigyázni a kis tündérkémre.* - Amikor már csak mankóval közlekedik, akkor már nem lesz gond. Nem is lesz annyi torna és addigra az izmai is elég erősek lesznek újra. *Figyelemmel kísértem 100%-ban.* - Igen... *Sóhajtok egy nagyot. Meglepett, hogy mekkora hévvel estél Saturonak. Kicsit elgondolkoztam és nem bírva ki, rákérdeztem.* - Nem lehet, hogy kicsit magadra vetíted a dolgokat? *Igyekeztem nem tolakodó lenni.* - Ne érts félre... Saturo egy fasz és csak azért nem verekedtünk össze komolyabban, mert te szétszedtél minket és mert Akihito megkért. *Nem csak én vagyok hatással rá, ő is elég jó és erős hatással van rám.* - De nem érint személyesebben most Masato miatt? Hiszen elhagyott, most pedig próbálkozik... *Érdekelt, hogy mit mondasz.* - Igyekszem nem csinálni belőle problémát és igazából... Akihiton is azt látom, hogy el akarja felejteni, legalábbis nem akar vele lenni többé. Bízom benne. Tudom, hogy szeret. *Mosolyodom el kicsit bugyután.* - Most lehet kicsit nehezebb lesz, főleg ha Saturo lesz a menedzsere, de nem kattogok rajta azért. Szóval na... ott van Akihito, aki gyönyörű... nem a seggfej exén fogok kattogni, hanem azon, hogy a tündérkém hogyan tudnám boldoggá tenni. *Hiszen nekem nagyon fontos volt Akihito. Arcom kicsit belesimítom a kezedbe, mert jól esik a gesztus.* - Köszi, ezt jó tudni. Mookyul is próbálkozik barátkozni, aminek örülök. Szívesen megismerném. *Jól esett, hogy így befogadtok.* - Megbeszéltük. Nem is tudom hirtelen... a számom meg van?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2019.12.26, 00:46 | Üzenet # 1166 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Meglepődtem, hogy a cicád a kezembe adod.* - Szia kicsi... *Ölelem magamhoz, mire csak szaglászni kezd.* - Mi a neve? *Kérdezem meg és finoman simogatni kezdem. Csak bólintottam, hogy lennének kérdéseim a munkával kapcsolatban. Na meg persze neked is tudnod kell Naoról.* - Rendben. *Ahogy hellyek kínálsz, leülök a cicáddal és csöndben hallgatlak.* - Tudom, hogy nem kedvelsz, de remélem ki tudunk jönni. Tényleg szeretnék itt dolgozni és nem Lee miatt. *Teszem hozzá.* - Magam se tudom pontosan, hogy hányadán állunk, de bármi is lesz, az az ő döntése lesz. *Látszott rajtam, hogy eszemben sincs rákényszeríteni magam Leere.* - Amúgy pedig, mi nem dugunk, hanem szeretke- *Hirtelen csöndben maradtam, mert nem tudtam, hogy mondhatom-e ezt. Nagyon megválogattam a szavaim, ha Leeről volt szó.* - Lefekszünk egymással. *Mondom végül. Picit elrévedt a tekintetem, még a simogatást is abba hagytam kicsit és végül halkan megszólaltam.* - Nem hiszem, hogy ezen aggódnod kell. Még arra sem lát sok esélyt, hogy egyáltalán barátok maradjunk hosszútávon. Annak pedig szinte nulla az esélye, hogy valaha képes lesz megbocsájtani... *Le is hajtom a fejem beszéd közben.* - Bármi is van köztünk és bármi is lesz... az akkor fog véget érni vagy elkezdődni, ha Lee azt mondja. Amíg megengedi, hogy vele legyek akár csak egy percet is, addig igyekszek mindent megtenni érte. *Látszódott rajtam, hogy tényleg a végtelenségik várnék Leere és mennyire szeretem.* - A döntéséig, vagy addig amíg talál valaki mást, olyan lesz a kapcsolatunk, amilyennek szeretné. Ha csak pár szót akar velem beszélni, esetleg közben mással akar lenni, velem csak lefeküdni akar néha vagy csak Naolee-vel akar találkozni, akkor így lesz. Ha pedig már beszélni sem akar velem... *Kicsit megcsuklott a hangom.* - ...akkor úgy lesz. *Simogatom tovább a kis drágát, mert nem tetszett neki, hogy nem foglalkoztam vele.* - Egyébként tud mindent. Elmondtam neki, ahogy megígértem. Először nagyon kiakadt, de utána azt mondta, hogy jobb, hogy tudja. *Ismét picit elhallgattam, majd az arcodra pillantottam.* - Szeretnélek megkérni, hogyha bármilyen velem kapcsolatos beszólásod vagy megjegyzésed lenne, azt nekem mond. Ismerem Lee-t és tudom, hogy megvédene... viszont én nem szeretném, ha miattam bármilyen feszültség lenne köztetek. Látszik, hogy mennyire szeretitek és tisztelitek egymást. *Mosolyodom el kicsit.* - Nem akarom, hogy vitatkozzatok. Megérdemlek mindent, amit gondolsz vagy mondasz, ha pedig valami építő jellegű, igyekszem változtatni, de nem akarom, hogy miattam a kapcsolatotokon egy kicsit is csorba essen. *Fejezem be és visszafordulok a kiscicához.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2020.01.29, 14:32 | Üzenet # 1167 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor jó.*Bólintok.* - Ezzel már elkéstél.*Suttogom, bár ez jellemző rád.* - Nem tagadom, hogy féltékeny voltam Sorára és emiatt haragudtam is magamra, hiszen akkor még nem tudtuk, hogy él, aztán hirtelen megjelent. Akkor a zöld szörnyeteg és a félelem ismét megjelent, de bíztam benned és a kapcsolatunkba, még az se zavart volna, hogy csak a második vagyok.*Nem hiába könyörögtem és mondtam, hogy mindent megteszek neked, te is tudod jól, hogy nem csak a levegőbe beszéltem.* - Viszont tény hosszabb távon ez se lett volna állapot.*Ha nem akkor később hagytál volna el.* - Helyes.*Lehetett volna másképpen is, de erre már kár gondolni.* - Szerintem velünk, de nagyobb részben veled.*Kár tagadni, de az se lenne igaz, hogy én nem hibáztam.* - Tudom, de szerintem igen.*Ebben se fogunk egyetérteni, de ez a legkevesebb.* - Bármennyire is veled terveztem a jövőmet, mindig az lett a vége, hogy szétmentünk.*Egyszer szakítottam én és azt is magadnak köszönheted.* - De ezekről már kár beszélni és tényleg nem is akarok.*Most már véglegesen le akarom zárni életem ezen szakaszát veled. Rád pillantok, majd picit elmosolyodom.* - Igen tudom és azt is, hogy szándékosan sose akartál nekem rosszat.*Még ha úgyis alakult elég sokszor. Láttam én a könnyeket, de nem tudok rá mit mondani és tudom nem is akarnád.* - Oké.*Bólintok és én is felállok.* - Akkor megvárlak és utána mehetünk a főnökhöz és lehet még Rokuroval is beszélek ma*Teszem hozzá.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2020.04.04, 20:35 | Üzenet # 1168 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Én se értem.*Nevetek veled együtt.* - Csak egy kicsit?*Vonom fel a szemöldököm.* - Komolyan ennyit sértést már rég kaptam.*Adom elő magam, majd ismét csak elnevettem magamat.* - Minden okod meg van rá, hogy féltsed.*Utóbbi időben Saturo csak bántotta.* - Nem vagyok vele csak el vagyunk és igen látok.*Különben nem foglalkoznék vele.* - Valóban és remélem igazad lesz.*Veszem a lapot, hogy viccelsz, de mégis van benne igazság.* - Ebben van valami, de vele szemben nem titkolózom az a ő szokása.*Jegyzem meg.* - Lehet, de ha nem mondja, akkor nem tudok mit csinálni. Többet nem tudok és őszintén nem is akarok tenni érte.*Úgy érzem, hogy neki kell tennie kettőnkért és bizonyítania, hogy tényleg akar.* - Le a kalappal, nekem biztos nem menne.*Nevetek fel.* - Utána meg a sok a szex miatt fog nehezen járni, de szerintem az nem fogja zavarni.*Vigyorodom el.* - Igazad van.*Magamtól ebbe bele se gondoltam volna.* - Édes vagy.*Cirógatom meg a pofidat.* - Boldogak vagytok, meg van az összhang és a bizalom, szerintem nem lesz baj.*Ettől függetlenül teljesen megértelek.* - Nagyon helyes és úgyis szemmel fogom tartani. Attól még hogy egy rohadék, valóban egy nagyon jó menedzser és csak ő bírt eddig Akihitoval. Mondjuk én is dolgoznék vele szívesen, nagyon rég volt dolog ilyen modellel, mint ő. Akihito nagyon sokra fogja vinni és ebben a sérülése se fogja megakadályozni. Hatalmas jövő áll előtte és a megfelelő társ is mellette van, aki támogatni fogja.*Kacsintok rád.* - Olyan kis vicces tud lenni.*Nevetek fel.* - Ezt örömmel hallom, jól kifogtok jönni. Örülök, ha egy ilyen barát lesz mellette, mint te.*Mosolyodom el.* - Igen meg, tudod még Akihito miatt.*Emlékeztetlek.* - Na jó most kedvem támadt kocsmázni.*Nevetek fel.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2020.04.04, 20:36 | Üzenet # 1169 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Emerald hívják, de ezt ritkábban használjuk.*Hiszen folyamatosan becézzük.* - Mint mondtam külön tudom választani a munkát, ha nem így lenne fel se vennélek.*Magammal is kicsesznék, ha most elkezdenélek a munkában szívatni.* - Elhiszem.*Bólintok. Már majdnem beszólnék, hogy az nem szeretkezés, de nem mondod ki végül.* - Részletkérdés.*Vonok vállat. Az lepett volna meg, ha csak egyszer történt volna meg.* - Valóban az ő döntése lesz.*Hiszen te mindent elrontottál.* - Nem tudlak sajnálni.*Mindent magadnak köszönhetsz.* - Valóban megteszel mindent érte?*Van egy olyan érzésem, hogy Lee mást fog mondani.* - Itt a bizalmon van a hangsúly és nem a megbocsátáson, ha annyira nem akarna tőled semmit, akkor hozzád se szólna.*Ennyire te is ismerhetnéd.* - Ha veled nem jön össze, akkor nem lesz senki.*Bár nem is értem, hogy ezt miért mondom el neked.* - Sose fog téged elküldeni.*Ebben biztos vagyok, még ha meg is érdemelnéd.* - Helyes, ezzel kellett volna kezdened.*De legalább megtetted és nem nekem kellett elmondanom.* - A megjegyzéseket csak úgy jönnek, de úgyis a nagy részét te fogod kapni.*Nyugtatlak meg.* - Ismerem őt nagyon jól.*Engem is mindig óvni akar.* - Igen ezt nagyon jól látod és annyira erős kapcsolatunk van, hogy azon senki se tud változtatni.*Nem fog semmiféle csorba esni a kapcsolatunkban miattad és más miatt se.* - Voltak és lesznek vitáink, de ez nem változtat a kapcsolatunkon.*Viták most miattam voltak és azért még mindig haragszom magamra.* - Nos akkor térjünk rá a munkára. Van kérdésed?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2020.07.15, 22:17 | Üzenet # 1170 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Megértem. *Mosolyodom el kicsit.* - Ilyen kis szépséget, csak becézni lehet. *Nagyon édes cica volt, az már biztos.* - Értem, akkor jó. *Nyugszom meg egy kicsit. Igazából valami hasonló reakciót vártam tőled a szex dologra, szóval annyira nem érintett meg.* - Igen... *Bólintok is egy aprót.* - Nem kell sajnálnod, sosem kértem senkitől. *Szögezem le. Kérdésedre kicsit meglepődtem és egy pillanatra elhallgattam.* - Mindent, amire most képes vagyok. Azt mondta ez elég egyenlőre. *Mondom őszintén.* - Igyekszem és próbálkozom jobban, de ez nem olyan egyszerű. *Nekem is sok mindent meg kellett még emésszek.* - Tudom... *Mondom halkan.* - De a bizalmát a legnehezebb visszaszerezni. Már ha valaha is sikerülni fog. *Tisztában voltam vele, hogy ez szinte lehetetlen küldetés.* - Ő is ezt mondta. *Mosolyodom el kicsit, látszódik, hogy jól ismered.* - Azt mondta, ha nem is leszünk már szeretők, akkor is szeretné, ha az élete része maradnék. Remélem, ha több nem is lehetek neki, legalább lehetek valaki, akivel tud beszélgetni. *Tényleg nem voltam álomvilágban, még akkor sem, ha nagyon szerettem volna azt az álmot.* - Minden esetre köszönöm. *Mégha támadó is volt a viselkedésed, nem zavart. Nélküled sosem mondtam volna el neki a történteket.* - Akkor jó... *Tényleg megnyugtatott, hogy ha arról van szó, nekem fogod mondani a dolgokat.* - Örülök neki, hogy mikor én nem voltam mellette, akkor valaki olyan, mint te, igen. Aki ennyire szereti. *Mondom lágyan, de kihallatszódik a hangomból egy kevés bűntudat is. Picit megint elhallgattam és cicáztam.* - Nem igazán kérdés... *Kezdek bele.* - Van egy öt éves kisfiam, Naolee. Ez néha járhat azzal, hogy váratlanul szabit kell kivennem vagy ilyesmi. Természetesen nem rendszeresen, csak vészhelyzetben, ha beteg lesz vagy valami baj történik az oviban, illetve szeretnék mindig menni érte, amikor csak lehetséges. Egyedül nevelem segítség nélkül, illetve Lee felajánlotta, hogy segít, de ő még nálam is elfoglaltabb és nem akarom terhelni, még akkor sem, ha nem annak éli meg. *Mosolyodom el kicsit.* - Nem tudom, hogy ez mennyire megoldható. *Fejezem be.* - A legtöbb dolgot már Lee megmutatta és amíg nem voltál, addig is bejöttem tájékozódni, természetesen Lee engedélyével.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2020.08.25, 05:29 | Üzenet # 1171 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Csak egy kicsit. *Erősítem meg.* - Van egy Akihitom, így azért kibírható. *Kuncogok halkan.* - Mindjárt elkezdelek sajnálni. *Játszom meg magam én is.* - Szerencsére Saturon kívül mindenki vigyáz rá. *Mondom kicsit lágyabban, tudtam, hogy jó helyen van.* - Értem. *Bólintok is mellé egy aprót.* - Én is remélem. Jó lenne téged is boldognak látni valakivel. *Ezt azért komolyabban mondom.* - Sokat titkolózik előtted? Az nem igazán jó. *Elmélkedem hangosan. Kicsit hallgatok és elgondolkozom szavaidon.* - Értem, hogy mit szeretnél elérni, viszont... ugye tudod, hogy ez visszafele is elsülhet? *Kérdezek rá.* - Mármint... Bármi is történt vagy nem történt köztetek, egy kapcsolathoz mindig két ember kell. Azt mondod nem akarsz tenni érte semmit, de a valóságban neked ugyanúgy dolgoznod kell azon, hogy újra bízni tudj benne, mint neki azon, hogy bízz benne. Ő hiába harcol érted, ha te nem fektetsz energiát abba, hogy vele legyél. Biztos vagyok benne, hogy szeret és te is őt, ha nem így lenne, esélyt se adnál neki. *Teszem hozzá.* - De ebben az egyoldalú harcba előbb-utóbb bele fog roppani. Mondjuk nézd csak meg Akihitot. A végletekig elment Saturoért és mi lett a vége, pedig szerették egymást, mégha ezt utálom is kimondani. Elért egy pontot, amikor már önmagát is feláldozta, mert Saturo nem sok mindent tett a kapcsolatukba. *Kedvesen megpaskolom a hátad.* - Nem tudom, hogy jelenleg mit tesz meg érted, de feltételezem nem azt várod, hogy meghunyászkodjon és mint egy kiskutya, ugorjon minden szavadra, pedig hosszútávon ennek az lesz eredménye. Abból, amit elmondtál, hogy mi is volt/van veletek... Szerintem ott tart, ha azt mondanád, hogy ugorjon a kútba, beleugrana, csak legyél vele. *Rántom meg a vállam, hiszen tényleg nem ismertem igazán. Elmosolyodom arra, amit mondasz.* - Ha azért van, akit szeretsz, azért kibírod valahogy. *Kuncogok.* - Az biztos, hogy bekészítek egy gyógykrémet habizi alapon. *Nevetek fel.* - Hűha, jól sejtem, hogy nem sokszor adsz igazat, ugye? *Húzom fel a szemöldököm, majd picit elpirulok.* - Inkább csak szerelmes. *Mondom lágyan. Kicsit sem zavart gesztusod, jól esett.* - Szerintem ez egy elég egészséges féltékenység, mégis csak az exe. *Nem hiszem, hogy túlzásba vinném.* - Mindenben. *A világ végére is elmennék Akihitoért.* - Kicsit kínosan kérdezte meg. *Nevettem el magam.* - De elég sokat fogok itt lógni úgy is. *Hiszen amikor csak tudok, jövök és persze, ha lehet.* - Köszönöm. *Mosolyodom el én is.* - Tényleg. *Bólintok is egy aprót.* - Mondanám, hogy nyomás... de a héten valamikor megejthetjük. *Vigyorgok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2020.08.27, 00:24 | Üzenet # 1172 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az biztos.*Mosolyodom el ismét.* - Azért mondja mert elfogult vele.*Igaz ez rám is igaz vele kapcsolatban.* - Ahogyan neki se egyszerű.*Jelenleg én tényleg úgy látom, hogy nem vagy Leehoz méltó.* - Alapból ez mindenkinél így van, nála meg főleg. Valóban nem biztos, hogy teljesen sikerülni fog.*Bár ez nem jelenti azt, hogy nem fog veled összejönni ismét.* - Az lepett volna meg, ha nem ezt mondta volna.*Azért annak örülhetsz, hogy nem vagyok a vetélytársad, de ezt inkább nem mondom.* - Az a szerencséd, hogy hatalmas szíve van, ne élj vele vissza még egyszer.*Én még mindig úgy vagyok vele, hogy simán képes vagy ismét lelépni.* - Mégis mit köszönsz?*Nem igazán értem. A megjegyzésedre azért elmosolyodom.* - Lee az egyik legjobb dolog az életben és ez sosem fog változni. Igazából sokszor én se érdemlem meg.*Szalad ki a számon, de többet nem is mondok és nem is akarok, hiszen semmi közöd hozzá.* - Hallgatlak.*Gyújtok rá közben.* - Azért kicsit vicces, hogy neked is lett egy gyereked.*Most ezt minden gúny nélkül mondom.* - Nem is ő lenne.*Csóválom meg a fejemet.* - Természetesen ez nem probléma, hiszen a család az első. Te is tisztában vagy vele, hogy azért itt nincsen a megszokott munkaidő, de mindenképpen úgy fogom alakítani, hogy a fiad ne szenvedjen hiányt. Nem mondom, hogy mindig sikerülni fog, de ha úgy van, akkor ide is behozhatod vagy ha éppen olyan a fotózás, hogy el kell utazni akkor is jöhet.*Mindent meg lehet oldani.* - Jól tette.*Egyáltalán nem zavar.* - Azért le a kalappal, hogy egyedül neveled, nem lehet egyszerű.*Mondom elismerően.* - Holnap már akkor tudnál kezdeni?*Kérdezlek, majd leesnek a dolgok.* - Szóval Naolee mi? Te tényleg szereted Leet.*Ez még nem azt jelenti, hogy nem fogsz ismét lelépni.* - Lee találkozott már vele?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2020.08.27, 02:24 | Üzenet # 1173 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem tudom, mit tehetnék még. Kérhetne bármit, megtenném. *Mondom halkan a végét. Egyedül Nao-t nem áldoznám fel.* - Nem, nem az. *Értek veled egyet.* - Lee bizalma egy olyan kincs, amit csak egyszer szerezhet meg az ember. *Tényleg nem hittem benne, hogy újra bízni fog bennem valaha, de nem számított. Próbálkozok, amíg engedni.* - Ha mégis találna valakit, szó nélkül félreállnék. *Pillantok a szemeidbe, majd újra a cicával foglalkozom.* - Bármennyire is szeretnék vele lenni, az sokkal fontosabb, hogy boldogan legyen. *Lehet nekem végleg összetörne a szívem, de legalább Lee boldog lenne.* - Sosem fogom tudni jóvátenni... de ha még egyszer a párja a lehetnék, sosem engedném el többé. *Ha még egyszer szakítanom kéne Leevel, beleroppannék végleg. Picit elmosolyodom, mikor visszakérdezel.* - Hogy rávettél, hogy elmondjam neki. *Válaszolok őszintén.* - Megkönnyebbült. *Mosolyodom el kicsit.* - Nem tudom, hogy mi történt pontosan... de nagyon aggódott érted. Csak reménykedett benne, hogy jobban leszel és jót tesz, ha a párodnál lesztek. Sokszor beszél rólad. Nem tényeket, csak hogy fontos vagy neki. *Magyarázom meg, nehogy félreérts.* - Az egyetlen jó dolog, ami ebből származik az ő. *Mondom lágyan és érezni lehetett, mennyire szeretem a fiam.* - Igen... *Kuncogok halkan.* - Köszönöm... *Látszódott rajtam, hogy ez mennyire jól esik és szinte meghatódtam.* - Nem egyszerű, sőt piszok nehéz. *Ismerem be.* - De nagyon hálás dolog. Fantasztikus kisfiú. Ha ő nem lenne nekem, nem tudom mi lenne velem most. *Az ő létezése tartott egyben a sok rossz ellenére.* - Igen, tudnék. *Mosolyodom el.* - Szeretném, ha olyan nagylelkű és kedves ember lenne, mikor felnő, mint Lee. *Magyarázom meg az okát.* - Ha nem Lee, más nem kell. *Ezt nagyon őszintén mondtam.* - Igen... *Elővettem a telefonom és mutatok pár képet.* - Oda van érte Nao. Végülis az én fiam. *Nevettem egy kicsit. Te még nem láthattál így felszabadulva. Teljesen más voltam, mikor róluk beszéltem. Boldogság és vidámság csengett ki a hangomból, szinte felvillanyozódtam.* - Folyton róla beszél, Lee-bácsinak hívja. *Kuncogok kicsit.* - Csak jó rájuk nézni, ahogy együtt játszanak. Megszerették egymást, nagy az összhang. *Egyébként is szép arcom van, de ahogy róluk beszéltem, egyenesen gyönyörű lett a tekintetem.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2020.10.02, 20:36 | Üzenet # 1174 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - És még meg is ismétli.*Csóválom meg a fejemet, majd elmosolyodom.* - Na jó ezzel meggyőztél.*Annyira édes vagy, szerencsés Akihito, hogy ilyen párja van mint te.* - Ideje lenne.*Vigyorgok.* - Ez így van.*Bólintok egyetértően.* - Köszönöm, kedves vagy.*Simítok az arcodra.* - Igen elégé és hiába mondom, hogy ne tartsa magában így sem mond el mindent.*Sóhajtok egyet gondterhelten, majd a folytatásra igen csak ledöbbenek és hirtelen meg szólalni se tudok, de az látszik, hogy nagyon nem tetszik, amit hallok. A többire most nem is tudok reagálni, pedig máskor még rá is kontráznék a krémre és hogy ritkán adok igazat, de ez nem az a pillanat.* - Nos ha továbbra is így fogsz vélekedni, akkor inkább hanyagoljuk.*Szólalok meg végül, de igen csak sötét a tekintetem.* - Te most Saturohoz hasonlítasz engem? Kettőnk közül ő volt az aki elárult és elhagyott engem és nem őt. *A múlt sebei sokkal jobban megviselnek, mint gondoltam.* - Mégis áruld meg el, hogy mit tegyek még érte? Adtam neki esélyt még mit csináljak?*Kérdezlek és rágyújtok még egy cigire.* - Most ez az egész úgy hangzik mintha csak szórakoznék vele és csak szexre kellene.*Borulok ki egyre jobban.* - A bizalom visszaszerzése nem megy egyik pillanatról a másikra, lehet másnál igen, de nálam nem. Mégis milyen egyoldalú harcról beszélsz? Ott vagyok neki, megint én tartom benne a lelket, de úgy látszik ennyi se elég. Igen bennem is erősen ott van a múlt, de ha ő nem képes túltenni magát rajta, akkor nekem mégis hogy fog menni? Igen igazad van kettő ember kell ehhez és lehet ez az ember én sokkal inkább vagyok mint ő. Talán baj hogy boldog akarok lenni és nem azt látni rajta, hogy mártírkodik? Nincs se erőm se energiám, hogy az ő lelkét istápoljam folyamatosan. Mi lesz az enyémmel? Bele se gondoltatok, hogy megviselt az elmúlt időszak? Azt hittem hogy elfogom veszíteni Mookyult és sose fogom visszakapni. Nap, mint nap minden percben azon gondolkoztam, hogyan tudnék rajta segíteni.*De ezt tudod hiszen ismeretlenül is kértem tőled segítséget.* - Annyira féltem és fájt, ami vele történt.*Minden kiszakadt belőlem.* - Szerencsére rendbe jött, de azóta se tudtam vele lenni és piszkosul hiányzik. Ezek után megjelenik Masato és mindent felforgat, ami alapból ha jól lettem volna is sokkoló lett volna. Egyszerűen elfáradtam, érted? Néha velem is megesik és olykor már én se tudok erős lenni.*Suttogom fájdalmasan.* - Igen nem várom el tőle a dolgokat, sőt csak egy dolgot várok el tőle, de azt se kapom meg. Tudod mit ha ezek után nem fog működni, akkor az okkal fog történi.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2020.10.02, 21:58 | Üzenet # 1175 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Értem. *Tényleg sajnáltalak, nem lehetett egyszerű. Eléggé megdöbbenek azután, ahogy folytatod. Csöndesen hallgatlak, nem vágok közbe, mert látom, hogy jobb, ha kiadod magadból egybe, minthogy szavanként közbevágjak. Miután elnyomtad a cigit, finoman közrefogtam az arcod.* - Héé. Egyáltalán nem erre gondoltam. Nem téged hasonlítottalak Saturohoz, isten ments... nem is lehet egy mondatban egyszerre említeni titeket. *Mondom kedvesen, de az arcod nem engedtem, csak kedvesen simogattam.* - Masatot hasonlítottam Akihitohoz. *Reméltem, hogy így már érted, hogy mit szerettem volna mondani.* - Senki nem mondta, hogy szórakoznál vele. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt ebben a helyzetben. Nem tudom, hogy mit beszéltetek meg, vagy hogy vele mi van, nem ismerem őt és csak a te oldalad ismerem, de... úgy hangzik, mintha nem beszéltétek volna meg, hogy mit tegyen érted, hogy mit szeretnél pontosan. *Elengedtem az arcodat.* - Nagyon sokféleképpen lehet valakiért harcolni. Simán lehet, hogy úgy van vele, hogy mindent rád zúdít, mert így nem titkolózik. *Rántom meg a vállam.* - Nem tudom egyébként mit értesz mártírkodás alatt, nem tudom, hogy viselkedik veled. *Nem vagyok ott veletek.* - Egyébként egy apróság... *Hirtelen magamhoz ölellek.* - Nem várhatod el tőlünk, hogy átlássunk rajtad, mikor ennyire nem mutatod ki, hogy ki vagy akadva. *Jegyzem meg és finoman simogatom a hátad.* - Amikor csak találkoztam veled, olyan nyugodt és összeszedett voltál. Nem gondoltam, hogy ennyire ki vagy merülve, sőt... igazából úgy tűnsz, mint akinek semmi baja. *Jegyzem meg és kedvesen próbállak vígasztalni.* - Lehet a többiek se veszik igazán komolyan, hogy mennyire eleged van, mert tényleg nem látszik rajtad. *Simogatom tovább a hátad.* - Nem akartalak megbántani, nyugodj meg...
|
| |
| |
