|
Cukrászda
|
|
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.10.27, 18:02 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Rin - Chris
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.11.26, 01:07 | Üzenet # 1176 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Szóval tudott róla... *Így már értettem, hogy miért nem tudtam semmit kihúzni belőle, hogy mi is történt a szakításnál.* - Igen. *Válaszolok és közben figyelem, ahogy kigombolod az inged. Hát tényleg nem volt egy szép seb. Ahogy az arcomra simítasz, most nem tudtam rá reagálni.* - Szóval maffia... *Emésztgetem, majd lassan kezdem felfogni.* - Egyetlen egy dolgot kértem tőled az öcsémmel kapcsolatba... hogy vigyázz rá. *Kezdem dühös lenni.* - Hogy merted ebbe a szarba belerángatni!? *Nem kiabáltam, ettől talán még jobban kijött a dühöm. Eléd léptem és megragadtam az inged.* - Mégis mi a faszt képzelsz magadról!? *Akadok ki és gondolkozás nélkül behúztam egy kurva nagyot. Előtte sosem verekedtünk és sosem ütöttelek meg.* - Ha tudom, sosem viszem hozzád. Életem legnagyobb hibája volt, hogy a barátomnak tekintettelek. *Teljesen kiakadtam.* - Bíztam benned, bazdmeg! *üvöltöm el magam.*
- Igazán nincs mit. *Mosolyodom el. Szívesen segítettem neked.* - Hm, ezért a pusziért már megérte. *Viccelem el.* - Rendben. *Mosolyodom el.* - Ennek nagyon örülök, megérdemled. *Már teljesen elfogadtam, hogy vámpír vagy.* - Hát valóban várnod kellene, nem tudom, hogy fog reagálni. *Éppen csak befejeztem, de már hallani lehetett, hogy Chris elkiabálja magát.* - Igor. *Gondolkozás nélkül szaladtam a dolgozóhoz és kinyitottam ki az ajtót.* - Basszus, Chris! *Lépek oda Igorhoz és az arcát figyelem.* - Nagyon fáj? *Láttam, hogy nem fogta magát vissza.* - Ettől ő még az, akit megismertél! *Állok Igor elé, hogy védjem. Nem akartam, hogy Chris még egyszer megüsse.* - Nem rossz ember egyáltalán!
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2018.11.26, 01:47 | Üzenet # 1177 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen.*Bólintok mindkettőre és várok, hogy felfogd mit is mondtam.* - Vigyáztam rá és most is vigyázok.*A tetteim ellenére is így van, bár tudom, hogy nem hiszel nekem, amit meg is értek.* - Ez a szar az életem, a családom.*Erre azért automatikusan harapok.* - Nem képzelek semmit.*Felelem és az ütésed nem lep meg. Jó nagy erővel húzol be, nem sok híja van, hogy ne essek el. A helyzet miatt nem ütök csak vissza, hiszen megérdemlem.* - Jól vagyok, ne aggódj.*Törlök le egy kis vért a szám széléről.* - Édes vagy Nick, de ezt csak bízd ránk.*Lépek elé.* - Kérlek ne mond ezt...*Mondom fájdalmas hangon.* - Most is bízhatsz, ugyanaz vagyok. Kérlek bocsáss meg nekem.*Nézek rád könyörgően.*
- Bolond.*Nevetek fel.* - Köszönöm.*Mosolyodom el.* - Én se.*Mondom és akkor meghalljuk az üvöltést, amire én is bemegyek. Annyira rossz téged, így látni, de megértettelek. Féltem, hogy az én esetemben, csak rosszabb lesz a helyzet, de most nem szabad, erre gondolnom. Nem akartam beavatkozni, de annyira rossz volt ez a helyzet, Igort is nagyon sajnáltam.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2018.11.27, 13:45 | Üzenet # 1178 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor nem vontad volna ebbe bele. *Morgom. Nagyon dühös voltam, egyáltalán nem is fogtam fel mit mondok és az ütés nagyon is jól esett. Csak néztem, ahogy Nick aggodalmaskodik.* - A büdös életbe többet nem mehetsz a közelébe. *Így már biztos nem fogom támogatni a kapcsolatotok. Erre Nick csak felháborodott.* - Rohadtul nem tilthatod meg. A közelében leszek, mert ott akarok lenni. *Közli velem, mire még jobban bepöccenek.* - Legyél, de egy szót se mondj róla. *Mutatok rád, elegem volt.* - Éveken keresztül veszélybe sodortál úgy, hogy nem is tudtam róla. Engem is a családom is. *Közlöm veled.* - Tűnj el. Nem akarlak látni többé. *A dühöm beszélt leginkább belőlem, de ettől függetlenül se tudom ezt megbocsájtani neked.* - Azt hittem ismerlek... *Vált fájdalmasba a hangom.* - A kurva életbe. *Rogyok bele a székembe. Megtudni, hogy a legjobb barátom egy maffiózó... nem könnyű.* - Gyere, menjünk. *Fogja meg Nick Igor kezét, ráérzett, hogy most jobb ha mennek, mert különben csak jobban kiborulok.* - Rin... *Szólalok meg halkan és kinyújtom a kezem.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2018.12.07, 14:47 | Üzenet # 1179 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Vele akartam lenni és így bele kellett vonnom.*Kettő együtt jár egymással. Nem csodálom, hogy nem akarsz a közelébe látni, de most tiltakozni se tudnék, de te megteszed nekem, ami nagyon jól esik.* - Ez nem ilyen egyszerű Chris.*Megértettelek, de akkor se hagytam, hogy bajod legyen és az öcséd is amennyire tudom mindig óvtam és óvni fogom, még ha nem is sikerül sajnos mindig.* - Ne mond ezt kérlek..*Ismétlem magam, egyszerűen a félelmem, hogy örökre elveszítelek, egyre jobban eluralkodik rajtam.* - Ismersz...*Suttogom és csak nézlek fájdalmasan, amíg nem mondod, hogy menjünk.* - Remélem egyszer megbocsátasz..*Mondom mielőtt még kijövünk. Kint a kezedbe nyomom a slusszkulcsot.* - Még ne menjünk el, csak kicsit távolabb álljál meg.*Tudom, hogy ő nem fogom rám írni, de akkor se akartam még elmenni. Beülök a kocsiba és nagy nehezen rágyújtok egy cigire, de igen csak remegek, ezért se akartam vezetni, még az ingem se tudtam volna begombolni. Darabig csendben maradok és mobilom szuggerálom fájdalmas tekintettel, majd idővel feléd fordulok.* - Nick ígérd meg kérlek, hogy emiatt nem leszel rosszban a bátyáddal és nem fogsz vele veszekedni.*Kérlek meg.* - Meg fog bocsátani valaha is?*Kérdezlek és ismét a telefonom bambulom.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2018.12.08, 14:23 | Üzenet # 1180 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csöndben vagyok végig, majd a fiúknak intek. Rögtön odamegyek, ahogyan hívsz és megfogom a kezed, de kivételesen nem ülök az öledbe, nem hinném, hogy a vallomásom után a társaságomra fogsz vágyni.* - Chris sajnálom, de én már tudtam róla.*Tudtam, hogy rám is megfogsz haragudni, de nem akartam még ebben is titkolózni.* - Múltkor elmondta Nick és azt is, hogy Igor hamarosan elmondja neked.*Szorítom meg a kezed.* - Nem mondhattam el, sajnálom.*Nézek rád bocsánat kérően.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.12.17, 01:37 | Üzenet # 1181 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elvettem tőled a kulcsokat, nem kérdeztem semmit.* - Rendben. *Úgy tettem, ahogy kérted és kicsit arrébb leparkoltam. Csak csendben figyeltelek, vártam, hogy te szólalj meg. Annyira rossz volt így látni és szörnyű volt arra gondolni, hogy mikor én küldtelek el, akkor is így ültél a kocsiban, csak akkor egyedül.* - Nem fogok vele veszekedni, mert megértem, hogy miért borult ki és amúgy is megígértem, hogy folyamatosan megpróbálom békíteni. *Lassan a kezedért gyúlok és megfogom összefonva az ujjainkat.* - Meg fog. Ebben kétségem sincs, csak kell neki egy kis idő. *Jobban feléd fordulok és finoman az arcodra simítva magam felé fordítom a tekinteted.* - Te vagy a legjobb barátja. Ismered, hogy milyen tud lenni. Több idő fog kelleni neki, mint nekem. Neki nem csak azon kell túltennie magát, hogy ki vagy... hanem azon is, hogy nem mondtuk el neki, illetve a kapcsolatunkon. De közben... kicsit olyan, mint az én esetem. Biztos vagyok benne, ha nagyon tudni akarta volna, akkor rájön, mert nem hülye. *Nagyon finoman cirógatlak végig.* - Meg fogja érteni, hogy ugyanaz vagy, aki eddig. *Odahajolva adtam egy apró puszit a homlokodra.* - Amúgy is... nekünk hozzád, neked pedig hozzánk van varázserőd, nem igaz? *Próbállak nyugtatni.* - Addig maradunk itt, ameddig csak szeretnél, viszont... tudom, hogy nem fog most hívni, mert annál makacsabb és szerintem most csak Rin társaságára vevő. *Nem akartam, hogy most reménykedj, mert tudom, hogy csak jobban fájna.* - Minden rendben lesz, megígérem neked. *Ölellek magamhoz.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2018.12.23, 22:03 | Üzenet # 1182 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Magamhoz húztalak és csak átöleltelek a hasadnál.* - Mi? *Lepődök meg. Csöndesen végig hallgatlak és elengedlek.* - Neked... miért tudta elmondani... nekem pedig nem... *Nézek magam elé. Jobb lett volna, ha nem most mondod el nekem. Szükségem lett volna rád, de most rettentően elárulva érzem magam és nagyon fájt.* - Remélem jót röhögtetek rajtam. *Állok föl és ott hagylak. Lementem a cukrászdába és elkezdtem dolgozni. Le kellett foglalnom magam, így hát elkezdtem díszíteni, hogy lekapcsoljam az agyam. Nem akartam veled beszélni most.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2018.12.23, 22:52 | Üzenet # 1183 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Te is tudod, hogy nem igen nyíltok meg egymás előtt.*És ez még nem is volt hazugság, bár kicsi az esély, hogy Nick vallott volna nekem anélkül, hogy történik az incidens.* - Tessék? Hogy mondhatsz ilyet?*Elhiszem, hogy ki vagy, de ez nem is értem, hogy jutott eszedbe. Nézek utánad, ahogyan elmész és egy darabig nem megyek utánad. Bő fél órát várok, majd utánad megyek, nem nehéz kitalálni, hogy a cukrászdába mentél.* - Szép díszítés.*Szólalok meg a hátad mögött.* - Nem akarom, hogy megint mások miatt legyünk haragban. Nézd megértem, hogy dühös vagy rám és elárulva érzed magad, de azt te se gondolhatod komolyan, hogy röhögtünk rajtad. Nekem se volt jó a helyzet, de nem tehetem mást.*Mondom és az arcodra simítok, ha nem akarod, úgyis elhúzódsz.* - Még egyszer nagyon sajnálom.*Mondom őszintén.* - Most hagylak, ha szeretnél beszélni, fent leszek. Azt is megértem, ha mára nem kérsz már belőlem, de kérlek ne hajtsd túl magad.*El is indulok vissza, csak remélni tudom, hogy nem fajulnak úgy el a dolgok, mint múltkor.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2018.12.24, 00:53 | Üzenet # 1184 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igaz..*Mosolyodom el, de most ebben semmi boldogság nincsen. Némán hallgatlak és lassan legalább a remegésem elmúlik, mint mindig nagyon jó hatással vagy rám.* - Tudom, hogy nem fog hívni, de nem akartam még elmenni.*Bújok oda, de most többet még nem mondok.* - Menjünk hozzád.*Engedlek el. Visszagombolkozom, majd bekötöm magam és az úton ismét csendben vagyok. Megérkezve hozzád leveszem a cipőmet, majd a nappaliban eldőlök a kanapén. Amikor te is odajössz magamhoz ölellek.* - Örülök, hogy ennyire bizakodó vagy és remélem, hogy igazad lesz. Annyi időt kap amennyit csak akar, de Nick ne felejtsd el, hogy te szerelmes vagy belém, arról nem is beszélve, hogy milyen régóta titkolózom előtte. Lehet, hogy most édes kevés lesz a vonzerő és még csak egy rossz szavam se lehet.*Hiszen megérdemelném.* - Ne értsd félre nem adom fel a reményt, de fel vagyok arra is készülve, hogy nem fog nekem megbocsátani.*Suttogom.* - Köszönöm, hogy mellettem vagy nagyon sokat jelent.*Puszillak meg.* - Meg kell hagyni szépen tud ütni.*Simítok a számra.* - Lehet, hogy tényleg rájött volna, de ilyenre mégis ki akarna rájönni?*Kérdezlek költőien.* - Lehet van benne valami, amikor azt mondják, hogy jobb, ha mindenki a saját körében mozog.*Megkaptam már ezt egy - két szervezet tagtól.*
/Cicuskáék/
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2018.12.27, 21:39 | Üzenet # 1185 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem is válaszoltam neked, csak lent dolgoztam. Annyira ki voltam. Hangodra megáll a kezem egy pillanatra, majd csak folytatom. Hagytam, hogy végigmond, de még csak feléd se fordulok. Amikor az arcomra simítasz, akkor pillantok rád először. Mérhetetlen keserűség, düh és szomorúság áradt a tekintetemből. Ahogy elindulsz ki, visszafordultam, majd váratlanul megszólaltam.* - Ez volt, amit nem mondtál el a múltkor? *Kérdezek rá, tudtam, hogy hallasz.* . Vagy ennél még szarabb dolgot tartogatsz? *Rakom le a díszítő zsákot.* - Te is.... te is így el fogsz árulni? *Remegek meg halványan. Nagyon fájt ez az egész és most nagyon féltem. Bennem volt, amit múltkor mondtál.* - Azt hittem, hogy minden... tökéletes. Minden rendben van és most... minden széthullik. *Támasztom meg a fejem.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2018.12.30, 16:31 | Üzenet # 1186 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elég rosszul esik, hogy nem nézel rám, de megértelek. Amikor végre rám nézel a szívem belesajdul, annyira rossz téged így látni. Legszívesebben megölelnélek és csak vigasztalnálak, de most ezt nem tehetem meg. Úgy vagyok vele, hogy ma már nem nagyon fogsz hozzám szólni, de tévedek, bár jobb lett volna, ha így történik. Most én hallgatok és csak akkor fordulok feléd, amikor mondod, hogy minden széthullik.* - Ez nem igaz, minden rendben lesz, így kell lennie.*Mondom kétségbeesve, de itt már magunkra gondolok.* - Különben nem ezt akartam elmondani és igen ennél szarabbat tartogatok, de hozzám tartozik.*Hiszen az vagyok én.* - Azt majd neked kell tudnod.*Suttogom az árulásra.* - Akarod tudni, hogy mit titkolok?*Most ha már ismét feljött akár el is mondhatom, az más kérdés, hogy úgyse fogsz hinni nekem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2019.01.04, 05:33 | Üzenet # 1187 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem tudom... *Suttogom halkan. Teljesen ki voltam készülve. Úgy éreztem kicsúszik alólam a talaj.* - Nem akarok még egyszer mindenkit elveszíteni. *Remegek meg még jobban. Igort és így valószínűleg az öcsémet, na meg téged is. Ti vagytok nekem igazán és most csak a félelem és a harag kavargott bennem, ami sok fájdalmas dolgot hozott a felszínre.* - Nekem kell tudnom? Jól kezdődik. *Ebből már biztosra vettem, hogy valami olyan dolog, ami elválaszthat tőlem. Felálltam és odamentem eléd. Mielőtt válaszoltam volna, csak magamhoz húzlak és szorosan ölellek, miközben igen hosszan és szinte kétségbeesett szerelemmel csókollak. Mikor elváltunk, úgy festettem, mint aki arra készül, hogy elhagyják.* - Mond el... *Simítok az arcodra remegő kézzel.* - Tudni szeretném. *Később csak még rosszabb lenne.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2019.01.20, 00:15 | Üzenet # 1188 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Idővel te is meglátod, hogy így kell lennie.*Megértem, hogy most nem így gondolod.* - Nem fogsz és őt se.*Ez is csak tőled függ, hiszen mi várni fogunk rád.* - Megfogod érteni, hogy miért is mondom.*Felelem. Meglep, hogy megölelsz és megcsókolsz, mert most nem számítottam rá, de annál jobban örülök és szenvedélyesen viszonozom a csókodat, miközben hozzád bújok.* - Rendben.*Látszik rajtam, hogy ideges és ijedt leszek egy pillanat alatt.* - Menjünk fel.*Segítek rendet tenni, majd bezárva felmegyünk.* - Ülj le.*Hozok neked egy pohár italt, ez már Igor után is rád fér, utánam meg főleg. Magamnak is töltök, nekem is szükségem van rá.* - Előre mondom, hogy nem fogsz nekem elsőre hinni.*Lehúzom az italt és utána folytatom.* - Emlékszel mondtad, hogy olyan mintha egy régi korból csöppentem volna ide? Furcsállod, hogy milyen hamar gyógyulnak sebeim és hasonlók. Ezek azért vannak.*Kicsit elhallgatok.* - Vámpír vagyok.*Közlöm veled.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2019.02.05, 05:00 | Üzenet # 1189 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Most nem tudtam elhinni azt, amit mondtál. Nem tudtam hinni. Azt hittem, hogy ez az utolsó, hogy megcsókolhattalak.* - Rendben. *Némán követellek. Az italt elfogadom és rögtön lehúzom. Mielőtt megszólalnál, öntöttem még egyet.* - Tégy próbára. *Eddig is mindent elhittem, amit mondtál nekem.* - Igen... *Feszülten várom, hogy mire is akarsz kilyukadni, még az italom is lehúzom ismét, mielőtt megszólalnál. Viszont ezekre a szavakra nem számítottam. Pár percig csak hülyén nézek rád, majd elnevettem magam.* - Kicsim... mestere vagy annak, hogy felvidíts. *Kuncogok és elkapva a kezed az ölembe húztalak és megcsókoltalak.* - Ha nem akarod elmondani, nem kell most, de köszönöm. *Egyszerűen annyira viccesnek találtam ezt, hogy hirtelen el is felejtettem mindent.* - Még, hogy vámpír... *Nevettem fel ismét, majd megszívtam a nyakad.* - Na feküdjünk le aludni. *Mosolyodom el.* - Annyira szeretlek Rin... ne ijessz így meg. *Kérlek meg kedvesen.* - Azt hittem, hogy... van valaki más, előkerült az exed és vele akarsz lenni, vagy nem is tudom. *Szorítalak magamhoz.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2019.02.13, 13:46 | Üzenet # 1190 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem csodálom, hogy iszol még egyet, viszont a reakciódra se. Azt tudtam, hogy nem fogod elhinni, hiszen ezt ki hinné el az elején, de hogy ez lesz a vége, meg se fordult a fejemben.* - Köszönöm, köszönöm.*Hajolok meg és veled együtt nevetek, mégis mi mást tehetnék. Nem kezdelek el most győzködni, hogy ez az igazság, most a legfontosabb, hogy Igor után megnyugodjál. Nem is baj, hogy így reagáltál, mert úgy tűnik, hogy nem vagy már annyira elkeseredve. A csókodat viszonozom és hozzád bújok.* - Bocsi édesem, csak most azon voltam, hogy kicsit feldobjalak és szerencsére sikerült.*Megyek bele a játékba.* - Vérszomjas vámpír.*Kuncogok, ami egy kicsi nyögésbe megy át.* - Rendben van, amit csak szeretnél.*Puszillak meg.* - Nem akartalak.*Nézek rád bocsánatkérően, majd ismét csak meglepsz.* - Szerelmem erről szó sincsen.*Elhúzódom, de csak azért, hogy a szemedbe tudjak nézni.* - Megmondtam neked, hogy sose foglak elhagyni és te vagy számomra az igazi. Igaz Darellel békében váltunk el és mindig is kedves lesz számomra, de veled akarok lenni és nem vele.*Mondom komolyan.* - Semmi ilyenről nincsen szó és nem is lesz.*Csókollak meg.* - Igor miatt meg ismét elnézést kérek.*Bújok vissza.* - Remélem megbocsátasz.*Nem csak magamra célzok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2019.02.24, 21:28 | Üzenet # 1191 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen, sikerült. *Mosolyodom el kicsit.* - Akkor jó.. *Hagytam, hogy el tudj húzódni és nem mondtam semmi mást.* - Értem kicsim... sajnálom, hogy ilyet feltételeztem, én csak... *Kicsit elbizonytalanítottál múltkor.* - Rendben. *Mosolyodom el és viszonozom a csókod.* - Mióta tudod...? *Kérdezem meg halkan. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mennyire régóta vagy képben.* - Nagyon... elárulva érzem magam. *Mondom halkan.* - Feküdjünk le. *Állítalak fel és megfogva a kezed, bemegyek veled a hálóba. Levetkőzök alsóra, megvárom míg te is levetkőzöl. Miután az ágyban voltunk, most én bújtam hozzád. A fejem a mellkasodon pihent és a kezed az arcomra tettem.* - Nem baj...? *Általában fordítva vagyunk, de most kicsit szükségem volt arra, hogy így vigasztalj. Szükségem volt rád nagyon.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2019.03.25, 14:41 | Üzenet # 1192 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Semmi baj édesem, megértem hogy el vagy bizonytalanodva.*Erről csak is én tehetek.* - Jó látni ismét a mosolyodat.*Cirógatom meg az arcodat.* - Nem olyan régen, amikor haza lett küldte, akkor mondta el.*Felelem.* - Tudom szerelmem.*Sokkal jobb lett volna, ha nem tudom meg előbb, de ezen már nem lehet változtatni.* - Rendben.*Követlek téged, majd levetkőzve befekszek én is. Meglepsz, ahogyan elhelyezkedsz, de egyáltalán nincsen ellenemre.* - Dehogy baj.*Mosolyodom el. Arcod és a hajad kezdem el cirógatni, a másik kezemmel meg a hátadat.* - Nagyon haragszol még rám?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2019.04.06, 20:15 | Üzenet # 1193 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Értem. *Suttogom. Azért az jó volt, hogy nem annyira régóta, bár így is rossz volt nagyon a helyzet.* - Akkor jó... *Örültem, hogy nem baj, ahogy bújok hozzád. Megnyugtatott, ahogy simogattál. Ellazított annyira, hogy még a szemem is lehunytam.* - Nem arról van szó, hogy haragudnék... legalábbis rád nem. *Igorra az voltam nagyon.* - Csak... rádöbbentem, hogy... vannak titkaid előttem és nekem fel sem tűnik. Ez... nagyon ijesztő, mert én teljesen megnyíltam neked. *Fejezem be halkan. Kicsit jobban magamhoz szorítalak.* - Olyan, mintha nem bízhatnék senkiben, aki fontos nekem... Igor egy maffiózó, az öcsém bármikor hátat fordíthat nekem ismét és még te is... téged is elveszíthetlek. *A szemeim is nedvesek lesznek.* - Mintha nem lenne senki biztos az életemben és ez nagyon fáj. *Halványan meg is remegek.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2019.05.09, 00:29 | Üzenet # 1194 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Pedig az is jogos lenne.*Jegyzem meg, de örülök, hogy nem vagy az.* - Igen tudom.*Annyira rossz téged így látni és a legrosszabb benne, hogy ehhez én is nagyban hozzájárulok.* - Mindent megfogok tenni, hogy engem ne veszítsél el.*Mondom komolyan. A szívem igen csak belesajdul az állapotodba.* - Kicsikém..*Odahajolva lecsókolom a könnyeidet.* - Elhiszem, hogy miért is vélekedsz így, de legbelül te is tudod, hogy nem vagy egyedül és nincs minden veszve.*Legalább egy kicsi lelket beléd akarok önteni.* - Megértem, hogy dühös vagy Igorra és még enyhén is fejezem ki magam, de abban is biztos vagyok, hogy a ti barátságotok nincsen veszve. Elveszítetted a bizalmad és hosszú menet lesz, de Igor se fogja annyiban hagyni és te se akarod őt elveszíteni.*Most nem láttál tisztán, ami teljesen érthető.* - Ami az öcsédet illeti nos tény, hogy van még hova javulni a kapcsolatotoknak, de nem fog neked hátat fordítani. Eljön majd az idő, amikor mindent megtudtok beszélni, csak még legyél türelemmel, ahogyan eddig is voltál. Nick fél és szégyelli magát és ezért hárít vagy éppen támad. Igen ideje lenne ezen túllendülnie, de mint tudjuk az öcséd is makacs, akár csak te.*Ezt nem tudtam kihagyni.* - Szívesen beszélek a fejével, ha szeretnéd.*Nekem is fontos, hogy végre tényleg minden rendben legyen köztetek.* - Magamat meg csak ismételni tudom, hogy te vagy a mindenem és szeretlek és sosem foglak elhagyni, még ha most ez is bizonytalan számodra, amit szintén megértek.*Puszilom meg a buksidat.* - Sajnos ennél többet nem tudok mondani, de lehet hogy most ez is sok volt neked. Mit szeretnél mi legyen most?*Nem tudtam eldönteni, hogy mivel tehetném most a legtöbbet érted.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2019.12.26, 00:49 | Üzenet # 1195 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az jó... *Motyogom halkan. Te voltál az utolsó mentsváram most. Nem bírtam volna ki, ha elveszítelek. Hagytam, hogy lepuszild a könnyeim, de nem szólaltam meg, csak bújtam hozzád. Annyira reménytelennek láttam mindent.* - Most úgy érzem, hogy szinte minden oda... *Suttogom halkan.* - Elárult... becsapott... éveken át. *Remegek meg még jobban. A veszélyt, amelybe sodort, fel se fogtam igazán jelenleg.* - Régen is azt hittem, hogy nem fog magamra hagyni... Időm se volt meggyászolni a szüleinket, mert ő szinte rögtön elkezdett rossz társaságban lógni és minden egyéb... Tudom, hogy én dobtam ki és nem lett volna szabad, de semmi sem garantálja, hogy nem teszi meg többé. Nagyon szeretem az öcsém, de nem tudom, hogy ezen túl tudunk-e jutni. *Kicsit elhallgattam.* - Nem szeretném, hogy beszélj bele... ha akar valamit, majd ő jön és beszél velem. Lehunytam a szemeim és tovább élveztem a cirógatásod.* - Minden nap bementem hozzá... Eleinte nem akart velem beszélni, azt se engedte, hogy lássam. Én mégis mentem, mert reménykedtem, hogy egy nap azt mondja, hogy bemehetek. Végül így is lett, de sokáig hozzám se szólt. Sokat meséltem neki Igorról. Elég jó sztorijaim vannak róla és fel akartam vidítani. *Mosolyodom el kicsit.* - Teljesen elzárkózik előlem, pedig én sem hagynám magára többé. Elítélem a tetteit, a drogot... de attól még szeretem, mert az öcsém, az egyetlen családom. *Nagyon bántott, hogy nem nyit felém jobban Nick és ismerve őt, nem is fog.* - A múltkorival nagyon megijesztettél.... *Ismerem be.* - Nem tudok szabadulni a gondolattól. *Nem akartam hazudni. Nagyon féltem.* - Nem kell semmi, csak maradjunk így még egy kicsit.... *Suttogom.* - Kérlek...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2020.09.05, 22:48 | Üzenet # 1196 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez természetes kicsim, de majd idővel rájössz, hogy nincs így.*Lassan de megemészted a dolgokat és abban is biztos vagyok, hogy Igor nem fogja annyiban hagyni, ahogyan én se.* - Erre nincs bocsánat, de nem akart rosszat.*Akkor is ezt mondanám, ha nem lenne titkom, de mellette teljes mértékben megértelek, én is így vélekednék.* - Édesem.*Fogom meg az arcod a kezeim közé.* - Jó lenne ha felfognád, hogy te nem vagy hibás. Egy felnőtt is nehezen tud egy ilyen veszteséget feldogozni, nem hogy egy gyerek. Nem vagy hibás hogy kiraktad, nem te adtál neki drogot, egyszerűen nem te vagy a hibás.*Remélem egyszer ezt elfogadod.* - Megértem, hogy így gondolod és tapasztaltam én is a viselkedését, de szerintem nem fog többé magadra hagyni.*Az biztos, hogy ha megteszi, akkor tőlem is kapni fog.* - Rendben van kicsim, de ha meggondolod magad, akkor szóljál.*Úgy elvenném a fájdalmad és a legrosszabb, hogy én is azt fogok neked okozni. Figyelmesen hallgatlak és a cirógatást és a puszilgatást nem hagyom abba.* - Nagyon nehéz lehetett, de látod te mindent megtettél érte és befogadtad, azért ez se feled.*Jegyzem meg.* - Biztos vagyok benne, hogy sikert értél el.*Mosolyodom el én is.* - Jó látni egy picit a mosolyod.*Adok egy apró csókot.* - Sose hagytad magára.*Csak te érzed úgy.* - Nem értem meg az öcsédet.*Csak remélni tudom, hogy ez változni fog nála, mert ez tényleg nem állapot és erről csak is ő tehet.* - Tudom, nagyon sajnálom.*Nagyon szégyellem magam.* - Nem akartam rosszat.*Szörnyű hogy én is bántalak.* - Ameddig csak szeretnéd kérned se kell.*Ölellek magamhoz amennyire csak tudlak.* - Nagyon nagyon szeretlek..*Suttogom a füledbe.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2021.02.12, 21:05 | Üzenet # 1197 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudom... *Tudtam, hogy nem akart rosszat Igor, de attól még fájt nagyon is a dolog. Ahogy közrefogod az arcom, elsőre nem nézek a szemeidbe, úgy hallgatlak.* - Néha nem úgy érzem... *Suttogom halkan és végül a szemeidbe nézek. Láthattad, hogy mennyire bántam és mennyire fáj ez az egész.* - Remélem... *Nem akartam még egyszer elveszíteni és a legfontosabb, nem hiszem, hogy kibírnám újra.* - Ígérem, akkor szólok. *Jobban örültem volna, ha magától lép.* - Bármit megtennék érte. *Tényleg imádtam az öcsém, csak nem mindig sikerült kimutatnom úgy, ahogy kellene.* - Én sem... talán Igor érti. *Mondom halkan.* - Semmi baj... *Mondom halkan.* - Tudom kicsim. *Tudtam, hogy jót akarsz nekem.* - Akkor jó. *Örültem, hogy így maradhatunk. Most nagyon jól esett.* - Én is téged. *Szorítalak magamhoz. Érezni lehetett, hogy tényleg féltem, hogy elveszítelek téged is.* - Sosem szerettem még így senkit, mint téged...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2021.02.28, 14:48 | Üzenet # 1198 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor jó.*Azért jó, hogy ezzel tisztában vagy.* - Ezért is vagyok én itt, hogy elmondjam neked, hogy nem vagy hibás és ha ezt többezerszer meg kell tennem, akkor megfogom.*Mosolyodom el.* - Azon leszek, hogy ezt a sok bánatot elűzőm belőled.*Remélem amikor megtudsz rólam, akkor is lesz rá esélyem.* - Ha ismét hülye lesz, majd én helyre teszem és ezzel szerintem nem csak én vagyok itt.*Célzok itt Igorra. Igaz sokáig titkolózott előtted, de azt te is beláttad, hogy milyen jó hatással van az öcsédre.* - Helyes.*Természetesen jobb lenne, ha ő lépne, de amennyire megismertem Nicket egyelőre nem látok rá sok esélyt, még így is menekül az érzései elől, erre a múltkori eset a legjobb példa.* - Tudom szerelmem.*Mondanod se kell, hogy mennyire fontos és hogy szereted.* - Talán.*Értek egyet, de jobban nem megyek bele, hiszen most Igor is kényes téma.* - Örülök, hogy nem haragszol rám.*Azon leszek, hogy amint megtudod a titkomat, akkor is így történjen nem számít, hogy meddig kell küzdenem.* - Ahogyan én sem.*Darellt is nagyon szeretem és a szívem egy darabja mindig is szeretni fogja, de ő már múlt és amint irántad érzek az teljesen más.* - Melletted kezdem el ismét élni és boldog lenni, te vagy a mindenem.*Egyszerűen nem tudom elképzelni nélküled az életem, azt már nem tudnám elviselni, ha téged is elveszítenélek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2022.06.15, 20:33 | Üzenet # 1199 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Te vagy a legjobb. *Mosolyodom el egy nagyon kicsit.* - Nagyon sokat segítesz, hidd el. *Ha nem lennél velem, most sokkal jobban kiborultam volna.* - Az biztos. *Kuncogok halkan.* - Bármennyire furcsa... tényleg nagyon jól megértik egymást. *Nem tudtam ennek mi az oka, de örültem neki még akkor, ha maga a gondolat kiakasztott, hogy együtt voltak.* - Megértem és ez egyébként is olyan, amit tőle kellett hallanom ahhoz, hogy elhiggyem. *Ez tagadhatatlan, hogy téged valószínű csak kinevettelek volna kicsit.* - Ezt jó hallani. *Mosolyodom el ismét egy kicsit.* -Te pedig az enyém. *Kicsit felemelkedek rólad, hogy tudjak adni egy nagyon lágy csókot, vagy visszahelyezkedtem.* - Megnyugtat az ölelésed. *Mégha minden bizonytalan is, most itt vagy és ez nagyon sokat számít nekem. Ahogy így beszélgettünk, lassan elaludtam.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2022.07.23, 16:22 | Üzenet # 1200 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Köszönöm, de szerintem inkább te.*Örülök, hogy kicsit mosolyogsz.* - Akkor jó, de ha mégis eszedbe jutna valami, akkor szóljál.*Mindent megszeretnék tenni érted.* - Ezt te jobban látod.*Hiszen én Igort nem is ismerem és még Nicket se annyira.* - De valóban összeillenek.*Elég volt csak rájuk nézni.* - Akkor jó.*Elég lesz amikor a saját titkom miatt ki leszel rám.* - Bizony, csak is a tiéd.*Suttogom az ajkaid közé és viszonzom a csókodat.* - Ennek örülök.*Cirógatlak tovább és akkor is amikor elalszol. Jó darabig fent vagyok, de végül én is kicsit elbóbiskolom. Másnap persze előbb kelek fel, mint te. Óvatosan kimászok, majd összedobok egy egyszerű reggelit és tálcára rakom, kávé kíséretében. Bent leteszem a polcra, majd ébresztgetni kezdelek* - Jó reggelt szerelmem.*Csókolgatlak.*
|
| |
| |
