|
Cicuskák :D
|
|
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.12.08, 20:43 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy jó sztori orrtöréssel kezdődik...
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2019.04.08, 00:43 | Üzenet # 1301 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Még sokat fog halványodni. *Még azért nagyon vörös volt. Arcom hozzásimítom kezedhez, imádtam, ahogy hozzámérsz.* - Tudom. *Adok egy puszit is.* - Igen, de Rin más. *Teszem hozzá.* - Meg annyira nem jött be, mint nálad. *Mosolyodom el és beletúrok a hajadba.* - Ez igaz. *Valóban jobb volt megbeszélni, hogy mikor jössz vagy én mikor megyek.* - Tényleg nem. *Figyelmesen hallgatlak és egy kicsit elmosolyodom arra, hogy mit mondott Seime, na meg a láncokon is.* - Nagyon fura hallani. *Nevettem el magam.* - De azért jól esik, hogy legalább most belátta. *Örültem neki, hogy nem veszekedtek tovább. Ahogy megjegyzed a dolgokat, az arcodra pillantok, majd én is beleiszom a boromba. Kicsit csöndben maradtam, én most nem nevettem.* - Az van velünk, hogy őrülten szeretlek, de még annál is jobban félek.... tudom, hogy mit kéne tennem, de amikor rám nézel... egyszerűen.... képtelen vagyok megtenni. *Képtelen voltam neked nemet mondani.* - Én... *Látszódott rajtam, hogy nagyon őrlődök mindenen.* - Még azt se tudom eldönteni, hogy helyes-e az, ha azt mondom gyere. Részben tudom, hogy nem... de hogy mondhatnék nemet, mikor látom, hogy szükséged van rám? Látom rajtad a megkönnyebbülést, mikor együtt vagyunk.... hogy.... kikapcsolsz és csak élvezed, hogy önmagad lehetsz. Ezt mégis hogy vehetném el tőled? *Simítok rettentő gyöngéden az arcodra.* - Azt még kibírom, ha magamtól veszem el azt, hogy könnyebben lélegezzek, de azt nem, hogy tőled. *Nem akartalak bántani.* - Tisztában vagyok vele, hogy ez így nem jó... azért szakítottam, hogy megvédjelek legalább egy kicsit. *Támasztom a homlokom a tiédnek.* - Ha melletted vagyok, nem jó, mert veszélybe sodorlak... ha így együtt vagyunk és nyalogatjuk egymás sebét, az sem épp ideális, hiszen valami olyanba kapaszkodunk, ami nem jó... ha nem vagyok melletted, úgy érzem elárullak, mert megígértem, hogy ott leszek. *Kicsit jobban magamhoz ölellek.* - Olyan, mintha csak rossz döntést hozhatnék... *Suttogom halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2019.05.09, 01:24 | Üzenet # 1302 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Valóban és ez nagyban Sergejnek is köszönhető, na meg szerencsére gyorsan gyógyulok.*Azért ez előny, főleg az én esetemben.* - Fel is háborodtam volna, ha nem ezt mondod.*Kuncogok.* - És még enyhén fejezed ki magad, elsőre azt hittem, hogy rosszul hallom, sőt igazából még most se fogtam fel teljesen.*Nevetek fel én is.* - Igen nekem is.*Emiatt számos vitánk volt, sőt mondatni egy - két esetet leszámítva a viták forrása te voltál. Feltűnt, hogy te nem nevetsz, így én is abbahagyom. Figyelmesen hallgatlak és nem szólok közbe, ha akarnék se tudnék. Az érintéseidre reagálok, de miután elhallgatsz se szólalok meg jó pár percen keresztül. Most döbbenten rá igazán, hogy mennyire is függök tőled és mit is okozok neked ezzel. Miattam tartunk itt, hiszen te próbáltál távolságot tartani, de én nem engedtem és visszaéltem azzal, amit irántam érzel és hogy az esetek többségében nem tudsz nekem nemet mondani. Igaza van Seimének és neked is, hogy ennek nincs értelme. Vagy legyünk együtt vagy hagyjuk egymást, mert ennek nem lesz jó vége és csak mindketten még jobban fogunk sérülni.* - Már az rossz döntés volt, hogy belém szerettél.*Szólalok meg hirtelen, de most ezt kivételesen viccnek szántam és látszódik is rajtam.* - Mondtam már, hogy egy igazi kincs vagy számomra?*Mosolyodom el féloldalasan, majd megcsókollak.* - Annyit kérek, hogy ne gyötörd magad, te már így is mindent megtettél értem, amit köszönök, még ha nem is kell.*Cirógatom meg az arcodat, többet nem tudtam neked mondani.* - Elszívok egy cigit és utána már tényleg filmezünk, oké?*Kérdezlek és felállok.* - Mindjárt jövök.*Kapsz még egy puszit és kimentem. Meghoztam egy nehéz döntést, de mást nem tehetek. Nem fogok holnap átjönni hozzád, ahogyan utána se, egyszerűen nem lehetek veled ennyire önző. Úgyis el akartam utazni és most itt a megfelelő alkalom rá. Távol leszek tőled és mindenki mástól, egy kicsit egyedül kell lennem. Mindent elintézek és holnapután már megyek is, neked csak akkor fogok szólni, ahogyan azt se mondom most el, hogy holnap már nem jövök át hozzád. Biztos az elején bűntudatod lesz miattam, de majd ez változik, hiszen te is tudod, hogy ez a helyes döntés.* - Itt is vagyok.*Megyek vissza a cigi után.* - Na akkor nézzük.*Töltök még bort és neked is, ha elfogyott. Magamhoz ölellek és elindítom a filmet. Ismertük egymást jól és tisztában vagyok vele, hogy tudod nem mondtam el mindent, de te meg azt tudod, hogy úgyse szedsz ki most belőlem semmit, így kár is faggatnod. Legszívesebben ismét megállítottam volna időt, hogy minél többet legyek veled. Egy kicsit úgy érzem, hogy egy időre nem csak a bátyád, hanem téged is elveszítelek és ezzel együtt egy részem nekem is elveszik.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2019.12.26, 00:49 | Üzenet # 1303 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Azért remélem erre a szuperképességedre egy darabig nem lesz szükséged. *Mosolyodom el kedvesen. Nem akartam, hogy megsérülj.* - Imádom a hajad... *Persze nem csak azt. Finoman végigsimítok egy tincsen és elmosolyodom.* - Nekem is nehéz elhinnem. *Ismerem be, hiszen eddig egy szép szava nem volt hozzám Seimének. Biztos voltam benne, hogy Sergej nagy ráhatással volt erre a változásra. Én sem szólaltam meg sokáig, nem tudtam volna mit mondani, így csak öleltelek magamhoz. Ahogy megszólalsz, felkapom a fejem. Leesett, hogy viccből mondod, így elmosolyodtam.* - Tudod... rossz fiúk.. rossz döntések. Eléggé bukok rájuk. *Kuncogok és adok egy apró csókot az ajkaidra. Kissé elpirultam a folytatásra és természetesen a csókod viszonozom.* - Nem tettem meg minden. Messze nem. *Legalábbis én úgy éreztem, hogy közel sem tettem annyit érted, mint te értem. Lehunyva szemeim arcom hozzásimítom kezedhez. Nagyon szerettem, mikor így értél hozzám.* - Oké... várlak. *Valami furcsa volt, de nem tudtam, hogy micsoda. A nyakláncomra simítok és finoman megmarkolom. Kicsit el is merengek, hangod zökkent ki. Visszahelyezkedek hozzád és a bort is elfogadom. Egy kicsit csöndben maradtam és csak néztem a filmet, de éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam mi. Láttam rajtad, hogy hiába kérdeznék rá, nem fogsz mondani semmit. Egy darabig hagytam a filmet, de nem igazán figyeltem rá. Végül megfogtam a távirányítót és megállítottam, majd az arcod kezdem kémlelni.* - Igor... *Szólalok meg halkan és az arcod kezdem cirógatni.* - Bármi is lesz... azt sose felejtsd el, hogy mennyire szeretlek, rendben? *Nézek a szemeidbe és elmosolyodom kicsit.* - Szeretem, ahogy mosolyogsz és duzzogsz... szeretem, hogy úgy tudsz nevetni, mint egy kisfiú... szeretem, ahogy meggyújtod a cigit vagy ahogy félrefésülöd a hajad...szeretem a bugyuta vicceid, amikkel mindig megnevettetsz... szeretem, hogy mikor azt mondom neked, hogy szeretlek téged, boldogságtól csillog a szemed... szeretem, ahogy magadhoz ölelsz és vigyázol rám... szeretem, hogy mindig próbálsz megóvni... szeretem, ahogy megcsókolsz.... ahogy szeretkezel velem... szeretem, ahogy kedvesemnek hívsz... Millió dolgot tudnék még felsorolni, de legjobban azt szeretem, hogy nem akarsz elengedni. *Azt akartam, hogy tudd, mit jelentesz nekem és nem vagy számomra teher. Mindegy mi lesz köztünk, ezek a dolgok nem fognak változni.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2020.01.23, 02:27 | Üzenet # 1304 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Én is remélem.*Azt ugye nem tudom megígérni, hogy többet nem sérülök meg.* - Mintha már említetted volna.*Húzom a szám egy féloldalas mosolyra.* - Azt elhiszem, szerintem számodra még inkább hitetlenebb.*Ami teljesen érthető.* - Nos kedvesem én mindkettő opciónak megfelelek.*De most is csak viccelek, még ha van benne, azért igazság is.* - Pedig így van, de ezen nem fogunk összeveszni.*Ebben úgyse fogunk egyetérteni, bár veled kapcsolatban én is így vélekedek, hogy nem tettem meg mindent érted.* - Mondjad szépségem.*Fordulok feléd.* - Erre meg is esküdhetek, hogy amíg csak élek, ezt sose fogom elfelejteni.*Mégis hogyan felejthetném el, hogy aki számomra az igazi, tiszta szívből szeret engem, még ha sose leszünk ismét együtt, akkor se fog ez változni. Továbbiakban csendesen hallgatlak és azért látszódik, hogy meghatódok és még kissé zavarba is jövök. Hirtelen meg se tudok szólalni, végül megcsókollak.* - Le kell szögeznem, hogy nem szoktam duzzogni és nincsenek bugyuta vicceim.*Persze a kötekedésem is a kis zavarom miatt van, na meg alapból nem is én lennék, ha ezeket nem jegyezném meg.* - Azt hiszem, ilyen sok bókot egyszerre még nem kaptam tőled.*Mosolyodom el.* - Ezek a dolgok sosem fognak változni.*Simítok az arcodra, majd nagyon lágyan megcsókollak.* - Bárhogyan is alakul köztünk, mindig te maradsz számomra a kedvesem.*Suttogom az ajkaid közé.* - Nézzük tovább a filmet.*Helyezkedem vissza, téged magamhoz ölelve. Bár a döntésemen nem változtattam, látszik rajtam, hogy jobban érzem magam. A szavaid, mint mindig a legjobbkor jöttek. Egész este babusgatlak, csókolgatlak és egy percre se engedlek el téged. A reggelt még nálad töltöm, majd haza megyek és mindent előkészítek az utazáshoz. Apum is jó ötletnek tartja és azt is elfogadja, hogy egyedül megyek. Az étterembe, csak délután megyek be, ahol beszélek a séffel, hogy elutazom, de ha bármi van eltud érni vagy szólhat apámnak is, akivel szintén egyeztettem. Ő is támogatja az ötletet, hiszen azért rám fér a pihenés. Megkérem, hogy a konyhán ezt csak holnap mondja, nyilván még ha nem is mondom, hogy miattad, ezzel ő is tisztában van. Mindent lebeszélek vele és kint a pincérekkel is így teszek. Mindennel végezve megyek is, így mi csak egy köszönésre találkozunk. Haza érve a saját lakásomba elkezdek pakolni, majd írok neked egy üzeneted. "Szia Kedvesem. Ne haragudj, hogy ma csak egy köszönésre futotta, de sok dolgom volt. Tudnod kell, hogy ma nem megyek át és két hétig nem találkozunk, mert holnap elutazok. Most már érted a tegnapi viselkedésem okát. Remélem nem haragszol rám, hogy csak így szólok és kérlek ne gyötörd magad. Ígérem, hogy majd jelentkezni fogok, azért próbálj meg, annyira nem aggódni értem.*Azt nem kérem, hogy ne aggódj, mert az lehetetlen lenne.* Azt még tudnod kell, hogy nem miattad, hanem magam miatt döntöttem így. Vigyázz magadra. Csók: Igor."*Elküldöm az üzenetet, végül befejezem a pakolást. Másnap reggel már korán reggel elindulok. A következő két hétben, többször bejelentkezek nálad és persze otthon is, hogy ne aggódjatok, de csak rövid üzeneteket írok. Most tényleg én időt tartok. Minden nap edzek, úszok, olvasok vagy éppen filmezek. Sokat gondolok rád és persze a bátyádra is, ahogyan telnek a napok egyre pozitívabban állok ahhoz, hogy van remény, bármennyi időben is telik, az biztos, hogy nem mondok le rólatok. Ahogyan megírtam két hét múlva haza utazom. Először a családnak köszönök be, majd bemegyek a melóba. Látszik rajtam, hogy nagyon jót tett a pihenés és sokkal jobban nézek ki, már szinte visszanyertem a régi versenyformám. Nem csak testileg, de lelkileg is sokkal összeszedettebbnek érezem magam. Beérve köszönök és egyeztettek, természetesen minden rendben ment. Neked mondom, hogy remélem a szokásos ebédemre számíthatok, majd felmegyek dolgozni, egészen addig amíg meg nem jössz.* - Szia szépségem.*Köszönök amikor bejössz, majd adok neked szigorúan csak puszit.* - Ugye nincsen harag?*Kérdezlek rögtön.* - Mint láthatod sokkal jobban vagyok, nagyon jót tett ez az utazás.*Legutoljára, akkor néztem ki így, amikor még együtt voltunk.* - Viszont még előtte elmondanám, hogy én mire jutottam.*Felülök az asztalomra.* - Továbbra is várni fogok mindkettőtökre, bármennyi időbe is telik.*Ezzel eddig is tisztában voltál.* - Bízom abban, hogy Chris megfog bocsátani, ahogyan mondtad, ami meg minket illet.*Elhallgatok és rágyújtok egy cigire.* - Nem fogok ismerkedni senkivel, hiszen úgyse találnék olyat, akivel menne és ne mond, hogy nem tudhatom, mert tudom. Egy valakivel még működhetett volna, de ő már foglalt és a barátságunk sokkal fontosabb.*Nem nehéz kitalálni. hogy Sergejre gondolok.* - Na meg te vagy számomra az igazi.*Mosolyodom el.* - Azt viszont nem tagadom, hogy szexelni fogok, bár biztos, hogy senki se fog úgy kielégíteni, mint te.*Jegyzem meg.* - Ennyit akartam, most te jössz.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2020.02.11, 00:32 | Üzenet # 1305 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tökéletes. *Nevettem el magam.* - Ezen nem... *Értek veled egyet. Sejtettem, hogy te is hasonlóan érzel. Szavaidra elmosolyodom.* - Akkor jó. Ne is. *Cirógatom az arcod tovább. Élveztem, hogy picit zavarba hoztalak, de nem tettem szóvá. Csókod elmélyülten viszonozom és csak figyellek.* - Ó, azt is szeretem, mikor kötekedsz. *Nevettem fel, mert ezt nem is értem, hogy hagyhattam ki.* - Ezek nem bókok. Ezek tények. *Közlöm veled.* - Nem fognak... *Ezek a dolgok egy életre szólnak. Nagyot dobban szívem a csókodra.* - Te pedig az én cicusom... *Bújok hozzád, ahogy elhelyezkedtünk. Néha azért az arcodra pillantottam, de láttam rajtad, hogy kicsit megkönnyebbültél. Nagyon jó volt így lenni veled. Melletted lenni, beszélgetni, csókolózni... több volt, mint elég. Nagyon jó volt a reggel is, olyan mint régen. Annyira nehéz volt téged elengedni. Semmit sem sejtek végig. Sőt, már vártam az estét, hogy jössz, hiszen megbeszéltük. Nem bántam, hogy csak egy köszönésre futotta. Gondoltam majd később felhívlak, hogy mikor is jössz pontosan. Gondoltam megleplek és főzök neked egy finom vacsorát. Mikor megkapom az üzeneted, már majdnem kész voltam mindennel. Le kellett ülnöm, ahogy olvastam a dolgokat. Már értettem, hogy miért voltál olyan furcsa tegnap. Miután befejeztem a kaját, mindent elcsomagoltam. Nem is volt már étvágyam. Nem voltam benne biztos, hogy magad miatt hoztad meg ezt a döntsét. Örültem, hogy néha írtál és hogy jól érzed magad. Rád fért már a pihenés az biztos. Én csak dolgoztam tovább és próbáltam ismét normálisan főzni. Ahogy két hét múlva meglátlak, csak elmosolyodom. Én nem voltam se jobban, se rosszabbul, mint előtte, de jó volt látni, hogy te jól vagy.* - Szia... *Én is adok neked egy puszit és lerakom az ebédedet.* - Nem, nincs. *Persze kicsit rosszul esett, hogy nem szóltál, de nem haragudtam érte. Megértelek.* - Igen, nagyon jól nézel ki. *Állapítom meg. Valahogy sokkal jobb kedvűnek is tűntél. Elsőre nem értettem, hogy mire is gondolsz pontosan, de csöndesen hallgatlak.* - Megfog. *Mosolyodom el egy kicsit. vártam, hogy rólunk mit mondasz. Nem kezdek el veled kötekedni, csak hagyom, hogy mond. A végén csak bólíntottam egyet, hiszen mégis mit mondhatnék.* - Én... nem igazán gondoltam semmit. Igazából... csak köszönöm, hogy néha írtál. *Látszott rajtam, hogy az nagyon jól esett.* - Azzal vagy, akivel szeretnél. *Mondom végül. Mégis mit mondhatnék még.* - Nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom vagy mit vársz. *Vallom be őszintén.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2020.02.12, 19:02 | Üzenet # 1306 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Mennyien nézz ki és az illata is remek, köszönöm.*Mondom a hamira, na meg a bókra.* - Mondta a séf, hogy már szinte teljesen visszazökkentél, te is így érzed?*Érdeklődöm, bár te magadat mindig negatívabban látod. A megfog-ra csak ismét elmosolyodom.* - Hiszen megígértem és ez természetes. Nézd Nick nem akarlak kizárni az életemből és nem csak itt akarok veled találkozni. Továbbra is jöhetsz hozzám, ha szükséged érzed, csak a testiséged hagyni kell, nem hiába adtam most is csak puszit.*Magyarázom.* - Tudom és azt is, hogy azt tehetek amit akarok, de azt akartam, hogy tud.*Mondom, majd csak felsóhajtok.* - Szerintem tudod jól, hogy mit várok.*Hogy együtt legyünk.* - Nem kell semmit mondanod. Nézd Nick látom, hogy te ugyanúgy festesz, valamilyen szinten haragszol rám, amiért úgy mentem el, ahogy. Őszintén azt hittem, hogy örülni fogsz, ezeknek a változásoknak.*Rágyújtok egy cigire.* - Én is kérdezem, hogy te mit vársz tőlem? Most akkor ez se jó?*Nem értettelek, de jó lenne, ha te is összeszednéd, azért magad.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2020.02.12, 19:49 | Üzenet # 1307 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Remélem finom is lesz. *Mosolyodom el.* - Hát.. fogjuk rá. *Még azért nem éreztem tökéletesnek.* - De már nem lesz gond. *Az egyszerűbb dolgokkal semmiképpen sem. Picit elmosolyodom, hogy természetes, hogy írsz.* - Igen... *Értek veled egyet mindenben.* - Köszönöm, hogy elmondtad és tisztáztál mindent. *Tényleg jól esett, hogy ennyit gondolsz rám.* - Tényleg nem tudom. *Hirtelen nem kapcsoltam, hogy mire is gondolsz.* - Még... kell egy kis idő, de rendben leszek. *Ígérem meg neked. Láthatóan azért picit jobb a helyzet, de messze nem volt tökéletes.* - Már legalább nem Chrisnél vagyok. *Ami sokat jelent.* - Egyébként nem haragszom. Kicsit rosszul esett, mert vártam... de megértem a döntésed. Viszont azért ezen túltettem magam. *Mosolygok rád kedvesen.* - Igor... *Mondom lágyan és kicsit közelebb lépek hozzád.* - Ez... bonyolultabb dolog. *Lassan átöleltelek.* - Hálás vagyok, hogy így döntöttél, de ez nem jelenti azt, hogy örülök. Egyik szemem sír, a másik nevet. *Elengedtelek és kiigazítok egy hajtincset az arcodból.* - Ez a jó döntés, de attól nem tesz boldoggá, ahogy téged se. *Látszódott, hogy tényleg semmi negatív érzésem nincs, nem volt könnyű.* - Úgyhogy, örülök, de mégse. *Kuncogok halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2020.02.12, 20:22 | Üzenet # 1308 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Biztosan, de tudod mit.*Odahajolva belekóstolok.* - Nagyon finom.*Már hiányzott.* - Ennek örülök.*Szerintem már nem kell sok idő és ilyen szinten minden rendben lesz.* - Nem kell megköszönöd.*Bár tudom, hogy feleslegesen mondom.* - Igen leginkább most csak az idő marad.*De azzal nincs előrébb az ember, ha maga alatt van.* - Az jó.*Nagy előre lépés.* - Másképpen nem ment volna és ugyanott tartanánk.*Mindketten tudjuk, hogy te nem léptél volna.* - Igen?*Kérdezlek, majd ismét csak felsóhajtok.* - Mintha én nem tudnám.*Nem is értem ezt minek mondod.* - Jó érted, hogy mire mondtam.*Ölellek át én is, bár nem olyan szorosan.* - Nem, de annak sincs értelme, hogy a sebeinket nyalogatjuk.*Az is lehet, hogy soha nem jössz vissza hozzám és nem akarom az egész életem úgy letölteni, hogy csak szenvedek és vergődök.* - Ez volt a legjobb döntés.*Leugrok az asztalomról és megkerülve leülök.* - Nem tartalak fel, csak ennyit akartam.*Enni kezdek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2020.02.12, 21:45 | Üzenet # 1309 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor jó. *Mosolyodom el szélesebben. Csak megcsóváltam a fejem, tudtam, hogy ezt fogod mondani.* - Igen, valóban. *Teljesen igazat adtam neked. Én nem tudtam volna lépni még egyet. Éreztem, hogy más az ölelésed és talán nem is örülsz neki, hogy én így tettem. Csak bólintottam a sebnyalogatásra. Ahogy leülsz enni, csak elmosolyodom ismét. Jó volt látni, hogy tényleg ízlik. A folytatás viszont egy kicsit meglepett. Azt hittem maradhatok, hiszen régen is mindig megvártam, míg befejezed.* - Rendben. *Indulok ki elég vegyes érzésekkel. Az ajtóban megálltam és hátrafordulva elmosolyodom kicsit.* - Hiányoztál... *Megyek vissza a konyhába.* - Kimehetek pár perc szünetre? *Kérdezem a séfet, aki csak bólint, mert látja, hogy ki vagyok. Kimentem hátra az épület mögé és leültem egy padra. Kibontottam a szakács kabátom felső pár gombját és a kezembe fogtam a medált.* - Hogy a fenébe csinálod ezt... *Suttogom magamnak. Észre se vettem, de legördült pár könnycsepp az arcomon.* - Ez így helyes... *Beszélek magamhoz, persze azt nem tudtam, hogy simán rám láthatsz. Ahogy így ültem, az ajkaimhoz érintem a medált és lecsukom a szemeim.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2020.02.12, 22:09 | Üzenet # 1310 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Jól esett az ölelésed, de amennyire lehet kerülni akarom a testi kontaktust, mert utána sokkal nehezebb. Nem zavart volna, ha maradsz, csak úgy voltam vele, hogy menni akarsz.* - Te is nekem.*Ez se fog változni. Befejezem a kajálást, majd újabb cigire gyújtok és kinézve az ablakon meglátlak téged. Rajtam is ott lógott a medál, amióta megkaptam le se veszem. Látom rajtad, hogy ki vagy, de nem tudok veled mit kezdeni. Valamiért úgy érzem, hogy bármilyen lépést teszek neked az nem jó. Inkább leülök és dolgozni kezdek. Hozzád pár perccel később odamegy egy igen jóképű férfi, de meg volt körülette is az a kissé baljós légkör.* - Szia, ne haragudj, tudnál segíteni? Mond, hogy jó helyen járok.*Mondja az étterem nevét.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2020.02.15, 22:41 | Üzenet # 1311 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Megtörlöm az arcom, mikor észrevettem a könnyeim, majd elvéve a medált az ajkamtól végigsimítok rajta. Meglepődtem a fickón, aki odajön. Rögtön tudtam, hogy valami nem kerek, de abban is biztos voltam, hogyha rossz ember lenne, akkor nem ilyenkor jönne ide.* - Igen, jó helyen, bár ez a hátsó bejárat. *Állok fel a padról.* - Tudok segíteni? Szóljak Igoornak? *Biztos voltam benne, hogy hozzád jött. Már kezdtem felismerni a "cimboráidat".* - Tanácsolom, hogy a főbejáraton jöjjön be. *Erről mégis a konyha van.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2020.02.17, 19:54 | Üzenet # 1312 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez már fél siker.*Nevet fel. Már pont válaszolna, de te megelőzöd.* - Hogy találtad el?*Kérdezi meglepetten és közben megpillantja a nyakláncodat.* - Hmm szép medál.*Jegyzi meg, azért ő nem hisz a véletlenekben és így már érti, hogy találtad ki, hogy hozzám jöttél.* - Rendben és nyugodtan tegezél szerintem még találkozni fogunk. Vladislaw vagyok de hívj nyugodtan csak Vladnak.*Nyújt neked kezet.* - Örülök, hogy bent van Igor, meglepetés a látogatásom.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2020.02.19, 22:15 | Üzenet # 1313 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hát... mondjuk úgy, hogy rutin. *Mosolyodom el. Egyértelmű volt, hogy tudom kicsoda Igor és az is, hogy levágtam, hogy ő is maffiózó.* - Hasonló a kisugárzásotok. *Teszem hozzá. Biztos voltam benne, hogy így megérti.* - Köszönöm... *Mondom a medálra, de azért visszateszem a kabátom alá és be is gombolom.* - Nick. *Fogok vele kezet.* - Ma jött vissza, úgyhogy szerencséd van. Bekísérjelek esetleg? *Kérdezem kedvesen.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2020.02.21, 21:24 | Üzenet # 1314 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Szóval rutin.*Mosolyodik el sejtelmesen.* - Az biztos, hiszen mindketten nagyon jóképűek vagyunk.*Mondja vigyorogva. Nyilván érti, hogy mire gondolsz, de az állítását is komolyan gondolja.* - Nagyon örvendek Nick.*Tényleg közvetlen alak.* - Akkor tényleg mázlim van, bár ha nem lett volna itt, akkor jövök máskor. Nem rég tértem vissza külföldről és már bő fél éve, hogy nem találkoztunk. Már jártam itt a megnyitón meg még egyszer, de hoztak és mondjuk úgy, hogy nem erősségem a tájékozódás, most is kissé keringtem.*Nevetek fel.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2020.03.02, 23:44 | Üzenet # 1315 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ezzel nem tudok vitába szállni, bár nekem Igor az esetem. *Nevettem el magam.* - Sok mindent történt. *Gondolok vissza az elmúlt időszakra.* - Áh, értem. *Kuncogok halkan.* - A megnyitón én még nem voltam, később kezdtem. *Majdnem elmondtam a bátyám, de aztán úgy döntöttem, inkább nem említem.* - Ebben az esetben egyébként felkísérjelek hozzá? Valószínű már végzett az ebédjével. *Akkor már elhozom a koszos edényeket is.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2020.03.08, 20:13 | Üzenet # 1316 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Kösz a bókot.*Vigyorgok.* - Azt sejtettem.*Gondolok a medálra.* - Igornak pedig mindig jó ízlése volt.*Más esetben biztos, hogy felszednélek.* - Azt gondolom.*Nekem is sok mesélni valóm van.* - Időnk az van bőven.*Jó darabig nem szándékozom ennyi időre elutazni.* - Igaz, hogy a tájékozódási képességem egyenlő a nullával, viszont az arcokat megjegyzem, főleg az ilyen helyes pofikat.*Ha akkor itt lettél volna biztos, hogy emlékeznék rád.* - Azt megköszönném.*Mosolygok.* - Én is kaphatnék valami finomat? Szívesen kipróbálnám a főztödet.*Biztos jó, ha itt vagy.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2020.03.14, 00:05 | Üzenet # 1317 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elmosolyodom kicsit Igor jó ízlésén, mert értettem, hogy miért mondja.* - Ó értem és köszönöm. *Nevettem el magam.* - Akkor menjünk. *Indulok el veled.* - Természetesen. Az étlapom van egy étel, amit én készítettem. Ha az megfelel, akkor hozzálátok. *Közben bevezettelek az étterembe.* - Egy pillanat. *Állítalak meg, majd beszóltam a konyhába, hogy mindjárt megyek.* - Mehetünk. *Felvezettelek Igorhoz. Bekopogok, majd mikor kiszól, bevezetlek.* - Hoztam neked egy vendéget. *Mosolyodom el. Látszott, hogy kicsit sincs ellenérzésem. Közben odamegyek és elkezdem összepakolni a tányért. Láttam, hogy szinte tiszta, ami nagyon jól esett.* - Kérsz még valamit?
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2020.03.19, 20:28 | Üzenet # 1318 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csak elmosolyodom rajtad.* - Rendben.*Megyek utánad.* - Tökéletes és gratulálok hozzá, azért ez elég nagy dolog.*Főleg hogy tudom, Igor is mennyire maximalista a munka terén.* - Itt várlak.*Mondom, majd amikor visszajössz, követlek az irodába.* - Hello szépfiú.*Lépek be vigyorogva és Igor döbbent arca mindent visz.*
*Gondoltam, hogy te jöttél a tányéromért, de erre a meglepetésre nem számítok.* - Vlad? Ezt nem hiszem el.*Pattanok fel és odamenve megpuszilom és megölelem.* - Bizony én.*Vigyorodik el, miközben viszonozza a gesztusomat.* - Nem is tudom, hogy jössz.*Engedjük el egymást.* - Mert akkor nem lett volna meglepetés és a döbbent arcod semmiképpen se hagytam volna ki.*Nevet fel.* - Ott a pont.*Kuncogok.* - Mást nem és mint mindig nagyon finom volt.*Mosolygok rád, de láthatod rajtam, hogy most a rég nem látott barátom érdekel.* - Különben, hogy hogy te kísérted fel?*Ez csak most esik le.* - Mint mindig nagyon jól tájékozódtam.*Nevet fel és elmondja hogyan is történt.* - Azért büszke vagyok rád, hogy egyáltalán eljutottál ideig.*Nevetek jóízűen.* - Fejlődőképes vagyok.*Mulatozunk.* - Kérsz valamit?*Persze rögtön leesett, hogy tudod milyen barát is Vlad és azt is látom, hogy teljesen jól kezeled.* - Ohh már mindent lebeszéltem Nickkel, neked csak piát kell adnod.*Vigyorog.* - Ez gyorsan ment.*Kuncogok és töltök is magunknak egy - egy italt.* - Örülök, hogy itt vagy.*Mosolyodom el lágyabban.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2020.04.01, 22:50 | Üzenet # 1319 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Köszönöm. *Mosolyodom el kicsit zavarban. Kíváncsi voltam, hogyan reagálsz, de nagyon jót szórakozok rajtad.* - Ez vicces volt. *Nevetek fel én is.* - Örülök... *Egy kicsit lágyabban nézek rád. Nem zavart, hogy Vlad lefoglal, hiszen rég láttad. Sosem láttalak még így a barátaiddal, jó volt ezt is megtapasztalni.* - Lent találkoztunk. Kimentem szünetre. *Nem akartam belemenni, de Vlad elmeséli.* - Én akkor hozom az ételt. *Mosolyodom el és magatokra hagylak titeket. Lementem a konyhába és egy bő fél óra múlva visszajöttem azzal, ami az étlapon volt. Már teljesen úgy nézett ki, mint mindig és az illata is isteni volt. Persze mielőtt bejöttem, kopogtam, mert ki tudja, hogy miről beszéltek éppen.* - Meghoztam. *Mosolyodom el és leteszem.* - Remélem ízleni fog. *Teszem hozzá, majd rád mosolygok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2020.04.02, 00:33 | Üzenet # 1320 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Kiszólok, hogy jöhetsz és láthatod, hogy nagyon jól érezzük magunkat.* - Komolyan nem vagy semmi.*Törölgettem a szemem, annyira nevettem az egyik történetén.* - Köszönöm Nick.*Bele is szimatol.* - Nagyon jó illata van.*Azzal bele is eszik.* - Isteni finom, Igor tartsd meg.*Vigyorog.* - Azon vagyok.*Mosolyodom el és persze rád is. Örülök, hogy legalább a konyhába sikerült visszatérned, már ez is nagy dolog.* - Mit mondasz főnök úr egy pohárka belefér?*Pillant a whiskyre amit megkezdtünk.* - Annyi igen, kérsz valamit?*Kérdezlek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2020.06.30, 02:59 | Üzenet # 1321 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Sosem láttalak még így és nagyon élveztem, hogy mindennek ellenére, egy újabb oldalad ismerhetem meg.* - Igazán nincs mit. *Örültem, hogy ízlik neki.* - Nem szabadul tőlem olyan könnyen. *Kuncogok halkan. Szerencsére a konyhában már nem volt velem gondom.* - Nem köszönöm. *Mosolyodom el, jól esett a felajánlás.* - Főzés közben nem iszok, mert az ízlelés nem teljesen olyan. *Magyarázom meg az okát.* - Munka után bármikor. *Teszem hozzá.* - Bár a főnök úr kedves, hogy megengedné, hogy igyak műszakban. *Vigyorgok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2020.08.26, 00:01 | Üzenet # 1322 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem is akarok.*Mosolyodom el lágyabban.* - Ennyitől nem lett volna semmi baj, de ahogyan gondolod.*Igazából imádom, hogy ennyire komolyan veszed a munkát és annak még jobban örülök, hogy már szinte teljesen visszatértél.* - Tényleg összeteheted a két kezed, hogy ilyen jó szakácsod van.*Jegyzi meg Vlad.* - Ez így van.*Értek vele ismét egyet.* - Kedves hát.*Vigyorgok.* - Így van, azért a főnök úrra se lehet panasz.*Kuncog.* - Benne vagyok és szavadon foglak, de remélem nem haragszol, hogy a mai estét csak ezzel a szépfiúval tölteném.*Karolja át a vállamat, én pedig csak mosolyogva megcsóválom a fejemet.* - Legkésőbb hajnalra visszaadom.*Vigyorog, hiszen ő abban a hitben van, hogy együtt vagyunk.* - Visszaadsz?*Nézzek rá értetlenül.* - Most miért nézel így? Együtt vagytok nem? Hiszen ott van a medálja.*Zavarodik össze.* - Ohh valóban a medál.*Mosolyodom el.* - Jelenleg nem vagyunk együtt, de majd mesélek.*Úgyis akartam.* - Bocsi, nem akartam rosszat.*Cirógatja meg a vállamat.* - Semmi gond, egyébként jól következtettél.*Mégis csak jól ismerjük egymást.* - A lényeg, hogy majd iszunk.*Zárja is le a témát.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2020.08.30, 12:48 | Üzenet # 1323 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Én is kicsit lágyabban mosolyodom el, ahogy mondod, hogy nem is akarsz. Örültem neki, hogy a végén meg tudtuk oldani a dolgokat annyira, hogy együtt tudjunk dolgozni.* - Azért mégis. *Tudtam, hogy nem haragudnál, de a munkám tényleg imádtam és komolyan vettem.* - Még zavarba jövök. *Kuncogok halkan.* - Nem bizony. *Értek egyet.* - Dehogy. *Nevettem el magam kicsit, majd azért eléggé meglepődök én is. Én sem értettem a dolgokat először, de miután Vlad kitér a lényegre, már minden leesett. A medálom említésére automatikusan odasimítottam és a tenyerembe fogtam. Még nem csuktam vissza a kabátom.* - Nem lőttél annyira mellé. *Erősítem meg, de érezhettétek mindketten, hogy bezárkózok. Nem volt egy könnyű téma, az biztos és én nem akartam róla beszélni most.* - Majd jó szórakozást. *Rád fért, az biztos.* - Én viszont visszamegyek. Igortól nem félek, hogy letol, de a séf félelmetes tud lenni. *Nevetek fel, hiszen kedveltük egymást, de tényleg szigorú tudott lenni, ha a konyháról van szó. Részben ezért is ment minden gördülékenyen.* - Majd még jövök a mosatlanért. *Mosolyodom el. A tiéd gyorsan összeszedtem, mivel az előbb itt maradt.* - Vigyázz rá. *Mondom Vladnak egy kis mosollyal és utána magatokra hagylak titeket. Kicsit menekülés is volt ez, de tényleg vissza kellett mennem dolgozni.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2020.09.04, 12:55 | Üzenet # 1324 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Látom, hogy a medálodra simítasz, de nem mondok többet, mert most nem is akarok, arról nem is beszélve, hogy neked már nem is tudok mit mondani.* - Meg lesz, köszönjünk.*Vlad is egyetértően bólogat. * - Tőle még én is félek.*Nevetek fel, persze csak viccelek.* - A konyhán ő az úr.*Teljes mértékben megbízom benne és ilyen szinten ráhagyatkozom.* - Nagy szerencsénk van, hogy ilyen séfünk van.*Látszik, hogy mennyre megbecsülöm és tisztelem őt.* - Tündér vagy.*Vigyorog Vlad.* - Csak bízd ide.*Kacsint rám. Továbbra is nagyon jól elvagyunk és iszogatunk és persze igen csak nevetünk, mint mindig nagyon élvezem Vlad társaságát. Darabig még itt vagyunk, veled is beszélgettünk még párszót, amikor feljössz a mosatlanért. Elintézek még papírmunkát, majd elköszönve tovább megyünk szórakozni. Egyik kedvenc bárunkba megyünk, ahol tovább mulatunk. Alapból szeretek vele lenni, most meg főleg rám fér a kikapcsolódás. Persze mindketten felszedünk egy - egy cuki fiúkát és még jó darabig négyen vagyunk el, végül elmegyünk egy szállodába és innét mindenki meg a maga útjára. Furcsa mással szexelni és össze se hasonlítható veled, de attól még jól esik. Szinte egész éjjel szexelünk és még reggel is lenyomunk egy menetet. Egy taxival megyünk és kiszállok az étteremnél, ő is hogy még adjon egy igen csak vad csókot, ami ellen nincs kifogásom. Még intek neki, majd bemegyek az étterembe. Köszönök a takarítóknak, mert ilyenkor még csak ők vannak itt, majd felmegyek az irodába. Megbeszéltük Vladdal, hogy ma is találkozunk, ezért is jöttem be ilyen korán, hogy végezzek a munkával, amit mára terveztem. Fent átöltözöm, majd dolgozni kezdek. Tegnap után még jobban ki vagyok simulva.*
*Nagyon jól elvagyunk Igorral, már nagyon hiányoltam. Elmesélt mindent és megértem őt és Nicket is, nehéz helyzet lehet. Mesélek neki az új titkáromról, aki nagyon jó a munkájában, de a közös hangot még nem találtuk meg, de ez még változhat. Az biztos, hogy én igen csak jóket tudok rajta szórakozni, amikor kiakad. Egészen addig együtt vagyunk, amíg félre nem vonulunk a kicsikékkel. Nagyon jó vele, már rám fért egy kiadós dugás. Reggel, amikor elmegy, felhívom Mikhalit, hogy jöjjön értem a hotelba és hozzon váltóruhát. Recepción szólok, hogy majd engedjenek fel téged a szobába, meg kérek fel reggelit. Amikor jössz éppen eszek és csak egy száll törülközőben vagyok.* - Jó reggelt.*Nyitok neked ajtót.* - Kérsz kávét, enni?*Kérdezlek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2020.10.04, 22:02 | Üzenet # 1325 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *A telefonhívásodra ébredtem. szóval már nem volt egy jó reggel. Jó volt ez a munka, de néha kikészítettél. Minden esetre összekészültem, majd beugrottam hozzád. Fogtam egy öltönyt, hozzáilló inget és nyakkendőt, még cipőt és zoknit is, mert nem tudtam, hogy miben mentél el tegnap végül. Az alsó pedig alap volt. Ha más nem, a stílusérzékemre kifogásod nem lehet. A hotelba érve a recepciót bemondom a szobaszámod és fel is engednek.* - Jó reggelt. *Azért végig szalad rajtad a szemem, de nem túl feltűnően.* - Egy kávét elfogadok, enni már ettem. *Kávéból meg sosem elég.* - Itt az öltöny és minden, nem tudtam, hogy kell-e cipő, szóval hoztam azt is. *Teszem hozzá.* - Még van két órád az első találkozó előtt. *Tájékoztatlak csak úgy mellékesen.* - Nem kell sieted, de másfél óra múlva el kell indulnunk. *Fejezem be.* - Ha minden jól megy, 5-re már végzünk mindenhol, holnap pedig csak egy üzleti ebéded van. *Rakom el a noteszem.* - Ha így megfelel. Látom jó buli volt. *Volt rajtad egy-két folt, ami kicsit féltékennyé tett, mert bejöttél, de igyekeztem tiszteletben tartani, hogy mégis csak a főnököm vagy.*
|
| |
| |
