|
Cicuskák :D
|
|
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.12.08, 20:43 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy jó sztori orrtöréssel kezdődik...
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 16:31 | Üzenet # 1451 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Oh, a srácok... *Lehet kivételesen a bátyámmal jobban jártam volna.* - Miért vicces? *Nem értettem, hogy miért lenne vicces.* - Haza... megyek. *Akadok meg közötte.* - Nadrág? *Néznék le, de addigra már fel is kapsz. Nem küzdöttem, hagytam, hogy visszavigyél és kicsit közben oda is bújtam. Ülve maradtam a kanapén és kicsit csöndben voltam.* - Nem kérek, nem kell semmi. *Láthatóan nem voltam rosszul, csak nagyon részeg voltam. Picit ott üldögéltem, majd a nadrágomért nyúltam.* - Jobb lenne, ha hazamennék. Nem akarok a terhedre lenni. *Próbálom felvenni a nadrágom, de erre beledőltem az öledbe.* - Fenébe. *Morgom egész édesen. Ahogy tápászkodok felfelé, vészesen közel lett az arcunk. A szemeid kémlelem és hát az alkohol dolgozott bennem rendesen, szóval gondolkozás nélkül megcsókoltalak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 18:21 | Üzenet # 1452 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Miért szerinted nem az?*Kérdezek vissza.* - Amúgy meg nem tudom megmagyarázni.*Vonok vállat.* - Nem mész haza.*Úgyis az lesz amit mondok.* - Igen.*Kuncogok egy kicsit.* - Ha mégis kérnél, akkor szóljál.*Simítok végig az arcodon, ez annyira automatikusan jön.* - Megmondtam, hogy nem mész haza és tisztában vagy vele, hogy utálom magam ismételni.*Nem akarok még egyszer elmondani.* - Nem vagy a terhemre és most zárjuk is le ezt a beszélgetést.*Közlöm komolyabban, azért ennyi biztos eljut a tudatodig.* - Látod emiatt is mondtam.*Sóhajtok fel és persze tartalak. Nem mozdulok és amikor megcsókolsz azt is automatikusan viszonzom, de csak egy pillanatig.* - Ezt nem szabad Nick...*Tollak el és visszateszlek az kanapéra.* - Megmondtam, hogy mikor csókolhatsz meg.*Amikor az enyém leszel ismét.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 19:45 | Üzenet # 1453 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem... *Motyogom halkan. Nem akartam, hogy így láss.* - Oké. *Bár ismertél és úgy se fogok sok mindent kérni. Az arcom simult a kezedbe.* - Tudom, tudom. *Morgom halkan. Ugyan nem mondtam, de úgy gondoltam, hogy teher vagyok.* - Megvagyok. *Motyogom. Már kezdtem belemerülni a csókba, amikor szóltál. Hagytam magam és pár percig csöndben voltam, majd az öledbe másztam.* - Nem értem a gondod. *Kapaszkodtam a nyakadnál, mert amúgy biztos, hogy hátra estem volna.* - Szóval, ha én csinálom nem szabad. *Dőlök neked, mert nem nagyon tudtam tartani magam.* - És ha te csókolsz meg? *Kérdezem sunyin, majd ismét felülök jobban és tartom magam. Meglátom a láncot és elmosolyodom.* - Még itt van. *Simítok rá.* - Úgy szeretlek... *Kuncogok halkan és átölelem a nyakad.* - Nagyon rég ittam. *Mondom neked és közben lazítok az ölelésemen.* - Nem akartam ennyit... *Teszem a kezem az arcodra, bár elég bénán.* - De így legalább nem gondoltam rád. *Nézek rád, félig azt se tudtam, hogy hol vagyok.* - Bár most itt vagyok, szóval... *Kuncogok halkan.* - Lehet ez egy jel, hogy rosszalkodni kéne. *Kuncogok és adok egy puszit az arcodra, de tovább még nem megyek. Beszéd közben azért gabalyodott a nyelvem rendesen.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 20:16 | Üzenet # 1454 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Zavar, hogy így látlak?*Kérdezlek kíváncsian.* - Mi az hogy nem érted?*Elég egyértelmű, hogy mi a gondom, bár nem tudom, hogy mégis egy részegtől mit is várok.* - Ezt tényleg nem kéne Nick.*Mondom komolyabban, de azért igen nehéz magam visszafognom.* - Talán azért nem szabad, mert nem vagyunk együtt és tudtommal a barátok nem szoktak csókolózni és semmi egyéb mást csinálni.*Közlöm veled.* - Miért játszol velem? Ez nagyon nem fair.*Még ha jogos is amit mondazs.* - Mindig ott lesz...*Remegek meg az érintésedre.* - Ezzel te is tisztában vagy.*Nekem csak te kellesz. A szeretlekre most nem mondok semmit, ezt már annyiszor átbeszéltük, arról nem is beszélve, hogy most részeg is vagy.* - Igen azzal tisztában vagyok.*Közben tartalak, nem akarom, hogy leboruljál.* - Azzal nincsen baj, hogy lazítottál.*Mosolyodom el picit.* - Nos igen engem akartál elfelejteni és most itt vagy nálam, látod ezért is vicces a helyzet.*Még ha morbidul is.* - Tény nem hiszek a véletlenekben, de az biztos, hogy nem fogunk rosszalkodni.*Tollak el ismét, de még nem teszlek ki az ölemből.* - Gyere vissza hozzám és akkor annyit rosszalkodunk, amennyit csak szeretnél.*Közlöm veled komolyan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 21:09 | Üzenet # 1455 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az zavar, hogy most látsz így. *Hiszen ha együtt lennénk és jókedvből innánk, nagyon boldog lennék.* - Hm, pedig azt hittem teszel kivételt, hiszen Sergej a barátod, nem? *Kérdezek vissza.* - Sosem volt fair a kapcsolatunk. *Jegyzem meg.* - Néha félek, hogy bemegyek az irodádba és nem lesz ott. *Ismerem be halkan, amit amúgy sosem mondanék neked józanul.* - Nekem nem igazán szabad innom így. *Mondom neked. Erről sose beszéltünk, hogy a függőségem mit befolyásol és mit nem. Részben rejtegettem előled, részben egyszerűen csak nem hozta úgy a szó.* - Igazából most nagyon-nagyon rossz voltam. *Kuncogok halkan.* - Úgy se működik. *Teszem hozzá és elmosolyodtam.* - Megint veled álmodtam. *Mondom és elmosolyodom.* - De most jót. Sokszor naaaagyon-nagyon rosszat. *Kuncogok halkan.* - Miután felriadok, mindig elkezdelek hívni, de mielőtt kicsöngne... BÍP. Kinyomom. *A homlokom megtámasztom a válladon és kuncogok megint.* - Mert tudom azt, hogy csak... csak bűntudatod lenne és... és... azt nem akarom. Aztán... aztán reggel úgy is látlak és akkor megnyugszok. *Így érthetted, miért voltál a legtöbbet hívottam most is annak ellenére, hogy nagyon rég beszéltünk telefonon. Kicsit meglep, de hagyom, hogy eltolj és csak hallgatlak.* - Szóval ha nem vagyunk együtt, akkor csak akkor dugunk, ha te akarsz, de akkor nem, ha én. *Dőlök vissza ismét, miközben belekapaszkodok a felsődbe és elkuncogtam magam.* - És még te panaszkodsz, hogy nem vagyok fair. *Kuncogok tovább.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 22:30 | Üzenet # 1456 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Emiatt ne érezd rosszul magad.*Engem egyáltalán nem zavart, bár megértem a te nézőpontodat is.* - Chh tényleg nem vagy jófej.*Morgok.* - Sergej teljesen más, azért ne hasonlítsunk már össze titeket vagy talán örülnél, ha csak úgy viszonyulnék hozzád?*Vonom fel a szemöldökömet.* - Ezzel most mire célzol?*Tényleg nem értelek.* - Erre próbálj ne gondolni.*Mégis erre mit is mondhatnék.* - És nem is szoktál.*Nem is gondoltam bele így a helyzetedbe. A rosszaságra inkább nem mondok semmit, pedig máskor szívesen lecsapnám.* - Annak örülök, hogy jót álmodtál.*Nem megyek bele részletekbe semelyiknél se. Már majdnem kérdezem, hogy akkor miért nem hívsz fel, de megelőzöl.* - Nyugodtan hívjál fel, ha attól jobban éreznéd magad.*Attól még hogy ez a helyzet köztünk, akkor is számíthatsz rám.* - Szóval máskor ne nyomd ki a telefont, az se számít, hogy hány óra van,*Mondom komolyabban.* - Tudod Nick most igen csak szemét vagy velem.*Nem értem ismét mivel érdemeltem ezt ki.* - És ez nem a pia miatt van, csak amiatt mondod el nekem.*Részeg ember, őszinte ember.* - Nem hittem, hogy benned ez így maradt meg, de legalább ezzel is tisztában vagyok.*Kiraklak az ölemből, majd a pulthoz sétálva öntök magamnak egy italt.* - Remélem nem gond, hogy nem kínállak.*Szúrok oda egy kicsit.* - Nem panaszkadom, csak szarul esik a viselkedésed. Tudod kurva nehéz volt meghoznom ezt a döntést hoznom és pont azért mert tudtam te nem lépnéd meg, mert nem mondanál nemet nekem. Nem a dugáson volt a hangsúly, bár számomra az nem dugás volt.*Még ez is sértő.* - Egyszerűen veled akartam lenni és érezni téged, nem puszta kielégülésről volt szó.*De ezzel te nagyon tiszában vagy.* - Örülök, hogy te ezen ilyen jól szórakozol, de számomra ez rohdatul nem vicces.*Elég szemét válasz volt ez tőled.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.05.22, 23:35 | Üzenet # 1457 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez nem rosszfejség volt, hanem egy észrevétel. *Jegyzem meg neked. Kérdésedre felpillantok, majd lehajtom a fejem.* - Nem, nem örülnék. Igazad van, sajnálom. *Nem akartalak megbántani ezzel, tényleg csak egy megállapítás volt.* - Mert szerinted fair volt? *Kérdezek vissza.* - Nehéz. *Mondom őszintén és szomorúan elmosolyodom, de nem folytatom. Én sosem hallottam tőled, hogy szeretsz engem. Azt hittem elég, ha úgy érzem, de azok a gesztusok, amik éreztették velem, megszűntek. Sokszor mondod, hogy csak én kellek neked, de valamiért az aggodalmam ott van.* - Mert nem szabad. *Csóválom meg a fejem.* - Azért most ettől nem lesz baj. *Teszem hozzá. Habitusként nem szabad felépítenem, mert könnyen függőséggé alakulhat. Egy-egy alkalomból nem lesz semmi.* - Én is. *Ritka volt. Lágyan elmosolyodom szavaidra.* - De én nem akarom, hogy szomorú legyél. Megzavarlak és csak baj lesz belőle. *A magam módján így is vigyáztam rád, amennyire csak kitelt tőlem.* - Átvészelem a hajnalokat. Aztán majd... kevesebb lesz a rémálom, amikben a karjaimban halsz meg. *Látszott, hogy ezzel győzködöm magam minden este, hogy majd könnyebb lesz.* - Nem így maradt meg. *Nehezen, de hagytam, hogy kirakj az öledből és így elengedtem a fölsőd is. Az italra, ahogy beszólsz, csak szomorúan néztem. Azt hittem azért mondod, amit most mondtam neked, hogy nem szabad nagyon így innom. Felhúztam a lábaim és összehúztam magam kicsire.* - Nem nyúltam szerhez. *Remegek meg picit.* - Pedig annyival könnyebb lenne minden. *Kuncogok ismét halkan, de ahogy eddig, ez a kuncogásom se volt boldog.* - Tényleg csak jól akartam magam érezni a haverjaimmal, aztán kidőlni és nem álmodni semmit. *Semmi többet. Kicsit elhallgattam és csak bámultam ki a fejemből.* - Ha azt hiszed, hogy azért próbálkoztam, mert szexet akarok, akkor az nagyon szomorú. *Elég üres lett a tekintetem és egy kicsit el is bambultam. Nagyon eltávolodtál tőlem és nagyon magányos voltam. Csak a leggyorsabb módját kerestem annak, hogy érezzelek.* - És én is megsértődhetek, ha visszautasítanak. *Mondom végül, ahogy újra figyeltem. Nagy nehezen felálltam és odatántorogtam hozzád.* - Legyek veled, hogy aztán megöljelek...? *Simítok a heged mellé és lefolyt az arcomon egy könnycsepp. Magam hibáztattam érte.* - Nem vagyok elég jó ehhez. Még ebbe a helyzetbe is majd' belepusztolok. *Elhúzom a kezem és csak ott álltam, kissé dölöngélve.* - Tudom, hogy... azért nem jöttél és mentél és pihenni, mert nekem is könnyebbé akarod tenni. *Megsimogatom az arcod egy szerelmes mosollyal és közben megtántorodok kicsit.* - Jó leszek és... nem fogok így elmenni. Majd csak hazamegyek. Az a biztos. Akkor... akkor nem leszek gond és nem mondok olyat fájdalomból, ami miatt így nézel. *Nagyon szédültem, szóval végig eléggé dölöngéltem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2022.05.23, 19:23 | Üzenet # 1458 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csak megforgatom rád a szememet.* - Semmi.*Biccentek, legalább ezért bocsánatot kérsz.* - Mégis mi nem volt benne a fair? Az aki vagyok?*Tényleg nem értelek, de legalább most már ezzel is tisztában vagyok.* - Szerintem semmi baj nem volt a kapcsolatunkkal, csak egy még pedig hogy vége lett.*Mosolyodom el kissé fájdalmasabban.* - Szerintem se.*Értek egyet.* - Nos én meg nem aakarom, hogy az álmod miatt is aggódjál miattam.*Megint ott tartunk, hogy a másikért aggódunk, így inkább magunkba tartjuk a dolgokat.* - Sajnálom..*Többet nem tudok mondani a rémálomra.* - Akkor meg minek mondasz ilyeneket?*Mondjuk azt se tudom minek kérdezem, mert értelmes választ nem kapok és csak jobban felhúzom magam.* - Ezt mondanod se kell.*Mondom, de a folytatás nagyon nem tetszik.* - Erről már kifejtettem a véleményem.*Remegek meg, a kuncágod pedig csak még ijesztőbbé teszi a helyzetet.* - Megértelek..*Én is erre használom a szexet, bár ugye azt az egy alkalmat leszámítva, senkivel se voltam.* - Tudod én csak annyit hiszek, hogy megint mindenről én tehetek és én vagyok hibás.*De ezt már annyira megszoktam.* - Nem a sértődéssel van gond.*Hanem azzal, hogy fájdalmat okozol.* - Nem kéne mászkálnod.*Sóhajtok fel.* - Nick ebbe ne menjünk bele, mert más véleményen vagyunk.*És ez mindig is így fog maradni, legalábbis ebben a témában.* - Csak ne sírj..*Simítom le a könnyedet.* - Na látod ezzel én is így vagyok.*Csak erről megtudsz feledkezni.* - Valóban tudod?*Vonom fel a szemöldököm és az arcom a tenyredbe simul, ez annyira automatikusan jön.* - Igen nem fogsz így elmenni ezt nagyon jól látod.*Többet nem mondok csak ismét felkaplak és a kanapéra teszlek.* - Aludhatsz az ágyamba, ha gondolod. Talán ha az illatom megnyugtat, akkor könnyebben fogsz elaludni.*Még így is igyekszem kedves lenni veled.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.05.24, 22:39 | Üzenet # 1459 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az elején igen, most pedig én nem vagyok az. *Nem akartam rád kenni. Szavaidra szomorkásan elmosolyodom.* - Tudod, én próbálkozok. *Nem csak azzal, hogy jobban legyek, hanem próbáltam kitalálni, hogyan tudnám elviselni azt, hogy veszélyben vagy. Szerettem volna veled lenni, melletted kelni.* - Mindig aggódok érted és nem csak a maffia miatt. *Kuncogok halkan, de ez nem szomorú volt.* - Nincs semmi baj... *Hajtom le kicsit a fejem.* - Mert elutasítva érzem magam és meg akartalak bántani. *Közlöm veled.* - Szörnyű vagyok, tudom. *Meg rettentő részeg és nem igazán fogom fel a szavaim súlyát. A véleményedre csak bólintok egy aprót.* - Tényleg megérted? *Kérdezem halkan. Furán félre fordítottam a fejem.* - A haverjaim tehetnek róla, hogy felhívtak téged és nem csak hazavittek és löktek be az ágyamba. *Közlöm veled, nem igazán vettem, hogy mire gondolsz.* - De kéne, mert messze vagy. *Én pedig meg akartalak érinteni. Ahogy lesimítod a könnycseppem, felpillantok a szemeidbe.* - Néha elfelejtem. *Túl jó színész voltál.* - Ühüm. *Simul az arcom a kezedbe.* - Ha nem tudnám, nem úgy reagáltam volna... Már kész voltam mindennel, mikor írtál. *Magyarázom meg, hogy miért így mondom. Meglepődők, ahogy felkapsz. Elkuncogtam magam, mert az jutott eszembe, mikor így felkaptál és elkiabáltad magad, hogy a kedvesed vagyok. Szavaidra kicsit elhallgattam, majd csak megkérdeztem.* - És te is ott alszol? *Nézek a szemeidbe.* - Nem bújok oda, megígérem. *Reménykedtem.* - Még egy párnát is közénk rakhatsz. *Mondom édesen. Tudtam, hogy akkor is rémálmom van, ha érzem az illatod, de megnyugtatna, ha felébrednék és látnálak.* - Kérlek? *Próbálkoztam.* - Most se vagyok fair... *Jegyzem meg és megcsóválom a fejem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2022.05.25, 21:35 | Üzenet # 1460 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Van benne igazság.*Bólintok, de jobban nem megyek bele.* - Nem mondtam, hogy nincs így.*Sóhajtok fel.* - Ahogyan én is érted.*De azért annak örülök, hogy a kuncogásod, most őszinte.* - Nos ez sikerült is. Nem mondanám magam nagyon érzékenynek, de nálad más a helyzet.*Igen csak érzéked van hozzá, hogy ott rúgj belém, ahol a legjobban fáj.* - Ráadásul most szándékosan is tetted.*Ugye általában nem így szokott lenni.* - Most ebben a helyzetben, ezzel nem vitatkozom.*Mit szépítsek tényleg az vagy.* - Sose fogsz erről leszokni? Mindig meg fogod kérdőjelezni, amit mondok?*Ezt annyira utálom.* - Nem csak te szenvedsz csak én másképpen vezetem le a dolgokat.*Talán így megérted.* - Másról beszélünk, amúgy meg örülj neki, hogy aggódtak érted és inkább szóltak nekem.*Jegyzem meg. Arra hogy messze vagyok csak megcsóválom a fejemet.* - Inkább elég sokszor.*És emiatt is bántasz meg, ahogyan most is tetted.* - Értem...*Most erre nem igen tudok mit mondani.* - Hogy én?*Kérdezek vissza, bár igazából meg se lep, hogy ezt kérdezed.* - Legyen.*Egyezek bele.* - Az a párna se kell oda..*Mosolyodom el picit.* - Ennyi még belefér.*Ez a legkevesebb.* - Megpróbálsz lefürdeni? Segítek bemenni és kijönni.*Azért a fürdetést már nem vállalnám.* - Még ha nem is eszel, azért vizet hozok vagy ha gondolod lemegyek valami üdítőért vagy tudok csinálni teát, hátha cukrosat kívánsz.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2022.05.30, 22:18 | Üzenet # 1461 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Csak szerettem volna, ha tudod. *Hiányoztál nekem.* - Igyekszem nem adni rá okot. *Bár ez most nem volt valami meggyőző tőlem.* - Tudom, hogy én megtudlak bántani. *Tényleg nem szoktam szándékosan ezzel visszaélni, de most meg voltam sértődve.* - Nem is kell. *Tisztában voltam vele, hogy nem szép, amit mondtam, mégha valahol igaz is.* - Nem szoktam megkérdőjelezni mindent. *Morgom.* - És csak biztosra megyek. Most nincs semmi másom. *Simítok a nyakláncomra és picit megszorítom.* - Jah. Kiscicákkal. *Ezt viszont a féltékenységem mondatta velem.* - Nem örülök... pont értelmetlen lett az egész este. *Túrok a hajamba.* - Ha megszegem a szabályokat, legalább értelme legyen. *Túrok zavartan a hajamba.* - A legrosszabb, hogy látom rajtad, hogy nem akarod, hogy itt legyek. *Mondom halkan. Én szívesen voltam itt, de a tekinteted azt sugallta, hogy a hátad közepére nem kívánsz engem. Nagyon meglep, hogy belemész az együtt alvásba. Egy pillanat alatt a nyakadba kötöttem ki.* - Köszönöm... *Suttogom, hiszen ez most sokat jelentett nekem. Ahogy folytatod lágyan elmosolyodom.* - Pedig fürödhetnél velem... *Azért még nem adtam fel teljesen, hogy elcsábítsalak.* - Nem kell semmi. *Szorítalak kicsit jobban magamhoz.* - Csak te... *Nézek a szemeidbe és finoman végig simítok a hajadon, mint mindig, majd hüvelykujjam végighúzom alsó ajkadon.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.05.31, 21:51 | Üzenet # 1462 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Rendben.*Bólintok.* - Tudom, de attól függetlenül aggódni fogok, de szerintem ez a természetes.*Aki fontos az ember számára, érte aggódni fog.* - Nos lássuk be én bántottalak nem egyszer fizikailag, de lelkileg te többször tetted.*Legalábbis én így gondolom.* - Oké tény nem mindig.*Értek egyet, de attól még elég sokszor teszed.* - Mire gondolsz?*Nem értelek.* - Csak azzal a sráccal voltam együtt.*Magam se tudom, hogy miért mondom el.* - De jobb mintha balhékba keverednék, bár nem is hiányzik.*Ugyebár nagyon jó hatással volt rám.* - Akkor haza viszlek kocsival, ha értelmetlen lett az egész estéd így.*Nem tudok veled mit kezdeni.* - Nick te is jól tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Megmondtam, hogy bármikor jöhetsz hozzám, bár őszintén ilyen állapotra nem számítottam.*Kezelni se tudlak.* - Ne köszönd.*Ölellek át fél karral.* - Nagyon kell segítek, bár közel se vagy te annyira rosszul.*Akkor azért beszélni se tudnál.* - De csak ennyi.*Biztos nem fürdök veled. Továbbra se ölellek jobban.* - Nick ha csak én kellek, akkor gyere vissza hozzám.*Akkor nem lenne itt semmivel próbléma.* - Másként pedig megmondtam, hogy nincs semmi testiség.*Tollak el magamtól. Persze az érintésed nagyon jól esik és ez látszik is rajtam, de akkor se akarok engedni.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2022.06.03, 22:59 | Üzenet # 1463 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Most az egyszer volt szándékos... *Mondom halkan. Egyébként sosem mondtam semmit csak azért, mert bántani akartalak téged.* - Most csak visszakérdezni tudok megerősítésként. *Nézek félre kicsit szomorúan. A következő viszont meglepett, főleg, mivel kifejtetted, hogy el fogsz járkálni csak én nem fogom látni.* - Ez most meglepett. *Ismerem is be.* - Annál bármi jobb. *Mondom lágyan. Pont azért hagytalak el, hogy kevésbé legyél veszélyben.* - Nem értelmetlen, én csak... *Hiányoltalak nagyon.* - De ha jövök, az téged nem tesz boldoggá. *Én viszont boldog voltam mindig, mikor jöttél hozzám.* - Már megtettem. *Suttogom azt, amit te szoktál mindig mondani nekem. Furcsa volt, hogy nem öleltél magadhoz úgy, ahogy mindig.* - Még lehetek. *Pimaszkodom édesen.* - Jó hatással vagy rám... *Én viszont úgy szorítottalak, mintha nem lenne holnap.* - Pedig spórolhatnánk a vízzel. *Nem adtam fel egykönnyen. Szavaidra elhallgattam kicsit. Mégha nincs is testiség, meglepett, ahogy eltoltál magadtól.* - Pedig csak megöleltelek. *Kuncogtam halkan, de nem volt boldog.* - Visszamegyek, ha meg tudod ígérni nekem, hogy nem sérülsz meg és nem ölhetnek meg. *Néztem a szemeidbe. Tudtam, hogy ezt nem tudod megígérni.* - Akkor fürödjünk. *Dobálom le a ruháim a nappaliban és végül pucéran állok előtted.* - Pedig nem is szeretkeztünk úgy, hogy legalább az egyikünk részeg-kanos. *Kuncogok ismét.* - Én pedig most eléggé az vagyok. *Bár nem a szex volt a lényeg, mint ahogy korábban kifejtetted, hanem az, hogy veled történne.* - Nem vonzódsz hozzám? *Kérdezem hirtelen és lassan végig húzom ujjaim a hasamon, egyre lejjebb az ágyékom irányába.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.06.21, 19:08 | Üzenet # 1464 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ezzel nem értek egyet.*Nem egy esetet tudnék felsorolni, amikor szándékosan bántotál meg.* - De tény hogy többször van hogy nem szándékosan teszed.*De tény hogy tehetséged van azért hozzá, hogy szépen belém rúgjál.* - Így már értem.*Biccentek.* - Nos akkor ezzel már ketten vagyok.*Jó volt múltkor kicsit kiengedni a gőzt és lazítani, de igazából mással nem is kívánom a szexet, pedig ilyen még velem nem volt.* - Szerintem is és amúgyis mindenkinek megígértem meg mondjuk úgy, hogy ilyen szinten felnőttem.*És ezt nagy részben neked köszönhetem.* - Megint mindent jobban tudsz nálam, de akkor gondold ezt.*Alapból utáltam ezekben veled belemenni és így hogy még részeg is vagy főleg felesleges.* - Neked se lenne jó.*Persze értem, hogy miért is mondtad.* - Valóban?*Vonom fel a szemöldökömet.* - Ennyi vízfogyasztás belefér, de azért szép próbálkozás.*Teszem hozzá.* - Lehet hogy ez neked csak egy "pedig" de nekem annál sokkal több.*Jegyzem meg. A kuncogásod meg igen csak bosszantó.* - Ez egy szép válasz volt.*Mosolyodom el fájdalmasan.* - Ergo akkor sose jössz vissza hozzám.*Hiszen ez nem fog megváltozni.* - Fürödjél.*Javítalak ki és amikor vetkőzni kezdesz kicsit félrepillantok.* - És nem is fogunk.*Pillantok rád, de annyira nem nézlek, hiszen ez is hatással van rám.* - Vettem észre.*Sóhajtok fel. Nyilván ha együtt lennénk igen csak élvezném, de ez így rohadt nagy kínzás.* - Elég legyen.*Szólok rád erélyesebben és a kezed is megállítom.* - Miért csinálod ezt velem?*Engedlek el és elkezdek fel - alá járkálni.* - Miért kell megnehezíteni a helyzetemet?*Gyújtok rá.* - Ismerve téged így is ki lesz majd magadra és ha le is fekszünk akkor meg főleg. Nem engedek neked az a baj, ha pedig igen akkor meg az lesz. Sose jó amit csinálok.*Szívok idegesen a cigimbe.* - Most ha lefekszünk akkor ugyanott fogunk tartani és amennyire jó lesz annyira rossz lesz utána.*Kezdek egyre jobban kiborulni.* - Rohadt nehéz alapból visszafognom magam, így még hogy rá is teszel, így meg főleg.*Pedig tudod te nagyon jól, hogy mennyire kívánlak téged.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.06.28, 22:32 | Üzenet # 1465 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Lágyan elmosolyodom, ahogy a felnövést mondod.* - Örülök, hogy becsülöd az életed. *Boldoggá tett, hogy vigyázol magadra.* - Nem tűnsz boldognak. *Akkor sem tűnsz annak, amikor az ebédet viszem neked.* - Valóban. *Erősítem meg.* - Szegény bolygónk. *Csóválom meg a fejem.* - Ahhoz képest "pedig", hogy miket műveltünk. *Akár csak egy csók.* - Ezt mostanra mondtam, nem a jövőre. *Még nem tudtam, hogy el tudom-e fogadni a tényt, hogy elveszíthetlek a hibámból.* - Veled izgalmasabb lenne. *Nem adtam fel olyan könnyen. Nagyon meglepett, ahogy rám szóltál és megállítod a kezem is.* - Az nem lenne, ha engednél. *Jegyzem meg.* - Ezt miért mondod? *Nem értettem, hogy miért ne lenne sose jó, amit csinálsz.* - Így is rossz minden. *Már nem számítana.* - Nem kell magad visszafognod. Most nem kértelek szerintem, pont ellenkezőleg. *Odaléptem a járkálásod elé és a mellkasodra tettem a kezem, hogy megállj.* - Látod? Nem vagy boldog. *Mondom halkan. Odahajoltam és adtam egy apró puszit az arcodra.* - Elmegyek fürdeni, mivel most nem kellek neked. *Mondom halkan és kikerüllek, elindulva a fürdőbe.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2022.06.30, 20:27 | Üzenet # 1466 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *A mondatodra kicsit elmosolyodom. A következő mondatod figyelmen kívül hagyom és nem mondok semmit.* - Ennyit kifog bírni a bolygónk.*Azért egy nagyon aprót kuncogok, más esetben igen csak nevetnék, na meg alapból el se jutottunk volna ehhez a beszélgetéshez.* - Valóban, de most nem olyan helyzetben vagyunk.*Kezdesz egyre jobban kiakasztani.* - Minden egyes alkalommal ezt szoktad mondani.*Jegyzem meg és most úgy érzem hogy ez is nem is fog változni.* - Veled az életem izgalmasabb lenne.*Vágok vussza.* - Most ezt mondod.*Nem fogunk egyetérteni.* - Mert így gondolom.*Belemenni nem akarok, mert nem lenne értelme.* - Akkor másképpen mondom. Nekem sokkal rosszabb lenne, ezért nem fogok veled lefeküdni és semmi mást se csinálni.*Az más hogy ebből te most mennyit fogsz fel, de úgyse fogok engedni.* - Szerintem nem sűrűn kellett mondanod.*Magamtól is visszafogtam magam és nagyon ritkán engedtem el magam, de úgy látszik, hogy erre is másként emlékszünk. Megállok, de még mindig nem felelek. Elnyomom a cigit és felkaplak, mert azért a járásod nem biztos. Nem mondok semmit miközben viszlek. Bent beraklak a kádba, majd beállítom a zuhanyt és a kezedbe nyomom.* - Elég lesz most a zuhany.*Kicsit hűvösebbre állítottam, de még kellemes volt.* - Nem értem, hogy miért jegyzed meg a boldogságomat.*Leülök a földre és a hátamat a csempének döntöm.* - Nem vagy velem hát mégis hogy lehetnék boldog?*Most a bátyádat direkt nem említem.* - És ha nem leszel velem többé, akkor sose lesz teljes az életem és a boldogságom se.*Nyilván itt is mondhatnám a tesódat vagy éppen édesanyámat, de most csak rólunk van szó.* - Annyira fáj a hiányod...*Suttogom, de nem nézek rád. Nem akartam ezekről beszélni, de hát te csak mondtad és mondtad. Az is feltűnhetett, hogy bár a holmid nincs itt, de még mindig két fogkefe van kirakva és minden ilyen tárgyat még el se pakoltam.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.07.03, 21:23 | Üzenet # 1467 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Sajnálom, hogy nem tudom ezt megoldani magamban pár hét alatt. *Ez nem egy egyszerű dolog és ezt te is tudod, mégis... mikor így válaszolsz, olyan érzésem van, hogy kicsit se hiszed azt, hogy legalább dolgozok rajta.* - Az természetes. *Mosolyodom el kicsit édesen. Nem értettem, hogy miért gondolod úgy, ahogy, de rád hagytam. Túl részeg voltam most ehhez. Éppen válaszolnék neked, de akkor felkapsz. Nem szólalok meg, csak hagyom magam. Csöndben engedem magamra a vizet és csak hallgatlak. Jó pár percig nem szólalok meg. Lezuhanyzok, még a hajam is megmosom, mert jól esett a hűvösebb víz. Miután végeztem, akkor szólaltam meg először.* - Segítesz? *Nem mertem felállni, mert féltem, hogy elcsúszok vagy elveszítem az egyensúlyom. Mikor kisegítettél, elvettem egy köntöst. Picit elmosolyodtam, mert láttam, hogy ez az, amit én szoktam használni. Akkor vettem észre a fogkefém is. Picit józanodtam, de messze voltam attól, hogy az alkoholnak nyoma se legyen bennem. Az arcodra pillantok, majd finoman ráteszem a kezem.* - Sosem kellett kérjelek, mert mindig vigyáztál rám, finoman értél hozzám... *Mosolyodom el lágyan.* -Tudtam jól, hogy a történtek után nagyon figyeltél és féltél, hogy ne bánts megint, de azt tudnod kell, hogy nem félek már rég. *Miután már beléd szerettem, nem féltem egy kicsit sem.* - Azért, mert megint így nézel rám. *Mondom halkan.* - Tudom valahogy enyhíteni? *Kérdezem halkan.* - Nem gondoltam, hogy rosszabb lenne neked. Részemről ennél rosszabb úgy sem lehet. *Ismét kuncogtam egyet, de nagyon keserű volt.* - Rohadtul küzdök érted. *Ezt sosem mondta volna így józanon.* - Küzdök magammal, a rémálmaimmal, a félelmeimmel csak azért, hogy egy nap még azt mond nekem, hogy kedvesem... aztán ki tudja, lehet másnap mehetek a temetésedre, mint ahogy mondtad. *Elengedem az arcod és félrepillantok.* - Nem tudod, milyen az én oldalamon lenni, ahogy én se tudom a tiéden milyen. *Mondom komolyan.* - De kettőnk közül csak nekem kell ilyen mocskosul nehéz harcot vívnom. *Nem volt könnyű neked se, ez tény.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.07.05, 18:16 | Üzenet # 1468 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Egy szóval nem mondtam, hogy old meg.*Jegyzem meg.* - A kis szerény.*Kuncogom el magam ismét, de ugye így is van.* - Persze.*Állok fel rögtön és segítek kimászni és melletted is maradok, hátha kelleni fogok még. Nem húzom el az arcomat, hiszen az érintésed jól esik és ennyi bele is fér.* - Ezt örömmel hallom, bár hozzá rakom, hogy most a szexre gondoltam.*De jó tudni, hogy már nem féltél, bár mondtad, de a megerősítés mindig jól jön.* - Nem tehetek róla.*Nem tudok póker arcot vágni.* - Egyféleképpen lehete, de azért kedves vagy.*Teszem hozzá.* - Most már akkor tudod.*Kár is erről tovább beszélni, hiszen nem fogom megváltoztatni a döntésem. Csöndesen végig hallgatlak, de még nem mondok semmit. Ismét felemelek és a hálóba viszlek.* - Itt kényelmesebb.*Teszek le az ágyra. Veszek elő neked boxert és egy pólót. Reméltem legalább az alsót felveszed.* - Majd előveszem az ágyneműt is. Törölközzél meg, mindjárt jövök.*Adom oda, hiszen azt is hoztam magammal kifelé menet. Üveg vízzel jövök vissza, amit melléd teszek az éjjeli szekrényre.* - Nem tudok már neked többet mondani, hiszen mindketten másképpen vélekedünk.*Az igaz, hogy semelyikünk nem tudja, hogy milyen a másik oldalon.* - Megint úgy állítasz dolgokat, hogy nem gondolod végig.*Oké most ittál, de ugye ez elég gyakran előfordult.* - Miért szerinted nekem nem kell? Az egész életem, erről szól. Megint úgy adod elő, hogy neked a rosszabb, pedig rohadtul nincsen így.*Annyira igazságtalan tudsz lenne.* - Legjobb lesz, ha lefekszel aludni.*Elkezdem neked felhúzni az ágyneműt.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.07.05, 20:14 | Üzenet # 1469 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Részben én is a szexre gondoltam. *Mosolyodom el. Mindig figyeltél minden rezdülésemre.* - Tudom, én tehetek róla. *Mondom halkan. Csak bólintok neked egy aprót, mert tudtam, hogy mire gondolsz.* - Mostmár igen. *Suttogom még halkan. Hagytam, hogy felkapj és nem ellenkeztem egy kicsit sem.* - Köszi. *Azért még messze nem voltam beszámítható. Bólintok ismét és jó fiú módjára elkezdtem törölközni, de nagyon bénáztam, nem volt a toppon a koordinációm.* - Többnyire végig gondolom, csak te félre érted. *Közlöm veled makacsul, mert persze nem egyszer fordul elő, hogy hamarabb kijön, mint hogy felmérném a dolgokat.* - Őszintén szólva, most tényleg úgy érzem, hogy nekem rosszabb. *Vallom be őszintén.* - De azt is el tudom képzelni, hogy szerinted neked. *Teszem hozzá, hiszen akár gondolhatod úgy is. Picit hallgattam és csak fogtam a törölközőt.* - Még korán van. *Mondom végül és megszorítom a törölközőt kicsit jobban. Féltem, hogy megint rémálmom lesz és még nem akartam aludni.* - Tudom, hogy te is küzdesz nap, mint nap nagyon sok mindennel... Nem tudok mindent, hogy pontosan mikkel. Úgy vagyok vele, ha egy nap beszélni akarsz róla, majd megteszed. *Mint anyukád esetében.* - Bár valószínű én sem könnyítettem meg azzal, ahogy legutóbb reagáltam. *Ijesztő volt és új. Látni, hogy a lovát puszilgató szerelmem gyilkos tekintettel néz. Hátat fordítottam neked, ahogy beleküzdöttem magam az alsóba.* - Te többet tudsz arról, hogy engem mik kísértenek... *A szüleim, a függőségem, a múltban elkövetett tetteim.* - Ma az egyik srác megkínált pár feles után kokainnal. *Mondom váratlanul.* - Nagyon hezitáltam. *Csak pár percig felszabadultnak lenni. Annyit számított volna.* - Elsőre igent mondtam. *Ismerem be halkan.* - De ahogy odahajoltam, koccant az asztalon a medálom és rögtön eszembe jutott, hogy nem bocsátanád meg soha. Szóval aztán inkább kikértem még két felest. *Kuncogtam halkan, majd elhallgattam. Nem néztem rád, nem bírtam.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.07.05, 20:59 | Üzenet # 1470 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Erre csak bólintani tudok, hiszen valóban miattad van.* - Van, hogy félreértem, de többnyire inkább nem gondolod végig, de ebbe se fogunk egyetérteni.*Amennyire hasonlítunk, annyira különbözünk is egymástól.* - Mégis miért neked a rosszabb?*Kérdezlek, mert erre igen csak kíváncsi vagyok.* - Nekem nem jutott ilyen az eszembe, hogy kinek a rosszabb.*De ugye szerinted nekem annyira nem is fájt és hasonlói egyéb gondoltaid.* - Nem azért nem mondtam el, de legyen. Attól még hogy egy én ebbe beleszülettem és nem látszik rajtam, de rettegek, hogy bárki súlyosan megsérülhet vagy éppen meghalhat. Mi van akkor ha az étteremben kiderül, hogy ki vagyok? Vagy éppen valaki úgy akkor velem kicseszni, hogy tönkreteszi? És ha megteszi mi van akkor ha nem üres az étterem? Mi lesz ha bántják a bátyádat vagy éppen téged?*Sorolom fel tömören.* - Természetesen sok mindenről én tehetek, hiszen nem csak a maffiának élek. Tudom jól, hogy önző vagyok, amiért vágytam és vágyok egy normális életre, de ha újra kezdhetném, akkor is így tennék.*Ezekről mélyebben sosem beszéltem neked igazán.* - Ez így van, de én meg okkal nem mondok el mindent.*Sok lenne neked.* - Tessék?*Döbbenek le és igen csak elsápadok.* - Még jó hogy ott volt a lánc a nyakadba.*Borulok ki és persze ismét mar a bűntudat, amiért én is foglalkoztam ezzel és le is tagadtam előtted, de most nem rólam van szó.* - Én se keveredek balhéba és vigyázok magamra, így te is tedd ezt. Jól mondod, ezt nem bocsátanám meg.*Arról nem beszélve, hogy magamnak se.* - Ha kiakarod ereszteni legközelebb a gőzt, akkor inkább Sergejjel menjél vagy legalább olyan társasággal, ahol nincs drog.*Kérlek meg.* - Nem néznél rám?*Utálom amikor ezt teszed.* - Különben annyit még hozzá teszek, hogy a tiszteletet se egyszerű kiérdemelni. Az étterembe se volt egyszerű a szervezetről meg nem is beszélek. Oké a fiúk tisztelnek, de nekik is inkább apám szava az első, ami azért nem baj.*Teszem hozzá.* - A többiek meg akik apámmal vannak, nos ők egy kölyöknek tartanak. Tudom, hogy sok húzásommal nagyon is rászolgáltam, de úgy érzem bármit is teszek, nem fognak másként kezelni.*Azért ez szar érzés még ha nem is mutatom ki.* - Egyszer én leszek a vezető és nem tudom, hogy fogok vele megbirkózni.*Persze ez még nagyon messze van, de ijesztő maga a gondolat is.* - Arról nem is beszélve, hogy csűrhetjük - csavarhatjuk, azért nem vagy velem, mert maffiózó vagyok és ezen nem tudok változtatni.*Szépítgetheted ez az igazság.* - Szóval nagyon szépen megkérlek, ne mond hogy neked könnyebb vagy ha így is gondolod, akkor tartsd meg magadnak.*Mondom igen csak komolyan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.07.24, 22:59 | Üzenet # 1471 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Kicsit elgondolkozom.* - Nem tudom, hogy írjam le, hogy miért gondolom így. *Gondolkozom rajta tovább. Nem tudtam hirtelen szavakba önteni, hogy mire is gondolok. Csöndesen hallgatom az aggályaid és őszintén, annyira nem leptek ezek meg.* - Tudom, hogy féltesz minket és az éttermet. *Mondom lágyan. Hiszen ezt kiemelted többször, hogy félsz, bajom esik. - Szerintem nem önző. *Mondom hirtelen.* - Csak emberi. *Olyan dolgokra vágysz, ami meg van mindenkinek. Ebben én nem látom az önzőséget.* - Tudom, hogy okkal. Szerintem már egész jól felmérted, hogy mit tudok kezelni és mit nem. *Biztos voltam benne, hogy sok titkod van és ezért sosem haragudtam, leszámítva az elején a maffiát. Ahogy visszakérdezel, picit megrezzenek.* - Vigyázol rám. *Mondom halkan és rásimítok a medálra. Csak bólintottam, hogy vigyázzak magamra.* - Nem tudtam, hogy lesz. Pont, hogy olyanokkal voltam, akikről nem is gondoltam. Találkoztál velük. *Nem volt az a tipikus drogos banda.* - Szégyellem magam. *Mondom halkan, de pár pillanat múlva feléd fordulok. Ahogy újra beszélni kezdesz, már teljesen rád figyelek. Átmászok az ágyon és előtted térdelve hallgatlak. Megvártam, míg befejezed, csak utána szólaltam meg.* - Kevered a dolgokat. *Jegyzem meg és már csak azért is válaszolni akartam neked ezek után.* - Először is: nem azért nem vagyok veled, mert maffiózó vagy. Ha így lenne, amint elmondtad, szakítok és messze elkerüllek, de ez nem így történt, nem igaz? *Nem kezeltelek másképp a kezdeti döbbenet után.*- Amit a szervezetről mondasz, nincs köze ahhoz, hogy mire gondolok. *Nagyon finoman az arcodra teszem ismét a kezem.* - A tisztelet, amire vágysz, el fog jönni. Rengeteget változtál és idő, míg ők is látják ezt, de fogják látni. Tudom, hogy most nem esik jól és valószínűleg bánt is, de ők még nem látják azt, amit én látok nap, mint nap az étteremben. Édesapád is büszke rád és nem kételkedik benned. *Ez tény volt.* - Ha eljön a pillanat és átveszed a szervezet irányítását, nem egyedül teszed. *Emlékeztetlek kedvesen.* - Ott lesz melletted Diablo, Seime és Sergej is. A többi bajtársad.... és én is. *Így vagy úgy, de melletted leszek és ezt te is tudod.* - Elmondtam már, hogy nem neked kell megváltoznod és igazából ebből ered az, hogy miért gondolom, hogy nekem rosszabb, de nem az életben, csak a kettőnk közötti helyzetben. *Végig a szemeidbe mondom a dolgokat.* - Nem csak küzdenem kell mindennel, de azzal is szembesülni minden nap, hogy bántalak téged, hogy szomorúvá teszlek és tudom, hogy azt hiszed a te hibád, miközben nem. Tudom, hogy azt hiszed, hogy egy szörnyeteg vagy és ezért is hagytalak el, de ez nincs így. *Elvettem a kezem és az ölembe ejtettem. Lehajtom a fejem és halkan folytatom.* - Olyan, mintha minden nap, amikor nem tudom azt mondani, hogy legyünk együtt, beléd állítanék egy tört, ami miatt csak jobban utálom magam, amitől csak még nehezebb. Látom rajtad, hogy nap, mint nap kicsit kevésbé hiszel. *Ezért rettegtem, hogy egy nap odamegyek hozzád, de már elkések.* - Én csak vigyázni akarok rád, rád, akit sosem akarok elveszíteni, akit mindennél jobban szeretek és mégis bántalak. *Remegek meg halványan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2022.08.09, 23:10 | Üzenet # 1472 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nos van rá időnk.*Hiszen úgyse akarsz aludni még.* - Ahogy mondod.*Bólintok.* - Ez jól esik, köszönöm.*Mosolyodom el.* - Ezt így jó utólag tudni, mert ebben sose voltam biztos.*Nagyon nehéz volt megtalálni az egyensúlyt, ami mindkettőnknek jó, de tudom, hogy ezzel te is így voltál.* - Mindig vigyázni akarok rád, ez sose fog változni.*Bármilyen kapcsolatban is leszünk a jövőben, a te biztonságod nagyon is fontos lesz számomra.* - Ez igaz, de gondolj arra, hogy szóltak nekem szóval igazából nincs velük baj.*Most ha a tipikus lecsúszott alakok lettek volna, akkor pont leszartak volna téged.* - Nem kell, észnél voltál és szerintem csak ez számít*Még ha ki is akadtam rád, de egyben büszke is vagyok, hogy nemet mondtál.* - Szerintem pedig nem keverem. Nézd Nick, én megértem amit mondasz, de a kettő számomra ugyanazt jelenti. Azért vagyok ilyen helyzetben, mert maffiózó vagyok, ha nem lennék, akkor nem is lennék veszélybe.*Ami miatt nem vagy együtt velem.* - Mint mondtam ez is egy olyan dolog, amiben soha nem fogunk egyet érteni.*Ha így lenne, akkor együtt lennénk. Ahogyan az arcomra simítasz, én a kezedre fogok és csak mosolyogva hallgatlak.* - Te mindig tudod, hogy mit kell mondani.*Azt inkább nem mondom most, hogyha nem leszel velem, akkor te nem fogsz semmiről tudni, ahogyan meg is mondtam.* - Igen ezzel tisztában vagyok, ahogyan azzal is hogy ez nagyon messze van még.*Mindketten tudjuk, hogy ha apám helyét át kell vennem idő előtt az csak rosszat jelent, így erre gondolni se akarok.* - Valóban mondtad.*Bólintok, majd csak figyelmesen hallgatlak.* - Ohh basszus.*Ennyi szakad ki belőlem elsőre, majd ott hagylak. Pohár itallal térek vissza, majd az ablakom párkányára ülök.* - Megértem amit mondasz kedves, de nem értek egyet veled.*Kezdek bele és iszok egy kortyot.* - Kibaszottul utálom ezt az egész helyzetet.*Sóhajtok fel és egy cigire is rágyújtok.* - Szerinted én nem látom a szenvedésed? Mit gondolsz nekem ez milyen érzés? Bele gondoltál abba, hogy most amikor elutaztam és meghoztam a lépéseket, az milyen kibaszott nehéz volt? Azt mondod megérted, de én mégis úgy érzem, hogy ezzel se tettem jót. Igen jót tett az utazás és úgy éreztem, hogy most talán jobb lesz. Úgy éreztem, hogy majd idővel visszakaplak, csak ki kell várnom, de..*Itt kicsit elhallgatok és iszok egyet és a cigimből is mélyet szívok* - Igazad van, egyre kevésbé hiszek bennünk, de azért a remény ott van még.*Teszem hozzá és a kezem a szívemhez emelem.* - De attól még nagyon fáj...*Szorítom meg a felsőmet a szívem mentén.* - Egyre kevésbé hiszek bennünk, de nem akarom feladni, mert nekem csak te kellesz..*Suttogom lehajtott fejjel.* - Gondolhatom azt hogy szörnyeteg vagyok, egy maffiózó vagy bármi mást, a vége ugyanaz hogy nem vagy velem.*Pillantok fel rád igen csak szomorú tekintettel.* - Szóval szerintem rohadtul nem nehezebb neked.*Közlöm veled és lehúzom a maradék piámat.* - Mint mondtam, inkább tartsd meg az eféle gondolataid magadnak.*Nyomom el a cigimet is végül.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2022.08.28, 14:58 | Üzenet # 1473 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Picit elmosolyodom, hiszen tudtam, hogy tényleg próbálsz mindenkinek megfelelni.* - Tudom. *Mondom nagyon lágyan. Tudtam, hogy mindig óvni fogsz engem.* - Igen, amúgy jó fejek. *Mosolyodom el ismét. Csak bólintok egy aprót, hogy csak ez számít. Örültem, hogy nem vagy rám mérges.* - Igor, ez... *Sóhajtok egy nagyot, hogy hogyan magyarázzam meg, hogy nem ugyan az.* - Ha nem lennél maffiózó, de összevesznénk és elütött volna valami az én hibámból, akkor is így éreznék. *Akkor is szakítottam volna csak azért, hogy óvjalak és akkor is úgy érezném, hogy bármikor elveszíthetlek.* - Igen, valóban olyan. *Bár nagyon szerettem volna, ha nem így tekintesz magadra.* - Akkor jó. *Örültem, hogy mosolyogsz és picit jobb a kedved. Ahogy kiszakad belőled a sóhaj és ott hagysz, eldőlök, mert eléggé forgott a föld. Persze ahogy felhúztam a lábam, kivillant végig a combom. Elég jól festettem.* - Nem kell velem egyetértened. *Igazából sokszor nem láttuk ugyan úgy a dolgokat, de ebben én láttam a bajt.* - Én is... *Nagyon gyűlöltem.* - Próbálom nem mutatni... *Tényleg próbáltam.* - Jót tettél Igor. Nem tudom, hogy miért gondolod úgy, hogy nem. *Nem értettem, mire gondolsz. Türelmesen várom, hogy befejezd a mondatod. Lehajtom a fejem válaszodra. Én nagyon erősen hittem bennünk mindennek ellenére. Nagy nehezen felültem szavaidra, majd kissé koordinálatlanul odamentem hozzád. Leültem veled szembe és finoman megfogom a kezed, amivel az inged szorítod.* - Annyira sajnálom, hogy ilyen gyenge vagyok... *Úgy éreztem, hogy sokkal jobbat érdemelnél nálam. Szavaidra kicsit könnyesek lesznek a szemeim, de nem folynak le az arcomon.* - De fontos, hogy ne érezd magad egyiknek se. *Nézek szemeidbe. Láttam azt a végtelen szomorúságot, ami miattam van ott. Éppen visszaszólnék, de akkor közlöd, hogy tartsam meg magamnak. Elengedlek, majd teljesen hátra dőlve kifelé bámulok az ablakon.* - Megbántad? *Kérdezem hirtelen. Mindig csak arról beszéltünk, hogy én megbántam-e, hogy beléd szerettem, de arról sosem, hogy veled mi a helyzet.* - Hogy összejöttünk...
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2022.08.31, 22:19 | Üzenet # 1474 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Baszki ez mekkora baromság már.*Mordulok fel.* - Ez már tényleg abszurd.*Nevetek fel kínomban.* - Amúgy most ezzel nyugtatni akarsz, hogyha nem az lennék aki és bármi történik velem, akkor te szakítasz?*Direkt figyeltem rá, hogy ne azt mondjam, hogy dobsz engem.* - Mondhatsz bármit nekem, akkor se változtat azon, hogy nem vagyunk együtt.*Erről felesleges beszélni. Feltűnt persze a kivillanó combod, de el is kapom róla a tekintetem.* - Nos nem is értek veled egyet.*Jegyzem meg de ebben semmi gúny nincsen. Sok mindenben nem értettünk egyet, ami nem is zavart csak egy dologban, hogy nem vagy velem, de pont ebbe nem volt beleszólásom.* - Nem kell magad megjátszani, hiszen ismerlek, ahogyan te is.*Az más kérdés, hogy te nem egyszer, ahogyan most is megkérdőjelezed, hogy nekem mennyire is fáj ez az egész helyzet.* - Nem tudom megmagyarázni, de lehet rosszul gondolom, igazából már azt se tudom, hogy mit is gondoljak.*Sóhajtok fel gondterhelten.* - Nem kéne mozognod.*Jegyzem meg, nem mintha hallgatnál rám.* - Nem kell sajnálnod, az semmin se változtatsz.*Szabad kezemmel a kezedre simítok és megszorítom.* - Nekem is sok minden fontos.*Ezzel szerintem mindent elmondtam.* - Csak ne sírjál.*Simítok végig a szemed alatt a szabad kezemmel.* - Nick erre már válaszoltam, de akkor most is megteszem.*Magam felé fordítva az arcodra simítok.* - Soha nem fogom megbánni, hogy veled voltam. Te vagy az egyik legjobb dolog az életben, bárhogyan alakult is. Nem tudom, hogy mit hozz a jövő, de sose fogom megbánni.*Odahajolva adok egy puszit az arcodra, ami a mostani helyzetben tényleg nagy dolog.* - Fáradt vagyok.*Mondom hirtelen mintha mi sem történt volna, arról nem is beszélve, hogy ez az egész helyzet, nagyon kimerített veled.* -Mindjárt jövök.*Elmegyek a mosdóba és mivel már fürödtem csak fogat mosok és alsóra vetkőzőm. Visszamenve elterülök az ágyba, majd rád pillantok.* - Nick még ha egyre kevesebb esélyt is látok arra, hogy visszajössz hozzám, én akkor is várok rád.*Mondom lágy hangon, majd hátat fordítok neked.* - Tényleg nagyon fáradt vagyok.*Te ismertél nagyon jól, hogy ez mostani helyzetnek köszönhető.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2022.09.01, 21:36 | Üzenet # 1475 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem egészen, nem nyugtatni... csak megértetni, hogy a maffiának vajmi köze sincs az egészhez. *Valahogy azt szerettem volna, ha megérted, nem veled van baj.* - Egyébként, ha úgy érzeném, hogy az én hibámból történt, igen. Más esetben a végletekig elmennék. *Gondolok itt olyan balesetre, amiről nem tehetek vagy egy betegségre. Nem érdekelne, mennyire fájna vagy viselne meg, bármit megtennék.* - De azt megváltoztathatja, ahogy magadról gondolkodsz. *Ezt tudtad, hogy mindig is próbálkoztam elérni, hogy érzed, én nem látnak rossznak. Elmosolyodom, ahogy az egyetértés mondod, nem lepett meg.* - Könnyebbé szeretném tenni... *Bár most pont megnehezítem, amit egyébként nem teljesen fogok fel.* - Nem csináltál semmi rosszat. *Erősítem meg.* - De megint messze vagy. *Közlöm veled. Ahogy megszorítod a kezem, halványan elmosolyodom.* - Nem sírok... *Motyogom édesen és nagyon jól esik a gesztusod. Ahogy az arcomra simítasz, teljesen belehajtom tenyeredbe. Annyira jól esett érintésed. Látszott rajtam, hogy szinte a mennyekben voltam már ettől is.* - Oké... *Puszidra elpirultam, majd finoman rásimítok egy szerelmes mosollyal.* - Aludj nyugodtan. *Attól, hogy én még nem akarok, neked lehet. Bólintottam, hogy mindjárt jössz. Addig én jó fiú voltam és felvettem a pólót is, amit adtál, de visszatelepedtem az ablakhoz. Jól esett nézelődni. Ahogy visszajössz, rád pillantok, bár azért alsóban rendesen végig mérlek. Olyan szexi vagy. Szavaidra halványan elmosolyodom, főleg azon, ahogy mondod.* - Ígérem, nemsoká én is lefekszem. *Jegyzem meg, majd csak csöndben néztem ki az ablakon. Féltem még aludni. Megvártam, míg elalszol és csak hallgattam a szuszogásod. Lassan felálltam, ittam pár kortyot, majd bemásztam én is az ágyba melléd. Az arcod figyeltem és elmosolyodom. A takaró alatt átnyúltam és megkeresve kezed, éppen csak pár ujjammal hozzá értem, majd lehunytam a szemeim és lassan elaludtam. Aznap éjszaka végre nem voltak rémálmaim, nyugodtan aludtam és nem tudtam miért. Reggel, mikor felébredtem, elsőre fel se fogtam, hogy hol vagyok, csak elégedetten és nyugodtan sóhajtok egyet. Az éjszaka persze teljesen hozzád bújtam és te is szorosan öleltél engem, mint mindig, mikor együtt aludtunk. Kellett pár perc, hogy felfogjam, miért is vagyok aránylag kipihent és mi történt. A fejem zakatolt, eléggé másnapos voltam. Lassan felültem úgy, hogy ne keltselek fel és nem bírva ki, kisimítottam a hajad az arcodból és loptam egy apró csókot, de próbáltam nagyon vigyázni, hogy ne kelj fel. Kimásztam az ágyból és a konyhába mentem. A nappaliban meglátom a ruháim és kezd lekoppani, hogy miket is mondtam és hogyan.* - Édes istenem... *Támasztom meg a homlokom. A konyhába érve kávét kezdek csinálni, amíg fő, csak fel-le járkálok.* - Hogy lehetek ekkora hülye... basszus... *Szidtam magam folyamatosan. Sejtettem, hogy nemsoká felfogsz kelni te is, hiszen kikeltem mellőled és ilyenkor nem sokkal később mindig felkeltél te is. Azt nem tudtam, hogy a csókom felkeltett-e. Nem tudtam mit mondjak neked, mikor meglátlak. Még be se fejeztem a kávékat, te már ott is vagy.* - Jó reggelt... *Nyögöm ki nagy nehezen, persze most is rajtad felejtettem a tekintetem. Befejeztem, amit csináltam, majd odanyújtom a kávéd.* - Jót aludtál? *Kérdezem kedvesen. Édes volt, hogy még picit kócos vagy. Legszívesebben beletúrtam volna a hajadba. Picit csöndben maradtam.* - Annyira sajnálom... *Mondom hirtelen.* - Baromi sok marhaságot mondtam, oké? Semmi nem komoly. *Bántam nem egy dolgot, köztük, hogy rád másztam vagy a beszólásokat.* - Részeg ember őszinte, de egyben nagyon durván hülye is... és nem gondolkozik azon, amit mond... *Látszott, hogy szégyellem magam.*
|
| |
| |
