2025.07.20, Vasárnap, 14:08
Kezdőlap Regisztráció
Üdvözöllek, Vendég
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
A fórum moderátora: Mio  
Főház
szela00Dátum: Vasárnap, 2013.12.08, 20:54 | Üzenet # 1
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Gyilkos páros.

     
 
szela00Dátum: Hétfő, 2018.01.22, 01:35 | Üzenet # 1451
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Nem igazán értettem, hogy miért is kell velem később számolni. Hagytam, hogy bekösd a karom és fogom a fegyvert is. Ahogy meglátja a pasi a tetoválásod, azért kinyílik kicsit a szeme.* - Te undorító patkány. *Neked akart menni, de hát messze alattad volt fizikai erőben. Felüvölt, ahogy a sebébe nyúlsz. Egy kicsit se bírta a fájdalmat. A gyomrosra köhög egy nagyot, majd rád néz.* - Nem hazudtam. *Közli veled, majd a karjára ismét nyög egy nagyobbat.* - Tudod mikor. *Csikorogja a foga között.* - Egy mocskos kis kurvától én nem kérek bocsánatot. *Nem volt hajlandó megalázkodni a helyzet ellenére sem. Az én tekintetem egy kicsit se változott, nem tudtam, hogy mit tegyek. Amiatt aggódtam, hogy esetleg megsérülsz, de más nem érdekelt.* - Már világos... a kis ribancon keresztül jutottál Kazuyához. Elárulta, mi? *Hagytam, hogy elhordjon mindennek.* - Megdugatta magát veled és te jól be is vetted. Kölyökkora óta szopja a faszt, máshoz se ért. Csak ölés és szex. Ennyi. *Járt tovább a szája mindennek ellenére. Nagyjából leírta, ahogy én gondolkozok magamról.*

 
MioDátum: Szerda, 2018.01.24, 13:31 | Üzenet # 1452
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Látom kezd derengeni, hogy ki is vagyok.*Szidása lepereg rólam.* - Nem önszántából lett ilyen.*Bárcsak hazugság lenne az lenne a legjobb, de sajnos nem így van.* - Mondjuk most.*Roppantok még egyet a karján. Az nem lepett meg, hogy nem bírja a fájdalmat, nincs esélye védekezni, főleg nem támadni, de az igen, hogy nem könyörög és alkudozik. Úgymond ennyi "pozitívum" van benne, nem mintha ez változtatna a helyzetén.* - Megmondtam, hogy ne nevezd így. Nem magától lett ilyen, nem élvezetből csinálta.*Ez elmondható a sok szexre és a gyilkosságokra is.* - Nem mintha közöd lenne hozzá, de magamtól jutottam el Kazuyához és ott találkoztam először vele. Felajánlottam neki, hogy velem tarthat, mert már akkor tudtam, hogy ő más.*Pillantok rád egy pillanatra.* - Fogalmad sincs róla, hogy milyen is igazán.*Töröm el a karját.* - Jobban jártál volna, ha nem jössz ide.*Hanyatt vágom, majd elveszem tőled a fegyvert, majd nemes egyszerűséggel belelövök a farkába.* - Fáj igaz?*Kérdezem tőle igen csak lenézően. Előveszem a telefonom, majd felhívom az egyik emberem, hogy jöjjenek ide két kocsival.* - Elhúznám még de sem az idő, sem a hely nem alkalmas rá.*Az is csoda, hogy még nem jött senki és azt se akarom, hogy az állapotod rosszabbra forduljon.* - Pedig még több szenvedést érdemelném.*Taposok bele a farkába.* - Mehetsz a kis haverod után.*Guggolok le mellé és párat bemosok neki.* - Az utolsó amit látsz az én vigyorom.*Meg is kapja, miközben kitöröm a nyakát. Nagyon ritka, amikor ennyire messzire megyek, de ő megérdemelte. Kazuya is csak azért úszta meg ezt, mert nem ismertelek még.* - Most már vége.*Lépek oda hozzád és a tekintetem már aggódó és lágy.* - Tartsál ki.*Puszilom meg a homlokod és be is futnak a fiúk. Elmondom mit csináljanak és nem is kérdeznek, a látvány magáért beszél. Felveszem a zakómat, majd támogatva téged beülünk a kocsimba. Felhívom Sergejt hol vannak és van e minden, na meg hogy mi történt, hogy előtudjon készülni. Úton nem mondok semmit, nagyon ideges vagyok. Hamar odaérünk és felérve rögtön Sergejre bízlak.* - Tölts nekem egy italt Seime.*Kérem meg, amint megkapom lehúzom és újabbat kérek.* - Az a szemét patkány.*Járkálok fel - alá Seime is régen láthatott így.* - Nem hiszem el.*Húzom le ismét a piát, majd leülve elmondok mindent.* - Figyelmetlen is voltam, pedig nálam ez nagyon ritkán szokott előfordulni. Múltkor meg Igort csesztem le.*Jó tény nálam csak egy pillanatig tartott, de az is elég.*



Seime - Sergej
 
szela00Dátum: Péntek, 2018.02.02, 22:55 | Üzenet # 1453
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Meglepődtem azon, amit Sergej mond, hiszen nem csak Diablo miatt próbálkoztam kedvesebb lenni, de úgy tűnik, ezzel is csak rosszat teszek. Örültem, hogy te nem sérültél meg, bár jelét nem mutattam. Én sem szólaltam meg az autóban, valahogy éreztem, hogy nem szabad addig megszólalnom, amíg nem hozzám címzel valamit. Csak bólintottam és vártalak, mikor mondod, hogy mindjárt jössz. Elveszem a váltóruhát és már tiltakoznék, de te esélyt sem adsz.* - Köszönöm. *Veszem el a teát azzal a kezemmel, ami nem sérült. Az arcom még mindig maszk szerű volt, nem mutattam ki semmit.* - Jól vagyok. *Nézem a teám, nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék ezen kívül. Kérdésedre értetlenül néztem kicsit.* - Nem hasonlítottalak senkihez. Csak nem baj, ha megteszed. Megértem. *Emelem fel a tekintetem, amin még mindig nem látszódott semmi.* - Nem haragudnék, hiszen tényleg csak ennyire vagyok jó. Nem hazudott, kurva és gyilkos vagyok. *Igyekeztem elvágni az érzelmeim megint.*

 
MioDátum: Péntek, 2018.02.02, 23:17 | Üzenet # 1454
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Biztos?*A lelked miatt jobban aggódom, mint a testi sérülésed miatt, ami nyilván szintén nem elhanyagolható.* - Mi az hogy megérted? Elment a józan eszed?*Akadok ki egyre jobban.* - És miért nézel úgy mint mikor elhoztalak? Mond már meg hogy mit tettem ellened?*Semmit se értek és ezt utálom.* - Fejezd be.*Szakad el a cérna.* - Számomra nem vagy az, én nem tartalak annak.*Arról nem kezdek el papolni, hogy te se tartsd magad annak, mert felesleges lenne.* - Nem érdemlem meg ezt a viselkedést, amit velem szemben tanúsítasz.*Nem elég, hogy az a barom felhúzott most már te is.*

 
MioDátum: Péntek, 2018.02.02, 23:52 | Üzenet # 1455
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Az biztos.*Nevetek fel.* - De nem bánnám, ha így lenne.*Jegyzem meg.* - Semmiség?*Vonom fel a szemöldököm, de aztán csak elkezded magadtól mondani.* - Jajj te.*Csóválom meg a fejemet.* - Gyere ide.*Húzlak finoman az ölemben.* - Ide figyelj Nick.*Simítok az arcodra.* - Erős vagy még ha te nem is hiszed és érzed magad annak. Tudod jól, ha nem így gondolnám, akkor nem mondtam volna. Most mindketten nehéz időszakon megyünk keresztül, de az állításomon ez nem változtat. Nem tudom, hogy mit hozz a jövő, de olyan nem lesz, hogy nekünk ne legyen egymáshoz közünk, rendben?*Mosolygok rád kedvesen.* - Nem csak munka kapcsolatra gondolok.*Teszem hozzá.* - Még ha most nem is, de a következő életünkben valamikor egy pár leszünk.*Mondom édesen, de tényleg így gondolom.* - Ne szomorkodjál kedvesem.*Csókollak meg lágyan.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2018.02.03, 01:16 | Üzenet # 1456
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom kicsit megjegyzésedre. Nem nagyon kell erőlködnöd, kényelmesen elhelyezkedem az öledbe.* - Igen? *Pillantok rád és belesimul az arcom a tenyeredbe. Csak bólintok egy aprót, hogy valóban nem mondanád, ha nem gondolnád komolyan a szavaid.* - Tudom, hogy nem lesz olyan. *Tudtam, hogy valamilyen kapcsolat lesz köztünk, de ez mégis olyan kevésnek tűnt.* - Tudom. *Mosolyodom el.* - Ez olyan szomorúan hangzik. *Az soká van.* - Igyekszem. *Motyogom halkan és csókod hosszan viszonozom. Finoman az arcodra simítok és gyöngéden figyellek. Utáltam magam, amiért a félelem ennyire megbénított. Finoman homlokon csókoltalak, majd elmosolyodom kicsit.* - Most  már jobb picivel. *Nem csak a csók miatt, hanem a szavaid miatt is.* - Féltékeny vagyok Sergejre. *Ismerem be hirtelen neked.* - Arra, hogy ő nem fél. *Pedig Seime ugyanolyan veszélynek van kitéve, akárcsak te.*

 
MioDátum: Szombat, 2018.02.03, 01:29 | Üzenet # 1457
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Helyes.*Bólintok.* - Valóban, de ne így fogd fel.*Próbállak kicsit felvidítani és lelket önteni beléd.* - Helyes.*Már ez is haladás. Nem mondok én se semmit, csak finoman cirógatom az arcodat.* - Ennek örülök.*Így már én is jobban érzem magam.* - Féltékeny?*Ezzel azért igen csak meglepsz.* - Ohh értem.*Így már leesik, hogy miért is mondtad.* - Mondhatni  10 évet várt rá, így nem fogja hagyni, hogy bármi is közéjük álljon.*Egyszer ennek a kapcsolatnak vége lesz, ami remélem nem történik meg, azt kétlem hogy az ő részéről lenne.* - Neked teljesen új volt a helyzet, még neki nem. Ő tudta, hogy kit szeret, te pedig nem.*Ezt elég bűnbánóan mondom.* - Kérlek ne ostorozd magad. Most már én is tiszta fejjel látom a helyzetet. Nagyon rossz, hogy ez van, de megértelek.*Helyedben lennék lehet én is így tennék.* - Annyi lényeg, hogy ne legyünk rosszban, mert azt nem tudnám elviselni.*Ölellek magamhoz jobban.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2018.02.03, 01:32 | Üzenet # 1458
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Csak bólintottam, hogy biztos, nem hittem, hogy a lelki állapotomra is gondolsz.* - Nem, nem ment el. *Nézem a bögrém, az arcom továbbra is érzéketlen.* - Nézek? *Kérdezek vissza.* - Nem tudom, hogy szoktam nézni vagy hogy néztem akkor. *Sosem tudatosult bennem a különbség.* - Semmit. *Kissé összezavartál, mert nem is értettem, hogy ezt miért kérdezed tőlem. Egyértelmű, hogy te nem tettél semmit. Ahogy rám szólsz, rögtön elhallgattam, mint mindig. Csak hallgatlak, de feldolgozni nem tudtam. Nem igazán értettem a viselkedésem sem. Felálltam, leraktam a bögrét, majd megcsókoltalak.* - Így jó? *Azt hittem az a baj, hogy nem csókollak meg vagy bújok hozzád. Nem láttam problémát. Csöndben maradtam és elfordítom a tekintetem. Kicsit összébb húztam magam előtted.* - Hallottad, mit mondott. *Szólalok meg halkan.* - Megöltem a családját és meggyaláztam az emléküket. *Egy nagyon picit változott az arcom, kétségbeesés és szomorúság látszódott rajta.* - Hogy lehet, hogy számodra nem vagy egy gyilkos szajha? *Hiszen egyértelműen az voltam és ez csak a jéghegy csúcsa volt. A legmocskosabb és undorítóbb dolgokról nem tudsz. Rettegtem, hogy egy nap eljön az a pont, amikor meghallod ezeket és megundorodsz tőlem. Mielőtt te taszítanál el magadtól, én kezdtelek téged, mert féltem.*

 
MioDátum: Szombat, 2018.02.03, 01:45 | Üzenet # 1459
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nekem nem úgy tűnik.*Jegyzem meg elég gúnyosan.* - Üres, érzelemmentes arccal és ezt nem értem.*Ami nálad nem újdonság. Vártam, hogy mondj valamit, de a csókra nem számítok és jobb lett volna, ha nem teszed meg.* - Úgy nézek ki mint aki rá van szorulva egy ilyen csókra? Tényleg ennyire szánalmasnak tartasz?*Még így is visszafogom magam miattad.* - Igen hallottam, de nem érdekel.*A múlton nem lehet változtatni. Megtetted, mert meg kellett és nem azért mert akartad.* - Mert nem vagy az és ezt már sokszor elmondtam.*Minek mondjam el ismét, ha eddig se használt. Utáltam magam ismételni.*  - Ott is elmondtam, hogy nem önszántadból tetted, mert ha így lenne hidd el már halott lennél.*Biztos, hogy nem jöhettél volna velem és az lett volna a sorsod, ami a többieknek.* - A múltaddal csak egyetlen dolgot sajnálok.*Odamegyek és magamhoz ölellek.* - Hogy nem találtam rád előbb.*Egy nappal hamarabb találkozunk is sokat számított volna.* - Nem érdekel, hogy miket kellett elkövetned. Elmondhatod, ha úgy gondolod az segít, nem fog semmin se változtatni.*Bár biztos, hogy nem hiszed el.* - Annyit kérek, hogy ne mondj akkora baromságokat, mert rohadtul felhúzol.*Aggódok érted, de egyben ki is vagyok rád.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2018.02.03, 02:23 | Üzenet # 1460
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor nem értem. *Mondom a viselkedésemre. Tényleg azt hittem, hogy ez a probléma, hogy nem teszek semmi ilyet most. Nem tudatosan csináltam, csak szimplán nem fogtam fel. Valóban elmondtad, de akkor is nehéz volt elhinni.* - De megtettem. *Rengeteg embert öltem meg egy kedvéért.* - Még véres voltam... még rajtam volt a gyereke vére. Öt éves volt. *Suttogom és a kezem nézem. Annyi vér tapadt hozzá.* - Lehet jobb lenne, ha halott lennék. A létezésem csak egyre több hullát okoz. Meg kellett volna döglenem. *Még csak nem is azt mondtam, hogy halnom, úgy hangzott a számból, mintha valami kártevő lennék. Hagytam, hogy magadhoz ölelj, de nem tudtam, hogyan reagáljak.* - Nem rajtad múlt. *Messze nem. Semmi közöd ehhez.* - Nem, nem, nem! *Ijedek meg.* - Nem tudhatod... nem... *Suttogom halkan, kezdtek magukkal ragadni az emlékek. Vettem jó pár nagy levegőt, mire lenyugodtam.* - Nem tudom, hogy mit szabad és mit nem. *Azt hittem ez valami szabály., hogy ne mondjak dolgokat.*

 
MioDátum: Szombat, 2018.02.03, 02:34 | Üzenet # 1461
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ezzel már ketten vagyunk.*Bár szerintem semmi olyat nem teszek, ami nem érhető.* - Sajnálom.*Mást nem tudok erre neked mit mondani.* - Úgy látszik te ma ismét nagyon jó dolgot tudsz nekem mondani.*Inkább csak szomorú, mint haragos a hangom.* - Tudtommal mióta itt vagy egy ártatlant se kellett megölnöd.*Sőt sose küldtelek egyedül senkit se megölni.* - Jó, akkor nem.*Sóhajtok fel.* - Erre most mit mondjak neked? Fumio csak ugyanazt tudom mondani.*Úgy érzem, hogy most nagyon sokat léptünk vissza.* - Melőtt olyan baromsággal jönnél, hogy biztos meguntam ezt és belefáradtam meg hasonlók nincs így, de van olyan helyzet, amikor én se tudok mit mondani. Nem tudom elképzelni, hogy min mehettél keresztül, de vége van már. Igen kisérteni fog, de nem mindegy hogy milyen mértékben és ez csak rajtad áll.*Olykor olyan, mintha nem akarnál szabadulni a múltad kínzó fogságából.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2018.02.03, 03:08 | Üzenet # 1462
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Nem értettem, mi a baj.* - Nem, mert te jó ember vagy. *Nem akartál senkit kedvtelésből megölni vagy csak velem szórakozni.* - Bocsánat. *Bár nem igazán tudtam, hogy miért kérek bocsánatot, de mikor úgy éreztem kell, mindig megtettem.* - Azt, hogy miket ne mondjak. *Kezdtél összezavarni és még annyira se értettem semmit. Sóhajodra az arcodra pillantottam, majd elléptem egy aprót. Végül megfogtam a kezed és a tenyeredbe fektettem az arcom. Érezni akartam azt a kedves kezet, amely mindig törődik velem. Hirtelen lefolyt egy könnycsepp az arcomon, aztán még egy és még egy.* - Mit kell tennem, hogy ne kísértsen? *Kérdezem. Hirtelen térdre zuhantam és átöleltem a derekad, de szinte kétségbeesett kapaszkodtam beléd. Számomra pótolhatatlan voltál.* - Mit kell tennem, hogy ne gyűlölj meg? *Alig lehetett érteni, amit mondok, mert kapkodtam a levegőt. Ezen kívül egy hangom nem volt, hiszen nekem tilos volt sírni. Ha egy könnycsepp is folyt le az arcomon, megbüntettek érte. Több mint tíz évig egyszer sem sírtam, de most nem bírtam. Előtted mertem gyenge lenni.*

 
MioDátum: Szombat, 2018.02.03, 03:25 | Üzenet # 1463
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Valóban egy kedves maffiózó.*Mosolyodom el nagyon picit.* - Ne kérj csak úgy bocsánatot.*Annak semmi értelme, sőt rosszabbat teszel vele.* - Például ne mond, hogy adjak el vagy hogy semmit se ér az életed. Egyrészt nekem nagyon sokat számít, arról nem beszélve, hogy veszítettem már olyanokat, akik igazán fontosak voltak.*Nem csak a feleségemre gondolok. Simogatni kezdem az arcodat rögtön, de a sírásod meglep. Hirtelen meg se tudok szólalni, annyira ledöbbentesz.* - Édesem...*Eltollak, de csak annyira, hogy ismét magamhoz öleljelek.* - Nem gyűlöllek és soha nem foglak meggyűlölni.*Ahhoz a családomat, szervezetet kéne bántanod, de tudom ez nem fog bekövetkezni.* - Ha egy szörny lennél, akkor nem sírnál és nem fájna az miket követtél el.*Nem lenne lelked, ezek mind hidegen hagynának.* - Jól van sírd ki magad, nincsen semmi baj.*Nyugtatgatlak, utána megbeszéljük, amit tudunk.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2018.02.03, 17:25 | Üzenet # 1464
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Bólintok egy aprót, gondoltam megpróbálok erre figyelni. Ahogy magadhoz ölelsz, szinte ösztönösen bújok hozzád. Ömlöttek a könnyeim, teljesen ki voltam készülve. Ez a kis találkozó rengeteg mindent hozott a felszínre, amit eredetileg mélyen eltemettem. Képtelen voltam megszólalni, mert féltem, hogy akkor még jobban ki tör belőlem. Csak bújtam hozzád, nem akartalak elveszíteni. Még sosem kötődtem úgy senkihez, mint hozzád. A húgom más volt. A vér kötött össze, rám volt utalva, de te nem. Egy bő félóráig csak némán sírtam, amíg el nem fogytak a könnyeim.* - Sajnálom. *Suttogom. Szégyelltem magam a helyzet miatt, hogy így kiborultam. Még picit csöndben voltam és csak élveztem, ahogy ölelsz. Végül elengedtelek és leültem az ágy szélére, de nem néztem fel. A tenyereim néztem szomorúan.* - Mikor egy családot kellett megölnöm... Mindig figyeltem, hogy az anya és a gyerek ne lássák egymást. Amikor lehetett, az anyával kezdtem és megígértem neki, hogy nem bántom a gyermekét. *Kissé üresek voltak a szemeim, de nem úgy, mint korábban. Most csak egyszerűen nem tudtam, hogy mit kellene éreznem.* - Már... már régen nem okoz fájdalmat az ölés. Eleinte nagyon rosszul voltam. Hánytam, remegtem napokon át. Aztán ez rövidült, egy napra, egy éjszakára, egy órára. Csak ott hirtelen lettem rosszul, mikor végeztem... Aztán semmi. Nem számított és számít ki. *Felpillantok az arcodra.* - Mindig elszörnyedek, hogy már nem érzem azt egy ember kínzásánál vagy ölésénél, amit kellene. *Ismét elhallgattam és tovább néztem a kezeim.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2018.02.03, 17:52 | Üzenet # 1465
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ez igaz. *Mosolyodom el kicsit. A bűnbánó hangodra lágyan elmosolyodom.* - Tudod Igor, már rég nem haragszom azért, mert nem mondtad el. *Szerettem volna, ha ezt tudod.* - Már értem, hogy miért nem tetted és részben hálás vagyok érte. Nagyon nehéz lehetett neked is. *Tudni, hogyha elmondod, az véget vethet mindennek, mikor ennyire ragaszkodsz hozzám. Most sem lehet egyszerű.* - Nem ostorozom magam, csak utálom, hogy ilyen gyáva vagyok. *Hiszen az voltam. Kimenekültem a kapcsolatunkból.* - Hidd el, én se. *Szorítalak magamhoz.* - Sosem szabadulsz tőlem. *Mosolyodom el. Nem tudnálak elengedni, igazán most se megy.* - Mindig jobban érzem magam, mikor beszélgetünk. Köszönöm. *Adok egy puszit az arcodra.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2018.02.04, 22:09 | Üzenet # 1466
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Nem mondok neked semmit, csak finoman cirógatlak és nyugtatgatlak.* - Nincs miért sajnálkoznod.*Cirógatom meg az arcodat. Felülök melléd és átkarolom a válladat magamhoz húzlak ismét. Ismét csöndesen hallgatlak, úgy vélem ez is sokat segít.* - A múltat nem lehet megváltoztatni, de a jelened és a jövőd teljesen más. Itt már nem vagy kitéve ilyen borzalmaknak és soha nem is leszel.*De erre magadtól is rájöhettél. Megfogom kezeid és mindkettőre adok egy - egy csókot.* - Én imádom a kezeidet, olyan gyengéden érnek hozzám. Szeretem, ahogyan cirógatsz mindig megnyugtat és nagyon jól esik.*Végig cirógatom őket.* - Talán, hogy ha szépen lassan egyre több mindent kiadsz magadból, egyre kevésbé fog kisérteni a múltad, ha mégis megtörténik én itt leszek. Megígértem, hogy elűzöm a démonjaid nem igaz?*Simítok az arcodra.* - A legfontosabb, hogy elfogad önmagad és megértsd, hogy nem az vagy, aminek állítod magad.*Ezen már csak te tudsz változtatni.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2018.02.04, 22:30 | Üzenet # 1467
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ezt jó tudni.*Mosolyodom el.* - Valóban nem volt egyszerű és sose az. Néha elszoktam játszani a gondolattal, hogy milyen lenne, ha egy normális család lennénk, most is amikor szakítottál velem. Belegondoltam, ha csak egy étteremtulajdonos lennék, egy átlagos családdal, akkor velem lennél.*Mosolyodom el.* - Te is játszottál már el a gondolattal ugye?*Kérdezlek.* - Megmondtam hogy nem vagy gyáva.*Morgok rád egy kicsit.* - Ez a legszebb fenyegetés, amit valaha megkaptam.*Nevetek fel.* - Ez kölcsönös és ne köszönd meg kis bolondom.*Én egy csókot adok neked.* - Akkor falatozunk.*Adok neked és magamnak is egy - egy sajtfalatot.* - Büdös, de finom.*Kuncogok.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2018.02.05, 00:46 | Üzenet # 1468
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom rajtad, aranyos volt ez a gondolat.* - Tudod, ha csak egy normális pasi lennél, lehet nem is érdekelnél ennyire... bár te sosem lennél átlagos. *Kuncogok.* - Egyébként mondtam, hogy álmodtam is ilyet. *Mondom lágyan.* - Ne morogj. *Cirógatom meg az arcod.* - Fogsz még hasonlókat. *Nevetek veled.* - Már megtettem. *Mindig te szoktad ezt mondani nekem, ha megköszönsz valamit és én mondom, hogy nem kell. Csókod jól esik nagyon.* - Jó ötlet. *Veszem el a falatot.* - Minél büdösebb, annál finomabb. *Kuncogok én is.* - Tényleg finom. *Mondom, miután bekaptam. Elmosolyodom, majd a boromba is beleiszom.* - Hogy van a sebed? *Kérdezek rá.* - Nem nyomlak? *Aggódtam amiatt, hogy felnyílt.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2018.02.05, 01:01 | Üzenet # 1469
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Hagytam, hogy odahúzz, de nem reagáltam elsőre. Bólintottam egy aprót, hogy nem leszek ilyeneknek kitéve. Ezt elhittem neked, hiszen tudtam, hogy te nem vagy gonosz. Megremegtem, ahogy megfogod a kezeim, nem számítottam rá. Szavaidra teljesen elvörösödöm, nem értem, hogy tudod ezt mondani nekem.* - Hogy tudod valamire azt mondani, hogy szereted, amikor ennyire mocskos? *Bár ez nem csak a kezeimre igaz. Arcom belesimul a kezedbe, mint mindig. Még kicsit nedves volt a sírástól.* - Igen, megígérted. *Már a jelenléted elég volt ahhoz, hogy jobban érezzem magam.* - Mikor velem alszol, sosincs rémálmom. *Ha külön vagyunk, akkor mindig. Felpillantok a szemeidbe, majd elengedve kezeid átölelem a nyakad. Kicsit hallgattam és csak szorosan öleltelek.* - Egyszer... csak egyszer annyira szeretnék a te szemeiddel magamra nézni, hogy hogyan látsz engem. Mi az, amitől úgy érzed, jobb vagyok, mint én gondolom. *Suttogom halkan. Lassan elengedtelek, majd finoman az arcodra tettem a kezem. Adtam egy nagyon apró csókot, sőt inkább volt csak szájra puszi.* - Köszönöm, hogy nem hagysz elveszni. *Annyira hálás volt neked.*

 
MioDátum: Hétfő, 2018.02.05, 01:32 | Üzenet # 1470
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom, hogy elvörösödsz ez már jó jel.* - Ilyen egyszerűen, mert ez az igazság. Elmondom, akár minden nap, minden órában és akkor idővel nem lesz ilyen hitetlen számodra, hogy mennyire imádom kezeid.*Puszilom meg őket ismét.* - Minden porcikáddal így vagyok.*Teszem hozzá.* - Akkor aludj velem mindig és akkor remélem soha többé nem lesz.*Vagy csak nagyon kevés.* - Nekem nincsenek rémálmaim, de nem szeretek nélküled aludni.*Amikor elutaztam is rossz volt és a vitánk csak tetézte.* - Igen az nagyon jó lenne.*Ölellek magamhoz.* - Egyszer talán megtudlak tanítani az én szemeimmel látni, azon leszek.*Suttogom. A puszid nagyon édes és tudom, hogy ez most szívből jött.* - Sajnálom, hogy felemeltem rád a hangom.*Még ha jogos is volt.* - Ezt ne köszönd szépségem.*Odahajolva lágyan megcsókollak.* - Kicsit jobban vagy?*Csókolom le a maradék könnyeid.*

 
MioDátum: Hétfő, 2018.02.05, 12:35 | Üzenet # 1471
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igaz, te a rossz fiúkra buksz.*Nevetek fel.*  - Valóban kétlem, hogy valaha normális lennék.*Kuncogok.* - Igaz, bocsánat.*Ki ment a fejemből.* - Ha hülyeségeket beszélsz, akkor morogni fogok.*Így talán abbahagyod, bár attól még gondolni fogod.* - Alig várom.*Puszillak meg.* - Lopod a szövegemet kis pimasz?*Csikizem meg az oldalad picid.* - Pontosan.*Vigyorgok.* - Ügyesen választottak.*Értek egyet.* - Bár van egy tippem, hogy leginkább Seime csak cipekedett.*Nevetek fel, ahogyan látom lelki szemeim előtt.* - Jól van és nem nyomsz, ne aggódjál.*Csókollak meg.* - Nem fog ismét felszakadni.*Cirógatom meg az arcodat.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2018.02.05, 23:40 | Üzenet # 1472
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- A legrosszabbakra. *Vigyorgok.* - Amúgy ilyenkor aranyos a morgásod. *Kuncogok és adok egy engesztelő puszit.* - Tőled tanultam. *Kuncogok, majd hangosan felnevetek a csikizésre.* - Hé, ne, kiborítom. *Kuncogok és elkapva a kezed, összefonom ujjainkat. Tényleg rám volt írva, hogy jobban érzem magam és a mosolyom is visszatért.* - Igen. Nagyon. *Mosolyodom el, főleg nevetéseden.* - Akkor jó. *Csókod viszonozom és még jobban elmosolyodtam.* - Helyes. Vigyázz rá, akkor hamarabb begyógyul. *Csókolok a tenyeredbe.* - Kicsit már ijesztő, hogy milyen szinten tudod befolyásolni a hangulatom. *Kuncogok halkan.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2018.02.05, 23:55 | Üzenet # 1473
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Teljesen zavarba hoztak szavaid. Olyan kedves voltál. Csak pirulni tudtam rá, főleg a végére. Tényleg nem értettem, hogy mi az, amit ennyire értékelsz bennem, de hevesen dobogott a szívem.* - Jó lenne. *Mosolyodom el picit. Tényleg jó lett volna mindig veled aludni, de tudtam, hogy erre nincs lehetőség jelenleg.* - Rossz nélkülem? *Lepődök meg kicsit. Most már odabújok ölelésedre és én is magamhoz szorítottalak. Bólintottam egy aprót arra, amit mondasz. Csókod viszonozom, bár meglehetősen szégyenlősen. Lehunyom szemeim, ahogy puszilgatsz.* - Nem tudom. *Mondom őszintén.* - Én nem éreztem magam rosszul... én csak... *Pillantok a szemeidbe.* - ...félek. *Fejezem be halkan.* - örülök, hogy te nem sérültél meg. *Nézem meg azért a kezeid. Már nyugodtabb voltam.* - Te sokkal többet érsz. Nem sérülhetsz meg.

 
MioDátum: Hétfő, 2018.02.12, 20:24 | Üzenet # 1474
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Úgy véled megtaláltad?*Bár meg van a véleményem magamról, de most csak viccelek, azzal én is tisztában vagyok, hogy sokkal rosszabbak is vannak nálam.* - Azért ne morogtassál kis mocsok.*Kuncogok veled én is.* - Vigyázzál és akkor nem borul ki.*Vigyorgok, de megkíméllek legalábbis egyelőre.* - Végre mosolyogsz, ennek nagyon örülök.*Puszilom meg a kézfejed.* - Vigyázok tudod jól és ha jól rémlik neked is közöd van a felszakadáshoz vagy tévednék?*Húzom a szám egy féloldalas mosolyra.* - Ezt én is elmondhatom, de egyben jó érzés nem? Vagyis én íg vagyok vele.*Letéve a boromat mindkét kezemmel magamhoz ölellek, legszívesebben el se engedtelek volna.* - Olyan jó, hogy itt vagy..*Suttogom a füledbe.*

 
MioDátum: Hétfő, 2018.02.12, 21:24 | Üzenet # 1475
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Tényleg nagyon édes vagy.*Mosolyodom el.* - Igen, megszoktam már a jelenléted. A jó dolgokhoz könnyű hozzászokni, de nagyon nehéz lemondani róla.*Cirógatom meg a pofidat.* - Akkor helyetted is rosszul éreztem magam.*Már nem vagyok ideges, de attól még ki vagyok a történtekre.* - Mitől félsz?*Kérdezlek kíváncsian.* - Inkább nekem kellett volna.*Még ha te másként is vélekedsz.* - Figyelmetlen voltam és ezt nem engedhetem meg magamnak.*Dühös vagyok magamra.* - Elhanyagoltam az edzést és ennek meg lett a következménye.*Te is tudod jól, hogy nagyon ritkán szoktam hibázni, sőt miattam még sose sérültél.* - Ugyanakkor köszönöm, hogy megvédtél.*Sokat jelent.* - Ne aggódjál tényleg nem sérültem meg.*Jól esik az aggásod.* - Ahogyan te sem. Nekem nagyon sokat érsz Fumio, ezt ne feled.*Mondom igen csak komolyan.*

 
Keresés: