|
Aki nem lép egyszerre
|
|
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.11.27, 20:36 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy kis katonásdi, doktorosdi és ami hozzá tartozik.
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2023.03.16, 20:16 | Üzenet # 826 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem, nem azért. Asamin senki nem fog soha túltenni. *Nevetek fel.* - Jól gondolod. *Helyeslem. Csak rád mosolygok, ahogy megköszönöd.* - A fontos, hogy most jobban vagy, nem? A többi meg alakul. Ahogy elnéztem elég szexi a doktor bácsid, biztos segít a helyzeten. *Vigyorgok kicsit, fel akartalak dobni.* - Persze, hogy fog neki. *Nevetek fel.* - Naaaagyon jól. *Bólintok mellé egy hatalmasat.* - Picit ijesztő is őszintén. *Bár igaz, hogy sokat segít a kapcsolatunkon, mert nem hagy békén. Örültem, hogy végre nevetsz egy jót.* - Mondták már. *Nevetek fel én is.* - Igen... *Nagyon szerettem a testvérem.* - Ó, ápolhatom még, de lehet valakik féltékenyek lennének. *Kuncogok ismét.* - És megígértem, hogy jó fiú leszek. *Teszem hozzá.* - Ezt mindenki élvezi. *Értek egyet veled. Csöndben hallgatlak, majd elmosolyodom.* - Nem szükséges és nem azért, mert letámadnál, szívesen meghallgatlak, ha úgy érzed, könnyebb lenne. *A sajátos stílusom ellenére jó hallgatóság voltam.* - Csak úgy érzem, hogy a mondandód nagy részét nem nekem kell hallani. *Mosolyodom el.* - Egyébként igen, elég gáz vagy. *Közlöm veled.* - De nem azért, mert nem válaszoltál a leveleire vagy mert elmentél. *Teszem hozzá.* - Már bocsi, de ahogy beszéltek... életed szerelme, nem? Akkor kapd fel a nagyfiú nadrágod. *Mosolyodom el.* - Abból a kevésből, amit hallottam, Leighton teljesen oda van érted. Fülig szerelmes. Elhiszem, hogy nagyon nehéz, de igazából... már félig megnyerted a játékot. *Mosolyodom el biztatólag.* - És őszintén, talán a nehezebbik felét. *Hiszen megtalálni a párod, nem egyszerű.* - Az más. Mindenkivel megesik, hogy megbántja a másikat. *Abban pedig biztos voltam, hogy Asami nem fog neked esni csak úgy.* - Igen... *Mosolygok tovább én is.* - Igen. *Nevetek fel.* - Aaron is ilyen, ha rólam van szó. *Értek egyet.* - Persze, nem is kérdés. *Szimpi voltál.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2023.05.08, 20:55 | Üzenet # 827 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Én is felnevetek.* - Ezt te tudod mert én nem ismerem, bár amit tapasztaltam, egyetértek. Úgymond amikor még toppon voltam se volt ilyen önbizalmam, szerintem erre születni kell.*Kuncogok.* - Ez csak jó én is mindig ilyen voltam és igyekszem ilyen lenni legalábbis Leighton felé.*Ő az első.* - Igen már jobban vagyis alakul, de ahhoz képest, ahogyan bekerültem sokkal jobban vagyok.*Hiszen akkor élni se akartam.* -Valóban a legszexibb és a a legédesebb sőt mindenben ő a legjobb.*Mosolyodom el édesen.* - Elhiszem hogy ijesztő, de mellette örüljél neki, mert csak téged akar és nem hagyja annyiban, ez sokat jelent nem? Ahogyan te is de Asami is bárkit megkaphatna, de téged akar, erre legyél büszke. Tudod Gray nem vagyok a toppon de annyira igen hogy lássam mennyire akar téged, ahogyan viselkedett veled abban a pár percben az mindent elmondott és a helyedben egy ilyen jó pasit megtartanék.*Próbálom kicsit a félelmed enyhíteni.* - Nem baj az.*Vigyorodom el én is.* - A jó fiú egy tág fogalom és csak ketten vagyunk.*Kacsintok rád de látszik hog csak viccelek, de tudtam hogy te veszed a lapot.* - Az biztos.*Értek egyet veled.* - Talán kicsit könnyebb lenne vagyis ezt hallom folyton beszélnem kell, de nem tudok mindenről olyan könnyen.*Célzok arra hogy mi történt kint velem.* - Értem amit mondasz, de nem ő lesz az első. Lehet hülyén hangzik de ő nekem a legfontosabb. Ne értsél félre ott van a családom, a barátaim és tudom mennyire fontos vagyok nekik mennyire fáj nekik, ami velem történt de ott van Leigthon, ő a mindenem.*Kicsit el is csuklik a hangom.* - Nem állok rá készen semmilyen szinten és hogy neki elmondjam, arra meg főleg nem. Nem akarom hogy ő is belerokkanjon.*Suttogom.* - Így is szenved miattam és csak rosszabb lesz... félek Gray, hogy még több fájdalmat okoz neki és ezt nem akarom.*Kicsit könnyes is lesz a szemem.* - Ne haragudjál.*Nem vagyok ehhez hozzá szokva.* - Ez nem az egoról szól, de rohadt nehéz..*Suttogom.* - Vicces vagy de tényleg.*Nevetek fel ismét.* - Igen, csak vele tudtam és tudom elképzelni a jövőmet és hiszek benne hogy menni is fog.*Még ha hosszú folyamat is.* - Tudod mit igazad van.*Mosolyodom el.* - Azt bántjuk leginkább sokszor, aki a legfontosabb nem igaz?*Kérdelek egy kis pimasz mosollyal.* - Az nagyon jó lenne tudod már most érzem, hogy jót teszel nekem és ki szakítasz ebből a helyzetből, már most is sokat segítettél nekem.*Cirógatom meg az arcodat.* - Ez nyers őszinteség nagyon jót tesz és pluszba nagyon jó társaság vagy.*Nevetek fel. Bár a könnyek látszódnak a szememben, de az is látszódik hogy sok erőt adtál.* - Tudom nem várod el, de köszönöm, nem is hiszed hogy ez milyen sokat jelent. Megértem miért kelltetted fel Asami érdeklődését, de az maradjon köztünk.*Kacsintok rád.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2023.05.08, 22:21 | Üzenet # 828 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Álmaidban édesem.*Nevetek fel én is.* - Igen nagyon jól tudom, ezért is vagyok itt neked.*Én figyelek rád, magad helyett is.* - Nagyon helyes, bár ez most rólam is elmondható, ne haragudjál.*Bár tudom hogy emiatt sose harugádnál.* - Kicsit, nagyon.*Javítalak ki.* - Édes vagy.*Mindig is szeretem benned hogy te mindenkiben a jót keresed.* - Kérlek szépen ő szólta le a saját lakását vagyis csak megjegyezte hogy majdnem akkora mint a gardróbon és én nem tiltakoztam.*Hiszen az hazugság lett volna.* - De amúgy jogos és ezért vagyunk nálam és akkor mindenki jól jár.*Vagyis én úgy gondolom.* - Nos elég jó úton jár, de ez egy hosszú folyamat lesz. Nézd amit előbb is mondtál nos őszinte vagyok ő pedig elég érzékeny, amit próbál tagadni. Azt mondja hogy csak én váltom ki belőle, amit élvezek, de ennek lesz majd következménye. Drága te tudod nagyon jól hogy milyen tudok lenni és nem fogom magam meghazudtolni. Ő folyton azt mondja hogy senki ne változtassa meg hát engem se. Igyekszem majd de van egy határ. Most nézzünk ahol él, ami nekem nem egy lakás most minek legyek ott? Tök jól el van nálam és ha el is kell mennem, akkor is feltudja magát találni. Most én mit csinálnék ott?*Kérdezem felvont szemöldökkel.* - Volt egy kis szóváltásunk a munka miatt.*Elmondom mi volt.*- Rá hagytam mert nem akartam jobban balhét na meg annyira nem ismerjük egymást. Te részben tisztában vagy az üzleti életemmel és később neki is elmondanám csak a lényeget, szerinted megértene? Öntörvényű, vadóc amit amit de nincs tisztában azzal hogy milyen kemény is amiben én élek, de vajon elfogadná?*Azért vannak kétyeim.* - Látott már balhéba.*Elmesélem a klubos esetet.* - Izgatónak találta, de ha tudna mindent, ha tudná Igort vagy hogy szépen mondjam van egy sötét életem van fegyverem és ha kell bárkit leverek az is tetszeni fog neki?*Miattad is nem egy embernek neki mentem.* - Bár amilyen őrült lehet bejönne neki de az is lehet hogy sok lenne neki, de ez is én vagyok.*Ezen se akarok változtatni.* - Ezek csak példák. Vele aztán tényleg más életet élünk, hiszen még csak diák de annyira nem fog változni, mert ott sose fog tartani, ahol én, de én se fogok lemondani a megszokott életemről.*Mondom komolyan.* - Nagyon is meglepő.*Értek egyet.* - Én is bár még nem tudom mi történt.*De úgyis kifagatom.* - Mint mindig és persze nem volt zökkenőmentes.*Ezt is elmesélem vagyis amit tudok.* - Szerintem előbb menne hozzád mint hozzám.*Kuncogok.* - Mondjuk szerintem más körülmények között megkívántad volna a kis formás seggét.*Vigyorodom el.* - Az tudok lenni, de itt még én se vagyok elég szóval rág te is a fülét.*Ezt mondani se kell-* - Valóban az, nem is kell mondanom hogy simán rámennék.*Nevetek fel.* - Igen.*Mosolyodom el, de elég hamar komollyá válik a tekintetem.* - Tudod hogy jót akarok neked, de ha nem figyelsz magadra annak durva következményei lesznek és ezt nem fogom hagyni.*Ismertél jól, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni.* - Akkor ebéd lesz és minden nap befogok járni és ha azt látom, hogy nem vagy jól azt nem fogom annyiban hagyni.*Mondom komolyan.* - Nem akarlak fenyegetni, de ezt még egyszer nem akarom hallani. Ismerlek mint a tenyeremet és látni fogom rajtad a dolgokat szóval szedd össze magad, legalább Ethan miatt.*Kérlek meg.* - Ő ettől csak rosszabbul lenne, ha tudná az igazat.*Persze nem mondanám el.* - Legutolsó esetben nyomlak fel, de azon kívül is meg vannak az eszközeim. Szóval minden nap randizunk, legalább a kis szerelmed is megismerem na meg tuti Grayyel is el van és neki is jót tesz. Befejeztük ezt hogy csak magadban őrlődsz és ne gyere azzal hogy nincs rá időm mert pont leszarom, hogy mit mondasz most.*Morgok rád.* - Együtt fogjuk megoldani és ha Devan köcsög, akkor szólsz. Világos voltam?*Rég voltam ilyen szigorú veled.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2023.05.09, 23:04 | Üzenet # 829 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ennek örülök. *Mosolygok rád. Örültem, hogy javul az állapotod.* - Valaki nagyon szerelmes. *Húzom az agyad kicsit, de persze csak viccelek.* - Igen, elég sokat. *Értek veled egyet. Ahogy folytatod, kicsit lágyabb lesz a tekintetem.* - Én is érzem, hogy velem szeretne lenni és igazából én is vele. *Ismerem be.* - Köszönöm. *Mosolyodom el jobban, mert tudtam, hogy nyugtatni szeretnél.* - Igaz, igaz. Magamhoz mérten most egy kibaszott angyal vagyok. *Nevetek fel.* - Hát, apró lépések. Szerintem már az is tök jó, hogy most beszélgetünk. Gondolom ilyet se nagyon csináltál eddig. *Abból kiindulva, amit eddig mondtál. Figyelmesen hallgatlak és valahogy olyan furcsa volt nekem ez az egész. Még nem mondom semmit, csak hallgatlak.* - Egyáltalán nem haragszom. *Mosolygok rád.* - Na ez a beszéd. *Biztatlak kicsit jobban.* - Talán. *Vigyorgok én is kicsit.* - Örülök, hogy szolgálatodra lehetek. *Nevetek fel kicsit és kicsit azért megilletődök arcomra. Elég hamar megkedveltelek.* - Micsoda bók. *Kuncogok és eléd lépve megtörlöm a szemed.* - Tényleg nincs mit. Ha gondolod megadom a számom és hívj nyugodtan. *Teszem hozzá.* - Örök titok. *Nevettem fel, majd picit komolyabban nézek rád.* - Figyelj csak... valami megütötte a fülem és csak nem tudom elengedni. Miért hiszed, hogy azzal, ha beszélsz a gondjaidról, bántasz valakit? *Kérdezek rá.* - Mármint... értem, hogy nagyon sok minden történt veled, de azzal, hogy azt megosztod valakivel, aki kedves neked, még nem bántod. *Fejtem ki.* - Úgy sejtem, hogy... nagyon-nagyon komoly, bármi is az, amin átmentél és biztos sírni fog mindenki, de... nem miattad, hanem érted. *Próbálom elmagyarázni, hogy mire is gondolok.* - Tegyük fel Leighton elmeséli neked egy rossz élményét, te sem úgy éled meg, hogy bánt téged, nem igaz? *Nézek a szemeidbe.* - A tény bánthat, hogy nem lehettél mellette akkor, de azért kárpótolni tud, hogy most igen és nálad keres egy kis megnyugvást. *Fejtem ki még jobban.* - Hatalmas különbség van abban, hogy bántunk valakit vagy vigaszt keresünk egy szerettünknél. *Sétálok veled tovább közben.* - Ha a ti helyzeteteket nézem... és abból indulok ki, amit most mondtál és Asami röviden, konkrétan abba fogtok tönkremenni, hogy a másikat akarjátok óvni. *Rántom meg a vállam kicsit.* - Persze nem ismerlek titeket annyira, de tök úgy tűnik. *Teszem hozzá.* - Egyébként Leighton erőltetni, hogy rögtön erről beszélj? *Kérdezlek kíváncsian.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2023.05.10, 00:25 | Üzenet # 830 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elmosolyodom rajtad, hogy ezért vagy itt.* - Kicsit sem haragszom. *Tudhattad, hogy ezért sosem haragudnék rád.* - Eh, még vitatkozni se tudok. *Húzom el a szám. Igazad volt.* - Ez nem leszólás, ez egy megállapítás. Közel sem ugyan az a kettő. *Jegyzem meg neked. Figyelmesen hallgatlak és csak sóhajtok egy nagyot.* - Szépfiú... hatalmas különbség van aközött, mikor őszinte vagy és aközött, mikor kijön belőled a szemétláda. *Közlöm veled.* - Sokszor a tálaláson múlik minden, nem kell megváltoznod. *Cirógatom meg az arcod.* - Megértem, hogy nem érzed magad jól nála, hiszen megértettem az én esetemben is, csak nem mindegy, ezt hogy mondod neki. Mellesleg akkor kell nála lenned, mikor ott van ő is, szóval miatta. Szerintem akkor azért tudsz mit kezdeni a helyzettel. *Böklek oldalba játékosan.* - Host voltál, értesz a szép beszédhez. *Kuncogok halkan. Kíváncsian hallgatom a folytatást és meglepődtem.* - Szerintem ez egész édes, hogy a maga módján törődni akar veled és a fontos, hogy megbeszéltétek. *Mosolyodom el. Teljesen meglepett. Tovább hallgatlak és csak hagyom, hogy mond. Csak visszafojtom a mosolyodom egy darabig. Nagyon édes voltál.* - Te nem "nem megváltozni" nem akarsz. *Közlöm veled a végére.* - Te aggódsz. *Mosolyodom el.* - Minden, amit felsoroltál... nem olyan dolog, amin egyébként tudnál változtatni és aggódsz, hogy nem fogad el, pedig oda vagy érte és megkockáztatom, hogy nagyon bele tudnál szeretni. *Nem hittem volna, hogy egyszer tényleg odakerül a sor, hogy ennyire érdekeljen téged valaki.* - Ez olyan butaság. Nem is kell soha ott tartania, mint neked, mivel teljesen más az érdeklődési körötök. Lehet sikeres lesz a saját területén. Most mondjam, hogy te sose fogsz ott tartani, ahol én orvoslásban? Nyilván én pedig sosem leszek milliomos... vagy milliárdos. *Nevetek fel.* - Ahhoz nagyon rossz szakmát választottam. *Kuncogok tovább.* - Mégis megtaláljuk a közös hangot, nem? *Mosolygok rád kedvesen.* - Nem hiszem, hogy valaha eljön egy olyan pont, ahol le kéne mondanod a megszokott életedről. A kérdés inkább az, hogy az ő igényeihez és szükségleteihez te hogyan tudsz viszonyulni és persze ő is hozzád. *Az fontos volt.* - De tényleg nagyon érdekel, ha már ennyire előre szaladtál. *Cirógatom meg az arcodat.* - Majd meséld el. *Nevettem el magam.* - Szerintem is, ha csak nincs nálad Gray. *Mosolyodom el.* - Szórakoztam vele. *Kuncogok kicsit.* - De... őszintén, tudod, hogy én mindig Ethan-t... *Mindig is őt szerettem.* - Értettem. *Kuncogok a fül rágásra.* - El is felejtheted. *Nevetek veled.* - Végre mondhatom, hogy ő az enyém... *Nagyon lágy mosolyom lesz. Te tudtad, hogy mennyire féltem és utáltam magam minden miatt. Most, hogy itt van és velem, hatalmas különbség van már csak az általános kedvemben is.* - Tudom... *Mondom arra, hogy figyelnem kell és a következményekre is.* - Nem kell azért ennyire aggódnod. *Simogatom meg az arcod.* - Nincs akkora baj. *Legalábbis én nem láttam, hogy nagyon nagy lenne.* - Pont érte kell ezt most... nem tudok eleget. Úgy érzem, hogy minden perc számít és bármikor elveszíthetem egy rohamban. Mi van, ha pont azt a könyvet vagy cikket kellett volna még elolvasnom pihenés helyett, hogy segíteni tudjak? *Nagyon féltem. Picit elhallgattam, majd elmondtam, hogy mi a tervem arra az esetre, ha nem tudom meggyógyítani Ethan-t.* - Sose tudd meg, hogy ez milyen érzés... *Suttogom halkan, majd a buksim a válladra döntöm.* - Nagyon megszidna... *Iszonyatosan kikapnék, ha tudná. Már pont tiltakoznék, hogy ne viccelj velem, de látom, hogy teljesen komolyan gondolod. Kicsit elhallgattam, majd átöleltelek szorosan.* - Köszönöm... *Motyogom édesen.*a
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2023.06.27, 21:52 | Üzenet # 831 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Kedves vagy.*Mosolyodom el.* - Már nagyon régóta és ez csak fokozódik.*Mosolyodom el édesen, még ha csak piszkálsz is.* - Csak az a fontos.*Cirógatom meg az arcodat.* - Engem piszkálsz, de téged is nagyon megfogott ez a szépfiú.*Vigyorodom el.* - Egy nagyon szexi angyal vagy, ha megjegyezhetem.*Vigyorodom el.* - Nos nagyon jól tudod és lehet hülyén hangzik, de könnyebb olyan beszélni, akit még nem ismerek.*Amire remélem változni fog és jóban leszünk.* - Akkor jó.*Mondom arra hogy nem haragszol.* - Tudod tényleg édes vagy.*Vigyorodom el.* - Feldobod a hangulatom és ez nagyon sokat számít.*Jól reagálsz rá mindent.* - A számodnak nagyon örülnék, bár ilyen jó pasiktól nem azért kaptam meg a számukat.*Ezt muszáj volt lecsapnom és ez így jó jel, hogy ilyeneket mondok.* - Nos nekem nem örök titok.*Kacsintok rád, majd figyelmesen hallgatlak.* - Nos erre elég egyszerű válaszom van. Leighton nagyon érzelmes főleg velem kapcsolatban. Alapból az egész múlt és a jelen helyzet megviselte és ha tudná mi történt velem, az főleg megfogja viselni. Mivel Asamival még ismerkedsz, így Aaeront mondom. Neki is felbosszant a helyzete és fájt hogy ő szenvedett, nem? Akkor ezt sokszor szorzod be, az én helyzetemmel. Ott van az a személy, aki lehet a barátod vagy éppen szerelmed vagy éppen a családtagod, akit nem láttál 10 éve és visszatér és tele van minden szinten fájdalommal. Bántották lelkileg, testileg és a halálból hoztak vissza, olyan könnyen beszélnél neki? Ha valakit szeretsz és bántanak, arról rohadt nehéz beszéli, mert neki is fáj. Mint mondtam ő nagyon mindent a lelkére vesz. ami nem baj de ezáltal még nehezebb. Neki annyira szép lelke és szíve van és tudom sok fájdalmat tapasztaltat már és én csak még jobban bemocskolnám. Majd idővel elmondom neki és tudom, hogy nagyon erős de én voltam az, aki mindig meg akarta óvni a fájdalomtól és végül minden szinten én lettem az aki a legnagyobb fájdalmat okozott neki, már amikor elmentem.*Kicsit elhallgatok, majd folytatom.* - Nem tudjátok milyen szar érzés, amikor úgymond nem támogattak az álmodban, amiben végül kudarcot vallottál.*Mert én így fogom fel.* - Kurva szar érzés még ezzel is megküzdeni. Nekem ez volt az egyik célom és ennek vége van és ez kibaszott szar érzés. Igen ott van Leighton akinek nagyon örülök és nagyon sok erőt ad, hogy ebből a helyzetből kikerüljek, de mégis utána mit fogok magammal kezdeni?*Kérdezlek majd csak felnevetek.* - Ez is milyen vicces, hogy kiboruluk pedig ha másik oldalról nézzük, akkor semmi okom nincsen rá. Ezt még Leighton se tudta, de úgy terveztem hogy pár év múlva leszerelek és csak reménykedtem, hogy összejövünk. Utána úgy gondoltam, hogy majd kiképző leszek, de nem vagyok benne biztos hogy ezek után menne vagy egyáltalán lehetnék. *Erre picit keserűen felnevetek.* - Nem akarom magam fényezni, de nagyon jó voltam és így is sokra vittem és még jobb is lehettem volna, de csúnyán kudarcot vallottam.*Remeg meg a hangom.* - De ha újból kezdhetném, akor is ezt tenném, hiszen ez volt az álmom, amit nem értettek meg soha.*Suttogom, ami a mai napig fáj.* - Tudom nem kell bocsánatot kérni, de megint elkalandoztam.*De látszik hogy milyen jól esik kiadni magamból.* - A másik kérdésedre válaszolva, de engem is bántana, mert neki is fáj. Nem fogom érteni a fájdalmát, de látom hogy szenved, ami engem is bánt.*Felelem.* - Értem amit mondasz, de ezekre a fájdalmakra az sem elég.*Vagyis nekem nem elég.* - Ebben is igazad van, de szerencsére és remélem, hogy sose fogsz olyan fájdalmat érezni, hogy ne így érezzél*Jegyzem meg.* - Megint igazat adok, de azért a mi helyzetünk nem ilyen egyszerű *Még ha a külső szemlélő, ezt nem is látja.* . - Nem, Leighton semmit nem erőltet csak felvázolja a helyzetet, amiből szintén volt vitánk. Talán nem a legjobb, hogy ő az orvosom, de nem is akarom mást.*Ez is nehéz.* - Biztos fura neked, hogy ennyire nem értenék veled egyet.*Itt kicsit elkuncogom magamat, ami jó jel.* - Nem ellened szól, csak elmondom hogy tud mi zajlik bennem. Még mindig akarsz velem barátkozni? Nem rosszból kérdezem, csak nem akarlak úgy mond lehozni az életről. Tudom neked is meg vannak a saját gondjaid és megértem hogy aki még csak egy idegen, nem akarod magadra venni problémáit.*Jegyzem meg.* - Mondjuk nekem nagyon jól esett ezeket elmondom és köszönöm, hogy meghallgattál.*Mosolyodom el.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2023.11.12, 18:49 | Üzenet # 832 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ó, az csak a látszat. *Kuncogok halkan.* - Amúgy tök jó, hogy az első szerelmed. *Mosolyodom el kicsit.* - Szerintem is. Jól esik nagyon a cirógatásod.* - Igen, nos... nem találkoztam még hozzá hasonlóval. *Ismerem be.* - Még szép. *Vigyorgok én is. Már most tudtam, hogy jól ki fogunk jönni egymással..* - Egyáltalán nem hangzik hülyén. *Abszolút megértettelek.* - Csak néha... *Motyogom az édesre.* - Mellettem nem lehet depisnek lenni. *Nevettem el magam.* - Nos, ilyen jó pasiknak én sem ezért szoktam megadni. *Kuncogok kicsit.* - Már nem, de shh. *Rakom is az ujjam a szám elé. Figyelmesen hallgatlak, hogy mire is gondolsz.* - Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz. *Teljesen persze nem érthetem, de értettem, hogy mire szeretnél kijutni.* - Bár szerintem nem mocskolnád be. *Jegyzem meg* - De a többit értem. *Teszem hozzá.* - Erről beszéltél vele? *Kérdezek rá.* - Mármint... szerintem nem jó, ha magadba tartod, csak beléd büdösödik. *Mosolyodom el picit.* - Viccen kívül, ezt lehet meg kéne vele beszélned, hogy te hogyan élted és éled meg az egészet. *Mondom kedvesen.* - Szerintem sok okod van rá... mármint az a pár év sokat számít és más, ha te választasz valamit és más, ha belekényszerítenek. *Hiába ugyanaz a végkimenetel, sokat számít.* - Mi lenne, ha nem egyszerre akarnád megoldani az összes problémádat, hanem sorba? *Kérdezem mosolyogva.* - Előbb kikerülsz, élvezed a mézesheteket, visszaszoksz a mindennapokba, majd akkor ráérsz kitalálni, hogy mit akarsz kezdeni magaddal, nem? *Kár rohanni.* - Egyébként nem biztos, hogy nem értették meg... csak egyszerűen féltettek, nem? Legalábbis én is tiszta ideg lennék, ha bárki bejelentené, akit szeretek. *Elmélkedem hangosan.* - Belefér. *Kuncogok a kalandozásra.* - Értem. *Nyugtázom a válaszod.* - Tudom, azért is mondtam, hogy én csak a hallottakból tudok kiindulni. *Hiszen már így is nagyon bonyolultnak hangzik a kapcsolatotok.* - Az jó ha nem erőlteti és őszinte, mégha vita is lesz belőle. *Legalábbis jobb, mintha hazudna neked.* - Őszintén? Annyira nem. *Nevetek fel.* - De sosem zavart, ha valakinek más a véleménye. Ami azt illeti, nagyon szeretek vitatkozni. *Vigyorgok.* - Olyan hülye vagy. *Nézek rád kicsit flegmán.* - Ha normális lennél, nem is lehetnénk barátok. *Vigyorodom el.* - Persze, hogy vannak gondjaim, az egyik épp a szerelmeddel beszélget. *Nevetek fel.* - De téged meghallgatni nem probléma. *Teszem hozzá mosolyogva.* - Igazán nincs mit és tényleg szívesen.
|
| |
| |
