|
Aki nem lép egyszerre
|
|
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.11.27, 20:36 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy kis katonásdi, doktorosdi és ami hozzá tartozik.
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2015.02.22, 23:17 | Üzenet # 251 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Én nem akartam kiadni magamból, nem akartam rád dühös lenni.* - Tudom... *Suttogom, de attól még mérges voltam és ezért utáltam magam.* - Nem kell semmit sem mondanod. *Ezen akkor sem lehetne már változtatni. Minden levelet, amit írtam, megtartottam. Hiába kaptam őket vissza folyton bontatlanul, nem dobtam ki.* - Kár is róla beszélni. *Füllentem kicsit, de most én se tudtam volna erről beszélni.* - Csak egy kicsit. *Puszid jól esett nagyon is.* - Nem is mondtam. *Mosolyodom el, hiszen tudtam, hogy nem ezért mentél el.* - Ha jól érzed magad és ő is jól van, akár akkor ma is. *Tényleg jobb volt nem beszélni érzésekről és kapcsolatról most, de azért egy kérdés kicsit bennem volt.* - Csalódtál bennem? *Kérdezem halkan, hiszen mégis úgy csókolóztam veled, hogy közben mással találkozgatok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 00:26 | Üzenet # 252 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem azt mondtam, hogy kár, de ennek most nincs itt az ideje és ezt te magad is tudod.*Jegyzem meg.* - Oké.*Bólintok és elengedlek és visszaülök és Lucky fejét az ölembe fekteti.* - Csalódni?*Pillantok rád és a kiskutyám simogatom.* - Miért lennék? Nem értelek.*Tényleg nem értettelek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 01:06 | Üzenet # 253 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - A kapcsolatunkról nincs itt az ideje... arról, hogy elmentél, kár. *Megváltoztatni nem lehet és kész. El kell fogadnom a helyzetet és ennyi.* - Nos, most hogy érzed magad? *Kérdezek rá azért, bár most úgy tűnt jobban vagy, mint mikor felkeltél, de azért mégsem vagy csattansz ki. Kicsit elmosolyodom, ahogy simogatod Lucky-t.* - Azért, mert úgy csókolóztam veled, hogy mással találkozgatok. *Mondom, majd sóhajtok egyet.* - Ne haragudj, befejeztem. *Mondom kedvesen és elmosolyodom. Kicsit bezárkóztam most előtted, de nem a történtek miatt, csak egyszerűen féltem, ha most túl sok leszek, akkor elveszítelek végleg.* - Ha úgy érzed készen állsz bemenni, akkor csak szólnod kell nekem. Segítek majd beöltözni és addig vigyázok Lucky-ra. *Tereltem én s a témát.* - Egyébként Rose-nak hívják. *Teszem hozzá.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 01:35 | Üzenet # 254 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez volt az álmom, ahogyan neked, hogy doktor lettél.*Lehetsz mérges, dühös rám, a tényeken nem változtat.* - Jobban.*Felelem.* - Nem csalódtam benned, nem tettél semmi rosszat, hiszen nem vagyunk együtt, sőt ugye azt se tudtad, hogy mi van velem és még sorolhatnám. Lényeg, hogy nem csalódtam.*Mondom komolyan és csak bólintok.* - Nyuszikám nem haragszom.*Cirógatom meg karod.* - Oké ó, akkor lassan mennénk, de csak ha ő is akarja.*Teszem hozzá.* - Együtt ebédelhetnénk is majd.*Teszem hozzá.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 10:57 | Üzenet # 255 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudom, és hidd el. hogy annak mindennél jobban örülök, hogy valóra vált az álmod. *Nem az volt egy percig sem a baj, hogy elmentél, hanem ahogyan elmentél. De ezt nekem kell megemésztenem.* - Az jó. *Mosolyodom el. Azért láthatóan megnyugodtam, nem is kicsit, hogy nem csalódtál bennem.* - Akkor jó. *Tényleg örültem, hogy nem haragszol rám.* - Örülni fog neked biztosan. *Cirógatom meg az arcod. Nagyon örültem,, hogy mondod az ebédet.* - Rendben, jól hangzik. *Leülök én egy székre melléd és elkezdem Lucky-t simogatni.* - Akkor hagyjuk itt Lucky-t és akkor menjünk. *Még megvakargatom a buksiját.* - Te most itt maradsz szépségem, de én mindjárt jövök vissza. *Állok fel.* - Menjünk. *Valahogy meglepően csöndben vagyok, nagyon elgondolkoztam a történteken, de nem mondom neked.* - Ha rosszul éreznéd magad, rögtön szólj nekem. *Adom oda a tartalék csipogóm. Bemegyünk előre, majd segítek neked beöltözni. Kesztyű, köpeny, maszk stb.* - Áljj oda és forogj körbe. *Szépen lefertőtlenített téged a berendezés, majd intettem, hogy bemehetsz most már.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 11:27 | Üzenet # 256 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Csak annak nem, hogy milyen áron.*Suttogom.* - Oké.*Bólintok és az arcom kezedbe simul.* - Megbeszéltük.*Mosolyodom el picit.* - Apuci most kicsit elmegy, tessék addig jól viselkedni.*Szeretgettem meg Lucykt majd követlek.* - Oké szólok.*Bólintok és elrakom a csipogót. Persze tudom jól, hogy kattogsz de most nem mondok én se semmit. Szépen felöltözök és figyelek mindenre amit mondasz.* - Akkor majd találkozunk.*Intek és bemegyek.* - Jó napot Rose.*Szépen bemutatkozok.* - Leülhetek?*Kérdezem kedvesen.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 22:08 | Üzenet # 257 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csak szomorúan elmosolyodtam. Valóban nem örültem az árának. Ahogy mondod az apucit, elnevettem magam.* - Apuci, mi? *Mosolyodom el. Nagyon ügyesen csináltad, majd én eljöttem. Visszajöttem Luckyhoz és megvakargatom a fejét.* - Ne aggódj, nem soká visszajön. *Puszilom meg. Én inkább elkezdtem a papírmunkát. Rose nem kicsit meglepődött, hogy valaki bement hozzá.* - Jó napot. *Először azt hitte valami orvos vagy.* - Csak tessék. Dr. Cox küldte? *Kérdezi kíváncsian és picit feljebb ül. Nagyon sápadt volt és vékony.* - Maga a specialista?
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 22:17 | Üzenet # 258 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Köszönöm.*Leülök.* - Ohh azt hittem szóltak ez így kicsit zavarba ejtő.*Vakargatom meg a fejem.* - Leighton vagyis Dr. Cox gyerekkori barátja vagyok és jelenleg én is a kórház lakója.*Mondom szomorkásan.* - Tudja mesélt magáról és arra gondoltam, hogy beszélhetnénk persze csak ha maga se bánja, mert nem akarom zavarni.*Mondom komolyan és megilletődve.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 23:40 | Üzenet # 259 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Kicsit furcsán néz rád, majd meg is ért mindent és csak kedvesen elmosolyodik, bár igen csak fáradt az a mosoly.* - Ez nagyon kedves. *Tényleg nagyon jól esett neki.* - Mi lenne, ha tegeződnénk? *Kérdezi és feléd fordul jobban.* - Miért vagy itt? Nem tűnsz betegnek. *Nem rosszból kérdezi, de én tényleg nem mondtam neki semmit.* - Dr. Cox kedves ember nagyon. Sokat segített eddig is nekem és a családomnak. Sajnos a gyerekeim nem jöhetnek be, de ide tett, hogy tudjak velük beszélni. *Mutat a megfigyelő szoba felé.* - Miért szerettél volna bejönni?
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.02.23, 23:55 | Üzenet # 260 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *A mosolya engem is megmosolyogtat.* - Ugyan.*Legyintek.* - Benne vagyok.*Mosolygok.* - Akkor enged meg, hogy megjegyezem, hogy nagyon szép mosolyod van.*Ez nem nyalizás és bár beteg és fáradt még így is megmaradt a szépsége.* - Tudod én katona vagyok és egy bevetésem nem sikerült jól és kórházba kerültem.*Remegek meg.* - Igen valóban az és tudom, hogy minden követ meg fog érted mozgatni és egészségesen fogsz kijutni és végre a családoddal lehetsz.*Komolyan is gondoltam.* - Őszintén magam se tudom, hogy pontosan miért. Igazából csak arra gondoltam, hogy először jól jönne egy kis társaság és kicsit kikapcsolni és bár teljesen más a helyzetünk, de mégis mellette kicsit hasonló. Bár nekem nincs betegségem vagyis inkább úgy mondanám, hogy gyógyszer nincs rá.*Nem tudtam másként mondani.* - Persze neked majd lesz.*Teszem ismét hozzá.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2015.02.24, 21:10 | Üzenet # 261 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ó, nagyon szépen köszönöm. *Kicsit zavarba is jött.* - Értem, nagyon sajnálom. *Nem is kérdezett többet.* - Tudom, hogy mindent megtesz értem, ezért is vagyok nyugodt. Bízok benne. *Tényleg komolyan bízott és hitt bennem. Nem véletlen küzdöttem annyit érte. Csöndesen hallgat és nagyon jól esnek neki a szavaid.* - Hidd el, dr. Cox téged is rendbe hoz. *Mondja kedvesen.* - Igen, majd hazamegyek. *Tényleg hitt benne, hogy meggyógyul a segítségemmel.* - Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám. *Mosolyog rád.* - Valóban kicsit unalmas itt lenni egyedül egész nap. Főleg a rosszabb napokon, mikor úgy érzem, hogy a semmiért szenvedek. *Mondja halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2015.02.24, 21:22 | Üzenet # 262 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elmosolyodom.* - Nem tehetsz róla.*Mondom, majd csak hallgatom.* - Remélem nálam is sikereket ér el vagyis ez rajtam sokkal jobban múlik.*Ezzel tisztában voltam nagyon is.* - Megértelek. Legalább én mozdulhatok és képzeld kaptam egy kutyát is Luckynak hívják, majd amint lehet te is látni fogod. Akkor hallottam rólad, amikor tegnap elkísértem vizitre és mondta, hogy ide nem jöhetünk be. Tudod nagyon a szívén viseli a sorsod és magát hibáztatja, hogy nem tudott még rajtad segíteni.*Csóválom meg a fejem.* - Nálam is magát hibáztatja olyan kis hülye.*Sóhajtok fel.* - Küzdeni akarok miatta is és mióta itt vagyok sokkal jobb minden pedig ez csak pár napja van, de előtte még élni se akartam most már egyre jobban, de vannak mély pontok.*Ismerem be.* - Saját magammal kell megküzdenem ezzel tisztában vagyok, de nehéz nagyon.....
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2015.02.24, 22:17 | Üzenet # 263 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Biztos segít. *Tényleg nem volt bennem egy cseppnyi kételye se.* - Nagyon aranyos lehet, nagyon szeretem a kutyákat. *Mosolyodik el kicsit jobban.* - Majd ha már lehet, megszeretgetem. *Kuncogja halkan.* - Tudom, pedig mondtam neki, hogy nem tehet róla. Sőt, megmentette az életem már így is. Minden napot, amit még itt lehet, neki köszönhetek. *Nagyon hálás volt.* - Mondtad, hogy barátok voltatok. Milyen rég ismered? Iskolából? *Érdeklődik.* - A mély pontok azért vannak, hogy leküzdjük őket. *A folytatásra kicsit elhallgat.* - Nem ismerlek nagyon, de tudod... én mióta itt vagyok, rengeteg fájdalmon mentem keresztül fizikailag és lelkileg. A félelem, hogy lehet nem kelek fel, ha lefekszek aludni... *Halkan beszélt, de halhattad.* - Aztán rájöttem, hogy csak elpazarlom azt a kicsi időm, ami van. *Ismét elmosolyodik.* - Nehéz küzdeni önmagunkkal, de ha van miért és van segítség, akkor sokkal könnyebb. Nem tudom hányszor fel akartam adni, de akkor dr. Cox mindig itt maradt velem és beszélgettünk. Lelket öntött belém. Biztos vagyok benne, hogy neked is segíteni fog, ha engeded.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.02.25, 12:13 | Üzenet # 264 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tényleg nem kételkedem benne.*De részben rajtam múlik és ez a nehezebbik része.* - Igen nagyon édes. Rémálmaim vannak és téveszméim, de ő ezekben is fog segíteni és ha éppen nincs velem senki ő megnyugtat vagy hozz segítséget.*Látszik ez is milyen sokat jelent nekem.* - Ilyen téren kis hülye.*Sóhajtok fel.* - Igen még általánosból, szomszédok is voltunk, mondhatni együtt nőttünk fel.*Mosolyodom el és némán hallgatom.* - Nem csak szép, hanem még okos és bátor is.*Tényleg így gondolom.* - Nem sokan lennének képesek erre mint te.*Hiszen sokan beletörődnének a sorsukba.* - Nálam se hagyja, hogy feladjam, pedig neki is nehéz. Sose örült annak, hogy katona akarok lenni és amikor elmentem onnét nem jelentkeztem. Most találkoztunk 10 év után először úgyhogy édesanyám felhívta. Nem legjobb találkozás nem de? *Mosolyodom el szomorkásan.* - Dühös rám és még bántom is, de nem direkt és nem akarom...*Fogom fejem.* - Nagyon fontos ő és mégis elszomorítom és megríkatom, ami borzalmas...*Kivagyok magamra nem kicsit.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.02.25, 16:16 | Üzenet # 265 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor nagyon okos kutyus. *Tényleg érdekelte nagyon.* - Nagyon lelkiismeretes. Lehet, ha hamarabb jövök hozzá, nem jutok idáig. Sokat halogattam és nem akartam kivizsgálásra menni. *Magyarázza.* - Értem, az csak jó, ha ennyire jóban vagytok. *Hiszen ez sokat segíthet.* - Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. Még a végén zavarba hozol. *Kuncogja el magát.* - Elég nagy hajtóerő a gyermekeim. *Meg akarta élni, hogy felnőnek.* - Szerintem senki sem örülne, ha egy közeli hozzátartozója katonának megy. *Magyarázza.* - Én sem lennék boldog, ha a férjem vagy valamilyen gyerekem katonának menne. *Ismeri be.* - Értem, és hát valóban nem. *Ért egyet veled. Csöndesen hallgat, majd elmosolyodik.* - Te szerelmes vagy belé, igaz? *Kérdez rá egyenesen.* - És ha jól veszem ki a szavaidból, ő is beléd.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2015.02.26, 13:58 | Üzenet # 266 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Valóban az és kis eleven játékos mellette biztos nem fogok unatkozni és magamba fordulni se annyira.*Mosolygok.* - Megértelek az ember nem szívesen jár orvoshoz főleg, ha sok esetben még rosszabbul is jár. Ne hibáztasd magad emiatt.*Simítok finoman a kezére de el is veszem nem akarok sok lenni.* - Igen valóban, ő egy ritka kincs.*Mosolyodom el lágyan.* - Egyik hobbim és Leightonnál tökélyre fejlesztettem.*Nevetek fel.* - Azt elhiszem. A családod hogy viseli? A gyerekeid mennyit fognak belőle fel?*Nem tudom, hogy mekkorák.* - Jogos nálam se örült senki és én megértem, fordítva én is ki lennék, de egyszerűen ezt akartam és semmi rossz szándék nem volt bennem.*Amellett, hogy tudom csak féltenek és megértem őket, akkor is kicsit rosszul esik, hogy ezt hallom, hogy miért mentem el, bármennyire büszkék is arra amit elértem.* - Tessék?*Lepődök meg a kérdésre és el is pirulok kissé.* - Miket kérdezel.*Nevetek zavartan és eltakarom az arcomat. Picit hallgatok, majd rá pillantok.* - Ennyire látszik? Igen szeretem már több, mint tíz éve. Ő az igazi.*Vallom be még mindig zavartan.* - Igen ő is szeret, de én nem tudtam neki elmondani, de akkor ő is érzi nem? Bár egy külső szemlélő könnyebben látja meg, mint te.*Mosolyodom el, majd elmesélem csókot és hogy nem emlékeztem egyből.* - Szóval látod bántom. Csak őt akarom, de így nem működhetne egy kapcsolat ő sokkal de sokkal jobbat érdemelne...*Suttogom.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.02.26, 16:15 | Üzenet # 267 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az nagyon jó akkor. *Látszott rajta, hogy már várja, hogy találkozzon Luckyval.* - Meg hát.... három gyerek mellett pont orvosra volt időm. *Nevette el magát. Nem zavarta a kezed és kicsit megszorította a tiéd, bár gyengén.* - Áhh, értem. Könnyen zavarba jön? *Érdeklődik kíváncsian.* - A férjem nagyon rosszul. Szerencsére elengedték a munkahelyén szabadságra, de minden a nyakába szakadt. Eddig mindent megosztottunk. Ki, mikor vigyáz a gyerekekre, egyik nap ő fürdetett, a másik nap én... persze segítenek a nagyszülők, de az más azért. MEg aggódik értem nagyon. *Ettől függetlenül látszott, hogy örül annak, hogy mindenki segít.* - 3, 5 és 8 évesek. A legnagyobb kapiskálja, de ő sem érti teljesen. Csak azt érti meg, hogy anya beteg és nincs otthon. A kicsiknek pedig csak az a furcsa, hogy itt beszélnek velem és anya lefogyott. *Magyarázza.* - De nem bánom, hogy nem értik. *Ezt komolyan is gondolja.* - Hidd el, ezt tudják ők is és csak aggódtak érted. *Mondja kedvesen és mellé mosolyog. Elkuncogja magát, ahogy elpirulsz.* - Nagyon aranyos vagy. *Kuncog tovább.* - Hát, én látom. Tudod az anyukák már csak ilyenek. *Kacsint egyet neked.* - Mikor vallotta be neked? *Hiszen tudta jól, hogy én ezzel nem feltétlenül vagyok tisztában. Csöndesen végighallgatja a meséd, majd lágyan rád mosolyog.* - Szerintem azért ebbe neki is van beleszólása. *Jegyzi meg.* - Ha ő bevállalja így a kapcsolatot, nem érne meg egy próbát? *Nem rosszból kérdezi.* - Főleg, ha tudod, hogy ő az igazi. Akkor senkivel sem leszel boldog és senki sem fogja őt sem olyan boldoggá tenni, mint te tehetnéd. *Nagyon kedvesen mondja.* - Senki sincs, aki 10 éve szeretné őt, ami rettentő hosszú idő.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.02.27, 14:32 | Üzenet # 268 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Valóban.*Bólintok.* - 3 gyerek? Gratulálok. *Mosolyodom el.* - Nos azt mondja, hogy csak nekem megy ilyen jól és ennek kifejezetten örülök.*Mosolyodom el.* - Értem, elhiszem hogy nehéz neki. Hiszen mégis csak a szerelme vagy a gyermekei anyja.*Még hallani is rossz nem, hogy átélni.* - Igen jobb is, ha nem tudják.*Értek egyet.* - Különben, ha gondolod én szívesen el leszek velük és Lucky is biztos örülne.*Én is mindig jól kijöttem a kölykökkel.* - Igen tudom.*Bólintok.* - Nem is vagyok az.*Motyogom édesen.* - Igaz, na meg a nők alapból látják ezt.*Mosolygok.* - Amikor elmentem írt nekem egy levelet és azóta őrzöm.*Nagyon sokat jelent.* - Ebben igazad van.*Értek egyet.* - Hiszen megmondta csak én kellek neki és eddig se működöt senkivel igazán és ugyan ezeket mondta mint te szinte.*Hiszen bárki próbált beszélni a fejével nem ért el sikert.* . Igen az és tényleg csak ő kell. Nagyon szeretem, de egyben félek is.*Jó kiakadni magamból ezeket az érzéseket.* - Köszönöm, hogy meghallgatsz és tanácsot adsz. Nem vagyok sok? Nem akarlak leterhelni.*Mondom aggódva.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2015.02.27, 17:32 | Üzenet # 269 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Köszönöm. *Mosolyog boldogan és büszkén.* - Értem, ez sokat elmond. *Kuncog halkan.* - Igen... *Látszik, hogy őt bántja, hogy nem tud segíteni. Csak bólint egyet, majd kicsit meglepődik.* - Te egy nagyon kedves ember vagy. *Mondja kicsit meghatódottan és nem is tudott neked mit mondani hirtelen.* - De igen, rettentően. *Neveti el magát.* - Ez így van. *Ért egyet.* - Értem. És utána te nem tartottad vele a kapcsolatot... nem vagyok benne biztos, hogy teljesen tudatába van annak, hogy mennyire oda vagy érte. *Mondja kedvesen.* - Hát akkor nincs is más esélyed. *Kuncog. Lágyan mosolyog, ahogy bevallod, hogy csak én kellek neked.* - Szerintem ha ezt hallaná és tudná, minden haragja elszállna. *Nagyon kedvesen mondja, de annál komolyabban.* - Már csak az a kérdés, hogy leszel-e elég bátor, hogy belevágj. *Érdeklődik.* - Dehogy, sőt nagyon élvezem a társaságod. Amennyit fekszek és pihenek... ez már nagyon jól esik. *Látszik is rajta, hogy jót tesz neki a társaság.* - Egyébként azt hiszem mesélt már rólad. *Gondolkozik el.* - Megkérdeztem, hogy miért lett orvos. Azt mondta hogy volt egy barátja, aki sokat sérült. Bár azt is mondta, hogy eredetileg nem ide akart jönni, azt hiszem a katonaságot mondta, aminek így már rögtön van értelme. *Elmélkedik.* - Sokat beszélgetett velem, mikor ide tettek. Nem akarta, hogy magányos legyek. De szerintem neki is jót tett, hogy valakivel beszélgethet.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.03.04, 11:20 | Üzenet # 270 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen. *Mosolygok én is.* - Megfogysz gyógyulni és minden rendben lesz.*Próbálom biztatni.* - Köszönöm, igyekszem. *Mosolygok, de a folytatás csak jobban zavarba hozz.* - Kérlek kímélj meg.*Nagyon édesen festek.* - Tudom ez most így kegyetlenül hangzik, de ha tartom vele is, akkor nem ment volna a katonaság és haza akartam volna jönni.*Lehet ez másnak gyengeség és gyávaság, de ez van.* - Nem tudom én se, hogy mennyire tudja a dolgokat.*Azt persze tudod, hogy tetszel, de ez még semmi.* - Nincs.*Kuncogok én is.* - Igen ez elég nagy kérdés.*Sóhajtok fel.* - Akkor jó, ennek örülök.*Mindketten jó hatással vagyunk a másikra.* - Valóban?*Figyelmesen hallgatom.* - Igen elégé izgága gyerek voltam.*Nevetek fel picit.* - Meg volt egy - két balhém főleg, amikor megvédtem őt, amikor bántotta a sok barom.*Morgok picit.* - Nekem is mesélte és azt is, hogy miattam nem jött, mivel azt hitte kiakadtam rá a levél miatt. Jól megcsináltam ezt mi?*Csóválom a fejemet, de a múltat nem tudom megváltoztatni.* - Ebben biztos vagyok és te nagyon jó társaság vagy.*Mosolygok.* - Tudod nagyon sokat segítettél és most másként látom a dolgokat és nem csak a félelmet érzem. Úgy gondolom, hogy tényleg meg kéne próbálnunk, ha ő is akarja..
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.03.04, 12:11 | Üzenet # 271 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nagyon remélem. *Mondja ő is komolyan.* - Rendben. *Kuncog, mert nagyon édesnek talál.* - Hát... nem a legkedvesebb dolog. *Ért egyet.* - De szerintem, majd túlteszi magát a dolgokon, főleg ha megtudja, hogy mennyire szereted. *Mondja kedvesen.* - Hát ha csókolózott veled, valamit csak sejt, de más, ha tudja az ember. *Tényleg kedves veled, na meg megkedvelt.* - Szerintem van hozzá elég bátorságod. *Teszi azért hozzá.* - Bizony. *Bólint is mellé.* - Áhh, értem. *Kuncog halkan.* - Igazából ketten hoztátok össze. Ő is elmondhatta volna, hogy szeret téged. Persze aranyos ez a levél, ha nem mész el. *Azért én is hozzáadtam a részem, az tény.* - De őszintén szólva így esélyed se volt megbeszélni vele szemtől szembe. Persze írhattál volna neki. *Mondja komolyan.* - Szóval határozottan csapatmunka volt. *Mondja ki végül.* - Szerintem nem fog kikosarazni. *Kacsint egyet.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.03.04, 13:17 | Üzenet # 272 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem.*Többet nem tudok mondani. Mindennek meg van az áldozata és így csak azt érzem mekkora egy szemét alak vagyok.* - Majd kiderül.*Bólintok, erre nem többet mondani.* - Igen ez így van.*Tényleg nagyon kedves velem.* - Azt mondod? Ez kedves tőled.*Mosolyodom el.* - Nos így van mindkettőnknek meg van a maga része az már biztos.*Értek egyet, de többet tényleg nem mondok. Nekem se volt könnyű nagyon nem.* - Valóban nem ezt tudom.*Nem erről volt itt szó, de azért meg vannak a körülmények, de mégis veled akarok lenni, hiszen szeretlek.* - Te mit tennél a helyembe?*Kérdezem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.03.04, 13:44 | Üzenet # 273 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Észrevette ám, hogy mennyire elhallgattál és csak mosolyog rajtad.* - Tudod, attól, hogy nem írtál neki, még nem leszel rossz ember. Sőt egy bizonyos szempontból nagyon is jó, hogy nem írtál. Csak idegeskedett volna, hogy mi lesz veled, hiszen az is benne volt, hogy nem jössz haza. *Kinyújtja a kezét és megfogja a tiéd.* - Biztos nem volt egyszerű lemondani így róla. *Hiszen ha azt nézzük, ezzel egy aránylag nyugodt életet biztosítottál nekem és nem láncoltál magadhoz úgy, hogy ki tudja mi történik.* - Nagyon nehéz lehetett. *Ezt belátta, csak én nem, mert én nem tudtam róla. Kérdéseden elgondolkozik és visszahúzza a kezét.* - Én megpróbálnám a helyedbe, ha nem is most rögtön, de egy kis idővel. Neked is tisztáznod kell magadban elég sok mindent gondolom. De ha készen állnék rá, nem vesztegetném az időm, mert ki tudja mennyi adatott. *Mosolyodik el kedvesen.* - Ne hagyd, hogy a félelmeid miatt elvesszen a lehetőséged.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.03.04, 13:55 | Üzenet # 274 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ismét csak figyelmesen hallgatom és a kezét megszorítom finoman.* - Nagyon nem volt könnyű, sőt pokoli nehéz volt.*Suttogom és jól esik, hogy ezeket elmondta.* - Tudod Rose te egy igazi tündér vagy.*Mosolyodom el és odahajolva adok az arcára egy puszit.* - El sem hiszed, hogy most mennyit segítettél nekem és nagyon köszönöm. Tudom még nagyon hosszú az út és sokszor leszek mélyponton, de egyet tudok biztosra, hogy felakarok épülni és most ehhez te adtad meg a végső lökést.*Igaz ott vagy te a családom, James, de mégis kellett úgymond egy idegen szavai.* - Gyógyuljunk meg együtt és amint kijutunk ünneplünk egy hatalmasat mit gondolsz?*Kérdezem édesen.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.03.04, 15:23 | Üzenet # 275 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen? Kérlek ezt majd mond meg a gyerekeimnek is, mikor azt hiszik, hogy én vagyok a mumus. *Nevette el magát. A puszidra kicsit megilletődött, de csak mosolygott, nagyon jól esett neki a gesztus.* - Igazán nincs mit Ethan. *Mondja komolyan, hiszen tényleg örült, hogy itt vagy.* - Te adtad meg magadnak. *Javít ki.* - Én csak elmondtam, hogy mit látok. Az, hogy képes vagy rájönni, hogy mire is gondolok, az a saját érdemed. Az első lépés a hosszú úton. *Mosolyog rád biztatóan.* - Benne vagyok. Leisszuk magunkat a pad alá. *Kuncog.* - Már ha majd ihatunk. *Teszi hozzá.* - Nekem már az is ünnep lenne, ha végre újra megölelhetném a gyermekeim. *Mondja halkan.* - Most már kitartok. *Suttogom.*
|
| |
| |
