|
Aki nem lép egyszerre
|
|
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.11.27, 20:36 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy kis katonásdi, doktorosdi és ami hozzá tartozik.
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2014.12.10, 14:23 | Üzenet # 51 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Gondolom. Nemsokára szétáztathatod magad. *Mondom kedvesen. A fürdőben óvatosan elkezdem leszedni a kötéseket.* - Ez arra emlékeztet, mikor leestél a fáról. *Mosolyodom el, ahogy egy nagyobb tapaszt szedek le óvatosan. Igyekeztem finoman hozzád érni, hogy véletlenül se vedd támadásnak. Miután mindent kötést leszedtem, egy lavórba engedek vizet és fogok egy szivacsot. Bevizezem és finoman elkezdem mosdatni a kezed.* - Ha bármi kellemetlent tennék, szólj rám, rendben? *Simítok finoman az arcodra.* - A borotválkozást sem úszod meg. *Mondom azért mellékesen és tovább mosdatlak. Nagyon gondoskodtam rólad.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2014.12.11, 00:22 | Üzenet # 52 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| -Jó lesz.*Mondom.* - Az előfordult párszor. Minden héten volt valami sérülésem.*Vagy éppen a sport miatt vagy leestem ugye a fáról vagy balhé miatt az is előfordult leginkább azért amikor neked beszóltak a hajad miatt azt sose tűrtem és néha elfajultak a viták. Tényleg nagyon óvatos vagy, de azért párszor felszisszenek.* - Oké, de nyugi ez semmiség.*Nyugtatlak meg. Arcomra nem reagálok semmit, nem úgy mint régen.* - Legalább engem borotválhatsz, ha már magadat nem tudod. Komolyan nőtt azóta egy szőr is arcodon?*Kérdezem pimaszul, azért látszik ott van a régi önmagam még.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.12.11, 00:34 | Üzenet # 53 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hát igen... szerintem ez indított el az orvosság felé. *Kuncogtam halkan, mert egyáltalán nem bántam. Tudtam, hogy miattam főleg ugrottál rengetegszer, ezért is láttalak el és vigyáztam rád olyan sokszor.* - Rendben. *Bólintok. Nem bántam, hogy nem simult úgy az arcod, már annak is örültem, hogy nem ütötted el a kezem.* - Na, ne piszkálj! *Nevettem el magam.* - Képzeld igen, de ha hiszed, ha nem, bizony az is fehér, ezért ha hagynám nőni, úgy nézek ki, mint a Mikulás. *Magyarázom neked.* - Tudod, pigmenthiány, e legalább már kinőttünk abból, hogy piszkáljanak miatta, bár mindig megvédtél. *Mosolyodom e lágyan és a vállaid mosom már, majd a mellkasod.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2014.12.11, 00:42 | Üzenet # 54 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Volt kin gyakorolnod.*Adtam én neked melót.* - Csak a tényeket közlöm.*Mondom lazán.* - Hmm és ott lent is fehér?*Kérdezlek egyszerűen nem bírtam kihagyni és a szemembe felcsillan az a kis pimaszság, ami anno mindig ott volt.* - Most is megvédenélek. Az emberek nagyon aljasak tudnak lenni és mindig azokat bántják, akik meg se érdemlik. Amit még gyerekként tapasztaltunk az semmi, pedig ők is kegyetlenek tudnak lenni, de van sokkal rosszabb.*Remegek meg, hiszen elég borzalmat láttam, olyanokat akik élvezték a gyilkolást.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.12.11, 00:50 | Üzenet # 55 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hát volt. Jobb emberen nem is gyakorolhattam volna. *Én azért mosolyogtam.* - És piszkálsz. Te meg olyan vagy, mint egy medve. *Persze én is csak piszkálódtam. Kérdésed meglep és elvigyorodok egy kicsit. Egyre örültem meg nem örültem annak, hogy ezt kérdezed.* - Nos... talán majd egy nap kideríted magad. *Mondom végül kacéran, kicsit flörtölősen.* - Tudom. *Mondom már lágyabban. Ahogy megremegsz, terelni szerettem volna a dolgokat.* - De nekem te ott voltál, hogy vigyázz rám... és igazából egy pontot túl már élveztem, hogy piszkálnak, mert akkor mindig ott teremtél és megvédtél. *Magyarázom és elkezdem az egyik lábad mosni.* - Nem is emlékszem annyira a csúfolódásra, csak arra, hogy te ott voltál.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2014.12.11, 01:10 | Üzenet # 56 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem mondok neked semmit.* - Csak irigykedsz.*Tudtam, hogy te is csak viccelsz, meg hozzád képest az vagyok, persze amúgy meg messze vagyok a nagyon szőrőstől.* - Nem először látnálak pucéran.*Nem veszem tényleg lapot, pedig amúgy rákontráznék.* - Bolond vagy.*Csóválom meg a fejemet.* - Az csak jó.*Suttogom és a lábamra jobban felszisszenek.* - Lehet már téged se tudnálak megvédeni.*Mondom fájdalmas hangon.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.12.11, 01:38 | Üzenet # 57 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Annyira azért nem. *Mosolyodom el.* - Ez igaz, de az régen volt... és még gyerekek voltunk. *És telesen más jelentőséggel bírt.* - Miért lennék bolond? *Kérdezem kedvesen.* - Sajnálom... *Kérek bocsánatot, próbáltam finoman csinálni a dolgokat. Hangodra közeltérdelek hozzád és megfogom a kezed, majd adok rá egy apró puszit.* - Lehet most annak van itt az ideje, hogy én vigyázzak rád. *Mögéd sétálok és a hátad kezdem lemosni gyengéd mozdulatokkal.* - Mindjárt kész vagyok. *Mondom és pár perc múlva be is fejeztem. Elővettem egy törölközőt és elkezdelek törölgetni.* - Hozok ruhát. *Állok fel és hozok be neked egy alsónadrágot, egy pólót és egy nadrágot.* - Ezt fel tudod venni, aztán bekötözöm a sebeid. *Adom oda az alsódat.* - A hajad is megmoshatom? *Igazából kicsit kényeztetni akartalak.* - Még mindig ugyan az a kedvenced ételed, mint régen?
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2014.12.17, 12:22 | Üzenet # 58 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen gyerekek.*De ezt nagyon szomorú hangon mondom. Szívesen lennék gyerek, akkor minden sokkal jobb volt.* - Mert az vagy.*Nem volt kedvem kifejteni már ez a beszéd is nagyon sok tőlem.* - Nem tehetsz róla.*Nyugtatlak meg azért. A puszira és a vigyázásra se mondok semmit és nem is reagálok. Hagyom magam neked és amikor végzel felöltözök, különben meg nem voltam amúgy se zavarba, hiszen sose voltam az a fajta, na meg a katonaságon se volt privát fürdő.* - Meg.*Bólintok.* - Igen gondolom, de most már mindent szinte megeszek.*Nem voltunk elkényeztetve.  *
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2014.12.17, 12:48 | Üzenet # 59 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem szerettem volna, ha szomorú vagy, így inkább befogtam a szám. A magyarázatod, hogy az vagyok és kész, nem volt sokat mondó, de csak elmosolyodtam. Csak bólintok, hogy nem tehetek róla. Azért reméltem reagálsz valamit, de nem így lett, ami nem olyan meglepő, de azért jó lett volna. Annak azért örültem, hogy megengedted a hajmosást is.* - Szeretnélek kicsit elkényeztetni, úgyhogy nyugodtan válogathatsz. *Mondom kedvesen, maj óvatosan elkezdem kitisztítani a sebeid és újrakötözni őket. Nagyon óvatosan értem hozzád továbbra is. Egy picit elhallgattam, mert nagyon koncentráltam. Egy két csúnya hegednél összeszaladt a szemöldököm.* - Kuruzslók... *Morgom és finoman végigsimítok egy hegeden, ami nagyon csúnyán forrt össze és nem volt szépen varrva.* - Ha meggyógyultál és szeretnéd, ezeket is rendbe hozhatom. *Mondom, de nem rosszból, meg igazából engem nem zavartak. Már a lábad kötözöm újra.* - Ez az utolsó. *Mondom, csak hogy kitarts még. Be is fejezem.* - Kész vagyok. *Állok föl és nyújtózkodok egyet. Segítek felvenni a pólót és a nadrágot is, hogy ne nagyon keljen mozognod. Odahúzom a széket a mosdókagylóhoz és vizet kezdek engedni.* - Gyere.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2014.12.19, 14:16 | Üzenet # 60 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Oké.*Bólintok.* - Mindig is szeretem a főztödet.*Jegyzem meg kedvesebb hangon. Tényleg kiszámíthatatlan vagyok és bár régen is könnyen váltottam, most meg főleg. Tényleg nagyon óvatos vagy, de azért felszisszenek, de ez nem miattad van.* - Tévedsz, ott nagyon jó orvosok vannak csak éppen valamikor éppen örültek, ha minimális eszközök volt és az időről nem is beszélve vagy éppen mi láttuk el egymás sebét vagy a sajátunkat.*Mondom komoran.* - Nem kell, ez hozzám tartozik én még szerencsésen megúsztam.*Nem csak arra gondolok, hogy élek, bár jelenleg nem akarok nagyon, hanem mert meg vannak a testrészeim.* - Köszi.*Elfogadom a segítséged. Odamegyek és hátra döntöm a fejem és lehunyom a szemeimet, már alig tudok fent lenni.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2014.12.19, 21:31 | Üzenet # 61 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy a főztöm említed, elmosolyodom kicsit. Gondoltam holnap megleplek és hozok neked, hátha abból már jó étvággyal ennél egy nagyot. Ahogy mondod, hogy tévedek, beláttam, hogy igazad van.* - Sajnálom... igazad van, csak....jó lett volna vigyázni rád. *Mondom halkan. Nem biztos, hogy változtatott volna a dolgokon, de mégis jó lett volna melletted lenni.* - Ez igaz... *Tényleg örültem, hogy életben itt vagy. Az nem érdekelt volna, ha valamilyen testrészed nincs meg, persze így a legjobb, de nekem csak az volt a fontos, hogy itt vagy.* - Mindjárt kész vagyok. *Finoman lelocsolom a hajad, hogy vizes legyen, majd sampont nyomtam a kezembe. Tényleg igyekeztem, hogy hamar kész legyek, nem akartalak még jobban kimeríteni.* - Haragudtál rám? *Kérdezem meg óvatosan, de tényleg csak tudni szerettem volna.* - A levél miatt... *Teszem hozzá és már öblítem is a hajad. Megtörlöm a kezem, majd nyomok rád egy kis borotvahabot és óvatosan elkezdem rendbe tenni az arcod is, de azért egy kis borostát hagytam, mert nagyon jól állt tényleg. Szépen megtöröltem az arcod is.* - Dőlj előre egy picit. *Mondom és megborzolom a hajad a törölközővel.* - Így, kész vagy. *Simítok az arcodra.* - Feküdj le aludni, megvárom, míg elalszol. *Mondom kedvesen.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2014.12.23, 22:12 | Üzenet # 62 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Kedves vagy.*Persze én örültem, hogy nem voltál ott.* - Oké.*Bólintok és azért tényleg felfrissülök.* - Haragudni?*Nem igazán értem, mire gondolsz, de ahogyan folytatod nem tudok rá felelni most ilyenekről, az érzéseimről, hogy én is szerettelek, sőt még mindig szeretlek a mai napig, még nem vagyok képes beszélni és nem is tudom mikor fogok.* - Nem haragudtam, ne viccelj velem.*Mondom komolyan, de mégis kedvesebben. A borotválást is hagyom és úgy teszek, ahogyan kéred a hajamnál.* - Köszi.*Bemegyünk a szobába és még elvégzek a vérnyomást meg vércukrot, aminek viszonylag jó az eredménye szerencsére az állapotomhoz képest. Elfeküdve le is fekszek és csak remélni tudom, hogy nem lesz rémálmom, de fent bírni se maradok már. Kicsivel később bejön az egyik nővér, hogy még fel kéne venni néhány adatomat, mert fontos lenne. Amikor kinyitod a pénztárcám ott láthatsz rólunk egy közös fotót, ami utoljára készült és a leveled is, amit magamnál hordok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2014.12.23, 23:10 | Üzenet # 63 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csak elmosolyodom szavaidra kicsit. ó lett volna tudni, te mit éreztél vagy érzel, de nem kérdeztem meg. Mindennek meg van a maga ideje és most az a fontos, hogy minél előbb kiengedhesselek innen. A meghódításoddal csak utána kell foglalkoznom.* - Akkor jó. *Azért láthatóan megnyugodtam, hiszem én alapból azt hittem, hogy azért nem léptél velem kapcsolatba, mert olyat írtam, ami taszít tőlem.* - Nincs mit. *Megcsinálom a vizsgálatokat is, majd ahogy elfekszel még be is takarlak. Csöndesen várom, hogy elaludj. Finoman megsimogatom a fejed, de nem tudlak ott hagyni. Mikor bejön a nővér és szól, csak bólintok és előveszem a tárcád. Nagyon meglepődök, hogy mit találok benne. Szinte nem is hallom, hogy a nővér beszél hozzám, csak a képünket nézem, amin még boldogan nevettünk. Elmosolyodom és látok kikandikálni egy kissé megsárgult, gyűrött lapocska. Kiveszem óvatosan és kihajtogatom. Nem akartam elhinni, hogy az, amire gondolok. Rád pillantok és lángvörös lesz az arcom.* - Te marha... *Mondom halkan. Visszarakom a levelet és elmondom a nővérkének az adatot. Visszaülök melléd és a képet nézem. Látszott, hogy mindig nálad vannak, már csak abból, hogy mennyire megviseltek voltak.* - Miért nem írtál nekem? *Suttogom szomorúan a képnek. Leteszem a kis éjjeli szekrényre és finoman simogatom a buksid megint.* - Mint régen... *Suttogom. Régen gyakran simogattalak így, mikor aludtál és már rájöttem mit érzek irántad.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2014.12.24, 00:23 | Üzenet # 64 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Most szerencsére nem álmodok rosszat és pár óra múlva felkelek.* - Neked nem kell más beteggel is törődnöd?*Kérdezlek de egyáltalán nem rosszból.* - Hogy kerül oda az a kép? És a tárcám miért van elől?*Kérdezlek, de nem vagyok emiatt ideges.* - Milyen régi kép, akkor minden olyan jó volt.*Suttogom.* - Szeretem ezt a képet.*Mosolyodom el halványan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2014.12.24, 00:35 | Üzenet # 65 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Végig simogattalak és elgondolkozva néztelek. Már kezdett beesteledni, de akkor sem akartam elmenni.* - Nem vagyok elkésve, ma én vagyok az ügyeletes. *Mosolyodom el.* - Kellett még pár adat és nem akartalak felébreszteni, mert úgy tűnt jót alszol és ez az utóbbi időben ritka volt. *Mondom kedvesen.* - Utólagos engedelmeddel pótoltam a hiányosságokat. *Magyarázom, de valahogy a simogatásod nem hagytam abba, de fel se tűnt.* - Igen, akkor nagyon jó. *Akkor itt voltál velem és csak mosolyogtam.* - Én is szeretem. *Nálam is meg volt ez a kép, be volt otthon keretezve.* - Még mindig nem vagy éhes? *Próbáltalak rávenni egy kis hamira, de csak kedvesen.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2014.12.24, 00:53 | Üzenet # 66 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Értem.*Bólintok és a kezedre én se szólok igazából jól esik, de nem ismerem be.* - Értem és nem gond.*Igazából tényleg nem zavart, a levél meg hirtelen nincs a fejembe. A képre nem mondok többet.* - Nem köszi, egyáltalán nincsen étvágyam, de később ígérem eszek.*Tényleg nem akartam infúziót.* - Halt már meg beteged a kezeid között?*Kérdezem hirtelen.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2014.12.24, 01:04 | Üzenet # 67 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Mivel nem szóltál, így folytattam a cirógatásod. Direkt nem említettem többet a levelet, de rengeteget jelentett, hogy megtartottad a levelem.* - Rendben, szavadon foglak. *Mosolyodom el és kérdésedre kicsit meglepődök. Pár percig hallgattam, majd bólintottam.* - Volt, hogy a műtőasztalon halt meg betegem... egy egyszerű rutin műtétnél komplikációk léptek fel... nem tudtam megmenteni. *Kicsit félre pillantottam.* - Mielőtt ezen az osztályon dolgoztam, az intenzíven és a sürgősségin voltam. *Ez sokat elmondott igazából.* - Jó lenne, ha tudnék mindenkinek segíteni.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2014.12.24, 12:33 | Üzenet # 68 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Oké oké.*Bólintok.* - Sajnálom.*Suttogom.* - Viszont akkor részben tudod, hogy milyen érzés, még ha nem is ugyanolyan.*Mondom szomorkásan.* - Sose gondoltad úgy, hogy feladod? Hogy elég volt abból amit látsz és átélsz?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.12.25, 18:29 | Üzenet # 69 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nincs mit sajnálnod. *Mondom kedvesen. Kijelentésedre lassan bólintok, de kicsit elszomorodtam én is.* - De, igen. Rengetegszer, főleg kezdetben. Amikor az első betegemen nem tudtam segíteni, akkor úgy éreztem, hogy vége, nem bírom csinálni. Minden alkalommal, mikor kudarcot vallok, úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Viszont pont mikor így döntenék, történik valami, ami miatt tudom, hogy nem szabad feladom. *Mosolyodom el kicsit.* - Múltkor egy apuka volt életveszélybe, szerencsére már felépült. Olyan boldog volt a kislánya, hogy az apukája hazamegy, a nyakába ugrott. *Magyarázom és látszik, hogy melegséggel tölt el, mikor erre gondolok.* - Ezek a dolgok sokkal többet jelentenek, mint a rosszak. Sokszor gondolkoztam azon is, hogy megéri-e kitenni magam ennek... De az örömteli arcok egy-egy gyógyult betegtől és a családjuktól mindenért kárpótol. *Kicsit félre fésülöm a hajad, hogy láthassam az arcod és a szemeid kémleltem.* - Na meg... tudtam, hogy te is beleadsz mindent... és ugyan végül nem mentem utánad, büszkévé akartalak tenni. *Mondom lágyan.* - Most így belegondolva, ha feladtam volna, most nem én ülnék itt veled, ami rossz lenne, mert így tudom, hogy olyan orvosod van, aki megtesz érted mindent. *Kuncogtam halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2014.12.26, 22:06 | Üzenet # 70 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csöndesen hallgattalak végig.* - Erős vagy, ahogyan mindig is az voltál.*Én mindig is annak láttalak, lelkileg te mindig nagyon erős voltál és vagy is.* - Igazad van.*Egyetértek a gondolatmeneteddel.* - Igen mindent beleadtam, de ez kevés volt.*Suttogom szomorkásan, majd lassan a kezedre simítok amivel simogatsz.* - Mindig is büszke voltam rád.*Suttogom és mélyen a szemedbe nézzek.* - Ez igaz, de én semmi figyelmet nem érdemlek meg.*Mondom komoran és elveszem a kezemet.* - De még mindig örülök, hogy nem jöttél utánam.*Nem mondtam ki, de ha téged is elveszítenélek ki, abba tényleg beleőrülnék.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2014.12.26, 22:43 | Üzenet # 71 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Úgy gondolod? Én nem hiszem, de annak örülök, ha te annak látsz. *Azért ez nagyon jól esett, hogy ezt mondtad.* - Nem rajtad múlt. *Mondom kedvesen a szemeidbe. Kicsit meglepődök, ahogy a kezemre simítasz, persze nagyon örülök neki. Tekinteted és szavaid egy pillanatra teljesen elvarázsolnak és kicsit elpirulok és szélesen elmosolyodom.* - Örülök... *Mondom én is halkan. Én is elveszem a kezem, majd megfogom a tiéd.* - Megérdemled vagy sem, én akkor is meg akarok érted tenni mindent, amit csak tudok. *Szorítom meg kicsit a kezed.* - Belerokkantam volna, ha anyukád azzal a hírrel jön, hogy meghaltál... *Mondom halkan és lehajtom a fejem.* - Nekem mindennél fontosabb, hogy itt vagy életbe... *Nem tudtam volna mihez kezdek, ha meghaltál volna te is.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2014.12.26, 23:50 | Üzenet # 72 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen úgy, amúgy nem mondanám.*Ennyire ismerhettél.* - Rajtam múlt Leighton.*Mondom túlságosan is komolyan. Ahogyan folytatásra elpirulsz ismét elmosolyodom haloványan tényleg sok érzelmet váltasz ki belőlem, alapból végre beszélek és nem csak egy két szót mondok.* - Még mindig könnyen lehet zavarba hozni téged.*Mindig is imádtam és igyekeztem mindig zavarba hozni téged.* - Igen ezt tudom és nem kételkedem benned, de rajtam nem lehet segíteni.*Suttogom és a folytatásra elhallgatok.* - Igaz túléltem, de én úgy érzem, hogy odavesztem. Tudom segíteni akarsz, de ne várd, hogy azt az embert, akit ismertél valaha is fogod látni. Semmi se lesz soha régi. Én most tényleg úgy vagyok vele, hogy nincs remény.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2014.12.27, 00:20 | Üzenet # 73 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez igaz. *Tényleg nagyon jól esett. Ahogy mondod, hogy rajtad múlt, szomorúan nézek rád.* - Ethan... ha mindent beleadtál, de mégis rossz dolog történik, az nem a te hibád. *Magyarázom türelmesen. Jó volt látni ezeket az apró mosolyokat tőled.* - Csak neked sikerül, másnak nem nagyon. *Ismerem be. Te bármikor zavarba tudtál engem hozni.* - Én azért megpróbálom. *Megmakacsoltam magam és tudhattad, hogy nálam ez mit jelent. Csöndesen hallgatlak és hirtelen nem is tudom, hogy mit kellene mondanom. Hosszú percekig csöndbe vagyok és bámulok előre. Elengedem a kezed és újra az arcodra simítok. Picit fordítok a fejeden, majd odahajolva adtam egy apró csókot. El is húzódok tőled és csak szomorúan elmosolyodtam.* - Ez a válaszom. *Mondhatsz bármit, én még éreztem azt, amit régen, főleg most, hogy itt vagy. Már csak ezért sem adhatom fel.* - Ne kérd tőlem, hogy feladjalak, mert képtelen vagyok rá.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2014.12.27, 00:31 | Üzenet # 74 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - De az enyém. Nem érdemlem meg a parancsnoki címet, se a katonait.*Saját szemembe kudarcot vallottam.* - Valóban?*Azért ez meglep de jó hallani.* - Tudom.*Nagyon jól tudom, hogy milyen makacs vagy és érzem most még inkább az leszel. Én se szólalok meg, és ahogyan odafordítod az arcom nem tiltakozom, de aztán teljesen meglepsz. Annyiszor elképzeltem, hogy megcsókollak, hogy megcsókolsz, de sose hittem volna, hogy ez így fog megtörténni. Ez olyan szomorú volt.* - Leighton ne tedd ezt velem.*Nagyon tisztán tudok most gondolkozni.* - Nem akarlak szomorúnak látni, de mellettem csak az lehetsz. Csak lefoglak húzni oda ahol én vagyok, de ezt nem akarom.*Tudtam jól mennyire együtt tudsz velem érezni, de ezt nem akartam.* - Nézz rá a többi betegedre egyedül akarok lenni.*De ezt nagyon fájdalmasan mondom és látszik mennyire megtört és magányos vagyok.* - Menj el kérlek.*Fordítok neked hátat, kezdek kikészülni.*
Az üzenetet módosította: Mio - Szombat, 2014.12.27, 01:04 |
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2014.12.27, 00:59 | Üzenet # 75 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Sok mást is tettél. *Próbáltam rád hatni.* - Igen, valóban... pedig van egy-két elég meredek barátom, de egyik se tud igazán zavarba hozni. *Mosolyodom el. Bólintok, hogy tudod. Nem tudtam, mit fogsz reagálni a csókra. Én is elképzeltem rengetegszer, hogy csókolózunk és a helyzet ellenére csodálatos érzeni a puha ajkaid. Valahogy nem erre számítottam, de megértettem a szavaid. Az viszont kicsit sem esett jól, hogy elzavarsz szinte.* - Sajnálom, nem kellett volna... *Mondom halkan, de nem mozdultam.* - Van két nagyon jó barátom... rengetegszer ugrattak veled, vagy próbáltak lebeszélni rólad... *Mosolyodom el.* - Csak jót akartak nekem, de én nem tudtam feladni a reményt... most pedig, hogy itt vagy, ne várja tőlem ezt senki. *Fejezem be, majd felállok és megigazítom a takarod.* - Ha szeretnéd, tudok más orvost, de akkor is sokat fogsz látni. Nem foglak cserbenhagyni azért, hogy magamat védjem. *Indulok ki.*
|
| |
| |
