|
Aki nem lép egyszerre
|
|
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2014.11.27, 20:36 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy kis katonásdi, doktorosdi és ami hozzá tartozik.
 
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2018.02.23, 19:27 | Üzenet # 776 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Remélem tisztában vagy vele, hogy amikor ennyire édes vagy még nehezebb visszafogni magamat.*Jegyzem meg.* - De te ezt a gonoszt szereted.*Vigyorgok.* - Tényleg és igen szeretnék elmenni.*Mondom határozottan. Nem fellángolás, el akarom kezdeni a terápiát.* - Akkor jó, ennek nagyon örülök. Lehet a többieknek is jót tenne, de ha esetleg valakit zavarja, akkor nem viszem be magammal.*Erre nem látok sok esélyt.* - Az jó lenne már akartam keresni. Nem viselkedtem vele a legszebben és szégyellem magamat. Hiányzik a társasága és bocsánatot is szeretnék tőle kérni.*Nagyon jó barátom lett.* - Ő vezetésével találtak ránk. Elég homályos sok minden, de a kétségbeesett hangját sose fogom elfelejteni. Megmentett, én pedig szörnyen viselkedtem vele.*Sóhajtok fel.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.03.05, 01:05 | Üzenet # 777 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem mintha egyébként azt tennéd. *Motyogom édesen, nagyon zavarban voltam.* - Tényleg te vagy a legrosszabb. *Pirulok még jobban,de még mindig hozzád bújva rejtem el a pofimat.* - Nem hiszen, hogy bárkit is zavarna. *Mosolyodom el.* - Nem kell magad szégyellned. *Puszilom meg a pofidat.* - Szólok neki. *Szerintem is jó lenne, ha melletted lenne. Picit elengedtelek és közrefogva az arcod először lágyan megcsókoltalak.* - Tudod, külön megkért, hogy mindig értesítsem, hogy vagy éppen. Szerintem nagyon fog örülni, ha elmondom neki a találkozót és azt, hogy szeretnéd, ha veled lenne. *Végig kedvesen mosolygok és a arcod cirógatom.* - Meg kell neki köszönnöm, hogy egybe visszahozott nekem. *Ölellek szorosan magamhoz.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2018.03.21, 12:54 | Üzenet # 778 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Pedig nagyon is visszafogom magam, de majd megtapasztalod milyen, amikor nem így van.*Már nagyon várom.* - Igen tudom, te pedig a legédesebb. Hiába bújsz el még a füled is vörös.*Kuncogok és finoman meg is harapom fülcimpádat.* - Akkor jó, bár igaz csak szeretni lehet.*Legalább is én nagyon oda vagyok érte.* - Azért kicsit szégyellem magam.*De ez így van rendén.* - Köszönöm nyuszikám.*Mosolygok és a csókodat viszonozom.* - Ez rávall, hatalmas szíve van, még ha sokszor nem is látszik.*Nevetek fel picit.* - Sokkal több mint barát, nagyon sok mindenre megtanított és olyan mintha a bátyám lenne.*Látszik, hogy milyen fontos nekem.* - Nagyon sokat beszéltem róla neked, nagyon nagyon sokat.*Kuncogok.* - Most már személyesen is megismerkedhettek. Jól kifogtok jönni.*Ebben biztos vagyok.* - Édes vagy.*Odafordítva az arcod megcsókollak.* - Meséljek róla?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2018.03.25, 22:18 | Üzenet # 779 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Már kíváncsian várom. *Bújok hozzád, de még pirulgatok.* - Ne piszkálj már. *Motyogom, de nem valami fenyegetően.* - Értem. *Mosolyodom el azért.* - Nem kell tényleg, bár nem baj, ha így érzed. *Puszillak meg. Nem baj, ha egy kis szégyenérzeted van a történtek miatt, csak nem akartam, hogy nagyon így érezd.* - Nem kell semmit megköszönöd, hősöm. *Bújok jobban csókunk után.- - Örülök tényleg, hogy ilyen jóba lettetek. *Megnyugtatott, hogy valaki ennyire vigyázott rád.* - Húha, remélem csak csupa jót. *Nevettem el magam.* - Miket meséltél? *Kérdezek rá egyenesen, mert nagyon érdekelt, hogy mennyit mondtál neki. Tudja, hogy szeretsz és végig szerettél?* - Egyébként... te mióta tudod, hogy amit irántam érzel, az nem barátság, hanem szerelem? *Pillantok rád csillogó szemekkel.* - Biztos, ha te mondod. *Hisz ismertél mindkettőnket. Csókod igencsak kiélvezem és alig akartam elválni tőled.* - Igen, legalább én is tudjak valamit. *Kuncogok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2018.04.01, 18:16 | Üzenet # 780 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Élvezni fogod.*Csókolok a nyakadba.* - Miért piszkállak?*Imádlak cukkolni.* - Ezt megbeszéltük.*Puszillak meg.* - Tudom, de már megtettem és meg is fogom.*Ismersz nagyon jól.* - Lehet rólad rosszat mondani?*Kérdezlek édesen, mert én biztos nem tudok.* - Nagyon sok mindent, igazából úgy az életünket.*Sok időnk volt beszélni.* - Azt is tudja, hogy szeretlek vagyis amikor mondtam ő már tudta és várt, hogy mikor nyögöm már ki.*Nevetek fel.* - Szerintem sokkal régebb óta szeretlek, minthogy beismertem volna magamnak. Felismerés a lányoknál kezdődött el, amikor már a randik komolyabbak voltak. Zavart, hogy velük vagy pedig nem hanyagoltál. Nem tudtam hova tenni elején, majd rájöttem, hogy féltékeny vagyok rájuk, hogy én akarlak csókolni, a tested szeretni. Megijedtem ettől az érzéstől, féltem elmondani, mert nem akartalak elveszíteni, ezért inkább eltemetem magamban az érzéseim. Az is megfordult a fejemben, hogy ez csak fellángolás, dúlnak bennem a hormonok, a kíváncsiság, de nem így volt, arról nem is beszélve, hogy más férfira, akkor rá se néztem.*Ha nem megyek el, akkor nem is lettem volna mással.* - Amikor megkaptam a leveled, egyszerre voltam nagyon boldog és szomorú is, hogy el kell mennem. Hevesen vert, de közben olyan mintha tőrt mártottak volna belé.*Mai napig emlékszem rá.* - De már itt vagyok és együtt vagyunk.*Mosolyodom el.* - Ha nem megyek el, akkor is bevallod, hogy mit érzel? Látod mindig te voltál az erősebb, én csak testileg vagyok az.*Nevetek fel.* - Szóval az elején nagyon nem bírtam, egy igazi szadista állat.*Nevetek fel.* - A szívatás mestere, ami mai napig és a legkeményebb kiképző, akit valaha ismertem. Sokan kihullottak, de ezzel már kiszűrte, hogy ki az aki nem alkalmas. Kinézett magának és amikor jól viselkedtem még akkor is extrán szívatott.*Mert persze ott is voltak csínyein.* - Sosem felejtem el amikor, már mindenki a jól megérdemelt pihenését töltötte kivéve engem. Hűvös, esti őszi nap volt, rajtam csak egy nadrág, póló és ráadásul mezítláb voltam és a sárban csináltatta velem fekvőtámaszokat. Addigra már nagyon elegem volt belőle és elszakadt a cérna. Felálltam és megragadtam kabátját és ráüvöltöttem, hogy mégis mi baja van velem.*Pedig tudod, hogy ilyet nálam nehéz elérni.* - A következő pillanatban már a földön voltam és ő rajtam ült. Eleinte meg se szólalt csak farkasszemet néztünk egymással, majd megkérdezte tőlem, hogy nem félek e tőle.*Elmosolyodom egy kicsit.* - Akkor is így tettem és közöltem vele, hogy nincs miért félnem tőle vagy bárkitől is. Felemelte a kezét és meg voltam győződve róla, hogy most tuti kapok egy pofont, de helyette csak megpaskolta az arcomat. Felállt rólam és segített nekem is. Akkor láttam tőle először egy kedves mosolyt. Ethan te nagyon sokra fogod még vinni, rég láttam ekkora tehetséget, mint te.*Idézem vissza a szavait.* - Nem elég, hogy először hívott a keresztnevemen, kedves volt és ilyet mondott, hát úgy voltam vele, hogy már hallucinálok.*Nevetek fel.* - És neki is mondtam, hogy tuti képzelődöm, amire csak nevetett. Itt kezdődtek megváltozni a dolgok, bár azért hozzárakta, hogy azért poénból is szívat engem, ami azért mindig maradt, de már visszakapta.*Kuncogok.* - Előtte is elismertem a képességét, de akkor ott átértékelődött bennem minden. Ő nem lett volna, akkor sose jutottam volna el olyan messzire, pedig nem egyszer fel akartam adni. Sokszor annyira fájt és teljesen ki voltam merülve, de ott volt ő és biztatott és még valaki, még ha nem is volt mellettem.*Megfogom a kezed és megcsókolom.* - Szavaid jártak a fejemben, ahogyan mindig is biztattál és akkor is segített. Nagyon sokat köszönhetek kettőtöknek.*Mosolygok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2018.04.10, 16:29 | Üzenet # 781 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen. *Morgom még mindig édesen, de azért puszidra már mosolygok.* - Biztos lehet. *Nevettem el magam és adtam egy csókot.* - Értem. *Jövök kicsit zavarba. Én meg úgy beszélgettem vele, mintha akkor találkoztunk volna.* - Szóval, amikor bejött, akkor ő már tudta... *Elmélkedem. Mégis úgy csinált, mint aki nem tudja.* - Akkor nagyjából ugyanúgy gondolkoztál, mint eleinte én. *Én is próbáltam elrejteni, hogy mit is érzek irántad.* - Nagyon megijedtem, mikor közölted, hogy tényleg elmész. *Ismerem be.* - Azt hittem nem látlak többé. Miután semmit hírt nem kaptam tőled, nagyon összetörtem. Nehezen, de összeszedtem magam és néha összefutottam anyukáddal. Mindig megnyugtatott, hogy jól vagy, aminek nagyon örültem. Bár igazából... nem összefutásnak nevezném, vártam rá olyan helyeken, ahol tudtam, hogy gyakran megfordul. *Mosolyodom el egy kicsit.* - Igen itt vagy... *Bújok hozzád még jobban.* - Ez a legfontosabb. *Látszott rajtam, hogy lehet megviseltek a dolgok, de a jelenléted sokat enyhít rajta. Már nem marcangolom magam, hogy meggyűlöltél, hogy hibát követtem el a levéllel. Lassan, de megbékéltem mindennel, mert velem vagy és szeretsz engem.* - Igen, bevallom. Igazából már rengetegszer el akartam addigra mondani, csak mindig megijedtem vagy barátnőd volt. Aznap, mikor átjöttél és boldogan mesélted, hogy besoroztak, akkor akartam elmondani, csak a híred belém fojtotta. Valahol mélyen nem hittem el, hogy tényleg elmész, de akkor arcon csapott a valóság. Megint megijedtem és végül nem mondtam el, már nem bírtam összeszedni a bátorságom, hogy szóba hozzam. Folyton az járt a fejembe, hogyha elmondom, lehet undorodva nézel rám és azt lesz az utolsó, hogy látlak. *Mondom halkan.* - Nem akartam, hogy úgy nézzem rám, de azt se, hogy úgy menj el, hogy nem tudsz semmit, ezért írtam a levelet és kértelek meg, hogy csak később olvasd el. *Magyarázom, majd az arcodra pillantok és rettentő szerelmesen megcsókoltalak.* - Hidd el, a te lelked is nagyon erős. *Mosolyodom el ismét. Csöndesen hallgatom, ahogy mesélsz. Mindig szerettem hallgatni a történeteidet. Kuncogtam veled vagy megdöbbentem, ahogy folytatod a mondókád. Végül csak elmosolyodom. Láttam rajtad, hogy mennyit jelent neked és milyen jó barátod, bár ezt tudtam, de így szembesülni vele, más. Ahogy mondod, hogy fájt és nehéz volt, csak egy puszit adtam az arcodra. Meglep, ahogy megfogod a kezem és nagyon zavarba jövök ismét.* - Én mindig melletted leszek. *Ölellek magamhoz szorosan.* - Nagyon büszke vagy rád, remélem tudod. *Teszem hozzá.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2018.09.05, 12:10 | Üzenet # 782 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Neked még a morgás is jól áll.*Kuncogok.* - Lehet valaki tud, de én biztos nem.*Tudod jól, hogy komolyan mondom.* - Igen tudta és most hogy már jobban vagyok és együtt vagyunk.*Nem bírom ki és elmosolyodom.* - Biztos, hogy lesznek beszólásai.*Fejezem be a mondatom.* - Mint mondtam biztosan jóban lesztek.*Ami fontos is számomra, hiszen mindketten fontosak vagytok számomra.* - Tényleg sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.*Bármennyiszer kérek bocsánatot, ezt nem tudom már visszacsinálni.* - Tudod anyukám tudta ezt nagyon jól.*Kuncogok.* - Mesélte mindig, hogy mi van veled és igen hamar összerakta a képet, hogy miért is voltál ott, ahol ő. Megértette a döntésem, de azért próbálkozott, hogy írjak neked, de végül elfogadta a döntésem.*Nem volt mit tennie.* - Igen.*Ölellek magamhoz szorosan.* - Szóval ismét jól időzítettem.*Sóhajtok fel.* - Azért vicces, hogy ugyanazokra gondoltunk.*Nevetem el magam egy kicsit.* - Bár visszagondolva milyen butaság, hogy ilyesmik eszünkbe jutottak.*Célzok itt az undorra vagy éppen az utálatra. A csókodat hosszasan viszonozom, majd elmosolyodom.* - Meg lehet, de nem annyira, mint a tiéd, de ezzel nincsen baj.*Sose zavart.* - Igen tudom.*Bújok oda.* - Köszönöm.*Ez sokat számít.* - Leighton.*Eltollak magamtól, hogy rád tudjak nézni.* - Egyszer túltudsz majd lépni a múlton és a jelenünkre és a jövőnkre koncentrálni?*Kérdezlek meg komolyabban.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2018.09.05, 22:42 | Üzenet # 783 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Bókodra azért édesen elpirultam ismét. Elmosolyodom szavaidra, mert nagyon jól estek.* - Most tök hülyén érzem magam. *Nevettem el magam, de semmi rossz érzés nem volt bennem.* - Ismersz eléggé, szóval elhiszem. *Amúgy sem voltam azaz ellenséges fajta.* - Így, hogy még féltékenykedni sincs okom meg pláne. *Valahol megnyugtatott, hogy nem volt köztetek semmi.* - Meg se lep. *Kuncogok.* - Anyukád nagyon sok mindent tudott még előttünk... és az én anyukám is. *Ebben biztos voltam.* - Kedves, hogy próbálkozott. *Jól esett nagyon.* - Nem baj, hogy így történt. *Bújok jobban.* - Igen, de akkor annyira féltem.... sosem akarlak téged elveszíteni. *Ezt nagyon komolyan mondom.* - De így utólag valóban butaság volt. *Kuncogok.* - Vigyázok a tiédre is. *Nagyon lágyan homlokon csókollak és csak cirógatlak továbbra is.* - Mindig is büszke voltam. *Nagyon erős voltál, hogy így tudtad követni az álmaid.* - Igen? *Sejtettem, hogy valami komolyat fogsz kérdezni. A szemeidbe nézek, majd egy pillanatra elhallgattam.* - Igen. *Hosszan megcsókollak, majd hozzád simulok újra.* - Egy kis idő kell, de igen. Néha még hihetetlen, hogy itt vagy... minden annyira gyorsan változott meg. *Persze egy kicsit se bántam és ez látszódott is rajtam.* - Egyenlőre a gyógyulásodra szeretnék koncentrálni, utána pedig.... utána pedig a közös életünkre. *Pici elhúzódom és a szemeidbe nézek. Finoman az arcodra teszem a kezem és hüvelykujjammal az arcod kezdem simogatni.* - Addig nem engedhetem el teljesen, amíg itt vagy, mert ez is része a gyógyulásodnak, ahogy az enyémnek is. Vannak lelki sebek, amiknek nekem is be kell gyógyulnia. Már értem, hogy miért cselekedtél úgy, ahogy és hogy csak engem védtél. *Közben végig a szemeidbe nézek és cirógatlak.* - De ezt még fel is kell fognom ténylegesen. Fel kell fognom, hogy itt vagy velem, hogy szeretsz engem, hogy egy percig nem utáltál és hogy végig így volt. *Mosolyodom el kissé szeleburdin. Nagyon édesen festettem.* - De minden egyes csókkal, érintéssel csak gyógyulok és egyre jobban kezdem elfelejteni, hogy milyen rossz is volt nélküled. *Érezni is lehetett rajtam.* - Most a történtek elfogadása, feldolgozása a legfontosabb. A jelenünk most a gyógyulás, hogy egy csodálatos jövőnk legyen. *Rettentő lágyan és szerelmesen megcsókollak. Mikor elváltunk, a szemeimből őszinte és mérhetetlen szerelem sugárzott, csak úgy csillogtak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2018.09.12, 01:32 | Üzenet # 784 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Így tényleg nagyon nehéz visszafognom magam, ha ennyire édes vagy.*Csókollak meg.* - Nem kell nyuszkóm.*Kuncogok.* - Mondjuk arra készülj, hogy sokat befog szólni és szívni véred, de nem féltelek. Amennyire édes vagy és ártatlanul a külsőd, a nyelved annál jobban fel van vágva és ezt imádni fogja na meg tudja is.*Hiszen ezt is meséltem neki.* - Azzal is tisztában vagyok, ha csak barátok lennénk simán rád hajtana, bár ki nem.*Elég sokan megdöntenének.* - Imádlak.*Kuncogok rajtad.* - Bár teljesen megértelek és okom se lesz rá, de lehet én féltékeny leszek még ha csak játékból is kezdi el neked tenni szépet. Mert velem meg főleg szeret szórakozni.*Biztos, hogy jókat fogsz mulatni rajtunk.* - Az biztos.*Nevetek fel.* - Örülni fognak nekünk.*Biztos vagyok benne, hogy apám is elfogadja.* - Ezzel én is így voltam.*Legfontosabb, hogy minden kiderült és együtt vagyunk.* - Tudom kicsim.*Ahogyan mindig is.* - Köszönöm, ez nagyon sokat jelent.*Puszillak meg. A csókodat viszonozom, a válaszodtól pedig látszik, hogy megkönnyebbülök.* - Ez így van, sokszor még olyan, mintha csak egy álom lenne.*De szerencsére nem az.* - Igen ezzel én is így vagyok és a te segítségeddel menni is fog. Annyit javítanék ki, hogy a gyógyulásom is a közös életünk része.*Legalábbis én így látom. Figyelmesen hallgatlak és minden egyes szavaddal egyet értek.* - Basszus tényleg annyira édes vagy.*Csókollak meg kicsit hevesebben.* - Figyelek.*Köhintek egyet, mintha m sem történt volna.* - Akkor nagyon sok csókot kell még adnom.*Húzódik egy féloldalas mosolyra szám.* - Minden egyes nap rossz volt nélküled.*Meg szenvedtem én is rendesen a hiányod.* - Mindig is olyan szépen tudtad magad kifejezni.*Mosolygok és a csókodat viszonozom, ugyanolyan érzelem, mint ahogyan kapom.* - Szeretlek nyuszikám.*Ölellek magamhoz és tovább súgom lágy hangon a füledbe, hogy mennyire is szeretlek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2018.09.17, 20:43 | Üzenet # 785 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Neked mindig édes vagyok. *Kuncogok még a csókod előtt.* - Majd visszapiszkálom. *Tényleg nem kellett sosem félteni.* - Ha megnyugtat, én jobban bírom a lazább stílust. *Mosolyodom el és adok egy apró csókot.* - Ó, az viszont vicces lesz. *Nevettem el magam, hiszen nem csak te szerettél rajtam szórakozni, de ez fordítva is igaz.* - Mondjuk megvannak az eszközeim, hogy kiengeszteljelek. *Nézek rád egy buja tekintettel.* - Szerintem is örülni fognak a családjaink. *Értek veled egyet. Kétlem, hogy édesapám beszólna.* - De nem az.... nem álom. Itt vagy és megérinthetlek. *Mosolyodom el nagyon édesen.* - Igazad van. *Csókod meglepett, de persze viszonoztam, mert imádtam.* - Bolond. *Nevettem el magam a köhintéseden.* - Bizony, bizony. *Bólogatok is mellé.* - Még annál is többet. *Erősítem meg még jobban.* - De most már nem kell egy napot sem nélkülem lenned. *Túrok a hajadba és finoman simogatom a buksidat.* - Köszönöm. *Jövök kicsit zavarba. Szavaidra egyre jobban pirultam, de én képtelen voltam válaszolni neked. Teljesen hozzád simulok és végül adtam egy újabb csókot.* - Biztos nem baj, hogy én nem tudom mondani...? *Kérdezem halkan. Bár tudhattad, hogy attól a perctől, hogy kimondom, teljesen biztos leszek magunkban.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2018.10.23, 17:12 | Üzenet # 786 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Pontosan.*Kuncogok.* - Vicces lesz.*Már magam előtt látlak benneteket.* - Meg hát és amúgy is helyesebb vagyok.*Vigyorgok, bár ez így nem teljesen igaz, hiszen valakinek ő tetszik jobban.* - Bár egy oldalon játszunk van szemem és tényleg jó pasi.*Hódít is rendesen.* - Gondoltam, hogy élvezni fogod.*Az lenne furcsa, ha nem így lenne.* - Alig várom már.*Vigyorodom el kajánul.* - Bár lehet, hogy én nem láttam, de szerintem egy lányra se néztél, ilyen buja tekintettel, mint rám.*Ahogyan én se és senki másra se.* - Ez benne a legjobb.*Mosolyodom el.* - Az is és kanos egyre jobban.*Nevetek fel, de tényleg így volt.* - Azt hiszem, ezzel nem lesz probléma.*Kuncogok és kapsz is egy lágy csókot.* - Mint régen, csak most már egy párt alkottunk.*Mosolyodom el igen csak boldogan.* - Csak őszinte vagyok.*Puszillak meg, majd az újabb csókod viszonozom.* - Persze, hogy nem baj, hiszen tudom, hogy így van és szeretsz. Nincs azzal semmi baj, hogy még idő kell neked, tényleg nem haragszom rád és nem is bánt.*Mondom őszintén.* - Viszont én nem bírom visszafogni magam vagy baj?*Pillantok rád.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2018.11.08, 01:36 | Üzenet # 787 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ó, a kis szerény. *Nevettem el magam.* - De amúgy tényleg... *Mosolyodom el és adok egy puszit.* - Valóban jó pasi, de én jobbat találtam. *Mondom aranyosan.* - Még szép. *Kuncogok ismét.* - Nemhogy lányra, férfira se. Senkit se kívántam még úgy, mint téged. *Bár ezt már mondtam, de elmondom annyiszor, ahányszor csak kell, hogy megnyugtassam a féltékenységed. Tovább csak hallgatlak, majd elkuncogtam magam a kanos dologra. Csókod is viszonozom.* - Bizony. *Annyira jó volt hallani tőled, hogy egy pár vagyunk.* - Akkor jó... *Nyugszom meg elég rendesen, hiszen azért aggódtam.* - Dehogy baj, sőt... nagyon élvezem a dolgot. Jó hallani. *Mosolyodom el és hozzád simulok. Nagyon jót beszélgetünk egész nap és szépen fejlődsz. Amikor időm engedi, mindig ott vagyok veled a tornákon is. Támogatlak, ahogy csak tudlak. Aztán elérkezett a napja a veterán találkozónak. Már normálisan felöltözhettél, úgyhogy nem volt gond.* - Készen állsz? Maradhatsz, ha szeretnél. *Simítok az arcodra kedves készülődés közben. Odatolom melléd a tolókocsit és elmosolyodom.* - Büszke vagyok rád. *Nem győztem ismételni.* - A lábad nem fáj? *Kérdezek még arra is rá.* - Tudom, hogy kemény a torna és nem szeretném, ha megterhelnéd magad. *Magyarázom, majd magamhoz ölellek.* - James-szel beszéltél? Ő jön?
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2019.01.20, 19:19 | Üzenet # 788 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudod, hogy ez egyik jó tulajdonságom.*Kuncogok.* - Na látod.*Vigyorgok.* - De én még jobbat találtam.*Cirógatom meg az arcodat.* - Ahogyan én sem.*Te vagy számomra az igazi már nagyon régóta és ez sosem fog változni.* - Ezen könnyen segíthetünk.*Kuncogok és tovább suttogom a füledbe, hogy mennyire szeretlek és oda vagyok érted. Jól telnek a napok és szerencsére rémálmaim sincsenek. Bejön James és a családom is, de persze a legtöbbet veled vagyok. A tornával is egyre jobban haladok, bár a lábamnak van mit javulnia, de a többi sebem szinte már begyógyul. Veled is minden remek, napról - napra egyre jobban oda vagyok érted.* - Azt hiszem, de ha nem érzem jól magam, akkor kijövök.*Szerintem te jobban izgultál, mint én.* - Tudom, de el kell kezdenem, hiszen minél előbb ki akarok innét jutni, hogy megkezdjük a közös életünket.*Hiába vagyok testileg jól, ha lelkileg még instabil vagyok.* - Most nem, jól vagyok tényleg.*Cirógatom meg az arcodat.* - Nem engedik, hogy megerőltessem magam, hiszen itt vagy te, na meg doki se is vigyázz rám, de egyben nem is kímél.*Kuncogok.* - Bár bevallom, hogy egyelőre nem is tudnám megerőltetni magam, hiszen a szuszt is kihajtja belőlem, szadista a beceneve.*Nevetek fel.* - Mondta, hogy már sokat fejlődtem.*Én is érzem, de jól jön a megerősítés.* - Persze beszéltünk, de most nem tud jönni, de legközelebb próbál.*Átülök a székbe.* - Sokat jelent, hogy büszke vagy rám.*Mosolygok és lehúzlak egy csókra.* - Akkor menjünk.*Lucky jön szépen mellettem.* - Megkeresselek, amikor végeztem?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2019.02.05, 20:03 | Üzenet # 789 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Természetesen akkor jössz ki, amikor csak szeretnél és... *Nyúlok a zsebembe és odaadok egy csipogót.* - Ha megnyomod itt, tudni fogom, hogy baj és rögtön rohanok. *Puszillak meg.* - Ez jól hangzik. *Mosolyodom el édesen. Már nagyon vártam én is, hogy tényleg együtt legyünk.* - Mindenki vigyáz rád. *Kuncogok halkan.* - Nem is baj, legalább lemozgat rendesen. *Örültem, hogy ilyen jól kijöttök Mizukival, bár nem volt efelől kétségem.* - Igen, nagyon sokat. *Látom én is a mozgásodon.* - A lábad nem tudom, de látszik a mozgásodon, hogy már nincsenek túlfeszülve az izmaid. Feltételezem kevésbé is fájnak. *Biztos voltam benne, hogy eddig húzódtak és ha nem is fájt, de kellemetlen volt.* - Akkor legközelebb. *Most tényleg nagyon jól néztél ki.* - Mindig az vagyok. *Suttogom ajkaidra és hosszan viszonozom csókod.* - Menjünk. *Azért loptam még egy csókot.* - Mindenképpen. *Nagyon kíváncsi voltam. Közben persze elindultunk. Az ajtó előtt még megállok veled és adok egy apró csókot.* - Később találkozunk. *Talán én jobban izgultam, mint te. Kinyitottam az ajtót és hagytam, hogy bemenj. Elég sokan voltak bent. Sajnos nem egy közül sérült volt.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2020.01.28, 22:58 | Üzenet # 790 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Reméltem, hogy nem tartanak bent erőszakkal.*Persze csak viccelek.* - Jól van nyuszkó, ha ettől nyugodtabb leszel, akkor elrakom.*Így is teszek.* - Tudom, de téged senki nem tud lekörözni.*Puszillak meg.* - Az nem kifejezés, komolyan egy kiképzésnek is elmegy.*Kuncogok.* - Örülök, hogy te is így látod. Most még talán letudnál futni, de nem sokáig.*Vigyorgok, hiszen mindig jobb voltam sportban, mint te.* - Már csak egy - két mozdulatra fáj, de azt mondta Mizuki, hogy ez normális.*Ehhez ti értettek.* - Igen.*Bólintok.* - Ahogyan én rád.*Cirógatom meg a pofidat.* - Rendben.*Az újabb csók ellen nincsen semmi kifogásom.* - Szia.*Puszillak még meg majd bemegyünk. Leülök és bemutatkozom, de elég hamar befeszülök és nem is vagyok bent, olyan sokat. Téged megkereslek, hogy nem ment a legjobban, de amúgy jól vagyok, hiszen időben kijöttem és a feszültségem is megszűnik. Te biztatsz, hogy nincsen semmi baj és ez teljesen normális. A következő két hétben a torna továbbra is nagyon jól megy, rohamaim sincsenek és veled is nagyon jól el vagyok, viszont a terápia, annál rosszabbul megy. Nem elég, hogy nem beszélek, de még egyet se ültem végig, sőt még a feléig se húzom ki. Próbálsz rám hatni, de én elzárkózok a témától. Megbeszéljük, hogy nem beszélünk róla és én pedig igyekezni fogok, de ennek ellenére a következő is a szokásos módon végződik. Végezve nem kereslek meg, hanem lemegyek az udvarra a kiskutyámmal. Óra után megkeres téged a doki és vázolja a helyzetet, hogy ez így nem mehet tovább és próbálj rám hatni.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2020.02.02, 01:08 | Üzenet # 791 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Egy kicsit sem haragudtam, hogy nem voltál bent sokáig, így is örültem, hogy legalább eddig eljutottál. Ez is nagy lépés volt. Mikor semmi haladást nem érünk el, kezdek kételkedni a dolgokban. Lehet mégsem volt jó ötlet ez a veterán találkozó. Ahogy bejön hozzám a vezető, csak nyugodtan végig hallgatom. Sóhajtok egy nagyot, majd keresésedre indulok. Az ablakból látom, hogy lent vagy az udvaron Lucky-val. Utánatok mentek és elmosolyodom, ahogy föl-le szaladgál a kis lökött kutyusod.* - Szia. *Megyek oda hozzád és adok egy puszit a fejedre, de semmi több.* - Minden oké? *Kérdezem kedvesen, mégse akartam rögtön neked esni.* - Később beszélnünk kell komoly dolgokról. *Ha nem vagy hajlandó egy kicsit sem nyitni sem felém, sem ott senki felé, nem tudom, hogy mit tehetnék érted. Látszott rajtam, hogy szomorú vagyok. Nem azért, mert nem volt sikere a dolgoknak, hanem mert nem tudok neked segíteni, magamat hibáztattam. Persze Lucky észrevett és odaszaladt, amire elmosolyodom kicsit.* - Szia drága... *Simogatom meg, majd rád nézek.* - Egyébként beszéltem Mizukival, jövőhéten már elég lesz egy mankó, nem kell a szék. 2 hét múlva pedig már vehetsz egy rendes fürdőt, nem csak mosdatás és könnyű zuhany. *Gondoltam ez legalább felvidít kicsit. Még egy kicsit lent maradtam veled, de nem mondtam többet.* - Mennem kell vizitelni, de este megyek hozzád és viszek vacsorát is, amit otthonról hoztam. *Mosolyodtam el. Megsimogattam az arcod, majd visszamentem. Később este mentem is hozzád és a kedvenced vittem neked.* - Kijátszottátok magatokat? *Kérdezem már bent és leteszem a kaját. Leültem melléd és adtam egy finom csókot az ajkaidra.* - Luckyt megetetted már?
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2020.02.02, 17:45 | Üzenet # 792 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Szia.*Köszönök és adok én is egy puszit.* - Persze.*Hiszen már nem a terápián vagyok.* - Jól van.*Tudom miről van szó és én is akartam már beszélni veled, hogy nem akarok ezt tovább csinálni, még ha nem is fogsz velem egyetérteni. Láttam rajtad, hogy nem vagy topon, de majd megbeszéljük a dolgokat.* - Ezek nagyszerű hírek.*Mosolyodom el boldogan.* - Jelenleg a fürdésnek örülök a legjobban.*Nevetek fel.* - Remélem majd te is velem tartasz.*Vigyorodom el, majd lopok egy apró csókot.* - Mondtam már, hogy nekem van a legjobb pasim a világon?*Kérdezem tőled édesen.* - Szia.*Intek és még jó darabig lent vagyunk. Amikor jössz éppen olvasok, Lucky pedig az ágyon fekszik mellettem és úgy simogatom.* - Én igen, de szerintem egyesek más véleményen vannak.*Kuncogok és még vakkant is egyet.* - Igen rólad van szó.*Vigyorgok.* - Már evett, de úgyis fog most is kapni.*Felelem a csók után.* - Köszönöm a hamit.*Azért a kiskutyámat letessékelem, de persze kap ő is.* - Isteni finom volt, mint mindig.*Mondom miután mindent befaltam.* - Akkor essünk túl rajta és ha nem bánod, akkor kezdeném én. Gondolom beszélt a veled a vezető. Nézd szerintem semmi értelme nincsen, ennek az egésznek és nem akarom többet menni. Úgyse ülök egyet se végig, szóval kár is bemennem.*Mondom komolyan.* - Kényszeríteni nem lehet, nem igaz?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2020.02.02, 18:36 | Üzenet # 793 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Majd megbeszéljük. *Mosolyodom el kicsit, mert azért örültem, hogy boldog vagy miatta.* - Édes vagy... *Jól esett, hogy ezt mondod, bár most nem éreztem magam a legjobb pasinak. Aranyos volt Lucky, ahogy melletted heverészett. Megvakargattam az ő buksiját is.* - Sose elég. *Nevettem el magam.* - Igen. *Tény volt, hogy úgy se marad ki.* - Bármikor, tudod jól. *Szívesen főztem neked.* - Hajrá. *Csöndesen hallgatlak és nem tudtam, hogy mit mondjak.* - Nem, kényszeríteni nem... *Válaszoltam halkan. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre neked.* - Akkor mit szeretnél, mi legyen? *Kérdezek rá egyenesen és a szemeid kémleltem. Ennél lazább és kötetlenebb dolgot nem tudtam kitalálni, mint a találkozó.* - Valamerre el kell indulnunk. *Mondom komolyan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2020.02.02, 21:23 | Üzenet # 794 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Csak őszinte.*Mosolygok.* - Ez így van.*Nevetek veled együtt.* - Igen tudom, már alig várom, hogy én csináljak neked szendvicset.*Egy szeretnék is kedvedbe járni, kettő az azt jelenti, hogy már kikerültem.* - Nos, majd ha úgy érzem akkor beszélek. Lassan már az állapotom megengedni, hogy kimehessek és majd gyógytornára visszajárok. Igen tudom mit mondtál, hogy mehetek ki, de szerintem másképpen is meg lehet oldani. Nézd nincsenek rémálmaim, téveszméim, szóval nincs miért hosszabb távon bent maradnom. Nem akarok veled veszekedni, de távozhatok saját felelősséggel is.*Mondom komolyan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2020.02.02, 21:42 | Üzenet # 795 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Én is várom... *Bár nem tudom, hogy jelenleg ez mikor lesz egyáltalán. Csöndesen hallgatlak, majd sóhajtok egyet. Finoman az arcodra simítok. Nem tudom, hogyan magyarázzam el neked.* - Figyelj... nem viccből mondtam, hogy nem mehetsz ki és nem távozhatsz saját felelősségedre, mivel nem beszámíthatónak és ön- én közveszélyesnek vagy titulálva. Amíg ez fennáll, addig édesanyád a törvényes képviselőd és ő dönt. Úgymond jelenleg nem létezik az a fogalom, hogy saját felelősség. *Mondom komolyan.* - Ezt a titulus pedig csak akkor változtatom meg, ha részt veszel a terápián, amit még csak el sem kezdtünk. Ez a találkozó csak felkészített volna rá, nem a terápia. *Elveszem a kezem az arcodról és megfogom a tiéd.* - Valóban rajtad múlik, hogy mikor kezdjük el, de addig nem engedhetlek ki, amíg nem javulnak ténylegesen a problémák. *Komolyan vettem a munkám.* - Ha pedig az jutna eszedbe, hogy meglépsz, azzal az a helyzet, hogy körözést tűznek ki rád, mivel ön-és közveszélyes vagy. Pikk-pakk visszahoznak, de akkor már a zárt osztályra és más orvost jelölnek ki melléd. *Fejezem be, nem tudom, hogy mit fogsz ehhez szólni.* - Sajnálom... *Mondom halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2020.02.02, 23:27 | Üzenet # 796 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogyan beszélni kezdesz, úgy kezdek egyre jobban remegni. Nem reagálok az érintésedre, a kiskutyám pedig rögtön felpattan hozzám, mert érzi, hogy baj van.* - Most komolyan egy őrültnek vagyok beállítva? Vagy talán már bűnőznek is?*Pattanok fel, Lucky is jön és folyamatosan figyel engem.* - Komolyan úgy csináltok, mintha valami bűnt követtem volna. Katonának mentem, hogy védjem a hazát, köztük téged is és ez a hála? Nem mehetek ki? Nincsenek jogaim? Mégis mi jogon? Mit képzeltek magatokról?*Borulok ki teljesen.* - Semmit se tudok, hogy mi zajlik kint a világban, én aki meg arra tette fel az életét, hogy másokat megvédjen ez hála.*Emelem fel a hangom.* - Ha soha nem beszélek, akkor itt fogok megdögleni? Vagy jön a kényszerzubbony és a zárt osztály?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2020.02.03, 00:05 | Üzenet # 797 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Éreztem, hogy remegsz és tudtam, hogy nem lesz jó vége a dolgoknak.* - Nem, nem őrültnek és bűnözőnek. *Hagyom, hogy felpattanj. Legalább Lucky ment utánad, aminek örültem. Ügyes kuytus volt.* Nem erről van szó, senki sem csinál úgy. *Mondom komolyan. Ahogy folytatod, csak ott ülök, szinte megsemmisülten.* - Ez nem így van... nem én írom a szabályokat. *Ezeket nem én találtam ki. A végére csak néztem rád, nem hittem el, hogy ezt gondolod. Pár percig képtelen voltam megszólalni és szinte a könnyeimmel küszködtem.* - Ne mond ezt... *Mondom a megdöglésre és kicsit ismét elhallgattam. - Ha végül nem vagy hajlandó beszélni és semmit se tenni azért, hogy meggyógyulj, akkor felmondok. *Pedig tudhattad, hogy az orvoslás az olyan nekem, mint neked a katonaság.* - Akkor felmondok, eladom a lakásom és valahol vidéken nézek valami házat vagy telket, ami mindentől távol van és ahol, mint 24 órás ápoló veled leszek. *Ezzel gyakorlatilag magamat is bezárnám és elszigetelném, hiszem nem hagyhatnám el az oldalad soha, és te sem hagyhatnád el a helyet. Még együtt se mehetnénk.* - Megmondtam, hogy nem fogom hagyni, hogy bezárjanak. *Nézek rád.* - Ugyan.. nem mehetnénk randikra vagy utazhatnánk... nem lenne egészen olyan, mint amiről beszélgettünk... de... *Egy szomorkásabb mosoly jelenik meg az arcomon és hirtelen könnyek gördültek ki a szememből. Mentálisan ez nagyon kimerítő volt. Készülni arra, hogy mi van, ha életed szerelme sosem élhet veled rendesen.* - ... ez is több, mint a semmi, nem igaz? *Fel sem tűnt, hogy könnyezek, ahogy arra gondolok, hogy sosem jössz egy kicsit se rendbe.* - De még beszélek egy másik orvossal, jó? Hátha... mert én már nem tudok mást kitalálni. *Látszott, hogy mennyire kételkedek magamban.* - Lehet nem lett volna szabad igent mondanom... *Suttogom halkan és az arcom a kezeimbe temetem.* - Így nem tudok racionálisan gondolkodni. Az én hibám, ha nem leszel jobban, mert nem jó döntéseket hoztam. *Magamat hibáztattam.* - Annyira sajnálom...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2020.02.03, 14:38 | Üzenet # 798 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem ezzel a szavakkal, de te mondtad ezt.*Még vitatkozni se tudsz ezzel.* - Mégis be vagyok ide zárva.*Nekem egyenlő azzal hogy rosszat tettem.* - Akkor próbálj valamit tenni az érdekembe.*Próbálkozok kétségbeesetten. Lucky odamegy hozzád is és téged is próbál nyugtatni.* - Micsoda?*Akadok ki még jobban és mondanám, hogy ne legyél ennyire önző, de akkor folytatod és teljesen sokkolódok,* - Én azt nem akarom...*Csúszok le a falmentén és már nem is vagyok dühös, sokkal inkább elkeseredett és szomorú.* - Nem akarok, ilyen életet... hát nincs esélyem, normális életre?*Kérdezlek és már az én szemeim is könnyesek.* - Nem lehet ilyen jövőnk, ez nem élet.*Ebbe biztos nem fogok beletörődni.* - Ne mond azt, hogy semmit nem vagyok hajlandó tenni, ez nem igaz..*Terápián kívül mindenhol teljesítek.* - Annyira nehéz... nem akarom emlékezni... nem akarok beszélni..*Kezdek el végül könnyezni, a kiskutyám is ott terem mellettem.* - Csak élvezni akartam a boldogságot, de azt se lehet és még azt is mondod, hogy hiba, hogy igent mondtál és magadat hibáztatod..*Tör ki belőlem a zokogás, ami már úgymond haladás.* - Én csak boldog akarok lenni veled..
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2020.02.03, 23:31 | Üzenet # 799 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem, az nem azt jelenti. *Hiszen szó se volt róla.* - Azért, hogy jobban legyél. *Magyarázom neked.* - Ez nem így megy Ethan... *Suttogom halkan. Ahogy engem is nyugtat Lucky, az nagyon jól esett.* - Nem tudok mást... *Ennél többet nem tudok érted tenni.* - De van. *Minden esélyed és esélyünk megvan egy nagyon szép életre.* - Legalább veled lehetnék. *Suttogom és kicsit megremegtem. Féltem, hogy mi fog történni, ha oda kerül a sor, hogy már csak ez a megoldás marad. Féltem, hogy mit teszel magaddal.* - Mert az én hibám... *Soha nem tudnálak téged hibáztatni. Ahogy kitör belőled a zokogás, hirtelen nem tudtam rá reagálni. Kellett pár perc, de utána felálltam és leültem melléd a földre. Odahúzlak magamhoz és csak öleltelek. Nekem is folytak a könnyeim, de nem foglalkoztam vele. Nem számított, hogyan érzem magam, csak az volt a fontos, hogy valahogy megnyugtassalak.* - Sajnálom, hogy azt mondtam, nem teszel semmit. *Simogatlak finoman.* - Én is boldog szeretnék lenni veled... semmi másra nem vágyom. *Puszilom meg a fejed, de én is remegtem.* - Veled leszek, bármi is legyen. *Szorítalak magamhoz.* - Soha nem hagylak magadra, soha nem hagylak el... *Védelmezően öleltelek magamhoz, óvtalak mindentől.* - Mindent feladnék érted... csak te kellesz nekem igazán. *Szorítalak még jobban.* - A munkám nélkül tudok élni, de nélküled nem... *Jobban elsírtam magam én is.* - Könyörgöm ne add fel... *Hajtom rád a fejem és én is hasonlóan voltam, mint te.* - Könyörgöm... *Suttogom elhalóan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2020.02.23, 01:22 | Üzenet # 800 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor mégis mit jelent?*Kérdezlek.* - Ettől miért lennék jobban?*Nem értettem veled egyet.* - Tudom.*Látom be, túl egyszerű lenne.* - Én már ebben se vagyok biztos.*Ilyenkor nem látom azt, hogy ránk boldog jövő jár.* - Nem akarom, hogy olyan életed legyen, ahol szenvedsz.*Soha nem tudnám megbocsátani, ha miattam ilyen életed lenne, ennél sokkal többet érdemelsz.* - Csak azt ne mond, hiszen te mindent megtettél és megteszel értem, ez nem rajtad múlik.*Ezzel én is nagyon tisztában vagyok. Amikor magadhoz ölelsz rögtön hozzád bújok.* - Én tényleg annyira próbálkozom, de annyira nehéz.*Suttogom, miközben szinte szorongatlak. Érezheted, hogy nagyon is szükségem van rád.* - Minden vágyam, hogy téged boldoggá tegyelek, de félek, hogy ehhez kevés vagyok és ezt mindig így gondoltam. Nem hiába nem mertem neked szerelmet vallani.*Veled szemben sose volt önbizalmam.* - Sokkal jobbat érdemelnél és ezt meg is mondtam, ahogyan mindenki más, de egyszerűen nem tudlak elengedni, pedig biztos hogy bántani foglak, de nélküled most már tényleg nem tudok létezni.*Hiába van ott a családom, a barátok, nélküled most már főleg nem tudnék meglenni.* - Annyira bolond vagy.*Puszilom meg a fejedet.* - Én se tudnék nélküled élni.*Munka meg jelenleg nem számít.* - Ne sírj kérlek.*Eddig észre se vettem a könnyeid. Darabig csendben maradok és csak ölellek.* - Megfogom próbálni miattunk, nem akarom hogy ez legyen vége.*Mondom még szipogva.* - Nem érzem úgy hogy menni fog, de feledni se akarom.*Te tartod bennem az erőt.* - Ha beszélek ki mehetek?
|
| |
| |
