|
Régmúlt szerelmesek
|
|
| szela00 | Dátum: Kedd, 2015.07.07, 21:44 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A hülye döntések következménye.
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2015.10.02, 13:19 | Üzenet # 251 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Tudtam, hogy igazam van. Sosem kerülted az emberek tekintetét.* - Odamegyünk piknikezni is. Szeret ott lenni. *Na meg az sem hátrány, hogy nem kellett attól félnem, hogy elszalad és nem látom, vagy valaki leszólítja.* - Azért én várlak... *Mondom még neked és én is dolgozok tovább. Mikor végeztem, elmentem vásárolni és úgy haza. Nagyon készültem, magam sem tudom, hoy miért, de nagyon bíztam benne, hogy a szavaid ellenére eljössz. Az egyik kedvencedet főztem, vettem bort is, bár már most eldöntöttem, hogy nagyon szolidan fogok belőle inni, tényleg csak az íze kedvéért. Mikor kész lettem a főzéssel, meg is terítettem. Utána lefürödtem, normálisan felöltöztem és vártalak. Tudtam mikor végzel körülbelül, és ahhoz képest már sok idő eltelt. Mikor meghallom a csengőt, felpattanok és már szaladok is.* - Szia... *Mosolyodom el és már engedlek is be. Nyitott ajtónál várlak.* - Éhes vagy? *Kérdezem, mikor felértél és arrébb lépve beengedlek. Valahogy nagyon izgultam, ami látszott is, de a mosolyom az pontosan ugyan olyan boldog volt.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.10.02, 13:26 | Üzenet # 252 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Felmegyek, amikor beengedsz.* - Igen.*Bólintok és bemegyek, majd a zakómat a kezedbe adom, hogy akaszd fel  és a cipőmet is leveszem.* - Csak azért jöttem, mert nem volt kedvem rendelni és főzni se.*Ennél hülyébb kifogást nem is mondhattam volna, ezeket mind te váltod ki belőlem, ami szintén nagyon bosszantó. Beljebb menve megérzem az illatot és rögtön tudom, hogy mit is főztél és ez látszik is az arcomon, de még se mondok semmit és amúgy se tudtam, hogy tényleg mit is mondjak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2015.10.02, 21:50 | Üzenet # 253 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elmosolyodom válaszodra és persze elveszem a zakót, bár más lehetőséget nem is adtál. Kerestem neki egy vállfát, mert tudtam mennyire vigyázol mindig a ruháidra. Szépen rátettem és beakasztottam a szekrénybe. Majdnem elnevettem magam a szövegedre, de végül visszatartottam.* - Értem... *De rám volt írva, hogy kicsit sem vettem be.* - Foglalj helyet, mindjárt szedek neked. *Annyira boldog voltam, hogy eljöttél így is, hogy nincs itt Nao. Szépen odavittem az asztalhoz és leraktam a kaját, majd szedni kezdtem neked, majd magamnak. Bort is töltöttem, de magamnak csak egy fél pohárral.* - Nagyon örülök, hogy itt vagy... *Hatalmas betűkkel rám volt írva, hogy nekem ez mennyit jelent és milyen kis boldog lettem ettől.* - Jó étvágyat... *Kicsit piros voltam, zavarban éreztem magam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2015.10.03, 00:27 | Üzenet # 254 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Szerencse, hogy nem teszel megjegyzést még csak az kellett volna.* - Oké.*Ülök le és várok.* - Köszi.*Feltűnik, hogy kevesebb bort iszol, amit nem nehéz kitalálni, hogy miért, de jobb is így.* - Nincs semmi jelentősége.*Morgom és jó étvágyat kívánva enni kezdek. Mindig is szeretem a főztödet és már igen hiányzott, sőt mintha ügyesebb lennél.* - Ennyire bíztál benne, hogy eljövök?*Kérdezem hirtelen.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2015.10.03, 01:00 | Üzenet # 255 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem akartam megint hülyeségeket mondani neked, ezért ittam kevesebbet. Hiába mondtad, hogy nincs jelentősége, mind a ketten tudtuk, hogy igen is van. Jó volt látni, hogy ízlik, amit csináltam. Nagyon igyekeztem, hogy extra finom legyen. Kérdésedre még jobban zavarba jövök és kicsit piszkálni kezdtem a kaját.* - Nem igazán volt más választásom, mint hinni benne, nem igaz? *Mosolyodom el kicsit.* - Úgy voltam vele, ha megcsinálom, biztos eljössz... persze tudom, hogy nem így működik és benne volt, hogy nem... de igen, bízni akartam benne. *Pillantok rád és eszek én is tovább.* - Még gyertyát is akartam rakni, de aztán úgy éreztem, az nagyon sok lenne. *Kuncogok halkan.* - Köszönöm, hogy eljöttél... *Mondom lágyan. Úgy éreztem, most minden apróságot meg kell neked köszönnöm, hiszen most ezek is hatalmas dolgok voltak, legalábbis nekem, aki azt hitte, sosem láthat már viszont. Tényleg vissza akartalak kapni, de már azzal is nagyon elégedett lennék, ha egyfajta barátság alakulna ki közöttünk. Bárminek tudtam most örülni.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.10.05, 13:21 | Üzenet # 256 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Valami tényleg nem változik.*Célzok most a zavarodra, amit mindig is imádtam benned és hát most is nagyon édes, de persze ezt nem fogom mondani.* - Be is jött.*Mosolyodom el nagyon picit, amire kiakadok, hogy miket nem teszek. Alapból eljöttem már ott elcsesztem most meg itt mosolygok neked, akkora egy barom vagyok. - Igen valóban nagyon sok.*Értek egyet és kicsit kuncogok is. Nem tudtam irányítani a reakcióim és az érzelmeim.* - Ennyire sokat jelent neked?*Kérdezlek.* - Mit akarsz csinálni Masato? Hogy akarsz visszahódítani?*Ez tényleg érdekelt.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2015.10.05, 20:57 | Üzenet # 257 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Mire gondolsz? *Kérdezek vissza, mert nem értettem, hogy mire célzol pontosan.* - Szerencsére. *Mosolygok én is, bár sokkal szabadabban, mint te, ami persze érthető. A helyedben én is visszafognám magam. Olyan jó volt hallani ezt a kis kuncogást tőled. Nem hittem, hogy rákérdezel, de persze én csak pirultam.* - Nagyon sokat... *Bólintok egy aprót és látszódott is rajtam, hogy mennyire boldoggá tett ez. Erre pedig végképp nem számítottam és nagyon elgondolkoztam.* - Őszintén szólva még magam sem tudom... azt tudom, hogy nem lenne értelme szerelmi vallomásokkal bombázni meg ilyesmi... *Pontosan tudtad, hogy hogyan érzek irántad. Kicsit elhallgattam.* - Kezdetben csak szeretném bebizonyítani, hogy most nem függök senkitől úgy, mint rég... *Utalok a szüleimre.* - Jó lenne, ha meg tudnál bennem újra bízni... nem máról holnapra, de idővel... én ráérek kivárni. *Ismét elhallgattam kicsit és lökdöstem a kaját.* - Ha pedig találnál valakit közben... *Hiszen ezzel is számolnom kellett, benne volt a pakliban.* - Akkor sem szeretném elveszíteni veled a kapcsolatot... *Halkan beszéltem, de érthetően.* - Nem fogok senki útjában állni, nem kényszeríthetem rád magam... tudom jól, hogy én eljátszottam a lehetőségem. Ezért is olyan fontos nekem, hogy most itt vagy... *Mosolyodom el egy kicsit újra, majd rád pillantottam.* - Meg fogom érteni, ha képtelen leszel újra megbízni bennem... de nem szeretnélek teljesen elveszíteni újra... *Persze, ha azt mondtad volna végül, hogy már beszélni sem akarsz velem, azt is elfogadtam volna, bármennyire fájna is.* - Vissza akarlak kapni, veled lenni, reggel melletted ébredni.... *Szinte már csak suttogom.* - Tudod, hogy mennyire kötődök hozzád és hogy mindig ott vagy a szívembe... *Direkt nem akartam a szeretlek szóval dobálózni.* - Csak azt tudom neked bizonyítani, hogy mennyire megbántam és majd beleőrültem a hiányodba... A legdrágább árat fizettem azért a leckéért, hogy ne hallgassak az eszemre és mások véleményére, csak azokéra, akik tényleg szeretnek... *Te és az életünk volt, amivel fizettem.* - Ha egyszer visszakapom, nem akarom újra elveszíteni... nem akarlak újra elveszíteni... *Szinte reszkettem, nagyon megszenvedtem a külön töltött időt. Bármeddig képes lettem volna rád várni.* - Elfogadom, bárhogy döntesz, nem tehetek mást. *Bennem volt a félelem nagyon is, gyakorlatilag tálcán kínáltam föl a kis megsebzett szívem, de egy rossz szavam nem lehet, ha ellöksz magadtól, hiszen én is azt tettem.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.10.07, 00:13 | Üzenet # 258 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hogy még mindig milyen könnyen zavarba jössz miattam.*Mondom ki végül, most már mindegy. A vallomásodra én hagyom abba az evést és teljesen ledöbbenek, mert nem hittem volna, hogy ennyire nyílt és őszinte leszel. Jó pár percig csendbe maradok és csak nézlek egyszerűen nem tudtam, hogy mit is mondjak neked, annyira hirtelen ért, na meg alapból teljesen felkavartál és most meg főleg.* - Nem hittem, hogy ennyire őszinte leszel.*Kezdek bele.* - Kár, hogy azon a napon nem voltál ilyen.*Mondom komoran.* - Nagyon sok szépet mondtál és valóban jól átlátod a helyzetet, hogy mit is veszítettél és mekkora árát fizettél vagyis fizettünk, bár ugye én önhibámon kívül.*Mosolyodom el fájdalmasan.* - Annak örülök, hogy nem fogsz nekem gondot okozni vagyis nagyon remélem, hogy ehhez tartod is magad.*Mert az nem hiányozna.* - Mást nem igen tudok neked mondani. Még ha egyszer meg is bocsátanék neked és jóban lennék, mint akár barátok, de a bizalmam akkor se lenne meg és az rengeteg idő, hogy visszaszerezd, ha egyáltalán menni fog.*Bár ezzel nem mondok újat.* - Jelenleg erre sincs esély, hogy mi barátok legyünk.*Teszem hozzá.* - El se tudod hinni, hogy hányszor ébredtem úgy fel, hogy téged kerestelek és vártalak tényleg vissza, de te nem jöttél.*Remegek meg.* - Olyan sebet okoztál, amit nem hinném, hogy valaha is be fog gyógyulni.*Suttogom.* - Nem látok rá sok esélyt még arra se, hogy barátok legyünk, hiába szeretlek még mindig.*Mondom és beleiszok a boromba.* - Nem tudok többet mondani.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.10.07, 01:10 | Üzenet # 259 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ezen aztán rendesen meglepődtem, de végül csak édesen elmosolyodtam. Az a mosoly volt, amit csak te tudtál elővarázsolni belőlem.* - Ez sosem fog megváltozni... *Mondom végül én is.* - Nincs veszteni valóm... *Mégis mit veszíthetnék ezzel, amit már nem vesztettem el.?* - Igen... *Suttogom, majd fájdalmas mosolyodra csak lehajtom a fejem.* - Igyekezni fogok... nem akarok még több fájdalmat okozni neked. Inkább szenvedjek én, de te ne... *Simítom hátra a hajam.* - Nem baj, ha sokáig tart.... *Mondom a bizalomra, tényleg nem érdekelt mennyi idő.* - Értem... *Én se tudtam, hogy mit mondhatnék neked, hogy meggyőzzelek. Erőltetni se akartam túlzottan, mert azzal csak az ellenkezőt érném el.* - Én még most is így kelek fel reggelente... valamikor az éjszaka közepén...*Én minden reggel így keltem és kelek fel. Téged kereslek mindig, de üres az ágy, vagy nem te voltál mellettem. Ismét visszanyeltem a könnyeim, nem volt semmi jogom sírni.* - Tudom... *Suttogom én is.* - Értem. *Nem tudtam mit mondani erre én sem. Ismét elhallgattam kicsit és igazából már egyáltalán nem voltam éhes.* - Semmit sem kérek vagy várok tőled, tisztában vagyok vele, hogy nem tehetem... *Leteszem az evőeszközt é ökölbe szorul a kezem.* - Várhatok? *Pillantok rád, féltem, hogy még ez is zavarna. Semmit nem akartam tenni, ami bánthat téged.* - Hátha idővel... *Teszem hozzá.* - Még ha kicsi is az esély, még az a kicsi is számít... *Nekem főleg és közben a karkötőm néztem.* - Az se baj, ha sok idő... bármeddig várok. *Az se érdekelt volna, ha már vén emeberek lennénk. Én csak még egyszer fogni akartam a kezed, mint a szerelmed.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.10.07, 13:23 | Üzenet # 260 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Azt gondoltam.*Ezt mindig is imádtam benned és igazából most is, csak nem vallom be.* - Ez igaz.*Hiszen engem már elveszítettél.* - Tudod bármit is tettél, nem akarom, hogy szenvedj még többet.*Mondom komolyan.* - Hiába akartalak elfelejteni vagy gyűlölni egyik se ment soha.*Annál sokkal jobban szerettelek és szeretlek. A folytatásra nem mondok semmit, mert velem is van így.* - Akkor jó.*Hiszen nem vagy abban a helyzetben. Ismét csak meglepsz és azt is rossz látni, hogy mennyire elszomorodtál, pedig csak magadnak köszönheted. Kicsit hallgatok ismét.* - Igen várhatsz.*Suttogom végül rád pillantva. A tekintetemből láthatod, hogy mennyire oda vagyok érted és mennyire belepusztulok hiányodba főleg, hogy itt vagy egy karnyújtásnyira, de mellette mennyire nem tudok túllépni azon amit tettél és mennyire fáj a mai napig és nem bízom meg benned.* - Időközben, ha még se így gondolom szólok, de most úgy érzem várhatsz, de többet nem tudok mondani.*Mondom neked.* - Figyelj próbáljuk jól érezni magunkat, jó?*Ha már eljöttem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.10.07, 22:08 | Üzenet # 261 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ez kedves tőled... *Mondom halkan.* - Nekem sem, mármint a felejtés... bár ez elég egyértelmű azt hiszem. *Kicsit lágyabban beszéltem, hiszen szerettelek. Tudtam, hogy mindent magamnak köszönhetek. Csöndben várom válaszod és édesen elmosolyodtam. Nekem már ez is nagyon sokat jelentett, nagyon megbecsültem ezeket az apróságokat. Látom a szemeidben, hogy tényleg szeretsz és mennyire nehéz neked is.* - Ez is bőven elég. *Nyújtom ki a kezem és rettentő finoman megcirógattam az arcod, majd vissza is húztam.* - Benne vagyok. *Bólintok is egy aprót. Kicsit elhallgattam, majd beleittam a boromba. Egy pár percig csend volt, majd beszélni kezdtem. Elmeséltem, hogy merre voltam az utóbbi 5 évben és mit csináltam. A házasságom nagy ívbe kerültem és nem is akartam róla beszélni. Egy meg nem történt dologként kezeltem. Én nem kérdeztem semmit, na nem azért, mert nem érdekelt, hanem azért, mert mindent tudtam. Tudtam, hogy hol voltál, milyen sikereid voltak és minden mást, amit csak lehozott az újság. Végül filmnézésnél kötöttünk, na meg boroztunk is tovább. Melletted ültem, de normálisan. Kicsit később elnyomott az állam és végül a fejem a válladon kötött ki. Kicsit hozzád is bújtam így álmomba és elmosolyodtam.* - Kicsi... rókám... *Suttogom, még nyammogok is mellé és a fejem a nyakadhoz bújtatom, mint rég. Mindig szerette így bújni, mert éreztem az illatod.* - Fázok... *De nem ébredtem fel.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2015.10.08, 00:15 | Üzenet # 262 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Kedvesre nem mondok semmit csak picit elmosolyodom.* - Valóban.*Bólintok, hiszen akkor nem akarnál visszakapni.* - Gondoltam.*Azért az édes mosolyod nagyon édes és sokkal jobb látni, mint a szomorú arcod, de hát nem én tehetek erről. Amikor együtt voltunk mindig próbáltam elérni, hogy csak mosolyogjál, de az ellenkezőjét csak magadnak köszönheted. A simításra nem húzom el az arcomat, igazából nagyon jól esik, mindig is szeretem az érintésed, ez se változott semmit.* - Helyes.*Bólintok, majd tovább eszek. Persze én is nagyon sok mindent tudok rólad vagyis ami a munkásságod illeti, hiszen sokhoz közöm van, amiről ugye nem tudsz. Sejtettem, hogy mindent tudsz rólam, ami nyilvános de amúgy nem mondok semmi személyeset, ugye eddig is csak a kislányomról tettem, de róla állandóan beszélnénk. Szerencse, hogy némberre nem térsz ki, mert arra nem lennék kíváncsi. A filmben is benne vagyok, úgy voltam vele, hogy utána elmegyek. Régen is sokat filmeztünk együtt. Nem mondok neked semmit közbe, de arra nem számítok, hogy bealszol. Nem volt szívem elhúzódni főleg, ahogyan még nevem is mondod, pedig megtehetném. Tényleg nem szabad innod. - Komolyan egy démon vagy.*Sóhajtok fel, majd rád terítem a pokrócot és magamhoz ölellek, mint régen és így nézem a filmet tovább, reméltem nem ébredsz fel, mert aztán megint magyarázkodhatok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.10.08, 00:35 | Üzenet # 263 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Amikor együtt voltunk, mindig mosolyogtam. Mindig volt egy apró, bujkáló mosoly az arcomon. Nagyon örültem, hogy nem húzod el az arcod. Eszembe se jutott a szüleimről vagy Ayaseról egy szót is váltani. Soha többet nem akartam róluk beszélni. Ahogy magadhoz ölelsz, én is automatikusan odabújtam hozzád ugyan úgy, mint régen. Nagyon jól esett így aludni, mert amúgy nem pihentem ki magam igazán. Valahogy nélküled mindig félig ébren aludtam. A film vége felé kezdtem ébredezni, de szokás szerint nagyon kómás voltam.* - Átaludtam... *Motyogom és még a szemem is alig van nyitva. Gyakran aludtam így át a filmeket veled, de attól szerettem nagyon.* - Hmm.. majd legközelebb végig nézem... *Suttogom, de mindig ezt mondtam és valahogy sose sikerült, de még egyáltalán nem kapcsoltam, hogy mi történt.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2015.10.08, 13:07 | Üzenet # 264 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Mindig is átaludtad a filmeket nagyon ritka volt, ha nem.*Kuncogok, olyan kis édes is volt benned, lényegtelen, ha fáradt voltál, ha nem, lehetett rövid vagy hosszú de te elaludtál, ha nem végig egy kis időre biztos.* - Na persze.*Ezt mondtad a múltban is. Nem engedtelek el magam se tudom miért, de annyira megszokás volt bennem, mintha a múltba csöppentünk volna.* - Pedig jó film volt.*Mosolygok és finoman cirógatlak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.10.08, 14:59 | Üzenet # 265 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Olyan álmosítóak... *Motyogom aranyosan.* - Megpróbálom. *Kuncogok édesen és lehunyva a szemem élveztem, hogy cirógatsz. Tényleg nem voltam magamnál és nem is szándékoztam ennél jobban felébredni.* - Majd részletekbe megpróbálom megnézni... *Mosolygok kicsit és jobban odabújok, mint rég. Olyan finom volt. Én is elkezdtem az oldal simogatni, szintén megszokásból. Olyan megnyugtató volt a helyzet, simán vissza tudtam volna még így aludni veled.* - Olyan jó így... *Suttogom halkan és éppen nem gömbölyödtem az öledbe. Most tényleg olyan voltam, mint egy elveszett cica. Egy kóbor macska, aki keresni a gazdiját.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2015.10.11, 00:02 | Üzenet # 266 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Egy akciófilm is?*Kuncogok, mert azon is simán bealudtál.* - Előrébb leszünk, ha én mesélem el.*Ami szintén a múltban megszokott volt és mindig előadtam neked, olykor igen csak színpadiasan.* - Szerintem te ezt külön élvezed.*Jegyzem meg egy fél oldalas mosoly kíséretében. Nem zavar a bújásod és a cirógatásod, minden annyira megszokottan jön.* - Tényleg olyan vagy mint egy macska.*Mosolygok és még mindig nem engedlek el, sőt lassan én is kezdek elálmosodni.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2015.10.11, 00:57 | Üzenet # 267 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ugyanarról szól mind... robbantgatnak, menekülnek, gyors hajtanak és ennyi. *Persze nem ennyi volt, de nekem igen.* - Ez igaz... *Mosolyodom el, mert eszembe jut régen is milyen vicces volt, mikor elmesélted a filmeket. Mindig majd megpukkadtam a nevetéstől. Hiányzott nagyon.* - Hát nem mondom, hogy nem. *Nagyon jó érzés volt, még akkor is, ha semmi komolyabb jelentősége nem volt most ennek.* - Csak kicsit... *Annyira nyugodt voltam veled, szinte érezni lehetett, ahogy ellazulok és nem vagyok annyira feszült. Még picit élveztem, majd lassan felültem, bár nem nagyon akaródzott.* - Itt alszol? *Láttam, hogy álmosodsz, de valahogy ettől a kérdéstől kissé elvörösödtem, pedig tudtam, hogy nem fog közöttünk semmi történni.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2015.10.11, 01:51 | Üzenet # 268 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen a Zs kategóriás filmek.*Vigyorgok, mert azért én gagyi filmet nem nézek.* - Sejtettem.*Mosolyodom el, de most azért már sokkal jobban, nem mint az ebédnél. Amikor felülsz, akkor kapcsolok igazán, hogy mit is csináltam.* - Nem tudom.*Gondolkodom el, hiszen nem akartam, de hát ez se volt tervbe, ami történt. Biztos voltam benne, hogy majd felhozod, mondjuk tudod hogy szeretlek téged ugye és a csókot se tudtam megmagyarázni.* - Miért pirultál el?*Kérdezlek.* - Most le akarnék veled feküdni mit felelnél?*Kérdezlek hirtelen.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2015.10.11, 02:15 | Üzenet # 269 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem volt erőszak, igazából csak akkor megágyaztam volna neked.* - Én se tudom... *Fordítom el a tekintetem kicsit. Kérdésed nagyon meglep és még pirosabb leszek* - Ismersz.... sosem tudtam neked nemet mondani... *Mondom lágyan. Mindegy menyire voltam fáradt vagy mennyire nem volt időm, sose tudtam végül nemet mondani neked, nem mintha ez olyan nagy baj lett volna. Eléggé kínban voltam, fogalmam sem volt róla, hogyan válaszoljak neked.* - Kívánlak... azt hiszem ez normális... *Motyogom.* - De sajnálatból vagy szánalomból nem akarom... *Teszem hozzá halkan. Kétségbeesett vagyok, ha rólad van szó, de úgy nem akartam, ha csak megesett rajtam a szíved. Egyébként meg hogy ne lennék kiéhezve rád.... 10 év hosszú idő, ráadásul abból 5 éven keresztül csak a jobb kezem volt.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.10.12, 00:59 | Üzenet # 270 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elmosolyodom a zavarodon. Mindegy hányszor csináltuk már, de te szexre mindig elpirultál, amellett, hogy egy kis perverz dög voltál.* - Valóban, már az elején se.*Ezt mindig is imádtam, hogy mekkora hatással vagyok rád, na nem mintha annyit kellett volna téged győzködni miután összejöttünk. Figyelmesen hallgatlak téged.* - Sose szexelnék veled szánalomból és sajnálatból se, ennyire ismerhetnél.*Mondom komolyan.* - Én is kívánlak, minek is tagadjam, de ha most lefeküdnénk, attól semmi se változna köztünk csak szimpla szex lenne.*Persze tudtam annál sok több, hiszen mégis csak szeretlek és még kuszább lenne minden, de tényleg kívántalak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2015.10.12, 01:57 | Üzenet # 271 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen nagy hatással vagy felettem. *Kár is tagadni. Legyen szó bármiről, te mindig ott voltál velem egy picit.* - Igaz... *De azóta rengeteg idő eltelt és látom rajtad, hogy rossz rám nézned, ha látod, hogy magam alatt vagyok. Szavaidra nem tudtam, hogy mit mondjak. Valószínű, ha ittam volna többet, már az öledbe másztam volna és megcsókoltalak volna. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most felhívás keringőre és egy ostoba magyarázat, mint a kajarendelős szöveged, vagy komolyan gondolod.* Azért az jó, hogy kívánsz... *Motyogom halkan, hiszen tudtam, hogy valamennyit változott a külsőm. Én közel se éreztem magam olyan vonzónak.* - Tudod, mikor majdnem elvesztettem Nao-t, akkor nem igen volt étvágyam, egyszer össze is estem. Elég sokat fogytam és még azóta se sikerült maradéktalanul visszaszedni. *Bár a szakításuk után is tragikusan festettem, de ezt nem akartam, hogy tudd. Kinyújtottam a kezem és finoman megfogtam a kezed.* - Miért váltatok el? *Kérdezek rá, bár nem tartozott rám, de érdekelt. Közben a karkötőm és a kezed nézem.* - Sosem vettem le. Mindig hordtam... mindig emlékeztet, hogy ki az igazi. A jegygyűrűmet még csak nem is hordtam... *Engedem el a kezed. Igazából azt néztem, hogy van-e nyoma a tiédnek.* - Tíz év... *Mondom halkan.* - És én ugyan ott tartok, mint mikor kisétáltam az ajtón. *Rád pillantok, majd vissza a karkötőmre, ami az egyik legdrágább kincsem volt. Nagyon gyöngéden az arcodra simítottam, majd odahajolva adtam egy apró csókot.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2015.10.15, 12:47 | Üzenet # 272 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Erre csak bólintok, de még így is elhagytál, de ezt most nem mondom.* - Még mindig gyönyörű vagy, sőt még szebb lettél.*De ezt akkor is bevallottam volna, ha például nem tudnád, hogy szeretlek még mindig.* - Valóban egy pár kiló nem ártana, de amikor együtt voltunk se.*Jegyzem meg, persze nekem tökéletes voltál akkor és most is, nem is a külsőddel van gond. Azt nem mondom, hogy én is milyen szörnyű állapotba voltam. Nem veszem el a kezemet, amikor megfogod, de a kérdésed meglep, de nem felellek rögtön csak végighallgatlak.* - Te mindig is értettél a témaváltáshoz.*Csóválom a fejem, de nem rosszból.* - Én hordtam.*Célzok a jéggyűrőre.* - Még mindig meg van.*Célzok amit tőled kaptam egyszerűen nem tudtam tőle megválni.* - Olykor én is, de az élet ment tovább, de most nagyon úgy érzem, hogy a múltba csöppentem.*Suttogom és a csókra tényleg nem számítok. Nem viszonozom, de nem is löklek el. Intek a fejemmel, hogy menjünk ki, ahol rágyújtok.* - Az ex nejemmel sose volt átlagos a házasságunk. Egyrészt én akkor is eljártam és lefeküdtem férfiakkal és ő ezt tudta és nem is csinált belőle balhét. Külső szemmel ez nagyon görényül hangozhat, de ő ezt nem bánta. Úgy mondanám, hogy mi inkább legjobb barátok voltunk inkább, akik egy időben nagyon odavoltak egymásért.*Mosolyodom el.* - Azért váltunk el, mert ez elmúlt és maradt a barátság. Most együtt van egy férfival, aki egy remek ember és tényleg oda vannak egymásért, aminek én nagyon örülök. Sose érdemeltem meg őt, ezt tudom jól.*Még ha ő ezt nem is így gondolja.* - Igazából Mookyul az aki rajtad kívül igazán elrabolta a szívemet. Ő azt mondja, hogy én mentettem meg, de igazából ő engem. Vele is nagyon különleges volt a kapcsolatom és egyáltalán nem megszokott párkapcsolat. 9 évig voltunk együtt és a mai napig szeretem őt és ez sose fog megszűnni, de letettem róla, pedig amikor visszajöttem, akkor másként gondolkodtam. Viszont Mookyulnak már ott van Rokuro és tényleg összeillenek.*Mosolyodom el.* - Ami meg engem illet, mit tagadjam nálad jobban soha senkit nem fogok szeretni és te vagy az igazi, de még se tudok megbízni benned, most még nem.*Így tényleg piszok nehéz főleg, hogy itt vagy.*
Az üzenetet módosította: Mio - Szombat, 2015.10.17, 00:04 |
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.10.15, 22:59 | Üzenet # 273 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Meglepett bókod, de csak halványan elpirultam rá.* - Köszönöm szépen... még mindig te vagy az egyetlen, aki ezt mondja nekem.*Ugyanúgy mondtam, mint régen. Én nem éreztem így, de te annak láttál és ez volt a lényeg.* - És azóta csak vékonyabb vagyok... *Az akkori ruháim már tuti nagyok lettek volna. Bár tudtam jól, hogy téged sosem zavart a külsőm, inkább csak aggódtál az egészségemért.* - Arról szeretnél beszélgetni, hogy szexelünk-e vagy sem? *Kérdezek vissza. A gyűrűn nem lepődtem meg, hiszen te akartad ezt az egészet, míg én akkor is arra vágytam, hogy veled legyek.* - Tényleg? *Lepődök meg, azt hittem, hogy kidobtál mindent, ami velem kapcsolatos, a gyűrűvel az élen.* - Örülök.... tényleg örülök, hogy neked nem állt meg. *Reméltem, hogy boldog leszel nélkülem is.Az, hogy nem viszonoztad a csókom, igazából mindent elárult és el is döntöttem, hogy nem csókollak meg már. Kimegyek veled, sejtettem, hogy rá akarsz gyújtani. Kint nekitámaszkodtam a korlátnak és csendben hallgattalak.* - Remek nő lehet. *Ebben biztos voltam, bár csengett egy kis féltékenység a hangomba. Végighallgattalak és belegondoltam, hogy lassan a 10. évfordulónk ünnepelnénk, ha nem hagylak el. Nekem egy év jutott melletted a saját hibámból, pedig egy életet kaphattam volna. Látszódott rajtam, hogy féltékeny vagyok rájuk, hogy ők veled lehettek, mikor én nem, de ennek ellenére mégis nagyon örültem, hogy te nem rekedtél meg úgy, mint én.* - Örülök, hogy ilyen jó emberek voltak melletted, amikor én nem... *Mondtam halkan, de mosolyogtam mellé. Boldog tudtál lenni és ez volt a fontos. Vallomásodra teljesen elvörösödtem és hirtelen meg se tudtam szólalni, a végét pedig nagyon is megértettem.* - Mikor kihirdették, hogy végül nálam maradhat Naolee, rögtön utána jött oda anyám elmondani, hogy hazudott nekem mindenről. *Nézek magam elé.* - Amolyan kegyelemdöfésként, gondolom. *Volt gyereked, el tudtad képzelni, milyen, ha el akarják tőled venni. A poklot jártam meg abban a fél évben.* - Meg akartalak keresni még aznap, de a címlapon fogadott, hogy megnősültél. *Mosolyodom el, de nem szomorú mosoly volt egyáltalán.* - Egyszerre voltam boldog és szomorú... boldog voltam, hogy találtál valakit és boldog vagy, de egyben rettentő szomorú... tudtam, hogy így mégsem kereshetlek meg. Nem tehetem kétszer tönkre az életed. *Rád pillantottam, majd ismét le.* - Meggyőztem magam, hogy nem számít, mi történt, boldog vagy és elfelejtettél és ez így van rendjén. *Én még mindig nem tudtam róla, hogy mennyit segítettél nekem a háttérből.* - Randiztam pár emberrel... gondoltam, talán akkor tudok felejteni, de mint mindig, nagyon naiv voltam... egyáltalán nem érdekeltek a nők, nem keltették fel az érdeklődésem.... gondoltam, biztos már a pasikra bukom, vagy fene tudja, de azt se bírtam, ha romantikus értelembe meg akarta fogni a kezem... *Hiszen csak egyszer voltam.* - Ebből aztán rájöttem, hogy nekem igazán csak te létezel. Te vagy a szerelmem, téged akarlak. Tényleg azt hittem, hogy egyedül maradok... bár meg is érdemelném, azok után, amit tettem. *Attól függetlenül, hogy hazudtak nekem, nagyon is elvállaltam a felelősséget.* - De most itt vagy... *Rettentő szerelmesen néztem rád, de nem voltam tolakodó. Tudtam a határokat.* - Itt vagy velem és azt mondod szeretsz még, még ha nem is bízol bennem és nem akarsz... nekem ez még így is felér egy csodával. *Mondom lágyan. Hirtelen átöleltelek és szorosan odabújtam.* - Kérlek, csak két perc... *Suttogtam és nagyon erősen szorítottalak magamhoz. Szinte kapaszkodtam a felsődbe.* - Könyörgöm... *Attól, hogy vissza akartalak kapni és küzdeni akarok érted, nagyon is féltem, hogy ezt soha többé nem tehetem meg. Eddig el tudtam fogadni, de most itt állsz mellettem, érzem az illatod, a szívverésed, a melegséged.* - Nagyon szeretlek... *Suttogtam halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.10.16, 12:52 | Üzenet # 274 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Kétlem, csak te nem hallod meg.*Ez a múltban is így volt, hiszen sokan megbambultak téged és ez most is így van.* - Igen látom.*Sóhajtok fel.* - Akár.*Vigyorodom el kicsit, hiszen ismersz jól tudod milyen vagyok, na meg kitudja, hogy hová vezet a beszélgetés és lehet a szex téma tényleg jobb lenne.* - Tényleg.*Bólintok.* - Valóban az.*Mosolyodom el, majd csak figyelmesen hallgatlak. Ismerlek és tudom jól, hogy féltékeny vagy, de ez csak természetes, még ha nem is lehet rá okod. Elhiszem neked, hogy tényleg örülsz nekem és tudom, hogy minden szavad igaz. Az elpirulásra csak elmosolyodom picikét, tényleg egy nyitott könyv vagy.* - Még csak embernek se nevezem őket, nem hogy szülőknek.*Mondom ridegen.* - Örülök, hogy végül nálad maradhatott, mert itt van a legjobb helyen.*Tényleg nem kétség, hogy remek apa vagy és egyáltalán nem hasonlítasz a szüleidre.* - Talán nem véletlen volt.*Hogy pont akkor volt az esküvőm.* - Az is okkal van, hogy most itt vagy. Semmi se történik véletlenül.*Én ezt mindig így véltem.* - Sose felejtettelek el.*Azért a feltételezés kissé sértő, hogy ezt hitted, hiszen tudtad jól, hogy mit jelentettél és ugye jelentesz nekem. Nem semmi vallomást mondasz és jó hallani, de egyben őrjítő is.* - Mindig is megmondtam, hogy elég, ha engem akarsz.*Jegyzem meg kis mosollyal az arcomon.* - Kis bolond.*Suttogom és mást nem igen tudok mondani, hiszen azért olyan sok ez az információ egyszerre, szinte fel se fogom sokszor azt se, hogy itt állsz előttem. Meglep az ölelésed, de egyáltalán nem tölt el rossz érzéssel. Magamhoz ölellek úgy mint régen. Óvón, de mégis gyöngéden. A szeretlekre nem mondok semmit, csak ölellek.* - Az illatod semmit se változott.*Suttogom, mindig is nagyon szeretem.* - Tudtam jól mindig, hogy mi van veled vagyis ami a karriered illeti.*Elmondom, hogy segítettelek vagyis a kezdő lökést mindig is megadtam. Már ezt se akartam titokban tartani.* - Bármi is történt nem akartam, hogy a tehetséged a semmibe vesszen.*Azért ez egy kemény szakma és te még nagyon kezdő voltál, szóval kellett a segítség, amit meg is adtam neked.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2015.10.17, 00:24 | Üzenet # 275 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tényleg nem beszéltem velük azóta és nem is fogok többé. *Mondom komolyan.* - Szerencsére... *Mosolyodom el. Nem mondtam semmit arra, hogy nem véletlen.* - Reméljük... *Szerettem volna, ha van köztünk valami, de így is örültem, hogy veled lehettem.* - Valahol mélyen tudtam, csak bemagyaráztam magamnak. *Suttogom, sosem hittem igazán, hogy már nem emlékeznél rám.* - Igen.... és látod, tényleg így van. *Mondom lágyan. Annyira örültem, hogy te is átöleltél. A fejem a válladra fektettem, mint régen és odabújtattam a nyakadhoz.* - Legalább az nem... *Mondom halkan.* - Tudtad? *Kérdezem halkan, elsőre nem értettem, aztán figyelmesen hallgatlak és teljesen lehidalok. Hirtelen meg se tudtam szólalni.* - Tényleg nem érdemeltelek meg sosem... *Suttogom halkan. Ilyet tenni értem, azok után, amit tettem. Hevesen dobogott a szívem és csak még jobban bújtam. Hiába telt le a két perc, nem akartalak elengedni. Többet sem akartam kezdeményezni, már ez is olyan boldoggá tett.* - Tényleg a legjobb emberről neveztem el a fiam... *Mondom halkan, de teljesen átjött, hogy mennyire oda vagyok és meghatódtam.* - Köszönöm... *Pillantok föl és adta egy puszit az arcodra, majd visszafektettem a fejem.* - Finom az illatod... *Más volt a parfümöd, de a bőröd illata ugyanolyan.*
|
| |
| |
