2025.07.20, Vasárnap, 10:04
Kezdőlap Regisztráció
Üdvözöllek, Vendég
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
A fórum moderátora: Mio  
Régmúlt szerelmesek
szela00Dátum: Kedd, 2015.07.07, 21:44 | Üzenet # 1
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
A hülye döntések következménye.

     
 
szela00Dátum: Szombat, 2016.10.15, 11:57 | Üzenet # 551
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Azért, mert ismersz, mint a tenyered. *Mosolyodom el kicsit.* - Eszembe se jutott panaszkodni. *Vörösödöm el a fülemig rettentő aranyosan.* - Örülök... ah... *Nyögök föl halkan a nyakamra, nagyon érzékeny voltam még.* - Ha tudom, hogy ez ilyen jó... sose aggódtam volna annyit. *Kuncogok és kicsit jobban bújok hozzád.* - Olyan finom... *Utalok a cirógatásra, ezt mindig is imádtam, szinte libabőrös lettem.* - Úgy örülök, hogy itt vagy velem. *Mosolygok tovább boldogan.* - Annyira fel tud tölteni. *Kuncogok.* - Meg lefárasztani is. *Nevetek fel, de úgy, mint régen. Mostanában már nem igazán szomorkodtam. Nagyon jó hatással volt rám a közelséged.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.10.16, 19:13 | Üzenet # 552
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Valóban.*Bólintok leszámítva ugye a szakítást.* - Nagyon helyes piroska.*Vigyorgok.* - Vigyázz, mert a végén ismét rád mászok.*Kuncogok.* - Az a fő, hogy most már tudod.*Cirógatom meg az arcodat.* - Ezt én is így gondolom.*Nekem is nagyon jól esik, ahogyan hozzám érsz.* - Néha nem árt kikapcsolódni, örülök, hogy átjöttem.*És ezt nem csak a szex miatt mondom, az csak plusz ráadás.* - De ez kellemes lefárasztás, meg én mindig feltöltődöm.*Nevetek fel, de én is igen felszabadultan.* - Nem tudom, hogy vagy vele, de én megéheztem te nem?*Érdeklődöm.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2016.10.22, 16:04 | Üzenet # 553
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Igazából a szakításnál is ismertél, hiszen kitaláltad a szüleim.* - Ehh... nem mintha nemet mondanék, de teljesen leszívtál. *Kuncogok veled együtt.* - Igen... *Simul a pofim a kezedbe. Tényleg olyan voltam lassan, mint egy jól nevelt macska.* - Igazad van, néha tényleg nem árt. *Imádtam Naot, vele is kikapcsolok, de máshogy. Néha szükségem lenne felnőtt társaságra, csak elvágom magam. Féltem tőle, hogy ismét elárulnak.* - Ennél kellemesebb nem is lehetne. *Mosolyodom el édesen. Kérdésedre az össz válaszom egy hatalmas gyomorkorgás volt.* - Öhm... azt hiszem de. *Nevetek ismét.* - Sok kalóriát elégettünk, pótolni kell. *Piszézek veled.* - Mit ennél? *Kérdezlek. Képes lettem volna neki állni főzni még így is, hogy alig állnék meg a lábamon. El akartalak kényeztetni teljesen.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.10.30, 21:02 | Üzenet # 554
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Jogos.*Kuncogok.* - Akkor jó.*Puszillak meg, majd a hasadra felnevetek hangosan.* - Oké vettem és én a azt hiszemet nem tenném oda.*Vigyorgok.* - Az biztos, de nem baj, ha felszedsz egy kicsit.*Puszilom meg a pocakodat.* - Döntsél te és én megcsinálom, te pedig pihensz, rendben van?*Tisztában vagyok vele, hogy főznél, de azt akartam, hogy pihenjél.* - Mit kíván a pocakod?*Cirógatom meg.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.10.30, 22:09 | Üzenet # 555
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Jogos. *Kuncogok tovább. Puszidra beletúrtam a hajadba.* - Tudom, hogy nem ártana. *Tisztában voltam vele, hogy milyen kis vékony vagyok.* - Majd te fi... *Kezdenék bele, de nem fejezem be, hiszen nem vagyunk együtt.* - Majd jobban figyelek magamra. *Mondom helyette inkább és elmosolyodom.* - De tényleg megcsinálom. *Persze ellened nem győzhetek és cirógatásodra sóhajtok egyet.* - Hm... valami finomat... bármit csinálsz jó lesz, elég egy szendvics is akár. *Simítok az arcodra.* - Igazából bármi jó. *Tudtad jól, hogy miket szeretek.*

 
MioDátum: Péntek, 2016.11.04, 13:00 | Üzenet # 556
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Figyelek rád.*Fejezem be a mondatod, hiszen ha mégse lesz köztünk több, akkor is fontos vagy számomra.* - Tudod, amióta apuka lettem még gondoskodom vagyok.*Mosolyodom el, bár aki fontos, azokkal mindig ilyen vagyok.* - Kelleni fog az energia a munkaterén is.*Mondom komolyan és tényleg nem kioktatásnak szánom.* - De tényleg nem kell, te csak pihenjél és élvezd, hogy te vagy kiszolgálva és nem kell semmit se csinálnád, azért ez ritka nem?*Cirógatom meg a pofidat, hiszen mégis csak egy egyedülálló apuka vagy.* - Akkor megleplek.*Adok egy csókot.* - Itt szeretnél enni az ágyba?

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.11.13, 23:40 | Üzenet # 557
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Picit zavarba jöttem, ahogy befejezted a mondatom. Nagyon jól esett, még akkor is, ha kicsit úgy éreztem, hogy nem fogsz nekem megbocsájtani. Teljesen tisztában voltam vele, hogy a bizalmad sosem nyerhetem vissza tökéletesen és mivel közölted velem, hogy bizalom nélkül számodra nem létezik semmilyen kapcsolat, legalább ezeket a perceket élvezni akartam, amennyire csak lehet.* - Szerintem rólam mindig gondoskodtál. *Kuncogok. Mindig elkényeztettél.* - Igen... *Bólintok az energiára.* - Mint a fehér holló. *Simul is az arcom a kezedbe és csókod még picit el is nyújtom.* - Igen. *Cirógatom meg az arcod.* - De csak ha te is... *Teszem hozzá édesen. Nem akartam nélküled lenni egy percig sem.*

 
MioDátum: Csütörtök, 2016.11.17, 21:17 | Üzenet # 558
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Van benne valami.*Mosolyodom el.* - Szerintem még annál is ritkább.*Nevetek fel.* - Nekem tökéletes.*Kapsz még egy csókot, majd elmegyek és végül melegszendvicset csinálok és mindent készítek hozzá, ami kell és üdítőt is veszek hozzá.* - Remélem megfelel...*Mosolygok majd leülök melléd.* - Jó étvágyat.*Puszillak meg és enni kezdek.* - Remélem nem baj, hogy nem formáztam meg a kenyereket.*Nevetek fel.* - Majd legközelebb, tudod tökélyre fejlesztettem már, eme tehetségem is. Mindent az én hercegnőmért.*Mondom lágy hangon.*

 
szela00Dátum: Csütörtök, 2016.11.17, 22:19 | Üzenet # 559
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen, valahogy úgy. *Nevetek veled. Újabb csókod is viszonoztam és boldogan mosolyogva nézlek. Ahogy visszajössz, felülök.* - Hűűűű... *Ámulok el őszintén, mindig meglep, hogy miket tudsz csinálni ilyen egyszerű alapanyagokból.* - Neked is. Nagyon jól néz ki, köszönöm szépen. *Mosolyodom el, főleg puszidon. Egyre több ilyen gesztusod volt.* - Nem. *Nevetek veled.* - Milyen alakút szokott kérni? *Kérdezlek kíváncsian.* - Naonak elég, ha levágom a szélét. Más igény nem szokott lenni. *Kuncogok. Enni kezdek én is és nagyon jó étvággyal.* - Mmm... nagyon finom. *Hamizok tovább.* - Nem is emlékszem mikor ettem utoljára ágyba. *Mióta szakítottunk nem. Veled volt utoljára. Ayaséval nem szerettük egymást, csak éltünk egymás mellett. Behabzsoltam mindent, amit hoztál. Ittam pár kortyot, majd eldőltem. Finoman cirógatni kezdem a hátad és mosolyogva nézlek.* - Egyél nyugodtan. *Simogatlak finoman.* - Jól esett, isteni volt. *Annyira boldog voltam most.* - Holnap sietned kell? *Nem akartam, hogy elmenj.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.11.20, 23:27 | Üzenet # 560
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ugyan ez semmiség, de köszönöm.*Mindig is olyan édesen reagáltál, az egyszerű dolgokra is.* - Van formázó többféle, de magamtól is tudok egy - két bonyolultabbat, állatok már egész jól mennek, bár elég egyedien tudnak kinézni, de a kutya-macska-nyuszi felismerhető, ők a kedvencek.*Mosolyodom el.* - Tudod elég sokat gyakoroltam, aztán bent a többiek ehették meg, gondolhatod, hogy milyen jókat szórakoztak rajtam, de megérte és még fogok is tanulni, mert ezeket szereti a legjobban, ha én formázom meg és érte bármit megtennék.*Mondom édesen.* - Nem ígérem, hogy a lánykám nem rontja el, szóval előre is bocsi.*Nevetek fel.* - Nagyon jó hajfonásokat is tudok csinálni, az öltöztetéssel, pedig sosem volt gond.*Hiszen az a kis ujjamban van.*  - Na most eszel.*Azért én ettem a nejemmel, a kölyökkel, meg a lánykámmal is szoktam.* - Éhes voltál látom.*Nevetek fel.* - Elég volt?*Kérdezlek és én is befejezem, majd eldőlök.* - Örülök.*Csókollak meg.* - Nem kell, meg tudod én vagyok a főnök.*Vigyorodom el.* - De tényleg nem kell.*Puszillak meg.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.11.21, 00:01 | Üzenet # 561
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Mosolyogva hallgatlak, annyira édes voltál, hogy majd felzabáltalak. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyeneket hallok tőled.* - Ebben biztos voltam. *Kuncogok.* - Nem baj, ha elrontja. Amúgy is jót tesz neki, ha kicsit akaratosabb. Tudod annyira édes, ahogy próbálkozik ő is... nem akar gondot okozni nekem, pedig az lenne a dolga. *Elmélkedem.* - Rajtam is gyakorolhatod a fonást. *Jegyzem meg halkan, mert hát imádtam, mikor piszkáltad a hajam.* - Igen, az voltam. *Ismerem be édesen.* - Igen, elég. *Ahogy eldőlsz, én visszabújok. Csókod is kiélvezem rendesen.* - Akkor jó. *Kuncogok halkan.* - Ahogy elképzellek a konyhán, ahogy a nyuszi alakú szendvicset vagdosod... annyira édes lehetsz. *Elmélkedem szerelmesen.*

 
MioDátum: Kedd, 2016.11.22, 13:16 | Üzenet # 562
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igazad van és a kis hercegnőm, ebben nagy segítség lesz, bár alapból szerintem Nao természetileg is ilyen.*Mondjuk, annyira még nem ismerem.* - Megbeszélve, jól fog neked állni.*Mosolygok.* - Gondolhatod, hogy élvezi a kicsikém, hogy apunak hosszú haja van, amiket tud velem csinálni. Az ő szavaival élve, a apa hajával jobb játszani, mint a babáékkal.*Nevetek fel.* - Nos akkor valóban az vagyok, kár tagadni.*Kuncogok, majd elengedlek egy pillanatra.* - Mindjárt jövök.*Kiviszem a tálcát és a elővéve a mobilomat visszamegyek.* - Mutatok képeket.*Visszafekszem és magamhoz ölellek, majd mutatok pár szendvicset.* - Mit szólsz? Persze együtt is szoktunk csinálni, annyira szeretem.*Mosolyodom el lágyan.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.11.27, 22:01 | Üzenet # 563
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen, valószínűleg, de azért biztos vagyok benne, hogy a helyzet miatt is. *Elmélkedem hangosan.* - Köszönöm. *Mosolyodom el.* - Hát abban biztos voltam, hogy apával jobban szeret játszani. *Kuncogok kicsit.* - Remélem, láthatom majd. *Annyira jó lett volna együtt lenni veled és a gyerekekkel.* - Rendben. *Terülök ki és csak mosolygok. Annyira jó volt veled lenni.* - Oké. *Bújok hozzád és közben nézem a fotókat.* - Nagyon jól néznek ki, ügyes vagy. *Puszilom meg a pofidat. Annyira édes vagy.* - Lee... *Pillantok az arcodra.* - Szerinted ha együtt maradunk... Lenne gyerekünk? *Kíváncsi voltam, hogy mit felelnél.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.11.28, 00:58 | Üzenet # 564
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igazad van, de akkor se kell aggódnod vagyis persze mindig aggódni fogok értük, de nem látszik rajta, hogy bármiféle hiányt szenvedne. Egészséges mind testileg és mind lelkileg, ha nem így lenne, akkor elmondanám és hidd el szemmel tartom, ha lenne bármi változás, amúgy is elég nyílt velem és elmondja a dolgokat.*Talán azért ettől kicsit megnyugszol.* - Pontosan.*Kuncogok.* - Mindenképpen, bármi is lesz fogod látni.*Cirógatom meg az arcod.* - Köszönöm szépen, tudod szeretek maximalista lenni.*Ismersz nagyon jól.* - Igen?*Pillantok rád, majd igen meglepsz.* - Huuu ez aztán érdekes és váratlan kérdés, még tőled is.*Mondj és végül bólintok.* - Szerintem igen, én terveztem, hogy majd örökbe fogadunk. Na és te?

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.11.28, 09:32 | Üzenet # 565
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor jó... *Tudom, hogy te őszinte vagy.* - Ne haragudj egyébként, hogy mindig nyugtatgatnod kell. Csak nagyon félek, hogy valamit rosszul csinálok és elveszik tőlem. *Mondom halkan.* - De neked elhiszem, ha minden rendben van. *Adok egy apró puszit az arcodra.* - Köszönöm. *Mosolyodom el szélesen. Örültem neki nagyon, hogy mindenképpen láthatlak együtt a kislányoddal.* - Igen, igen. *Kuncogok halkan.* - Azért jó érzés, hogy még mindig meg tudlak lepni. *Vigyorgok kicsit.* - Őszintén szólva én akkor nem. *Ismerem be.* - De most belegondolva, tuti belementem volna. Elvittél volna valamerre, ahol van csöppség és ott végem is. *Nevetek fel.* - Utána már magamtól mentem volna bele, sőt... *Mosolygok.*

 
MioDátum: Péntek, 2016.12.02, 11:59 | Üzenet # 566
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nincsen semmi baj, hidd el én is szoktam aggódni.*Persze nem úgy mint te és érthető, hogy te jobban félsz.* - Helyes.*Cirógatom meg a buksidat, a többire pedig csak mosolygok.*- Igazából ez nem lep meg.*Bármennyire szerettél kettőnk közül én vettem komolyabban a kapcsolatunkat.* - Viszont erről már kell beszélni.*Ennyivel én le is zárom a témát, nem akarok a múltról beszélni.* - Különben szerintem ez nem fog változni és képes vagy meglepni, minden értelemben, hiszen most a szexben is megleptél.*Vigyorodom el.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2016.12.03, 19:27 | Üzenet # 567
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Csak gondolom nem ilyenek miatt. *Mosolyodtam el. Már pont visszakérdeztem volna, hogy miért nem lep meg, de te lezárod a témát, így nem kérdezek vissza. Szavaidra hirtelen elpirultam, pont úgy, mint rég. Elrejtem az arcom a válladba. Nem akartam mondani, hogy minden apró percet ki akarok használni, amit veled lehetek és csak élvezni, mert úgy éreztem, hogy képtelen leszel végül megbocsátani nekem.* - Nem akarom maga visszafogni többé, mikor veled vagyok. *Suttogom és jobban odabújok.* - Bár én meg abban vagyok biztos, hogy mindig zavarba fogsz tudni hozni. *Kuncogtam halkan. Kezdtem nagyon elfáradni, szóval simán bealudtam a beszélgetésünk közepén. Ritkán csináltam ilyet, főleg veled, de teljesen leszívtál. Jó pár óráig nyugodtan alszok szorosan hozzád bújva. Viszont egyszer csak elkezdtem kicsit forgolódni és nem találtam a helyem. Végül kissé zihálva ébredtem fel. Felpattantam ülésbe, majd óvatosan kimásztam az ágyból, nem akartalak felébreszteni, nem figyeltem, hogy ébren vagy-e. Kimentem a fürdőbe és próbáltam lenyugodni. Nem akartam, hogy így láss. Nem is gondoltam, hogy ez úgy megtörténhet, hogy velem alszol. Próbáltam jó nagy levegőket venni és az arcom is megmostam.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.12.11, 19:13 | Üzenet # 568
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Valóban, de attól igen, hogy mindent jól csinálok és megadok e neki és így tovább, de azt hiszem ezzel tényleg nincsen semmi probléma.*Mosolyodom el.* - Na miért bújtál el?*Pimaszkodom.* - Helyes.*Puszilom meg a buksidat.*  - Az nem baj, én ennek csak örülök.*Kuncogok, majd ahogyan egyszer csak elalszol elmosolyodom és nekem se kell több, hogy elaludjak. Nem sokkal utána amikor felkeltél, én is felébredtem, mert hívott a természet. Látom, hogy nem vagy itt, így gondoltam te is így jártál. El is megyek vécére, majd kezet mosni és akkor meglátlak.* - Jól vagy? Mi történt?*Kérdezlek és meg is mosom a kezeim.* - Rosszat álmodtál?*Simítok az arcodra.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.12.11, 23:01 | Üzenet # 569
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Ahogy bejössz, meglepődök.* - Seh.. semmiség...*Suttogom, majd bólintottam egy aprót. Igazából nem rosszat álmodtam, csak a múltat, de nem akartam erről beszélni. Egyrészt tisztában voltam vele, hogy részedről kár, másrészről ez olyan dolog, amit magamnak okoztam. Érintésedre belehajtom a fejem egy picit a tenyeredbe.* - Meh... menj vissza... nyugodtan... *Kapkodom egy a levegőt továbbra is.* - Mindjárt... meh... megyek én... ish... *Eltakartam az arcom. Nagyon szégyelltem magam. Tényleg nem akartam, hogy így láss vagy tudj erről. Nem akartam, hogy tudd, mennyire is vagyok pontosan  összetörve, mert ki tudja, lehet ez lesz, ami miatt nem bocsátasz meg. Okos voltál és biztos voltam benne, hogy hamar összerakod magadban a dolgokat, de mikor a szakításunkról álmodtam, mindig így ébredtem, mert pánikba esetem, hogy mit tettem egy hazugságért. Pedig nagyon igyekeztem, hogy csak a jó dolgokat lásd, hogy ne vedd észre azokat, amik miatt nemet mondhatsz.* - Tényleg... hahh... csak pár.. perc... *Reméltem, hogy bemész, bár ismertelek annyira, hogy nem fogsz így itt hagyni.*

 
MioDátum: Kedd, 2016.12.13, 23:51 | Üzenet # 570
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nem mondanám semmiségnek.*Sóhajtok fel.* - Nem megyek.*Közlöm veled, na nem mintha ez meglepő lenne.* - Jó itt kint nekem.*Mondom, majd leülök a kád szélére. Nem volt teljesen tiszta, hogy mi a baj, de sejtem, hogy nekem közöm van hozzá.* - Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, szóval mi lenne ha visszamennénk és hozzám bújva, mindent elmondanál? Elég jó vagyok vigasztalásban és a vállam is elég kényelmes szerintem.*Jegyzem meg egy féloldalas mosoly kíséretében.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.12.18, 17:22 | Üzenet # 571
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Tudtam, hogy nem mész be. Csöndben maradtam és igyekeztem lenyugodni. Végül bementem veled és hozzád bújtam, de nem mondtam semmit sem. Aztán szép lassan újra nyugodtan vettem a levegőt.* - Aludj... *Kérlek meg. Nem akartam erről beszélni, nem akartam, hogy tudd mi a baj.* - Nem foglak most már felkelteni. *Teszem hozzá. Inkább nem alszok, de nem akartam, hogy még egyszer ez legyen.* - Jól vagyok... *Kicsit csöndben maradok, mert tudtam, hogy meg fogod kérdezni. Felülök, felhúzom a lábaim és átölelem őket.* - Nem akartam, hogy ezt tudd... *Teszem hozzá halkan. Nagyon igyekeztem elrejteni előled a gondokat.* - Elég sokat szoktam álmodni a múltról és általában így ébredek fel, de tényleg semmiség. *Szégyelltem magam nagyon.* - Nem hittem, hogy úgy is megtörténhet, hogy itt vagy. *Visszafekszek melléd és hozzád bújok.* - Csak ennyi, szóval tényleg aludj most már. *Adtam egy puszit és finoman cirógatlak.*

 
MioDátum: Kedd, 2017.01.03, 22:45 | Üzenet # 572
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Finoman cirógatlak és várok.* - Majd alszom.*Többire semmit se mondok, csak várom, hogy elmond mit is álmodtál. Amikor végre megszólalsz, nem is tudom, hogy hirtelen mit mondjak neked. Vigasztalni ezért nem tudlak, hiszen ezt magadnak köszönheted. Picit még csendben maradok és csak cirógatlak.* - Átérzem a helyzeted én is sokszor ébredtem így és mivel nem akartam, ezért a munkába menekültem még inkább és alig aludtam, persze ezt a végtelenségig nem tudtam csinálni. Amikor már jobban lettem se szűntek meg az álmok, hogy elhagysz, csak kevesebbszer történt, de a legrosszabb ugye, hogy ez nem csak álom volt.*Csuklik el a hangom.* - Most már aludjunk tényleg.*Nem akartam a múltról beszélni.*

 
szela00Dátum: Péntek, 2017.01.06, 21:04 | Üzenet # 573
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Nem is vártam, hogy vigasztalj, ezért sem számított, hogy elmondom-e vagy sem. Csöndben hallgatlak és annyira rossz volt. Én viszont nem akartam annyiban hagyni. Nem mondtam semmit, csak kis fészkelődés után én öleltelek magamhoz. Vigyázni akartam rád, megvigasztalni. Finoman cirógatlak és puszilgatlak, bár tudtam, hogy ezzel nem lehet semmisé tenni azt, amin keresztül kellett menned az önzőségem miatt.* - Lenyűgöz az erőd. *Végül csak ennyit mondtam és édesen elmosolyodtam, majd adtam egy apró csókot.* - Szép álmokat kicsi ravasz rókám... *Suttogom halkan és folyamatosan cirógatlak.* - Ígérem, én is alszok. *Kuncogok még halkan, de utána hagytalak és csak elmerültem a gondolataimban.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2017.01.08, 18:56 | Üzenet # 574
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Én is cirógatlak téged, de továbbra se mondok semmit.* - Az erőm? Mire gondolsz?*Pillantok rád.* - Nem igen tudok most aludni, szóval mesélj.*Vagyis fejtsd ki, hogy mire is gondolsz.* - Annyit akarok csak hozzáfűzni, hogy ez már a múlt, ne emészd magad.*Változni nem fog semmi.* - Oké?*Simítok az arcodra.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2017.01.15, 15:25 | Üzenet # 575
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Sajnálom... *Jó lett volna, ha tudsz pihenni.* - A lelki erődre gondolok. Mindig is tudtam, hogy hatalmas a kitartásod és a teherbírásod, ezért tudom azt is, hogy amit tettem, azzal mennyit ártottam. *Persze mindenre utólag jöttem rá.* - Én is kikészültem akkor, gondolom te még jobban. *Ugye azt nem tudtam, hogy kórházba is kerültél miattam.* - De te felálltál... jobban nézel ki, mint valaha, mindenki problémájával foglalkozol, meg is oldod őket és még a reggeli kávéd se ittad meg, mire ezekkel kész vagy. *Mosolyodom el, de őszintén.* - Tudod tényleg nem nagyon olvasok újságokat és ilyesmi... csak akkor nézem meg őket, ha benne vagy. *Magyarázom aranyosan és közben végig simogatlak. Szavaidra csak simult a pofim.* - Oké... igyekszem. *Tényleg próbálkoztam.* - Ez a saját kis harcom magamban, amit még le kell rendeznem. Neked ez az egész valóban a múlt, de nekem a mindennapjaim voltak a vacsoránkig. *Bennem volt nagyon még, de nem akartam, hogy befolyásoljon most.* - Jobban kellesz nekem kicsi rókám, mint te azt eltudnád elképzelni. *Csókollak meg nagyon lágyan és szerelmesen. Mikor elváltunk, szélesen mosolyogtam. Annyira boldog voltam, hogy itt vagy velem. Szorosan odabújtam hozzád és beszívtam az illatod.*   Olyan finom... *Sóhajtom igen nagy elégedettséggel.*

 
Keresés: