|
Régmúlt szerelmesek
|
|
| szela00 | Dátum: Kedd, 2015.07.07, 21:44 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A hülye döntések következménye.
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.08.27, 02:03 | Üzenet # 201 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Kicsit meglepődtem, ahogy elhúzod a kezed, de nem próbálkoztam tovább. Csöndesen hallgatlak és hirtelen nagy hülyének és bolondnak éreztem magam, persze ettől nem fájt kevésbé.* - Nem tudom... talán... de igaz, hülye gondolat volt. *Mondom halkan, de képtelen vagyok rád nézni. Annyira reménykedtem és most hirtelen nagyon rossz volt.* - Sajnálom, hogy gondot okoztam... *Nem lett volna szabad innom. Kicsit eltakartam az arcom, mert éreztem, hogy könnyes lesz a szemem, de hamar rendeztem az arcom és már nem is látszódott.* - Az én hibám, mint minden... *Mosolyogtam rád, de egyáltalán nem volt őszinte. A szemeim szinte zokogtak., de elnyomtam magamban, mint régen.* - Nem emlékszem sokra, csak hogy... *Érintem meg az ajkaim, de már a földet kémleltem. Emlékeztem a csókra és hogy veled aludtam. Az, hogy mit magyaráztam neked, teljesen kiesett, illetve így, hogy elmondtad már kezdett rémleni. Nem igazán kapcsoltam, hogy álmodtál rólam.* - Nagyon sajnálom... *Nem tudtam, hogy mit mondhatnék még neked.* - Többé nem fordul elő... *Megint mosolyogtam, mert már megszoktam, hogy amíg mosolygok, addig mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2015.08.27, 11:05 | Üzenet # 202 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen az volt.*Suttogom és ahogyan a folytatod nem mondok semmit még üvölteni se tudtam. Egyre jobban felkavarsz és egyre rosszabb téged összetörtnek látni, pedig nem én tehetek erről. Te voltál az aki elhagytál és nem én, akkor mégis miért vagy ilyen szomorú? Miért akarsz ismét velem lenni? Semmit se értettem. Nem pillantok rád, egyszerűen képtelen voltam.* - Abban biztos lehetsz, hogy nem fog.*Mondom, de a hangon bármennyire akartam, nem volt rideg és te ismerhettél ennyire már és hallhattad, hogy ez nekem se egyszerű, nagyon nem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.08.27, 13:36 | Üzenet # 203 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy közlöd, hogy biztos nem, csak bólintok.* - Sajnálom, hogy ennyire bonyolítom a helyzetet. *Annak viszont akkor is nagyon örültem, hogy Naoval ennyire kijössz. Nem tudtam, hogy neked miért nem egyszerű, hiszen egyértelmű, hogy nem akarsz tőlem semmit már. Nem kellek neked.* - Teljes bolondot csináltam magamból. *Mondom magamnak halkan. Sosem éreztem ennyire hülyén magam Szomorúan néztem magam elé, de igazából kár volt többet mondani.* - Nao gondolom mondtam a játszóteret, ha ráérsz és van kedved, gyere velünk nyugodtan. Nagyon megszeretett téged. Miattam pedig ne érezd magad rosszul, bár gondolom nem is érzed... *Beszéltem meg közben magammal.* - Nao boldogsága az első... *Az nem volt fontos, hogy nekem mennyire kínzó karnyújtásnyira lenni tőled úgy, hogy nem érhetek hozzád, nem mondhatom el, hogy mennyire hiányoztál és mennyire veled akartam lenni. Bár nem tudtam, hogy mennyire lehetsz ezzel tisztában, de te mindenkinél jobban ismertél.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.08.28, 00:11 | Üzenet # 204 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem tudtam mit kezdeni a sajnálatoddal, ahogyan akkor se, amikor elhagytál.* - Ezzel nem vagy egyedül.*Jegyzem meg, mintha nekem olyan egyszerű lenne a helyzet, de most is csak magadra gondolsz.* - Megmondtam, hogy Naonak hozzánk semmi közé. Nagyon megszeretem és szeretek vele lenni és ez nem fog változni se.*Persze csak ha te akarod, de úgyse mondanád neki, hogy nem lehet velem.* - Ő semmiről nem tehet.*Csak egy ártatlan gyerek. Amint kimondod, hogy nem is érzem rosszul magam, hát kezdesz nagyon felbaszni.* - Mit tudsz te? Van fogalmad róla, hogy mi játszódik le bennem? Szerinted nekem olyan kurva egyszerű, hogy feltűnik a volt párom, aki anno elhagyott minden magyarázat nélkül?*Fakadok ki, pedig nem akartam, de egyszerűen nem bírtam magamban tartani.* - Most is csak magadról beszélsz.*Oké Nao az más.* - Semmit se tudsz.*Szorul ökölbe a kezem. Most ezzel is láthatod, ha közömbös lennél pont leszarnék mindent de nem így volt és a tegnapi csók se történt volna meg.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2015.08.28, 00:47 | Üzenet # 205 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Én nem éreztem úgy, hogy te is hülyét csináltál volna magadból.* - Értem, ennek örülök. *Tényleg nagyon örültem, hogy ennyire megszeretted őt.* - Nem, ő nem. *Csak egy kisfiú volt. Ahogy hirtelen kifakadsz, csak pislogok és megszólalni se tudtam hirtelen.* - Igazad van, nem tudok... *Tényleg nem tudtam azt, hogyan érezheted magad, hiszen te nem akartál látni engem.* - Nem akarlak többet bántani... *Suttogtam.* - Én csak... Téged... *Harapom be a szám és elhallgattam kicsit.* - El fogom mondani neked... ha tudni akarod, akkor el fogom... *Kezdem belátni, hogy valóban jogod van tudni és nagyon is számít még most is.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.08.28, 12:22 | Üzenet # 206 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ismerős a dumád.*Mikor ezt mondod mindig sikerül bántani.* - Igen te csak mi?*Vonom fel a szemöldököm, majd a folytatásra elhallgatok. Mindig is érdekelt, hogy miért tetted és bár biztos vagyok benne, hogy az érzéseimen nem fog változtatni. sőt inkább jobban kiakadok de mégis akarom tudni.* - Most akarom hallani.*Mondom komolyan és bemegyek a nappaliba gondoltam követsz. Bár a kölyökkel hasonló az ízlésünk, de te ismertél és láthattad, hogy nem az én lakásom.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2015.08.28, 13:57 | Üzenet # 207 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csak megrázom kicsit a fejem, nem akartam kimondani, hogy szeretlek és majd' megdöglök érted. Tudtam, hogy csak dühös leszel és tombolni fogsz, de legalább nem magad fogod hibáztatni. Mentem utánad, majd én is leültem. Egyből tudtam, hogy ez nem a te lakásod, gondoltam a szeretődé, Mookyul eszembe se jutott. Pár perc azért kellett, hogy összeszedjem magam, majd beszélni kezdtem.* - Biztos vagyok benne, hogy tudod, hogy békülni akartam a szüleimmel... *Nem voltál hülye és még ha nem is beszélünk róla, ismertél.* - De nem sok sikerrel. Szerettem volna, ha elfogadják a dolgokat, de csak még nagyobb viták és veszekedések lettek. Aztán... a szakításunk előtt úgy másfél héttel felhívott anya, hogy apa kórházba került, mert stresszelem nagyon és miattam megromlott az egészségi állapota. *Képtelen voltam rád nézni, a földön fixíroztam egy pontot.* - Akkor azért voltam mindig fáradt és ideges, mert ezen görcsöltem, hogy mit tegyek. Nem mertem neked elmondani, mert tudtam jól, hogy azt mondanád, csak manipulálni akarnak. Végül az eszem meggyőzte a szívem, hogy a szüleim mellett a helyem és,,,, elhagytalak. *Kicsit elhallgattam, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e a többit, de úgy voltam vele, már mindegy.* - Aztán azt tettem, amit akartak. Abbahagytam a fotózást, elvettem Ayasét. Végül teherbe esett, de akkor már el akart hagyni, mert találkozott valakivel. Egy ideig az se volt biztos, hogy Naolee az én fiam, de igazán nem is számított. Azt már mondtam, hogy megegyeztünk és miután lelépett, én ott maradtam a kicsivel. Nehéz volt, de elég jól belerázódtam. Hat hónapos volt már, mikor kaptam egy levelet a bíróságtól. A szüleim bepereltek, mert szerintük alkalmatlan voltam egy gyerek nevelésére és kizárólagos felügyeletet akartak. Nagyjából fél évig ment a huza-vona, de végül a bíró nekem ítélte Naot... *Látszott rajtam, hogy ez nagyon megvisel még most is és ezért kételkedek magamba.* - Ez alatt az idő alatt tudtam meg, hogy hazudtak nekem... apa egy percig nem volt kórházban. *Mondom halkan.* - De akkor már késő volt bármit is tenni... már nagyon késő. *Kicsit fájdalmas lett a hangom, nagyon szenvedtem belül. Emésztettem magam mindenért.* - Azóta nem beszélek a szüleimmel és nem engedem, hogy akár Nao közelébe menjenek. *Hallgatok el.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 00:21 | Üzenet # 208 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Várok, hogy beszélni kezdj addig rágyújtok egy cigire. Már a kezdés nem tetszik, de csak a bólintok és nagy slukkot szívok a cigimből. A betegségnél már tudtam, hogy ez egy kamu és egyre idegesebb vagyok és remegek. A többi meg csak hab a tortán, de hát mindent magadnak köszönhetsz, hogy ennyire ostoba voltál ismét, attól függetlenül nagyon görény húzás volt tőlük és örülök, hogy te nyertél a bíróságon, de itt most ez nem lényeg.* - A képembe hazudtál, hogy semmi közük hozzá. Ennyire bíztál meg bennem és ennyit számított a kapcsolatunk. Komolyan nem ismerek még egy ilyen ostoba, naiv embert, mint te.*Mondom gúnyosan és már újabb cigit szívok.* - Bár ha ez nem lett volna, akkor nem lenne gyerekünk és Mookyult se ismerem meg, de nem változtat a tényeken, hogy mit tettél.*Teszem hozzá.* - Vártam rád, ott ültem, mint egy szerencsétlen idióta fasz.*Mondom remegő hangon.* - Komolyan mit vársz tőlem? Összejövünk aztán megint ostoba módon bedőlsz valakinek.*Az a legviccesebb, hogy nem lepődtem meg, de még az is jobb lett volna ha megcsalsz vagy ha én tehetek róla, de nem ez.*
Az üzenetet módosította: Mio - Szombat, 2015.08.29, 00:59 |
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 00:58 | Üzenet # 209 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudom... *Mondom a hazugságra. Annyira gyűlöltem magam. Nem arról volt szó, hogy nem bíztam benned, csak magam akartam megoldani. Az ostobára és naivra is csak bólintottam, hiszen így volt. De a kapcsolatunk rengeteget jelentett nekem, ha nem így lenne, már rég találtam volna valakit. A gyerekekre kicsit elmosolyodtam, hiszen ez így volt. Nao volt az egyetlen pozitív hozománya enne az egésznek.* - Tudom... *Hiszen mondtad, hogy várni fogsz és tudtam, hogy akkor az úgy is volt.* - Hallgattam a telefont, ahogy csörög... tudtam, amíg csörög, addig vársz. *Nem egyszer hívtál. Bár nekem a számom is ugyanaz volt még, nem véletlen. Nem tudtalak okolni, sőt ennél sokkal keményebb szavakat érdemeltem.* - Nem dőlök... bár gondolom ezt nehéz elhinni. *De nagyon keserves árat fizettem ezért a leckéért.* - Nem várok semmit... tudom, hogy nem érdemellek meg. Tudom, de mégis reménykedek... *A végét nagyon halkan mondtam és magam se értettem, hogy miért reménykedek.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 01:23 | Üzenet # 210 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Mi mást tehettem volna.*Hiszen szerettelek vagyis most is szeretlek, de egyszerűen nem bízom benned.* - Nem hiszem el pontosan.*De szerintem ez teljesen érhető főleg, hogy tudod milyen nehéz a bizalmamba férkőzni és utána emiatt még zárkózottabb lettem és ezen a kölyök változtatott.* - Ebben az esetben nem lehet mondani, hogy a remény hal meg utoljára.*Suttogom és elnyomom a cigit.* - Teljesen összetörtél akkor és soha senki nem küldött vagyis inkább vágott a padlóra, mint te.*És azóta se volt és nem is lesz.* - Én tényleg feladtam volna mindent.*Nem is értem miért mondok ilyeneket ismét.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 01:57 | Üzenet # 211 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Igazából semmit.* - Megértem... *Mégis ki hinne nekem ezek után, főleg te, amikor előttem is csak csalódtál az emberekben.* - Valóban nem... *Amíg szeretlek, mindig lesz egy pici remény bennem. A folytatásra viszont nem voltam felkészülve és eddig is nagyon próbáltam visszatartani a könnyeim, de erre leszaladt, de gyorsan le is töröltem. Reméltem, hogy nem veszed észre.* - Tudom... *Suttogom halkan. Annyira jól tudtam, hogy bármit megtettél volna értem, hogy ettől csak még jobban utáltam magam. Kicsit elhallgattam, majd rád pillantottam.* - Akkor miért csókoltál meg? *Kérdezek rá végül.* - Én elmondtam, hogy miért tettem.... mond el, hogy miért csókoltál meg. *Kérlek meg. Hallani akartam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 12:11 | Üzenet # 212 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *A könnycseppemet látom és még jobban kiakadok, miért te sírsz? Hiszen mindent magadnak köszönhetsz, de még se mondok semmit, viszont a folytatással meglepsz.* - Nekem miért kéne megtennem? Szerinted van neked jogod ilyet kérni tőlem?*Kérdezlek, majd elhallgatok.* - Mert veled álmodtam.*Suttogom végül, már úgyis mindegy.* - De ez nem jelent semmit.*Persze ez nem így volt és te is tudtad, hiszen nem csak egy álomról volt szó, hanem megcsókoltalak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 12:25 | Üzenet # 213 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Meglepett, hogy így nekem estél, de jogos volt.*- - Igazad van... semmi jogom... *Nem is értem, hogy mondhattam ezt. Nagyokat pislogok, ahogy közlöd, hogy velem álmodtál.* - Mit? *Kérdezem rá még jobban. Biztos jót, hiszen magadhoz öleltél és megcsókoltál.* - Még ha álmodban is volt, olyan finom volt... *Hihetetlen volt 10 év múlva újra az ajkaidat érezni.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2015.08.29, 13:12 | Üzenet # 214 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Persze, hogy igazam van.*Morgok.* - Jól hallottad, hagyj ne ismételjem magam.*Tudod mennyire utálom.* - Ne mondj ilyeneket.*Gyújtok rá egy újabb cigire, majd megszólalok.* - Sose tudtalak megutálni csak nagy nehezen idővel elnyomtam az érzéseimet.*Elhallgattok, majd folytatom.* - Aztán ismét megjelentél és minden a felszínre tört egyre inkább.*Főleg, hogy Nao miatt együtt vagyunk.* - Szeretlek még, és ez sose múlt el, de akkor se akarok tőled semmit.*Mondom komolyan. Magam is meglepem, hogy ezt bevallom, de egyszerűen nem bírtam magamba tartani.* - Most már tudsz mindent.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2015.08.30, 23:47 | Üzenet # 215 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Meglepődtem, ahogy közölted, hogy ne mondjak ilyet. annyira jó volt hallani, hogy nem utáltál meg. Arra, hogy szeretsz, lángvörös leszek, mint mikor először mondtad nekem, de a végére elszomorítottam. pár percig csendben ültem, majd odamentem és szinte letérdeltem melléd.* - Könyörgöm... *Kérleltelek nagyon.* - Adj még egy esélyt. *Pillantok rád, de nem próbáltam még a kezed sem megfogni, csak könyörögtem neked. Nem számított a büszkeségem, semmi. Csak akartalak téged.* - Kérlek...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2015.08.31, 11:46 | Üzenet # 216 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Most nem érdekel, hogy lángvörös vagy, de meg se lep, hogy ez se változott meg, a folytatásra viszont nem számítok.* - Milyen ismerős a helyzet, csak kissé fordult a felállás.*Suttogom, majd felállok.* - Nem bosszúból és semmi ilyenről nincs szó, de ez nem fog menni. Masato te ott engem összetörtél és nagyon nehéz volt lábra állnom. Nézhetsz gyengének vagy bármi, de ez nem fog menni. Nem bízok meg benned.*Ezért nem hibáztathattál.* - Ne várj rám, mert esélytelen. Keress magadnak mást.*Te érdekedben is mondtam.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.09.02, 02:58 | Üzenet # 217 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Valóban elég ismerős a helyzet és bárcsak engedtem volna akkor.* - Értem... *Nem voltam benne biztos, hogy tényleg nem azért mondasz nemet, mert akkor én megtettem.* - Nem kell bíznod bennem. *Komolyan is gondoltam. Úgy voltam vele, hogy idővel majd kialakulna az is. a végére beharaptam a szám, majd halkan megszólaltam.* - Ha nem te vagy az, más nem jó... *Mondom halkan, majd felálltam én is.* - Nem tehetek semmit? *Bármilyen apró dolognak örültem volna.* - Én szeretlek téged... végig szerettelek... *Végül csak kimondtam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2015.09.02, 12:25 | Üzenet # 218 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Bizalom nélkül nem létezik számomra semmiféle kapcsolat.*Ezt neked nagyon jól tudnod kellett.* - Akkor egyedül maradsz.*Nem tudok veled mit csinálni és meg se hat a dumád. ami amúgy nagyon jól esne.* - Hagyj békén.*Éreztem ezt pont nem fogod megtenni.* - Akkor velem kellett volna maradnod.*Pillantok rád de igen csak fájdalmasan, szinte úgy, mint amikor elhagytál.* - Már késő Masato, a rókádat elveszítetted örökre...
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2015.09.02, 23:36 | Üzenet # 219 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Azért mégis csak reméltem, hogy talán adnál újra egy picike esélyt.* - Igen... *Nagyon jól tudtam, hogy nem lesz senki más számomra, erre válasz volt az a pár találkozó, amin voltam. Mégis... a te szádból hallani sokkal fájdalmasabb volt, mint magamtól tudni.* - Lee én... *A következő mondatod, viszont a torkomra forrasztotta hirtelen a szót.* - Már tudom... *Suttogom és lassan felálltam, majd lehajtottam a fejem.* - De tudod... miután a herceg megszelídítette a rókáját, ő már tudta, hogy neki csak egyetlen rókája lesz... *nagyon halkan mondtam, nem akartam, hogy halld, mennyire remeg a hangom a visszafojtott könnyektől. A fájdalmas hangod viszont megérintett és az elmúlt tíz év minden keserűségét felidézte bennem. Odaléptem eléd, majd adtam egy nagyon gyöngéd puszit az arcodra, szinte alg értek hozzád az ajkaim. Olyan ártatlan és szerelmes gesztus volt ez tőlem, mint az első csókunk. Már érezhetted, hogy lefolytak a könnyem, nem bírtam tovább, de nem akartam, hogy ilyen gyengének láss, így el is fordultam és már az ajtóhoz indultam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Csütörtök, 2015.09.03, 00:35 | Üzenet # 220 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ezzel már a herceg elkésett úgy 10 évet.*Suttogom. Egyre nehezebb így lenne veled és kezdek nagyon kiborulni. Mivel ismerlek, így tudom jól, hogy a sírás kerülget, hiszen még most is egy nyitott könyv voltál számomra. Nem mozdulok, amikor odajössz és a puszira se, de nem is tollak el. A könnyeid nem lepnek meg, sőt inkább az, hogy meddig bírtad tartani magad. El kell ismernem tényleg erősebb lettél, de hát ez a esetünkben, mit se számít.* - Nem akarok erről többet hallani. Fogad el a döntésem.*Mondom utánad, de az én hangom is remeg. Ez most tényleg túl sok volt nekem egyszerre.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Csütörtök, 2015.09.03, 01:29 | Üzenet # 221 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Annyira fájt és tudtam jól, hogy ez nem fog változni, de nem tudtam még, hogyan élem túl ezt a helyzetet. Eddig is elég nehéz volt, de most még rosszabb volt. Szavaidra megállok és megtörlöm az arcom, majd feléd fordulva mosolyogtam.* - Nem fogom többé... ez volt a második. *Bár gondoltam rájöttél. ahogy mosolyogtam kicsordult a könnyem, így gyorsan el is fordultam, majd felvettem cipőm és kijöttem a lakásból, majd megálltam az ajtó mellett és kitört belőlem a zokogás. Még sosem sírtam így, de most már nem bírtam tovább. Nagyon sok volt, de tényleg be akartam tartani a kérésed.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.09.04, 11:24 | Üzenet # 222 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem mondtam már neked semmit. Én nem sírok, de teljesen kivagyok és kell egy kis idő, mire neki tudok indulni. Szerencsére ma nem kell sokat bent lennem, bár ugye Nao miatt találkozunk, de legalább a munkába nem, maximum összefutunk, de végül nem történik meg. Amikor végzek felhívlak, hogy akkor megyek és mivel mondod, hogy a játszótéren vagytok. Nem is öltözök át és úgy megyek oda. Persze nagy feltűnést keltek, a kinézetem miatt, na meg nem szoktak sűrűn öltönybe érkezni, sőt lehet, hogy valaki fel is ismert, nem mintha érdekelne.* - Sziasztok.*Integetek és a kicsi rögtön rohan oda.* - Lee bácsi...*Elmosolyodom és amikor odaér megpuszilom.* - Szia pajti.*Neki tényleg nagyon örülök.* - A papának is adj puszit.*Közli velem, amire azért nem számítottam.* - Nao mi felnőtt férfiak vagyunk, az más, hogy neked adok.*Persze ez a én számból hangzik a legviccesebben, aki az utcán se fogja vissza magát.*  - Szerintem nem.*Makacskodik.* - Utálod a papát?*Kérdezi nagy szemekkel és mielőtt közbeszólnál, csak megpuszillak, mert tudtam nem győzhetek.* - Juppii..*Kezd el tapsolni, persze az anyukák olvadoznak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Péntek, 2015.09.04, 12:09 | Üzenet # 223 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nehezen összeszedtem magam, majd még mielőtt láthatnál, leléptem. Hazamentem még, rendbe szedtem magam annyira, hogy ne legyen feltűnő a sírásom. Szerencsére tényleg korán el tudok jönni és megyek is Naoért. Persze hazamentünk, evett, átöltöztettem játszós ruhába, hogy aztán menjünk a játszótérre. Szerencsére neki még nem tűnt fel, hogy mennyire kivagyok. Nagyon rég éreztem magam ilyen nyomorultul. A játszótéren csak ülök az egyik padon és nézem, ahogy játszik, mikor hívsz. ahogy megérkezel, elszorul a torkom, de nem mutatom jelét. Naon nagyon meglepődők és már pont közbe szólnék, mikor megpuszilsz.* - Sajnálom... *Suttogom neked és igazából most én se akartam, hogy ilyenek történjenek köztünk, mert még rosszabb. Odamegyek Naohoz és adok neki én is egy puszit.* - Kicsim, a felnőttek nem adnak puszit így egymásnak. *Magyarázom neki türelmesen, erre azt hitte, hogy haragszok rá és már szipogni kezd.* - Én csak szeretném ha kibékülnétek. *Mondja édesen, mire lágyan elmosolyodom és elé térdélve átölelem.* - Nem csináltál semmi rosszat kicsikém. *Szorítom magamhoz, pedig bújik. Nem akartam, hogy az én hibám miatt, szenvedjen.* - Minden rendben, nem haragszok én se és Lee bácsi se. *Adok még egy puszit az arcéra, majd felállok.* - Menjetek játszani. *Simogatom meg a buksiját, de a reggeli mosolygós jó kedvemnek nyoma se volt.* - Te nem jössz, papa? *Kérdezi, mire ismét elmosolyodom kicsit.* - Nem érzem jól magam, de ti menjetek nyugodtan. Ne aggódj. *Teszem neki hozzá. Csak bólint és megfogja a kezed, majd húzni kezd téged.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Péntek, 2015.09.04, 13:01 | Üzenet # 224 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Semmi.*Suttogom, hiszen semmiről nem tehetsz. Nem számítok arra, hogy folytatod a témát, én pont azért pusziltalak meg, hogy ezt lezárjam és Nao se szomorkodjon.* - Tényleg nincsen semmi baj kicsi.*Cirógatom meg a buksiját. Olyan kis édes, ártatlan és csak jót akar, de hát akkor se értheti, hogy mi is a helyzet és persze nem is kell.* - Hagyjuk a papát pihenni.*Fogom meg a kezét és megyek vele.* - Na és mit játszunk? Az oviba milyen volt? Ugye nem szomorkodsz?*Cirógatom meg az arcát.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2015.09.06, 00:09 | Üzenet # 225 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Örültem, hogy elmész vele játszani. Nem akartam elrontani Nao napját, de én most képtelen lettem volna önfeledten játszani vele. Elmentem az egyik padhoz és leültem rá, közben titeket néztelek, de egy idő után már inkább csak magam elé bámultam és gondolkoztam. Azt kívántam magamban, hogy bárcsak eltudnék felejteni mindent. Téged, a történteket, mindent. Annyira fájt és nem tudtam, hogyan rejtsem el Nao elől.* - Jó. *Megy veled és nagyon elgondolkozik.* - Hintázzunk! *Kiált fel és arra is indul rögtön.* - Nagyon jó volt. Sokat játszottam. Lerajzoltalak az óvónéninek, hogy te vagy az új barátom. *Magyarázza lelkesen.* - Nem, nem szomorkodok. *Ül le a hintára.* - Löksz? *Kérdezi aranyosan, mégis látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkozok, majd még mielőtt elkezdenéd lökni, megszólal.* - A papa szomorú. *Néz maga elé és a földet rúgdossa.* - Te nem tudod felvidítani? *Tényleg annyira ártatlan volt és nagyon szeretett engem.*
|
| |
| |
