2025.07.20, Vasárnap, 01:36
Kezdőlap Regisztráció
Üdvözöllek, Vendég
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
A fórum moderátora: Mio  
Banánturmix
szela00Dátum: Vasárnap, 2021.02.14, 22:25 | Üzenet # 1
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Mikor a banánból kolbász lesz.

     
 
MioDátum: Szerda, 2021.04.14, 22:12 | Üzenet # 51
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Folyton csak húzol.*Utánozlak, majd csak felnevetek.* - Ne haragudj, de mint mondtam, annyira édesen reagálsz.*Puszillak meg.* - Megbeszéltük, de tudod anélkül is megfogod kapni.*Szeretek a párom kedvébe járni.* - Tudom, tudom és abba is hagytam legalábbis most.*Az is biztos, hogy később nem fogom magam majd visszafogni, sőt azon leszek, hogy minél jobban az őrületbe keresegesselek.* - Sosem tartottalak átalgosnak.*De ezt hangoztattam is.* - Akkor jó.*Én is próbálok nem gondolni arra, hogy mennyire nem estek le a dolgok.* - Az a fő, hogy most már nem kell.*Csókolok a nyakadba.* - Bár azt megjegyezném, hogy ahhoz képest egész visszafogott vagy.*Jegyzem meg, de ezzel is csak cukkollak.* - Igen az vagyok és ugye neked ez is nagyon tetszik.*Vigyorodom el.* - Remélem tudod, hogy már alig várom, de hozzáteszem, hogy duplán visszakapod.*Imádok játszani.* - Most meg miért akadtál ki?*Vonom fel a szemöldököm.* - Nem rosszból mondtam.*Megakartalak nyugtatni, ezért se értem ezt a reakciót.* - Azt érzem és nekem is az.*Mosolyodom el.* - Ebben biztos vagyok.*Biztos vagyok hogy csak még jobb hatással leszel rám.* - Nem akarom őket szidni, mert nem volt velük baj, de az biztos hogy a nyomodba se értek.*De ezzel eddig is tisztában voltál.* - Eddig is mindig együtt voltam.*Kötekedem, de közben vigyorgok ezerrel.* - Különben nem is lenne más választásod.*Jegyzem meg.* - Ahogyan én sem, még ha nem is látszódik.*Szeretem amikor vannak mellettem és ha kell úgyis elvonulok.* - Már nem lesz egyedül.*Ölellek szorosabban magamhoz.* - Ezzel nincs is baj, ez a természetes.*Puszillak meg.* - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

 
szela00Dátum: Szombat, 2021.04.17, 20:19 | Üzenet # 52
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom a reggelin. Jól esett, hogy ennyire törődsz velem.* - Később még el is fogom várni, hogy folytasd. *Pillantok rád és adok egy apró puszit az arcodra.* - Tudom... *Most valahogy mégis mást jelentettek a szavaid számomra.* - Zavarban vagyok. *Látszott rajtam, hogy még a döbbenet és a boldogság egy fura elegye van bennem.* - Ebben biztos voltam. *Kuncogok halkan.* - Nem szoktam hülyeségeken kattogni. Amiken kattogok, azok nem hülyeségek. *Fejtem ki, hogy mire is gondoltam.* - Akkor jó. *Nagyon jól éreztem magam így veled.* - Azt amúgy is nehéz. *Nevetek fel. Tudtam, hogy mennyire jó szervező vagyok, na meg azért én tudtam rólad egy-két dolgot már azelőtt, hogy idejöttem volna.* - Egy picit látszódik. Illetve úgy pontos, hogy az látszódik, hogy jól érezd magad társaságban. *Magyarázom meg, mire is gondoltam. Ölelésedre csak jobban bújtam és elmosolyodtam.* - Igen, tudom... *Itt voltál te is és a családom is. Tudtam, hogy már nem leszek egyedül.* - Igen, tudom, de nem rontanám el a fura szokásaim sorolásával most a hangulatot. *Kuncogok kicsit.*

 
MioDátum: Szerda, 2021.04.21, 19:20 | Üzenet # 53
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Lehet hogy olykor azon leszel, hogy leállítsál.*Elég nagy étvágyú vagyok.* - Amit én nagyon élvezek.*Kuncogok.* - Szóval akkor nem jutott eszedbe az se, hogy mi van ha nem leszel elég jó nekem?*Kérdezlek, ha már annyira állítod, hogy nem kattogsz hülyeségeken.* - És még szerény is vagy.*Nevetek fel.* - De viccet félretéve így van, hiszen profi vagy.*Biztos vagyok benne hogy csak még jobb leszel.* - Igen nagyon jól és ez csak még jobb lesz.*Puszillak meg.* - Jó azt nem mondom, hogy olykor azért nem mész az agyamra, de biztos vagyok benne, hogy ez kölcsönös.*Kuncogok.* - Nem is hinné az ember, hogy milyen egy édes bújós cica tudsz lenni.*Nem is bánom, hogy ezt mások nem tudják.* - Ugyan szerintem nem rontanád el és úgyis megtudnám, na meg most már kíváncsivá is tettél.*Tudhattad, hogy most már nem menekülsz és mesélned kell.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2021.05.09, 14:10 | Üzenet # 54
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Kétlem. *Kuncogok halkan. Én is szerettem a szexet nagyon.* - Maximum, ha teljesen lestrapálsz. *Teszem hozzá.* - Látszik, hogy élvezed. *Nevettem el magam. Kérdésedre picit csöndbe maradtam, majd a szemeidbe néztem.* - De igen, de ez nem hülyeség. *Jegyzem meg.* - Van kiért dolgoznom. *Kuncogok halkan.* - Még szép, hogy néha te is az agyamra mész. *Nevettem el magam. Megjegyzésedre kicsit rád pillantok, majd szégyenlősen le.* - Nagyon élvezem, hogy így vagyunk és nagyon nem akarlak elengedni. *Szorítalak kicsit magamhoz.* - Ehh... *Tudtam, hogy már nem úszom meg és muszáj mondanom egy-két dolgot.* - Például... nem bírom elviselni magam körül a szemetet, a szagától egyenesen rosszul tudok lenni. Nagyon sokat takarítok emiatt, hogy ne legyen sehol se kosz és szagok. A hajam is szinte minden nap megmosom, mert nem bírom elviselni, ha egy kicsit is koszos vagyok. Rögtön elkap az inger, hogy fürdenem kell és undorodok magamtól. *Természetesen ez szex után is jellemző volt.* - Nem is tudom... A ragaszkodást mondtam már, néha túlzásba is viszem. *Ismerem be.* - Ó, az étkezés. Ott még néha vannak furcsa dolgaim. Ha nem szól rám valaki, a romlott ételt is képes vagyok megenni, mert bűntudatom lesz, hogy ki kell dobni. Volt rá nem egy példa, hogy beteg lettem emiatt és azért ez kicsit javult. Hajlamos vagyok habzsolni és túl enni magam. *Tudat alatt aggódtam, hogy nem jut megint étel az asztalra.* - Hmm... más nem jut hirtelen az eszembe. *Elmélkedem.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2021.05.09, 15:36 | Üzenet # 55
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor jó.*Én ennek csak örülök.* - Nem mondom, hogy nem fog előfordulni, de mellette tudod jól hogy vigyázok rád és csak olyat teszek, ami neked is jó.*Puszillak meg.* - Ez így van.*Kuncogok.* - Ezen nem fogunk összeveszni.*Hagyom rád.* - Édes vagy.*Cirógatom meg a pofidat.*  - Az lett volna a fura, ha nem így lenne.*Nevetek fel.* - És ezzel nincs is baj.*Hihetetlen, hogy mennyire édes vagy.* - Én ráérek.*Azt tudod hogy úgyse menekülsz. Türelmesen várok, amíg meg nem szólalsz.*  - Igen az feltűnt, hogy szereted a tisztaságot és magát a szemetet én se szeretem, de azért tisztaságmániás se vagyok, de akkor itt nincs baj, mert nem vagy rosszul.*Nevetek fel.* - Azért ez kicsit fura meg nem biztos, hogy ezzel jót teszel.*Jegyzem meg.* - A koszostól nagyon messze vagy.*Simítok végig a hajadon.* - Szóval akkor majd edzés és szex után is rögtön a fürdés lesz az első? Mert az edzés oké, de szex után még jó összebújni, sőt nem is mindig fürdök le.*De ha neked úgy nyilván tiszteletben tartom.* - Erről se tudok nyilatkozni még, de azért nem az a fajta vagy, aki a párját nem engedi el sehová.*Nevetek fel.* - Romlott ételt? Baszki azért ez durva. Oké azért már ilyen nem fordul elő gondolom, maximum ha valami lejár és nem lett kidobva. Na akkor mostantól mindig figyelni fogom, hogy mit eszel.*Nem akarom hogy rosszul legyél.* - Az viszont feltűnt, de úgy voltam vele, hogy csak jóétvágyad van, de most így ahogy kifejtetted, gondolom a múltad miatt van ez.*Jegyzem meg.* - Köszönöm, hogy elmondtad ezeket.*Csókollak meg.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2021.05.09, 16:27 | Üzenet # 56
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen, tudom. *Puszidra odafordulók és lágyan megcsókollak. Picit csúnyán nézek rád, mert tudtam, hogy csak rám hagyod, de én se akartam veszekedni veled.* - De igazából.... egy picit még azt is élvezem. *Teszem hozzá. Szavaid nagyon jól estek.* - Itt egyáltalán nincs baj. *Kuncogok halkan.* - Igen, tudom, dolgozok rajta, csak nehéz... *Sóhajtok egy nagyot. Finoman megremegek, ahogy végigsimítasz a hajamon, annyira jól esik.* - Hát... nehéz megfogalmazni. Úgy biztos nem tudnék aludni, hogy nem fürdök le. *Ebben szinte biztos voltam.* - Ha koszosnak érzem magam, akkor valószínű igen. *Ismerem be. Elnevettem magam egy kicsit.* - Nem, nem így ragaszkodok. Szerintem ez az "elengedni" kifejezés is furcsa. De előfordulhat olyan, hogy váratlanul felbukkanok és ha lehet, akkor maradok vagy ilyesmi. *Mikor rám tör a magányos érzés. Picit csöndbe maradok és próbálom kitalálni, hogyan fogalmazzam meg a dolgokat.* - Ezt nem kell megköszönni. *Csókod még el is nyújtom.* - Nem egy-két hetet voltam egyedül. Közel fél évet. Azt ettem, amit találtam. Ha az romlott volt vagy erjedt, akkor azt, ezért sokszor igazából nem tudom megmondani, hogy romlott-e valami. Gyűlt a lakásban a szemét, a kosz... Mikor a vizet is kikapcsolták még mosdani se tudtam. *Rád nézek és elmosolyodom el kicsit.* - Most úgy érzem, hogyha... egy kis kosz van körülöttem vagy rajtam, az egyenlő a múlttal, hiába tudom az agyammal, hogy nem, valahogy olyan érzés. *Magyarázom meg.* - Régen ez sokkal rosszabb volt, de eljártam kezelésekre, az sokat segített. *Ismét elhallgattam és nem tudtam, hogy mit mondjak.* - Remélem nem csalódtál most bennem...

 
MioDátum: Vasárnap, 2021.05.09, 22:28 | Üzenet # 57
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*A csókodat hosszasan viszonzom.* - Neked tényleg még a csúnya nézés is jól áll, már csak a szemforgatás hiányzott.*Nevetek fel.* - Csak egy picit?*Mosolyodom el féloldalasan.* - Akkor jó.*Nevetek veled együtt.* - Nem is rosszból mondtam.*Nem lehet egyszerű.* - Ez legyen a legkevesebb, mert abban biztos lehetsz, hogy sokszor összefoglak mocskolni.*Lehelem búján a füledbe. Nem tudtam kihagyni.* - Csak vicceltem.*Teszem azért hozzá.* - Aminek csak örülni fogok. Tudod jól, hogy eddig is bármikor jöhettél hozzám és ezt most csak fokozódni fog.*Arról meg úgyis tudni fogsz, ha éppen nem érek rá.* - Nos már megtettem.*Mosolyodom el. Ahogyan hallgatlak tovább még jobban magamhoz ölellek.* - Szerintem ez teljesen normális reakció.*Suttogom és én is hallgatok.* - Ezt csak azért nem veszem sértésnek, mert tudom hogy nem rosszból mondtad ezt.*Jegyzem meg.* - Nem csalódtam benned, sőt tudod még erősebbnek láttad. Nem tudom elképzelni, hogy milyen nehéz lehetett, hiszen én sosem voltam, ilyen körülmények között. Szerintem így is nagyon jól viseled, erre azért nem lennének sokan képesek és oké lett pár fura szokásod, de szerintem ez a legkevesebb. Én se vagyok százas és nekem kifogásom sincsen rá.*Viccelődök, hogy oldjam a helyzetet.* - A viccet félretéve, szerintem te így vagy tökéletes.*Mosolyodom el lágyabban és megcsókollak.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2021.05.10, 21:47 | Üzenet # 58
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ne aggódj, fogom még eleget forgatni a szemem neked. *Nevetek fel veled én is.* - Csak egy picit. *Mondom kis ravaszan. Szavaidra vörös leszek teljesen. Rád pillantottam, majd adtam egy puszit.* - Igazából nem tudom, hogy hogyan fogok reagálni... mármint... mással tényleg úgy éreztem, hogy azonnal fürdenem kell. *Ismerem be.* - De... mással ezt se élveztem annyira, ahogy most vagyunk. *Nem igazán élveztem azt, ahogy ölelgetnek, szintén azért, mert úgy éreztem, összepiszkolnak, de veled... veled csak jól esik.* - Igen, de azért más. Majd próbálok nem matrica lenni. *Kuncogok halkan. Éreztem, ahogy jobban magadhoz szorítasz. Tudtam, hogy vigasztalni és támogatni szeretnél.* - Lehet. *Jól esett, amit mondtál.* - Még erősebbnek? *egy kicsit meg is lepődök. Türelmesen hallgatlak végig és szélesen elmosolyodom a végére. Csókodra szinte odaolvadtam. Csak úgy kalapált a szívem.* - Kicsit féltem, hogy mit fogsz szólni. *Ismerem be halkan, majd most én csókoltalak meg téged.* - Volt, hogy dobtak emiatt. Még régen volt idő, hogy annyira mániákusan tiszta akartam lenni, hogy néha tetőtől-talpig lefertőtlenítettem magam. *A fejem a mellkasodra teszem és elégedetten sóhajtok egyet.* - Nem volt valami egészséges. Azért valljuk be, ahhoz képest a fürdés semmiség. *Nevettem el magam.* - De már minden oké. *Teszem azért hozzá. Megfogom az egyik kezed és odahúzva adtam rá csókot.* - Főleg most... *Rám volt írva, hogy mennyire boldog vagyok. Mind ezt az idilli pillanatot nem más rontotta el, mint az, hogy a hasam egy hatalmasat korgott. Erre hirtelen felültem és lángvörösen karoltam át a hasam.* - Bocsi... ez olyan gáz. *Komoly dolgokról beszélünk, erre közbeszól a hasam.*

 
MioDátum: Szombat, 2021.05.15, 20:59 | Üzenet # 59
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ugyan amiatt nem aggódom és ha mégis megtörténne, akkor tudom, hogy nagy a baj.*Nevetek fel.* - Pimasz.*Vigyorodom el és ezt csak fokozza, hogy ismét mennyire vörös leszel.* - Majd kifog derülni.*Ez tényleg a legkevesebb.* - Ezt örömmel hallom.*Puszillak meg.* - Valóban más, de azért fura lenne, ha pont most nem jönnél át.*Nevetek fel.* - Kitudja a végén lehet, hogy én leszek a matrica.*Nevetek fel.*  - Igen, mert eddig nem tudtam, hogy min mentél keresztül, de már akkor is úgy gondoltam, hogy egy erős, bátor és talpraesett személyiség vagy és most így ismerve az egész történed, még inkább ezt gondoltam.*Mondom komolyabban.* - Nagyon sok minden miatt féltél, de nem veszem magamra. Úgy vagyok vele, hogy elvettem az eszedet és nem tudsz józanul gondolkozni.*Kuncogok, de részben komolyan is gondolom. A csókodat viszonzom, majd morgok egyet.* - Az ilyenek meg se érdemelnek téged.*Sose bírtam az ilyeneket.* - Nehéz lehetett.*Én biztosan támogattalak volna.* - Valóban.*Kuncogok és a fejedet kezdem el simogatni.* - Édes vagy.*Mosolyodom el.* - Ennek örülök, de ha mégis baj van, akkor remélem tudod, hogy rám számíthatsz.*Mondom lágyabb hangon és éppen megcsókolnálak, de akkor megszólal a hasad.* - Ugyan nincs semmi baj.*Nevetek fel.* - Ezért kérdeztem, hogy nem vagy e éhes.*Nevetek tovább.* - Bocsi, bocsi csak annyira cuki vagy. Tudod én ezt kifejezetten élvezem, mert végre egy másik oldaladat ismerem meg.*Általában te szoktál rajtam nevetni, az más hogy én magamon is nevetek.* - Na befejeztem.*Csókollak meg.* - Mi lenne ha első körben összedobnánk pár szendvicset és utána főzünk valamit.*Az mégis csak több idő.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2021.10.31, 15:39 | Üzenet # 60
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ha már arra se vagyok hajlandó, akkor nagyon nagy. *Nevettem el magam.* - Igen. *Mosolyodom el édesen.* - Jó, az igaz. *Kuncogok halkan.* - Én nem bánom. *Teszem azért hozzá, még akkor is, ha csak viccnek szántad.* - Zavarba hozol... *Pirulok el ismét. Nem gondoltam, hogy így látsz engem.* - Szerintem tök jogos félelmek. *Jegyzem meg csak úgy mellékesen. Morgásodra csak elmosolyodom ismét.* - Hát.. a legrosszabb része az emlékek voltak. *Ismerem be. Nagyon jól esik, ahogy simogattál, az édesre pedig csak mosolyogtam.* - Igen, tudom... ezt eddig is tudtam. *Ha nem is lesz komoly köztünk, akkor is tudom, hogy mindig számíthatok rád. Ahogy nevetsz rajtam, csak jobban vörösödök.* - Semmi baj. *Motyogom, de nagyon égtem és nem is mertem felnézni.* - Az azért jó, mert én most rettentő égőnek érzem magam. *Csókod azért viszonzom. Végre felnézek és elmosolyodom.* - Azt hiszem ez a legjobb ötlet, mert most már éhes vagyok, akármilyen hihetetlen. *Kuncogok végre én is. Nagyon zavarban voltam emiatt.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2021.10.31, 19:10 | Üzenet # 61
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Pontosan.*Nevetek fel.* - Igen tudom.*Puszillak meg.* - Pedig most nem volt szándékomban csak őszinte vagyok.*Cirógatom meg az arcodat.* - Nem is mondtam, hogy nem így lenne.*Megértelek teljes mértékben.* - Elhiszem kicsikém.*Bárcsak eltörölhetném minden rossz emlékdedett.* - Egyáltalán nem vagy égő.*Nyugtatlak meg.* - Elégé.*Kuncogok és kimegyek veled.* - Ülj le, ma én szolgállak ki.*Ki is húzom neked a széket.* - Akkor sorolom a lehetőségeket.*Kinyitom a hűtőt és elmondom mik vannak.* - Inni kérsz valamit?

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2021.10.31, 20:29 | Üzenet # 62
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom a reakciódon.* - Már rendben vagyok. *Cirógatom meg az arcodat.* - Akkor jó. *Bár én úgy éreztem, de a lényeg, hogy nem tartasz annak.* -  Ó, micsoda lovag. *Kuncogok és leülök, ahogy kihúztad a széket nekem. Mosolyogva hallgatlak, el se hittem, hogy így vagyunk együtt.* - Akkooor... *Mondom mit szeretnék és várom, hogy megkapjam.* - Esetleg még egy gin-tonicot. *Nagyon lágyan és mosolyogva nézlek, ahogy készíted nekem az ételt. El se hittem, hogy tényleg randizunk.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2021.10.31, 21:10 | Üzenet # 63
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor jó.*Csókolok a tenyeredbe.* - Ideje volt hogy végre rájöttél.*Nevetek fel. Kiszedem, amiket mondasz.* - Rendben van.*Csinálok mindkettőnknek.* - Parancsolj.*Adom oda és egy puszit is kapsz.* - Találd ki, hogy mit szeretnél majd ebédre.*Neki is látok a kajának.* - Tudod jó ilyen boldognak látni.*Mosolyodom el.* - Szeretném, ha mindig így mosolyognál.*Ezért mindent megfogok tenni.* - Remélem ízleni fog.*Teszem le eléd hamit, majd én is leülök.* - Jó étvágyat.*Csókollak meg, majd enni kezdek.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2021.10.31, 23:55 | Üzenet # 64
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Köszönöm. *Puszidra pedig csak mosolygok.* - Hm, nem is tudom. *Elmélkedem hangosan. Szavaidra még jobban elmosolyodom.* - Hogy lehetnék szomorú, mikor végre megcsókolsz és veled lehetek? *Kérdezem kis szeleburdin. Csak még jobban mosolygok szavaidra.* - Ennél már csak boldogabb leszek. *Kuncogok halkan.* - Biztos. *Nézem, ahogy leteszem elém.* - Köszönöm és neked is. *Csókodra valamiért most picit megilletődtem. Elkezdek enni és most azért figyeltem, hogy ne tömjem magam és azért rágjak is.* - Nagyon finom. *Mondom két falat között és közben aranyosan majszolok.*

 
MioDátum: Hétfő, 2021.11.01, 00:45 | Üzenet # 65
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Szólj, ha kitaláltad. Szeretnék a kedvedbe járni.*Bár lemerem fogadni, hogy valami nagyon egyszerűt fogsz kérni.* - Teljes mértékben igazad van.*Kuncogom el magamat.* - Ezt örömmel hallom.*Cirógatom meg az arcodat.* - Köszi édesem.*Mosolygok rád.* - Miért jöttél zavarba?*Oké furcsa vagy, de ezt most nem értem.* - Örülök neki, ha kell szívesen csinálok még.*Mondom két falat között.* - Azért remélem az elmúlt két  napban ettél.*Jut eszembe.* - Egy kis morzsa.*Szedem le a szád széléről és be is kapom.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2021.11.01, 01:58 | Üzenet # 66
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Oké, gondolkozok rajta. *Nem is tudtam, hogy mit ennél igazán.* - Tetszik, hogy sokszor adsz igazat. *Nevettem el magam. Arcom finoman hozzásimítok a kezedhez, annyira finom az érintésed.* - A helyzet... *Pillogok rád.* - Hogy itthon randizunk és kaját csinálsz nekem. Nem tudom, csak úgy zavarba hoz. *Magyarázom.* - Be fogok ezzel lakni szerintem, de köszönöm. *Kuncogok halkan.* - Egy keveset. *Azért nem rendesen ettem. Ahogy leszeded a morzsát, elpirulok.* - Még enni se tudok. *Kuncogok és odahajolva megcsókollak lágyan.*

 
MioDátum: Hétfő, 2021.11.01, 13:03 | Üzenet # 67
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Helyes törd azt a szép kis buksid.*Cirógatom meg a fejedet.* - Azt mindenki szereti meg alapból neked sokszor adok igazat.*Még akkor is ha éppen annyira nem is értek veled egyet. de éppen nincs kedvem belemenni egy felesleges vitába.* - Nem győzöm hangsúlyozni hogy mennyire édes vagy.*Magam is meglepődőm, hogy ennyire.* - Elkezdünk edzeni úgyis én állítom össze az étrendedet, Többet kell majd enned, kelleni fog az energia na meg mellettem amúgy is kell majd.*Vigyorodom el, gondolom veszem a lapot.* - Ugyan..*Mosolygok és viszonzom a csókodat.* - Kíváncsi vagyok mit fognak szólni a többiek a hozzánk..*Elmélkedem én úgy vagyok vele hogy biztosan együttmaradunk.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2021.11.01, 14:44 | Üzenet # 68
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- A szép kis buksim? *Mosolyodom el.* - Igaz. *Kuncogok halkan.* - Látod? Most én adok neked igazat. *Nevettem el magam.* - Őszintén szólva eddig eléggé visszafogtam magam melletted. *Ismerem be halkan.* - Mármint, féltem, hogy lebukok. *Csak azért tettem hozzá, hogy ne értsd féle, amire gondolok.* - Gondolom éhesebb is leszek edzés mellett. *Elmélkedem.* - Mikor kaptam az alapkiképzést, akkor is rengeteget tudtam enni. *A végére azért kicsit elpirultam.* - Olyankor kellően energikus vagyok. *Nézek rád kicsit csábítóan.* - Hát.... szerintem meg fogjuk tudni. *Én is biztos voltam benne, hogy együtt maradunk.*

 
MioDátum: Hétfő, 2021.11.01, 15:28 | Üzenet # 69
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Mert szép kis buksid van, nem?*Kérdezlek mosolyogva.* - Igaz.*Nevetek fel én is.* - Igen ezt már említetted, de most már nem kell vagyis remélem hogy nem is fogod.*Jegyzem meg.* - Megértelek édesem.*Ezzel más s így lett volna.* - Ez így van.*Bólintok.* - Azt is láthatod, hogy én milyen sokat eszek, bár én nagyon szeretek is enni.*Paskolom meg a hasat.* - Efelől nem volt kétségem.*Nem akarom elsietni, de azért most hogy így átalakultak köztünk a dolog és kaptam belőled ízelítőt, így azért egyre jobban kívánlak.* - Ezzel én is így vagyok csak kíváncsi vagyok a reakciójukra. Páran biztosan féltékenyek lesznek, hogy velem vagy.*Nevetek fel.* - A családodnál, azért izgulni fogok.*Vallom be.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2021.11.01, 22:53 | Üzenet # 70
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ezek szerint. *Mosolygok. Tudtam, hogy jól nézek ki, de jól esett tőled hallani, hogy neked is szép vagyok.* - Attól nem kell tartanod. *Kuncogok halkan.* - Csak akkor fog kiderülni, hogy minden működik-e, ha egyikőnk se fogja magát vissza a magánéletünkben, nem igaz? *Szerettem volna nagyon veled lenni.* - Majd főzök én is neked. *Simogatom meg a hasad finoman.* . Akkor jó. *Tudtam, hogy nem most fogunk lefeküdni, de nem bántam.* - Úgy gondolod? Senki nem próbálkozott be nálam. *Elmélkedem hangosan.* - Vagyis a szervezetekben. Üzleti kapcsolatoknál néha megesett. *Ismerem be.* - Nincs miért. *Mosolyodom el.* - Nagyon szeretnek téged az első pillanattól kezdve, hogy megismertek téged. Tudod a híred megelőzött. *Nevettem el magam.* - A főnök sokat mesélt rólad még akkor, mikor nem jöttél hozzánk edzeni. Alig várta, hogy a fia elérje a kort és jöhess hozzánk. *Kuncogok.* - Én csak azért nem edzettem veled, mert szabad utat akart nekem hagyni a főnök. *Magyarázom, hogy végülis én miért nem edzettem veled sosem.* - Minél távolabb akart tartani ettől a világtól addig, amíg nem tudtam magam eldönteni, hogy mit szeretnék. Hiszen ha egyszer a része vagy, nagyon nehéz magad kimosni belőle. *Bár ezt te pontosan tudtad. Te a szürke mezőnyben lépkedtél.* - Bízik benned és tényleg nagyon kedvel. Különben engem se engedett volna ide. *Mosolyodom el.* - Tudod, engem talán még jobban óvott, mint a sajátjait. Szerintem részben felelősnek érzi magát azért, ami a szüleimmel és velem történt, pedig nem ő hibázott. *Tisztában voltam vele, hogy a szüleim hibája volt minden.* - Eleinte beteges voltam. A nem megfelelő ételek és higénia, na meg az orvosi ellátás teljes hiánya miatt kicsit visszamaradtam a fejlődésben. A széltől is óvott, nehogy ismét beteg legyek. *Mosolyodom el lágyan.* - Sokszor még a fiúkat is letolta, amikor kicsik voltunk, hogy ne merjenek velem durván játszani. *Kuncogok halkan.* - Még most is ki volt kötve, hogy csak olyan ügyekbe folyhatok bele, amik nem járnak feltétlen életveszéllyel. *Teszem hozzá.* - Ha nem bízna benned meg és nem látná, hogy jó ember vagy, nem engedte volna, hogy jöjjek, bármennyit is kérleltem volna. Nem véletlen kérdezgette néha, hogy miért nem hívlak el valahova. *Finoman végigsimítok az arcodon.* - Mint mondtam, beszélgetésre számíthatsz és arra is, hogy az a két idióta szívja a vérünk, de tárt karokkal fognak fogadni. *Ebben biztos voltam.*

 
MioDátum: Péntek, 2021.11.05, 22:59 | Üzenet # 71
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor ezt megbeszéltük.*Mosolyodom el.* - Örülök neki.*Simogatom meg az arcodat.* - Ez így van és hidd el ezzel nem lesz probléma.*Eddig se fogtam magamat vissza.* - Ezt örömmel hallom.*Sóhajtok fel jólesően.* - Úgy bizony, amúgy nem mondanám. Nézd attól még hogy nem hívtak el, az nem jelent semmit. Azzal is tisztában vagyok hogy nekem se kéne megerőltetnem magamat egy - két embernél.*Mások nem olyan jó színészek mint te.* - Az a néha több. Fogalmad sincs róla, hogy milyen vonzó vagy.*Ezt mindig is így gondoltam, csak én nem tekintettem így rád.* - Azt tudtam, hogy kedvelnek, de azt nem hogy ennyire.*Erre kissé zavarba is jövök, jól esik, hogy így vélekednek rólam.* - Addig jó, amíg a jó hírem előz meg.*Nevetek fel én is.* - Igen, ő nem az a fajta, aki erőltetné a dolgokat.*Ezért is nagyon becsülöm.* - Ez valóban így van.*Bólintok egyetértően.* - Ahogyan én is őt és az egész családot.*Hozzátok mindig szívesen megyek.* - Ő már csak ilyen, aki nem ismeri meg se mondaná, hogy ki is ő valójában.*Bár mi nem a maffiózót látjuk benne.* - Eddig is nagyon kedveltem, de most még inkább.*Mosolyodom el.* - Ezzel is teljes mértékben egyetértek.*Az a jó, ha minél jobban kimaradsz a veszélyes helyzetekből.* - Ezzel tisztában vagyok és azzal is, hogy mindent tud rólam, lehet még többet is, mint én gondolom.*Nevetek fel.* - Majd biztos megjegyzi, hogy ő megmondta  a dolgokat.*Kuncogok és az arcomat a kezedbe simítom.* - Ezekkel nincs is semmi baj és most meg is nyugodtattál. Amúgy meg az a két idiótát, ha kell leverem.*Viccelődöm, hiszen sosem ártanék nekik.* - Te mennyit tudsz az én családi helyzetemről?*Akkor én is mesélek.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2021.11.14, 21:14 | Üzenet # 72
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Mondjuk ez is igaz.... Ha mellettem áll a főnök, még hozzám szólni se mernek. *Nevettem el magam.* - Az biztos. *Láttam nem egy-két srácot, aki eléggé tette magát neked.* - Még zavarba hozol. *Kuncogok halkan, de már kicsit pirosas a pofim. Azt sem gondoltam, hogy te ennyire vonzónak találsz és nagyon jó hallani.* - Nagyon. *Nagyon édes, ahogy zavarba jössz. Veled nevetek megint, hiszen valóban volt egy híred.* - Még lebeszélni is megpróbált, mikor eldöntöttem, hogy csatlakozom. *Kuncogok halkan.* - Valóban nem. *Tudott nagyon kegyetlen lenni, de olyannal sosem, aki nem érdemelte meg. Kellett azért tennie valakinek, hogy kihúzza a gyufát nála.* - Nagy szíve van. *Lágyul el kicsit az arcom. Látszott rajtam is, hogy mennyire szeretem és szülőmként tekintettem rá.* - Szóval te se szeretnél veszélybe sodorni? *Kérdezlek kis sunyin.* - Ma már úgyis beégettem magam. *Sóhajtok egy nagyot.* - Mindenkiről, aki belép a házba, teljes dokumentáció készül. Adatokkal, satöbbi. A tiéd lehet eltűnt, majd előkerült varázslatos módon. Fotó nélkül. *Hamizok közben és úgy csinálok, mintha semmit se mondanék.* - Ó, azt nagyon sokat fogom még hallgatni. *Nevettem el magam.* - Akkor jó, örülök. *Mosolyodom el.* - Majd visszakapják valamivel. *Vigyorgok. Nem volt kérdés, hogy közel álltunk egymáshoz.* - Őszintén, nem sokat. Mármint... olvastam egy-két dolgot, de szívesebben hallanám tőled. *Nézek rád csillogó szemekkel.*

 
MioDátum: Péntek, 2021.11.19, 22:10 | Üzenet # 73
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ugyan nem vagyok én olyan ijesztő.*Nevetek fel én is.* - Féltékeny vagy?*Kérdezem vigyorogva.* - Gondolom azt mondanom se kell, hogy senkivel nem volt semmi.*Te vagy az első.* - Inkább úgy mondanám, hogy ismét zavarba hoztalak.*Mondom pimaszul, annyira élvezem.* - Ahogy én is őket, hiszen itt nem egy szimpla munkakapcsolatról van szó.* - Ez rávall.*Mosolyodom el.* - Családtagként tekint rád, ahogyan a többiek is.*Cirógatom meg az arcodat.* - Szerintem ez nem kérdés, de annál jobban akarlak és foglak és az őrületbe kergetni.*Vigyorodom el, egyértelmű, hogy mire is gondolok.* - Ugyan mondtam, hogy szerintem édes voltál.*Kuncogok és kíváncsi várom a folytatást.* - Annyira imádnivaló vagy.*Nevetek fel.* - És lebuktál?*Kérdezlek még mindig nevetve.* - Ezt is bóknak veszem.*Csókot is kapsz, de még kicsit kuncogok.* - Nekem ez se volt égő.*Teszem hozzá.* - De megéri, nem?*Kérdezlek, nem mintha nem tudnám a választ.* - Szerintem esélyük sincsen ellened.*Vigyorodom el.* - Akkor mesélek, de miért nem kérdeztél eddig?*Nem titok csak mivel nem kérdeztél rá így nem foglalkoztam vele meg úgy voltam vele, hogy azért sokat tudsz.* - Édes vagy, hogy ennyitől is ragyognak a szemeid.*Mosolyodom el.* - A családomnak is köze van a maffiához. Édesanyám könyvelő, ahogyan a nővérem is, édesapám meg felderítő, de biztos hallottad már a nevét, hiszen veletek is dolgozott már együtt és az egyik a legjobb a szakmába, bár már annyi megbízást nem vállal, inkább a tanításra szenteli az idejét na meg a családra.*Mosolyodom el.* - A tesóméknak van egy lassan már egy éves kisfia, szóval büszke nagyszülők én pedig nagybácsi vagyok.*Mondom büszkén, imádom az egész családomat.* - A szüleink sose szóltak bele, hogy mivel szeretnék foglalkozni, ha éppen úgymond a normális munkát vállalunk se zavarta volna őket. Nővérem mindig is imádta  a számok világot, ahogyan édesanyám. Nekem is meg van hozzá a fejem, de számomra unalmas és száraz.*De ennyire ismersz már.* - És igen ugye apám felderítő, erre lett egy fia, aki meg nem tud tájékozódni.*Nevetek fel.* - Hozzáteszem ezt csak rólam mondható el.*Nevetek tovább.* - Itt se kaptam semmi leszidás és csalódás se volt, csak a poénkodás volt, hogy örökbe fogadtak vagy hogy mindig kell egy fekete bárány.*Kuncogok.* - Az viszont hamar kiderült, hogy jól értek a harcművészethez és az emberekhez is. Kicsi koromtól imádtam nézni, ahogyan a többiek eddzenek és amennyire tudtam én is részt vettem benne. Elején persze ez még csak játékosan, de ez idővel változott. Hamar eldöntöttem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni és ehhez minden támogatást megkaptam. Több mesternél megfordultam, különböző országokban és elég sok harcművészetben belemélyedtem, mind fizikai és mind elméleti síkon. Ehhez jött még a táplálkozás a lelki dolgok is. Láttál már meditálni, ezt is megtanultam. Ezekből a tudásokból alakítottam ki a saját stílusomat, amit folyamatosan fejlesztek. Elején nagyon nehéz dolgom volt, mert csak egy kölyöknek néztek vagy éppen irigykedtek rám, hiszen a nálam idősebbeket is lenyomtam. A családom, barátok, na meg akik tanítottak viszont mindig biztattak, na meg ajánlottak. Lassan beindult a karrierem és mára ott tartok, hogy engem keresnek fel és megválogathatom, hogy kivel dolgozok együtt. Az irigyek még megmaradtak, de őszintén már bóknak veszem, hiszen azt jelenti, hogy nagyon is jó vagyok.*Minden beképzeltség mondom.* - Ennyi lenne röviden. Bármi kérdés?

 
szela00Dátum: Hétfő, 2021.11.22, 22:52 | Üzenet # 74
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elnevettem magam kicsit.* - Igaz, nem is rád gondoltam. Bár tény, hogy így sem mernek hozzám szólni. *Kuncogok.* - Jurijra gondoltam. *Azért ha a Zhukov nagyfőnök megáll melletted, még te se veszel levegőt, nem hogy más a teremben.* - Tudom. *Hiszen mindig mondtad, hogy külön akarod tartani a magánéleted.* - Eh, jogos. *Egyfolytában piros vagyok.* - Igen. *Én is nagyon szerettem őket.* - Ki tudja, lehet én foglak téged. *Közlöm, de persze csak a szám nagy.* - Legalább pozitívan csapódik le. *Még mindig égtem a reggeli miatt.* - Hát, utólag. *Nevettem fel én is.* - Valamit meg akartak nézni és hiányzott a kép. *Kuncogok halkan.* - Akkor jó. *Mondom az égőre, majd nagyon lágyan elmosolyodom.* - Igen, meg... *Hogyne érné meg.* - Nincs. *Nevettem el magam.* - Csak nem hozta úgy a beszélgetés. *Egyébként is megkérdeztem volna, ha olyan a helyzet.* - Mindennek örülök, amit megtudhatok rólad. *Még magamnak se ismertem be, de már teljesen beléd voltam bolondulva így is. Csak bólintok, hogy hallottam róluk és találkoztam is.* - Édes lehet. *Mosolyodom el. Figyelmesen hallgatlak, persze közben azért eszek is.* - Ennyi szépséghiba kell. *Nevettem el magam. Így külön vicces, hogy mennyire el tudsz veszni két méteren is, mikor édesapádnak különösen jó az irányérzéke.* - Jól sikerült feketebárány. *Nevetek veled. Ismét csak hallgatlak.* - Nagyon tehetséges vagy és szorgalmas. *Cirógatom meg az arcod. Szorgalom nélkül a tehetség mit sem ér.* - Hm, most így hirtelen nincs. Köszönöm, hogy megosztottad velem. *Hajolok oda és adok egy puszit.* - Illetve talán egy mégis... szóval... tudják, hogy meleg vagy? Mármint... ha úgy alakul... *Nem igazán tudtam szavakba önteni.*

 
MioDátum: Csütörtök, 2021.11.25, 21:14 | Üzenet # 75
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Jurij volt a másik tippem, csak azért zavartál meg, mert azért az én embereim csak párszor találkoztak vele.*Egyedül szoktam menni és ha mégis ott voltak az is csak azért mert éppen voltunk vagy mentünk valahova és velem tartottak.* - Nem is mernek, de azért egyetértek az állításoddal, bár én nem tartok tőle.*Jegyzem meg.* - Mondjuk én senkitől nem tartok vagyis még nem találkoztam olyan emberrel, de lehet hogy én vagyok a furcsa.*Nevetek fel, hiszen belőlem tényleg hiányzott az, hogy bármitől vagy bárkitől féljek.* - Én biztos vagyok benne, hogy az őrületbe fogsz kergetni.*Mondom igen csak csábosan és még egy tincseden is végigsimítok, hogy fokozzam a helyzetet.* - Az biztos.*Kuncogok.* - Vicces lehetet és mit mondtál?*Kérdezlek kíváncsian.* - Értem.*Biccentek arra, hogy miért nem kérdezted.* - Csak azért fura, mert ugye elégé oda vagy értem és ergo ilyenkor mindent tudni akarunk a másikról.*Legalábbis én ilyen vagyok.* - Pont erre céloztam.*Meg is erősíted az állításomat. Most már hogy összeállt a kép, azért már egyértelmű, hogy igen csak oda vagy értem, bár azt nem tudom hogy ez szerelem vagy csak nagyon közel állsz e hozzá.* - Nagyon is.*Mosolyodom el lágyan.* - Ez tetszik.*Nevetek fel én is.* - Köszönöm szépen.*Puszillak meg.* - Még a végén zavarba hozol.*Kuncogok.* - Ez így van és ezt a családomnak is köszönhetem, hiszen a szorgalom mindenkiről elmondható.*Hamar megtanultam, hogy anélkül semminek nincs értelme.* - Ezt nem kell megköszönöd.*Én egy apró csókot adok.* - Mondom én hogy annyira édes vagy.*Nevetek fel.* - Tudják, hogy meleg vagyok és ha komolyra fordul köztünk, akkor természetesen bemutatlak, mint a páromat.*Mondom ki helyetted.* - Ezzel nem lesz semmi probléma.*Cirógatom meg az arcodat.* - Szóval te már itt tartasz?*Vigyorodom el, de csak piszkállak.*

 
Keresés: