|
Lee és Masato múltja
|
|
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.20, 20:52 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Lee és Masato
 
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2013.09.30, 00:08 | Üzenet # 801 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem baj kicsim, de tudod, hogy jó kezekben vagy, mindig addig megyek, amíg neked is jó.*Mosolygok.* - Nos akinek van egoja az nem köszöni meg.*Kuncogok.* - De te egy édes kis tündérke vagy, aki tisztában sincsen vele milyen csodálatos személy mind kívülről és belülről.*Mondom lágyan.* - Bármikor.*Mosolygok, majd csak felsóhajtok.* - Sejtettem és próbálom kezelni a helyzetet, de ha balhét rendezz, akkor bajok lesznek, tényleg elintézem, hogy ne engedjék be ide és az irodába se.*Mondom, majd megcsókollak.* - Most csak egymással foglalkozzunk.*Mosolygok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.09.30, 00:15 | Üzenet # 802 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elmosolyodom szavaidon.* - Bízok benned, úgyhogy ebben nem kételkedtem. *Puszillak meg.* - Mert csak te hiszed ezt. *Kuncogok.* - Ne foglalkozz vele, igazából nem a te dolgod ezt elintézni, hanem az enyém. Nem akarlak ezzel terhelni. *Cirógatom meg arcod, majd elkuncogtam magam a csókunk után.* - Te kérdezted... *Csókollak meg igen csak szerelmesen és odaadóan.* - Pancsizunk egyet? *Kérdezem édesen, már azért eléggé kellemetlen érzés kezdett lenni ott a fenekemnél.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2013.10.01, 14:47 | Üzenet # 803 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor jó.*Mosolygok.* - Ez nem igaz, te nem látod, hogy nézzek rád.*Jegyzem meg.* - Az én dolgom is, mert a párom vagy és nem engedem, hogy zaklasson, a másik meg ha saját lakásomba és munkahelyemen balhézik az főleg az én dolgom.*Mondom komolyan.* - Nem terhelsz.*Teszem még hozzá.* - Tudom, de akkor róla akarsz beszélni?*Vonom fel a szemöldököm, de a csókod viszonozom igen szenvedélyesen.* - Igen persze.*Adok még egy csókot, majd kimegyek elkezdem csinálni a habfürdőt, majd visszamegyek és felkaplak.* - Hercegem.*Kuncogok, majd kiviszlek és kádba raklak és mögéd ülök.* - Jó? Nem túl meleg?*Kérdezlek és nyakadba csókolok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2013.10.01, 15:16 | Üzenet # 804 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Lehet azért, mert nem foglalkozom velük. *Mosolyodom el.* - Csak azokkal foglalkozok, akik érdekelnek... *Célozva rád. Csak csöndesen hallgattalak és végül csak lágyan megcsókoltalak. Nem is mondtam rá semmit, csak elmosolyodtam.* - Igazad van, igazából nem. *Kuncogtam el magam. Csak mosolyogva néztem utánad, még mindig olyan hihetetlen volt ez az egész. Mikor felkapsz, eléggé meglepődtem, de a becézésen meg nagyon elmosolyodtam. Ahogy a kádba raksz és beülsz mögém, neked dőlök.* - Nem, nagyon jó... kellemes... *Bújok kicsit.* - Ha én vagyok a herceg, akkor te vagy az én rókám. *Mosolyodom el.* - A Kis hercegben is így van... a herceg megszelídítette az ő rókáját. *Kuncogtam el magam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.13, 20:55 | Üzenet # 805 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Azzal nincs is baj és maradjon is így.*Mosolygok és a csókod viszonozom.* - Akkor jó.*Mosolygok a vízre, majd amikor mondod a Kis herceged felnevetek.* - Még ezt se mondta nekem senki, de tudod mit igazad van, te vagy az aki megszelídített engem és nem nagyképűségből de nem hittem, hogy bárkinek is sikerül fog, főleg nem ilyen rövid idő alatt, de nálad megtörtént és ennek nagyon örülök.*Mondom lágy hangon és magam felé fordítva megcsókollak.* - A te kicsi rókád vagyok.*Suttogom füledbe.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.10.13, 21:37 | Üzenet # 806 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Akkor azt hiszem büszke lehetek magamra. *Kuncogtam el magam édesen, de nagyon is meghatott az, amit mondtál. Valahogy különlegesnek éreztem magam. Viszonozom csókod, sőt még el is nyújtom, majd szavaidra teljesen elvörösödtem.* - Pont olyan ravasz is vagy rókám.... *Kuncogtam el magam. A kezedre simítok és összekulcsoltam az ujjainkat. Olyan boldog voltam, mint még soha, szinte már ijesztő volt.* - Baj, hogy én ezt nem érzem rossznak...? *Célzok a kapcsolatunkra. Tudtam, hogy a szüleim undorítónak fogják ezt tartani és borzalmasnak. Sokáig meg úgy sem tudnám előlük titkolni. Lágyan rád mosolyogtam, majd adtam egy újabb csókot.* - Soha nem éreztem még így... valahogy... tökéletesen elégedett vagyok. *Mind lelkileg, mind fizikailag olyan jól éreztem magam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.13, 22:57 | Üzenet # 807 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen.*Mosolyodom el.* - De te túl jártál és jársz az eszemen.*Mosolygok. A kezünkön elmosolyodom, nagyon élvezem.* - Szerintem nem baj kicsim, egyáltalán nem, sőt végre boldog vagy és azt teszed, amit te akarsz.*Mosolyodom el, de persze tudom jól, hogy mire gondolsz.* - Szépségem.*Viszonozom a csókod és amennyire tudom elhúzom.* - Akár én.*Mosolygok.* - Kicsim én itt vagyok neked és nem kell egyedül végigcsinálnod oké?*Simogatom meg az arcod.* - Nem lesz könnyű tudom, de itt vagyok.*Suttogom.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.10.13, 23:31 | Üzenet # 808 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hát... én túljártam, te elvetted. *Kuncogtam.* - Szerintem korrekt. *Puszillak meg. Válaszodon elmosolyodtam, hiszen így volt. Végre boldog voltam. A becézésedre elpirultam halványan, mert ezekkel nagyon zavarba tudtál hozni.* - Köszönöm... *Mondom őszintén, hiszen ez nagyon sokat számított nekem. Ayase-ra nem lehetett soha így számítani, de valahogy tudtam, hogy te nem fogsz cserbenhagyni.* - Ha te itt vagy nekem, akkor minden rendben... *Tényleg így éreztem. Pancsi után, felöltöztünk és csináltál nekem vacsorát, közben végig beszélgettünk mindenféléről. Én néha odamentem egy-egy csókra, vagy bújni kicsit, de egyébként hagytalak kibontakozni. Kaja után hozzád bújva, mosolyogva aludtam el. Annyira nyugodtan és békésen aludtam egész este. Reggel hamarabb ébredtem, mint te és az arcodra ébredni, az egyik legjobb dolog volt. Finoman végigsimítottam az arcodon, majd óvatosan kibújtam, gondoltam megleplek és hozok neked egy kevés reggelit és kávét. Éppen a reggelit csináltam, mikor megcsörrent a telefonom. Eddig el is felejtkeztem róla. Elmentem érte és meg is lepődtem, hogy ilyen reggel keres az anyám.* - Szia anya, mi újság? *Kérdezem tőle, mire nekem esik.* - Este hívott Ayase, hogy elhagytad, ráadásul egy férfi miatt! Eszednél vagy te?? Mi az, hogy egy férfi miatt?? Nem hiszem el... *Borul ki.* - Anya... kérlek... *Próbálnám, de hát nem figyel rám.* - Apád tombol! Délután elmegyünk hozzád. El kell venned Ayasét és nagyon remélem, hogy csak félreértett valamit. *Azzal lerakta a telefont még csak meg sem hallgatott. Sóhajtva nézem a telefont. Már nem is volt olyan jó kedvem, de azért a kávét megcsináltam neked. Féltem mi lesz délután. Bevittem neked a kávét, leraktam az éjjeli szekrényre, majd leültem melléd az ágyra és elkezdtelek puszilgatni.* - Ébresztő rókám... *Mondom kedvesen, de már látszik rajtam, hogy nem érzem jól magam.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2013.10.14, 00:24 | Üzenet # 809 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igaz.*Nevetek fel.* - Szerintem is.*Kuncogok.* - Nem kell hercegem.*Mosolygok és ismét megcsókollak.* - Nem szabadulsz tőlem.*Ölellek szorosan. Az este további részében is nagyon jól elvagyunk, senkivel nem éreztem ilyen jól magam, mint veled és veled is egyre jobb lenni. Alvásnál szorosan ölellek magamhoz és rég aludtam ilyen mélyen, mint most. Akkor kellek fel, amikor ébresztesz.* - Reggelt hercegem.*Nyitom ki a szemeim és megcsókollak.* - Minden reggel így akarok kelni.*Mosolygok, de akkor feltűnik, hogy baj van.* - Kicsim mi a baj?? Gondterheltnek tűnsz.*Mondom aggódva.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.10.14, 00:33 | Üzenet # 810 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Jó reggelt... *Ettől függetlenül, hihetetlen boldog voltam.* - Hát, majd igyekszek minden reggel így kelteni... *Simítok végig az arcodon.* - Hívott anya... *Mondom halkan.* - Délután eljönnek... Ayase tegnap este felhívta őket, hogy elhagytam... és hogy hozzád jöttem... *Mondom halkan.* - Még csak meg sem hallgatott a telefonba... azt mondta apa tombol.... *Mondom szomorkásan, majd rád mosolyogtam.* - Reméltem, hogy lesz még időm elmondani... de talán jobb hamarabb. *Gondolkozom el, majd rádőlök a mellkasodra.* - Főztem neked kávét, meg félig kész a reggeli, csak a telefonhívás megszakított...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2013.10.14, 00:46 | Üzenet # 811 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Vagy én téged.*Mosolyodom el, majd ahogyan folytatod végighallgatlak.* - A reggeli ráér, bár köszönöm.*Ölellek magamhoz.* - Ebből látszik, hogy ez a nőszemély sose érdemelt meg.*Morgok kicsit.* - Elhiszem, hogy ki vagy, de el se mozdulok mellőled és megfoglak védeni.*Ölellek még jobban.* - Idővel elfogják fogadni, hiszen szeretnek, bármennyire régimódiak, de ha mégis kitagadnak én itt vagyok, tudom, hogy nem ugyan az, de az én családom a te családod is.*Suttogom a füledbe.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.10.14, 01:04 | Üzenet # 812 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Hmmm nagyon jól hangzik, amúgy is szeretek sokáig aludni. *Kuncogtam el magam. Az ölelésed nagyon jól esett.* - Tudom, hogy mellettem vagy... *Mosolyodom el, mert annyira jó volt ezt valóban érezni.* - Legyen igazad... bár kis esélyt látok rá. *Mondom őszintén, majd amit a családodról mondasz, nagyon jól esett. Valóban nem ugyan az, de féltem, hogy sosem bocsájtanak meg.* - Szeretlek... *Csak ennyit mondtam, de ebben benne volt minden. Kicsit felemelkedtem és megcsókoltalak jó hosszan, majd visszabújtam.* - Sajnálom, hogy ennyi gond van velem... *Kicsit féltem, hogy meggondolod magad velünk kapcsolatban, ha problémák lesznek.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.20, 20:05 | Üzenet # 813 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen tudom.*Mosolygok.* - Arról a kis esélyről se szabad lemondani.*Cirógatlak meg.* - Én is szeretlek kicsi hercegem.*Viszonozom a csókod, majd szorosan ölellek.* - Ugyan nincsen veled semmi gond, nem tudom miről beszélsz.*Mosolygok és tényleg így gondolom, hiszen erről nem tehettél.* - Mindent megoldunk, csak próbálj megnyugodni bár tudom ezt nehéz kérni.*Suttogom és folyton simogatlak.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.10.20, 21:20 | Üzenet # 814 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Csak elmosolyodtam szavaidra, végül is igazad volt. Hinnem kell kicsit benne, hogy megbocsájtják az önzőségem.* - Akkor jó, ha nincsen... *Mosolyodom el és ölelésed nagyon jól esik. Még azért eléggé el volt fáradva a testem a tegnap után, bár nem annyira, mint elsőre.* - De ez sokat segít... *Motyogom a simogatásra, mert hát azért nem voltam még annyira fitt és simán el tudtam volna így aludni még rajtad.* - Pedig olyan szépen indult a reggel... *Mosolyodom el.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.20, 22:18 | Üzenet # 815 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Örülök.*Simogatlak tovább.* - Befejezem a reggelit? Enned kéne valamit kicsim.*Csókollak meg, azért igen csak aggódom érted, hiszen tudom mennyire fontos a családod, meg mennyire nekik éltél eddig és most teljes fordulatot vett az életed.* - Tehetek bármit érted?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.10.20, 23:00 | Üzenet # 816 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem kell, befejezem én... meg akartalak lepni... *Mondom őszintén. Csókod viszonozom és majd elolvadok ott karjaid között.* - Köszönöm, de nem igazán... *Mondom kedvesen.* - Bár ezt folytathatod... *Kuncogtam el magam. Rosszul éreztem magam a családom miatt, de valóban rengeteget segített, hogy tudtam, itt vagy nekem. Egész nap elég feszült voltam, bár próbáltam leplezni és nem mutatni, bár szinte tapintható volt a feszültségem. Tőlem szokatlanul még a hajam is felkötöttem, mert tudtam, hogy nem szeretik, na meg úgy öltöztem fel tényleg, mintha valami bírósági tárgyalásra mennék. Ing, szövetnadrág, de szinte már kínosan tökéletes volt. Mikor megcsörrent délután a telefonom, sóhajtottam egy jó nagyot.* - Szia... igen... gyertek... *Engedem fel őket.* - Lee... *Fordulok oda hozzád.* - Előttük ne érj hozzám, jó...? Nem akarom rontani... *Mondom kedvesen, de ajtónyitás előtt még megszorítom a kezed.* - Akármit fognak mondani, veled maradok... de kérlek.... ezt most bízd rám. *Kérlek meg, majd gyorsan adok még egy puszit az ajkaidra, majd nagy levegő és elengedve a kezed, beengedem őket. Nagyon hasonlítottam anyára. Igazán szép volt, de látszott, hogy szigorú, apámról nem is beszélve.* - Sziasztok... *Ölelem meg anyát, aztán kezet nyújtok apának, de nem fogadja.* - Üljetek le. *Bejönnek és leülnek a kanapéra én meg a fotelbe, de mintha a kivégzésemre készülnénk.* - Mi ez az egész!? *Dörren rám apa, de anya gyorsan leállítja.* - Kisfiam... Ayase tegnap este felhívott minket. Azt mondta, hogy felmondtál a munkahelyeden és egy... *Néz rád.* - ... egy férfivel laksz együtt és romantikus értelemben. *Néz rám vissza. Egy pillanatig csöndbe maradtam.* - Valóban felmondtam. *Mondom lassan, mire láthatóan kiakadtak, apámnak egyre rosszabb lett a tekintete.* - De van már másik állásom. Ayaséval felbontottam az eljegyzést és szakítottam, mert nem működött. *Rád nem igazán tudtam, hogyan térjek ki.* - Ő Lee, a főnököm... és volt olyan kedves, hogy megengedje, hogy itt lakjak nála. *Mondtam először ennyit, a romantikus részt direkt kihagytam, hátha el tudom halasztani, de biztos voltam benne, hogy nem.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.20, 23:17 | Üzenet # 817 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Már megleptél.*Mosolygok.* - Oké.*Kuncogok. Próbállak amennyire tudlak nyugtatni és terelni a gondolataid. Rossz volt téged így látni és az is, hogy nem tehetem érted semmit. Később amikor elkészülsz végigmérlek.* - Gyönyörű vagy.*Csókollak meg. Én is öltönyt veszek, mint mindig és még elszívok egy cigit.* - Alap.*Utoljára megcsókollak, majd a háttérbe húzódom. Anyukád tényleg szép és apukád jóképű ezeket örökölted de a rideg, komoly tekintet nem, mert neked a melegség és kedvesség áradt a tekintetedből. Köszönök, de csöndbe maradok, amíg be nem mutatsz.* - Tiszteletem Asszonyom, Uram.*Nyújtok nekik kezet.* - A fiúk nagyon tehetséges, bár nem rég kezdett és még csak tanuló, azt kell, hogy mondjam ígéretes jövő vár rá, egy csiszolatlan gyémánt, büszkék lehetnek rá.*Mosolygok és akkor is ezt mondanám, ha nem lennél párom.* - Milyen faragatlan vagyok, hozhatok valamit?*Kérdezem, de ez légkör frusztrált.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.10.21, 00:12 | Üzenet # 818 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nagyon örültem tényleg, hogy ott vagy velem. Anya fogadta a kézfogást, de apám tudomást sem vett rólad. Látszott rajta, hogy mindjárt robban és mennyire dühös rám.* - Nem kérünk, köszönjük. Milyen munka ez? *Kérdezi anya tőlem.* - Fényképésztanonc vagyok... *Mondom halkan.* - Tessék? Volt neked rendes állásod, ezért hagytad ott? Ez nem munka... *Vágja hozzám apám.* - Sajnálom... *Nem akartam feleslegesen még ezen is vitatkozni.* - Ezt a munkát szeretem. *Apám csak horkant egyet.* - Nem azért dolgozunk, hogy szeressük. *Közli velem, de erre ár nem szólok vissza, csak anyám szól közbe.* - Ezt még valahogy megértem. De mi van Ayaséval? *Faggat anyám.* - Megváltozott és... *Próbálnám megmagyarázni, de apám eddig bírta.* - Megváltozott??? Zokogva hívta tegnap anyádat, hogy elhagytad! Szedd össze magad most rögtön! *Közli velem.* - Apa kérlek... *Próbálkozom.* - Fogd be! Azonnal velünk jössz és az esküvőig, majd utána nálunk fogtok lakni. *Közli velem. Beharaptam az alsó ajkam, mégis hogyan fogalmazzam meg ezt neki, hogy legalább meghallja.* - Gyere kicsim... *Mondja anya, mire lassan megráztam a fejem, mire anyának kezdett leesni.* - Igaz, amit Ayase mondott...? *Kérdezi még higgadtabban, mint apám. Nem nagyon akartam válaszolni, de apám végleg elvesztette a türelmét. Felállt, odajött hozzám és felhúzott a székből az ingemet markolva.* - Válaszolj! *Kiabál velem. Én csak félrepillantottam és lehajtottam a fejem. Szégyelltem magam, hogy így elárulom őket.* - Igaz... *Mondom halkan, mire elenged én pedig visszahuppanok a fotelbe, de képtelen vagyok rájuk nézni.* - Az én fiam nem egy mocskos buzi! *Üvölt velem apám, de én csak némán tűrőm. Sosem ütött meg, de most felpofozott, de erre azért anya közbelépett, én viszont nem tettem semmit, csak jeleztem neked, hogy eszedbe ne jusson közbelépni. Abból csak még nagyobb veszekedés lett volna. Valahol úgy érzem, megérdemlem.* - Nem erre neveltünk... *Mondja anyám, de mindjárt elsírja magát.* - Sajnálom... *Csak ennyit suttogtam.* - Undorító... *Néz le rám apám, komoly megvetéssel a szemében.* - Bocsássatok meg nekem, kérlek szépen.... *Én kértem bocsánatot, mert én is úgy éreztem, na meg azt is éreztették velem, hogy én vagyok a rossz.* - Nekem mától nincs fiam. *Közölte apám és egy szó nélkül kiviharzott.* - Kicsim... ha még most jönnél... még megbékélne. Elfelejthetnénk az egészet. *Próbálkozik.* - Olyan jól összeilletek Ayasével... te... te nem a férfiakat szereted. *Közli velem. Rád pillant egy fél pillanatig, de árad a tekintetéből neki is az undor.* - Nem lehet anya... Szeretem őt... *Mondtam halkan.* - Nem szereted, csak megzavarodott a fejed... költözz haza. *Csak megráztam a fejem, mire zokogni kezdett.* - Kisfiam kérlek... gyere haza. *Megráztam a fejem ismét. Anya kiindul, azért benne volt annyi, hogy köszönésképpen odabólintott neked. Én meg se mozdultam, teljesen készen ültem ott. Sosem szoktam sírni, de most azért könnybe lábadt a szemem egy kicsit.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2013.10.21, 00:47 | Üzenet # 819 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Meg se lep apád, sőt anyukád lep meg, hogy elfogadja a kézfogást. A munkára csak halkan morgok egyet, hogy így lehúzzák bár oké, hogy mondtad, de akkor is bosszantó hallani főleg, hogy hülyeséget beszélnek, amit csak tetéznek. Még, hogy nem arra van a munka, hogy szeressük, ha van rá lehetőség olyan helyen kell lenni és azt csinálni, amint szeretnék, amit ő nyílván nem tesz. Apád kiakadása egyre idegesebbé tesz és csak miattad maradok csendbe. Rágyújtok és úgy hallgatom tovább a dolgokat és tényleg nem túloztál, de ezzel szembesülni még ígyis borzalom, hát még neked. Az idegeim csak úgy pattannak szét és amikor fel is pofozz hát már tényleg nehéz tartani magam. Ismét csak rágyújtok, miután a másikat elszívom és egyre jobban remegek. Amikor anyud elmegy én is biccentek, majd lerakva cigit odamegyek és felhúzva szorosan magamhoz ölellek.* - Ügyes voltál.... és amiket mondtak az nem igaz kicsim remélem tudod.*Suttogom füledbe, szörnyű volt, hogy nem védhettelek meg.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2013.10.22, 03:06 | Üzenet # 820 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy magadhoz ölelsz, én is ezt teszem. Nagyon fájtak a szavaik.* - Ügyes, mi...? *Szólalok meg eléggé gúnyolódva, bár ez most nem neked szólt igazán. Az volt a szörnyű, hogy én részben igazat adtam nekik. Kicsit engedtem a szorításon, de csak annyira, hogy meg tudjalak csókolni jó hosszan. Hirtelen kinyílt az ajtó és apám lépett be, ki akart még osztani, hogy hogy lehet ilyen hálátlan, de hát éppen a csókunkra toppant be. Rögtön elengedtelek, de már az is késő volt. Anya is jött vele, ő majdnem elájult, én pedig rettentően szégyelltem magam. Apámnak eddig bírta hellyel-közzel a türelme, éktelen dühbe gurult és neked esett. Erősen behúzott.* - Undorító faszszopó patkány... *Majd felém fordult, hogy nekem jön.* - Apa, nyugodj meg! *Szólok rá és hátralépek egyet, de közben téged figyellek.* - KUSS LEGYEN TE HÁLÁTLAN SEMMIREKELLŐ KÖCSÖG!!! *Üvölti nekem.* - NEM VAGYOK AZ APÁD! *Nyomatékosítja, anyám meg csak bőg, szintén amiatt, hogy hogyan lehetek én az ő fia és én nem az ő gyereke vagyok.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szombat, 2013.10.26, 14:43 | Üzenet # 821 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen mert végre kiálltál magadért.*Suttogom. A csókod rögtön viszonozom, egészen addig amíg apád vissza nem tért, mivel az ajtót nem csuktok be. Amikor behúzz csak felszisszenek, de nem teszek semmit, arra se amit mond nekem, de amikor neked esik, addig bírom. Felpattanok, majd elrántom.* - Na most fogyott el a türelmem és még így is sokáig bírtam, pedig nem kellett volna.*Morgok.* - Tudja igaz egy faszszopó vagyok, mert szeretem a faszt, de kettőnk közül az undorító patkány maga és nem én. Felfogta, hogy miket mond a fiának, hogy ezzel mennyire megbántja és milyen sérüléseket okozz? Arról nem is beszélve, ha nem vagyunk itt, ki tudja mennyire veri meg, a saját fiát, aki alapból kisebb magánál.*Emelem fel a hangon és nem érdekelt, ha most kibuksz rám, akkor se bírom már tovább.* - Hálátlan semmirekellő köcsög? Mégis miért?? Egész életébe eddig azt csinálta, amit maguk akartak és nem volt boldog de ez fel se tűnt magának vagy pont leszarta. Maga nevezi magát apának???*Vonom fel a szemöldököm, majd a vért a számról letörlöm.* - Azt hiszi neki könnyű? Hogy szándékosan tette?? Tudja mennyire félt attól, hogy mit fognak szólni? Hogy alapból neki milyen nehéz ezt saját magában letisztáznia?? Támogatniuk kellene és nem ezt tenni.*Morgok, majd anyádra nézzek.* - Maga se jobb csak itt bőg. Úgy csinálnak, mintha a fiúk egy bűnöző lenne, egy gyilkos, drogos, rabló vagy a faszom se tudja mi, de egyik se.*Üvöltök már.* - Nem régóta ismerem Masatot, akiben egy nagyon tehetséges fotós rejlik, amit persze szintén szidnak és leszarnak, de majd meglátjuk, micsoda tehetség, amikor a képeit fogják látni újságokban, de ez ugye mit is számít, hiszen ez nem munka.*Mondom gúnyosan.* - Emellett egy rendkívül nagyszívű, kedves, imádnivaló fiút ismertem meg, aki eddig úgy élt, ahogyan mások látták és a saját boldogságát háttérbe szorította, de magunknak ez se tűnt fel.*Vágom a szüleid fejéhez.* - Maguk nevezik jó szülőnek??? Hiszen le se szarták, hogy neki mi a jó, ha nem az, hogy maguknak, de ő még se fordított hátat a családjuknak maguk pedig eldobják a fiúkat, mert egy férfi a szeretője??*Üvöltök tovább, de ilyennek nem láthattál még. Odamegyek hozzád és félkarral magamhoz ölellek.* - Nem fogom engedni, hogy bántsák Masatot, többet nem.*Ölellek szorosan.* - Most menjenek el és ha csak így képesek viselkedni ne merjenek ide többet jönni és alapból Masato közelébe, de azért gondolják meg, hogy kit is veszítenek el a viselkedésük miatt.*Mondom komolyan.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2013.10.26, 17:14 | Üzenet # 822 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy közbe szólsz, meglepődtem, hiszen megkértelek, hogy ne, bár teljesen megértettelek. Apám csak dühösen hallgat, egyáltalán nem érdekli, hogy mit mondasz neki, csak lepereg róla. Én viszont csendesen hallgatlak és őszintén szólva, nem gondoltam, hogy ennyire megérted, hogy milyen rossz ez a helyzet. Annyira jól esett, hogy így kiálltál értem. Teljesen ledöbbentem, hogy mennyire kikeltél magadból. Nem gondoltam, hogy ilyen leszel miattam. Nem kicsit döbbenek le ismét, mikor odajössz ás átkarolva magadhoz szorítasz. Először el akartam lépni, mert nem akartam, hogy még jobban undorodjanak, hiszen más az, mikor tudod és látod. Viszont szavaid ezt el is feledtették velem. Nagyon sok mindenben igazad volt, de makacsul ellenálltam, hogy elhiggyem a szavaid.* - Majd pont egy buzi szavai fognak érdekelni. *De közben annyira megvetően és undorodva nézett ránk, hogy én éreztem magam rosszul. Nem tudtam ránézni. Nagyon szégyelltem magam. Anyám csak tovább sírt és nem értette, hogy hol rontották el a nevelésem.* - Menjünk... *Öleli át apám anyát és kiindulnak. Én elszakadva tőlük, utánuk megyek és apám karjára teszem a kezem.* - Könyörgöm.... bocsássatok meg... *Kérem őket, de apám csak lerázza magáról a karját, de megint azzal a fintorral az arcán.* - Ne érj hozzám... Mit képzelsz magadról!? Csak egy idegen vagy... *Közli velem, azzal elmentek. Én csak álltam ott, nem tudtam megszólalni, aztán feléd fordultam.* - Minden miattad van! *Közlöm kiakadva, majd meg sem hallgatlak, csak bemegyek a hálóba, jelezvén, hogy most nem vagyok rád kíváncsi. Igazából nem gondoltam komolyan, csak a fájdalom mondatta velem. Közel egy órát kuksoltam bent, mire rájöttem, hogy mekkora hülye voltam és ezt nem érdemelted meg. Kijöttem, majd megkerestelek és odamentem hozzád. Átöleltelek és halkan megszólaltam.* Bocsáss meg... sajnálom, amit mondtam... Bocsáss meg... *Nem akartalak téged is elveszíteni. Iszonyatosan fájtak a szüleim szavai.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.27, 15:32 | Üzenet # 823 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Miért maga szerint engem érdekel egy ilyen ember véleménye és az amit mond?*Kérdezem gúnyosan. Rólam lepereg, ahogyan nézz és amiket mond, mert nem veszem magamra, volt már részem ilyenbe, de egyik se érdekelt, de tudtam te teljesen más esett vagy, hiszen még új neked és mégis csak a szüleidről van szó, még ha nem is úgy viselkednek. Amikor utánuk mész hagyom, de tudom jól nem jó ötlet.* - Takaródjanak.*Morgok, magam se tudom, hogy mikor voltam ennyire dühös. Egyedül csak nekik kellett bocsánatot kérniük és reméltem, hogy idővel megteszik, bár most nem sok esélyt láttok rá. Ahogyan elmennek végre és te hozzám vágod, hogy minden az én hibám csak felsóhajtok, de egyáltalán nem haragszom, tudom, hogy nem gondolod komolyan. Becsukom az ajtót, majd öntök magamnak italt és kimegyek az erkélyre, hogy kicsit lehiggadjak. Elszívok egy cigit is, majd bemegyek és dolgozni kezdek, te majd kijössz, ha már látni akarsz és ez később így is lesz. Az ölembe húzlak és finoman mégis óvón magamhoz ölellek.* - Nem értem miért is kéne megbocsátanám szépséges hercegem.*Mosolygok és lágyan megcsókollak, majd csak ölellek, azt akartam érezd én itt vagyok neked és nem vagy egyedül.* - Szeretlek.*Suttogom a füledbe.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.10.27, 17:30 | Üzenet # 824 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy odahúzol az öledbe, bújok is. Örültem, hogy nem haragszol rám.* - Mert szemét voltam veled, mikor te érdemled meg a legkevésbé... *Mondom nem kicsit szégyellve magam. Csókod odaadóan viszonozom és élvezem az ölelésed. Elmosolyodtam kicsit arra, hogy szeretsz. Rád emelem a tekintetem és most én csókollak meg.* - Én is téged... köszönöm, hogy kiálltál értem és hogy itt vagy nekem... *Simítok végig az arcodon.* - Meg se érdemlem, hogy ennyire kedves legyél... *Mondom kedvesen. Megnyugtatott az ölelésed, és hogy tényleg itt voltál. Nem csak mondtad.* - Soha nem fogják megbocsájtani, hogy így elárultam őket... *Mondom halkan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2013.10.27, 19:12 | Üzenet # 825 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudtam jól, hogy nem gondolod komolyan, emiatt ne bánkódjál kicsim.*Mosolygok rád.* - Ugyan ez alap és tudom azt mondtam, hogy kimaradok belőle, de ezt már nem tűrhetem tovább.*Morgok még egy kicsit, hogy így beszéltek veled.* - Remélem nem haragszol rám, még így is finoman fogalmaztam.*Jegyzem meg a simogatásra kicsit felszisszenek, azért apád ütni tud és nem csak a szavakkal.* - Elég legyen ezt ne kezd el. Pont, hogy megérdemled, fogd már fel.*Moroglak le, de nem rosszból.* - Nem árultad el őket!! Ők azok akik cserben hagytak, akik sose törődtek veled!!Mikor fogod már fel?? Felneveltek oké, de érdekelte őket valaha, hogy neked mi a jó?? Tettél ellenük valami rosszat?? Ártottál neki? Nem, nem és nem!! Ne hogy már te érzed magad szarul!! Basszus ideje, hogy a saját életedet éld, hogy törődj magaddal egy kicsit, felfogod ezt??*Kérdezlek.* - Szépségem csak egy életed van, miért nem fogod fel??
|
| |
| |
