2025.07.21, Hétfő, 09:26
Kezdőlap Regisztráció
Üdvözöllek, Vendég
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
A fórum moderátora: Mio  
Kórház
MioDátum: Péntek, 2013.08.16, 13:30 | Üzenet # 1
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Dimitri - Akihito

     
 
MioDátum: Kedd, 2014.07.01, 12:51 | Üzenet # 526
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ennél szebben én se mondhattam volna.*Kuncogok.* - Khmm köszi.*Nevetek zavartan.* - Remélem nem vagy kiakadva nagyon... én se így terveztem.*Sóhajtok fel. Nem tudtam, hogy mennyit és mit tud a főnök, de nem akarom eltitkolni a dolgokat és hogy mi egy pár vagyunk.* - Ugyan nem haragszom.*Mosolygok és arcom a kezébe simítom.* - Na de ne itt beszélgessünk. Dim hova menjünk?*Pillantok rád és a kezedre simítok, majd visszafordulva feltűnik a fiú.* - Te ki vagy?*Kérdezem kíváncsian.*



Az üzenetet módosította: Mio - Kedd, 2014.07.01, 12:54
 
MioDátum: Kedd, 2014.07.01, 13:01 | Üzenet # 527
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ez jó.*Kuncogok.* - Nem haragszom, majd mindent elmesélsz.*Mondom.* - Akkor ezt megbeszéltük.*Mosolygok, hogy senki nem haragszik senkire.* - Igen az jó lenne.*Bólintok és azért feltűnik, hogy ez több mint beteg - orvos kapcsolat, csak azt nem, hogy mennyire.* - Kis kíváncsi, majd mindjárt meg tudod.*Vigyorgok sejtelmesen.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2014.10.06, 17:41 | Üzenet # 528
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Szerintem se. *Nevettem veletek.* - Ne aggódj, jól áll. *Mosolygok rád. Láttam rajtad, hogy mennyire örülsz, hogy itt van a főnököd, amitől azért kicsit féltékeny lettem, mert hát szemem volt és dögös pasi volt.* - A rendelőmbe nyugodtan tudunk beszélni. *Azért fel mégse akartam őket vinni. Elhúzom a kezem, hogy tudjalak tolni és elindulok.* - Utánam, uraim. *Mondom és szépen elvezetlek benneteket. Belépve egy tiszta, egyszerű szobába voltunk.* - Foglaljatok helyet. Kávét? *Kérdezem, de mivel én tuti iszok, így már rakom is fel. Leeről még én se tudtam semmit.*

 

*Már pont válaszolnék a kérdésére, de beelőztél, így csak elmosolyodtam.* - Masatonak hívnak, üdvözöllek. *Letegeztem, hiszen mégis 10 évvel vagyok nála idősebb, hozzám képest csak egy kölyök volt, bár tény, ami tény, élőben még szebb volt, mint a képeken. Csak ennyit mondtam és mentem utánatok. Nem gondoltam, hogy ez most így helyes, hiszen egy kórház és nem viccből vagytok itt. Mikor Dimitri hellyel kínál, leülök.* - Én nem kérek, köszönöm. *Ahogy leültem, úgy festettem, mintha én is modell lennék. Ragadtak rám dolgok, bár sosem álltam kamera elé, csak akkor, mikor Lee fotózott.*

 
MioDátum: Hétfő, 2014.11.24, 20:38 | Üzenet # 529
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor jó.*Örülök, hogy nem haragszol bár sejtettem, hogy ebből nem lesz gond, de jobb így biztosra menni.* - Köszike.*Mosolygok rád.* - Persze, hogy az vagyok.*Vigyorgok.* - Szia Akihito.*Mutatkozok be én is, de okosabb ugye nem lettem. Bent én nem ülök át, maradok a kocsiba.* - Én is kérnék, ha szabad.*Pillantok rád, majd a főnökre.* - Nekem is van mesélnivalóm, de azt majd hatszemközt.*Még se akarok egy idegen előtt a magánéletemről beszélni.*



- Remek lesz.*Be is megyünk és Akihito mellé viszek egy széket és leülök.* - Én kérek köszönöm. Rendben van ezt megbeszéltük.*Simogatom meg az arcát, nekem is van amit csak vele akarok megbeszélni.* - A lényegre térek. Masato egy fotós bár még mindig újnak számít a szakmába, de igen tehetséges, Lee tanította szóval ez sokat elmond.*Pillantok egy pillanatra Masatora, majd vissza Akihitora és elmondok neki mindent, hogy mire is gondoltam.* - Persze ez a fotózás csak akkor amikor te kis készen állsz.*Teszem hozzá.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2014.12.15, 21:55 | Üzenet # 530
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Tudom. *Mosolyodom el kedvesen, bár nem az igazi tőlem. Nem akartam zavarni, szívem szerint leléptem volna, hiszen pihennetek kellett volna most. Mikor Lee-t említi Mookyul és rám pillant, lehajtom kicsit a fejem. Szégyelltem magam azért, amin keresztül ment Lee miattam.* - Láttam pár képedet és szívesen dolgoznék veled, de semmi sem erőszak. Ha nem szeretnéd később sem, én azt is megértem. *Teszem hozzá, nem akartam belekényszeríteni semmibe. Van, aki nem szeretne egy aránylag kezdővel gondolkozni, azzal nem lehet mit kezdeni.*



*Akihiton elmosolyodom.* - Meglátom mit tehetek az ügy érdekébe. *Mondom neked, Mookyulnak meg bólintok, hogy rendben. Szépen lefőzöm, közben csak fél füllel hallgatózók. Kipakolom egy kis tálcára, mivel nem tudom, hogy főnököd hogy issza. Neked is csinálok, de kicsit lightosabbat és felöntöm egy kis tejjel.* - Megfelelő kompromisszum? *Kérdezem tőled és megcirógatom az arcod. Leülök melléd egy székbe és csöndesen hallgatom a terveket.* - Nos, fizikailag egy könnyebb fotózásra készen áll. *Mondom azért, hogy ezzel te is tisztában legyél.* - Már egész ügyes mankóval is, csak még hajlamos elveszíteni az egyensúlyát. *Mondom büszkén, hiszen ez nagy teljesítmény volt.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2015.01.18, 16:59 | Üzenet # 531
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
-Tökéletes. *Veszem el a kávét és figyelmesen hallgatom őket.* - Huuu, hát ez nagyon meglepett most. Szóval én köszönöm a lehetőséget. *Engem nem zavar, hogy kezdő vagy, hiszen viszonylag még én is az vagyok, na meg már nincs akkora arcom biggrin * - Lehetne, hogy még gondolkozok rajta? *Pillantok a főnökre.* - Különben szívesen dolgoznék veled. *Mosolygok picit Masatora.*



- Köszönöm.*Mondom a kávéra. Masatora is figyelek most és persze Dimre is, hiszen sokat jelent ő mit mond na meg persze Akihitora.* - Persze amennyit csak akarsz.*Cirógatom meg az arcod.* -  Nézd tudom, hogy meg vagy ijedve és nem lesz könnyű ezt el kell mondanom. Lesznek olyanok, akik meg fognak szólni a sérülésed miatt, de nem kell velük törődni. Különben se lehet mindenkinek megfelelni és eddig se akart minden fotós, ami nem baj, hiszen engem se.*Teszem hozzá.* - Ami fontos, hogy nem szabad foglalkoznod a rosszakaróiddal. Sok modell eddig is féltékeny volt rád és most befognak találni, de te sokkal jobb vagy és hidd el semmit nem veszítettél a szépségedből, sőt akár még előnyödre is válhat.*Minden szavam igaz.* - Annyi időt kapsz amennyit csak akarsz, de ne add fel, oké?*Kérdezem kedvesen. Igazából attól jobban tartottam, hogy jeleneteket fog rendezni, attól nem, hogy nem fog menni többé a fotózás. Tudtam jól, nem fogja feladni még ha most bizonytalan is, akkor se.*

 
szela00Dátum: Szerda, 2015.03.11, 02:19 | Üzenet # 532
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom, majd téged hallgatlak. Igaza volt Lee-nek, tényleg nagyon jó főnök vagy. Éreztem a szavaidon is, hogy komolyan beszélsz és minden szavad őszinte.* - Ennek örülök. *Azért én is féltem, hogy esetleg nem akar velem dolgozni.* - Remélem hamar rendbe jössz. Tudod élőben még jobban mutatsz, mint a fotókon. *Dicsérem meg.* - Sok modellt a fotókra csak "megcsinálnak", de te természetesen vagy szép. *Ez szakmai szemmel és egyébként is mondtam.* - Én várok, ameddig csak kell. *Nyugtatom meg.*

 
szela00Dátum: Szerda, 2015.03.11, 02:26 | Üzenet # 533
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nincs mit. *Mondom én is, majd csöndesen hallgatok.* - Egyébként a heged még sokat fog halványulni és lappadni. Még eléggé duzzadt és vörös, de pár hét múlva már nem fog ennyire elütni a bőrödtől. *Mondom én is kedvesen, na meg biztos voltam benne, hogy addigra lábra állsz és tényleg már csak mankó kell. A szakmátokhoz én nem értettem, úgyhogy ennyiben is hagytam.* - Ó, nem fogja feladni. *Vigyorodom el.* - Különben fenéken lesz billentve. *Jegyzem meg mosolyogva. Az is kedves volt, amit Masato mondott.*

 
MioDátum: Szombat, 2015.06.20, 11:25 | Üzenet # 534
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*A főnököt csendben végighallgatom és nagyon jól esnek a szavai, ahogyan Masato és a te szavaid is.* - Köszönöm Mookyul.*Mosolyodom el és így azért ritkán hívom.* - Nem fogom feladni és nem is fogják hagyni, mint hallhattad.*Kacsintok rád.* - Kedves vagy Masato, pedig még nem is vagyok jó formában.*Vigyorodom el, azért egyre jobban oldódók fel és térek vissza.* - Akkor majd együtt tarolni fogunk.*Mondom Masatonak mosolyogva.* - Ez most nagyon sokat segített köszi, hogy eljöttél.*Simítok a főnök kezére. Kicsit beszélünk még így négyesbe, majd kettesbe maradok a főnökkel és elmondom, hogy mi történt velem és ő is, még ennyire sose voltunk őszinték egymáshoz. Rossz hallani mennyi szörnyűség történt vele is és ez az én helyzetemmel össze se hasonlítható. Rokuro is feljön a témába és kiderül nem tud róla. Elmondom mi a helyzet, de többet nem akarok róla beszélni. Megbeszéljük, hogy fogunk mobilin beszélni és amikor tud bejön. Utána veled vagyok és mint mindig nagyon jó.  Ahogyan telik az idő egyre jobban vagyok, mint testileg mint lelkileg. Persze vannak mélypontok, de te mindig ott vagy nekem és ez sokat számít. Amíg kórházban volt Lee vele is sokat beszéltem és utána is jött be, mint főnök párszor aki szintén jó volt. Anya is jött amikor csak tudod és nagyon örült nekünk, mert nem titkoltam. Apám is jött olykor és szerencsére nem volt balhé, de nem is beszéltünk sokat, majd egyszer talán annak is eljön az ideje, de most ez pont nem érdekelt. A modellkedéshez is egyre jobban visszajött kedvem és bár voltam kételyeim, de tudtam, ha kamera elé állok ezen is szépen lassan elfog múlni, de csak akartam fotót, amikor kikerülök és ez az idő eljött már egy hónap után. Igaz még vissza kell járnom és mankót használok de végre kijutok. Éppen a szobámba pakolok és láthatod, hogy valamin nagyon törőm a buksim, végül rá is kérdezel.* - Szóval az van, hogy végre kijutok, ami isteni de így szóval akkor nem tudunk együtt lenni, mert te itt laksz én meg azért a kórháztól távolabb vagyok. Mi lesz a gyógytornával? Én veled akarom és megszoktam, hogy együtt vagyunk.*Motyogom édesen. Egyre jobban ragaszkodom hozzád és egyre jobban érdekelsz, bár nem szerelem még, de lassan elfogod rabolni a szívemet.*



*Azt meg kell hagyni, hogy a munkát komolyan veszi Masato és van szeme, az más kérdés milyen ember, de a szakmát és a magánéletet nem szabad összekeverni. Örülök, hogy Akihito jó kezekben van és tényleg nincs egyedül és jó kezekben van. Amikor kettesbe vagyunk meg tudom, hogy együtt vannak Dimmel, ami nem lep meg, hiszen érződött, hogy több van köztünk. Nagyon jól elbeszélgettünk, mint még soha. A fájdalom mondhatni közelebb hozott minket egymáshoz. Rád elégé haragszom, hogy így bántál Akihitoval, de előtte nem mondok sokat, mert nem akar róla beszélni. Ahhoz képest, hogy miken ment keresztül nagyon jól tartja magát és büszke vagyok rá. Kicsit még beszélünk, majd visszamegyek hozzád. Bent vagyunk még Leenél elmondom, hogy mit beszéltünk és a fotózás majd akkor lesz, amikor Akihito kikerül. Masatonak megmondtam, majd hívom meg Leevel konzultál. Amikor haza megyünk, azért kibukik belőlem, hogy nem volt szép amit tettél és miattam ne legyél vele ilyen, de nem szólok bele jobban, mert ez nem az én dolgom, meg nem vagyok olyan formában, hogy még ezzel is foglalkozzak először saját magamat kell rendbe tennem. Ahogyan teltek a napok és hetek kezdek jobban lenni. A hangulatingadozásaim még meg vannak, de annyira nem vészes és dühkitöréseim szinte alig vannak. Veled is normális vagyok és nem vagyok elutasító annyira és Leetől is bocsánatot kérek, mindenért és megbocsát. Nem kell olyan sokat bent lenni, de persze makacskodik a pihenéssel, de azért ketten győzedelmeskedünk felette. Masatoról nem beszélek vele, mert ha akar majd mondja. Akihitohoz is bejárok és jót tesz, hogy kimozdulok. Bár be még nem megyek, de otthonról elkezdek dolgozni. A nénikémről meg nem beszélünk és én se akarok, végleg le akarom magamba zárni azt a nőt és örülök, hogy Lee eltüntette és nem öltem meg. Egy hónap elteltével Lee már dolgozik és hallom az örömhírt, hogy Akihito kijöhet, amit mondok neked is, meg beszámolók az állapotáról. Úgy vagyok vele, hogy kifogtok békülni, majd idővel de teperned kell. Saturoval és olykor beszélek, de megmondtam neki, ha Akihito nem akar vele dolgozni, akkor nem fog. Ez nem tetszett neki, de nem érdekel, hiába vagyunk barátok és áll hozzám közel, akkor is én vagyok főnök és Akihito érdekeit nézzem és ez most nem hiszti nála. Éppen ismét otthonról dolgozok és lassan úgy vagyok vele, hogy vissza fogok menni.* - Szóval azt mondod menjünk el a szüleidhez?*Kérdezlek amikor felvetted az ötletet.* - Kíváncsi vagyok rájuk, de nem tudom, hogy mennyire lennék jó társaság.*Veszem le a szemüvegem.*  /Náluk/

 
MioDátum: Vasárnap, 2015.06.21, 19:11 | Üzenet # 535
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Amikor felébredek már Mookyul is ott van és persze Masato. Elmondja mi volt Akihitoval, aminek örülök. Kicsit beszélünk, majd elmennek. Nem örülök, hogy bent kell maradnom, de nincs más választás, bár Akihito és Dim leköt. Elég hamar kijövök, de még pihenőn vagyok, amit nehéz tartani de nem akarok balhét, na meg igazuk van. Nagyon örülök, hogy a kölyök egyre jobban van és minden kezd rendeződni. Masatoval nem beszélek még nincs miért is nem is beszélek róla próbálom elnyomni magamba, amennyire csak tudom és majd kiderül mi lesz, amikor együtt dolgozunk, bár lehet nem is kell sokat, hiszen a kölyök egyre jobban van és már otthonról dolgozik persze nem akarom siettetni meg amúgy is befogok járni majd később is a cégéhez.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2015.07.07, 22:44 | Üzenet # 536
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Én is magadra hagylak Mookyullal, de azért kaptál még egy puszit a buksidra. Szerencsére az állapotod csak javult és egyszer sem romlott. Újabb műtétre se volt szükség. Nem kíméltelek a gyógytornával és egyre keményebben bántam veled, de ha éppen összeomlottál, segítettem talpra állni. A szüleiddel tisztelettel bántam és nem mondtam semmit apád passzív hozzáállására, de anyukáddal nagyon jól kijöttem. Amikor eljött a nap, hogy végre kikerülhetsz, meglátogatlak a szobádba.* - Szia szépségem. *Mosolyodom el és megyek oda hozzád.* - Min töröd az a cuki buksid? *Kérdezem és hátulról átölellek.* - Ez most egy felkérés volt ettől az angyalkától, hogy éljek vele? *Kérdezem mosolyogva.* - Nos... igazából már többször gondoltam rá, hogy kérvényezem az áthelyezésem az egyik belvárosi kórházba. Így most van motivációm is. *Csókollak meg lágyan.* - Mit szólsz? De akkor bizony be kell fogadnod. *Cirógatom meg az arcod.* - Szeretnélek támogatni és eleinte lehet, hogy munka közben is bármikor oda kell mennem. Még lehetnek görcseid, bár csodával határos, hogy mennyit fejlődtél ilyen rövid idő alatt.

 
MioDátum: Szerda, 2015.07.08, 12:07 | Üzenet # 537
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Amikor magadhoz ölelsz, hozzád bújok.* - Igen valami olyasmi vagyis nem szóval igen felkérés.*Makogok zavartan, egyre többször fordul elő, hogy így viselkedek előtted, mint egy kis gyagyás. biggrin * - Jó hallani...*Mosolygok és a csókod viszonozom.* - Esetleg betudlak fogadni lehet róla szó...*Mosolygok édesen és a tenyeredbe csókolok.* - Igen tudom és próbálok viselkedni, bár te jó hatással vagy rám és ha rám szólsz, akkor viselkedek.*Képes vagyok most is túlhajtani magam, amiből csak károm lenne.* - Köszönöm Dim, olyan jó vagy hozzám.*Csókollak meg.* - Szóval mikor kérdezed meg?

 
szela00Dátum: Szerda, 2015.07.08, 12:48 | Üzenet # 538
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Ahogy makogsz össze vissza, én csak kuncogok rajta.* - Édes vagy. *Puszillak meg.* - Szóval lehet róla szó, akkor jó. *Tenyeremre csak elmosolyodtam.* - Tudom tündérkém, hogy próbálsz, csak nem mindig sikerül. *Kuncogtam el magam.* - De még vigyázni kell kicsit. Lassan már csak egy mankó kell, utána pedig menni fog anélkül is. *Puszilom meg a buksidat.* - Mert szeretlek.. *Csókod viszonozom.* - Csak meg kell írnom a kérvényt és leadni, akkor holnap már a másik helyen kezdek. *Suttogom ajkaidra.* - Azt hiszem, akkor pakolnom kéne nekem is, igaz?

 
MioDátum: Szerda, 2015.07.08, 13:32 | Üzenet # 539
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Miattad viselkedek amúgy így.*Jegyzem meg.* - Igen lehet.*Bólogatok.* - Az biztos, még jó, hogy ilyen türelmes vagy, de igyekszem nem az agyadra menni és idegesíteni.*Mert lássuk be, még ha nem is mondod biztos, hogy vannak ilyen pillanataid, amin nem lepődöm meg.* - Nagyon jó lesz, de már ennek is örülök.*Elégé megtanítottál arra, hogy türelmes legyek. A szeretlekre elmosolyodom és viszonozom a csókodat.* - Komoly? Már csak ennyi?*Kezdek felpörögni.* - Akkor gyerünk pakoljunk, ne húzzuk az időt.*Veszem is magamhoz mankómat.*

 
szela00Dátum: Szerda, 2015.07.08, 20:20 | Üzenet # 540
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Tudom. *Kuncogtam, mert hát nekem tetszett.* - Nem mész az agyamra és nem is idegesítesz. *Puszillak meg. Tény, valamikor tényleg a türelmem határát feszegeted.* - Helyes. *Nagyon büszke voltam rád, tényleg.* - Őszintén szólva megtettem a megfelelő előkészületeket, ha netán megkérnél... *Ismerem be.* - Kicsit számító vagyok, tudom, de nem akarok én sem elszakadni tőled. *Csókollak meg. Elnevettem magam rajtad, imádtalak.* - Menjünk. *Mosolyodom el.*

 
MioDátum: Csütörtök, 2015.07.09, 10:12 | Üzenet # 541
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor jó.*Mosolygok.* - Túlságosan elnéző vagy velem.*Cirógatom meg az arcodat. Tudom milyen vagyok és már téged is nagyjából kiismertelek, így tudom, hogy időnként a határaid feszegetem.* - Ohh szóval ilyen kis számító dög vagy értem...*Nyugtázom, majd szélesen elmosolyodom.* - Nagyon jól tetted, hogy ennyire előre gondolkoztál.*Mosolygok és a csókod viszonozom. Megfogom a mankóim és már jól tudok menni velük. A szobádba leteszem az egyik fióknál és leteszem. Az épp lábamra támaszkodva kezdek el pakolni és végigmosolygok. Persze így hamar elfáradok még és a lábam is fáj azért még kicsit, de ami volt ahhoz képest ez semmi. Kivételesen meg se szólalok és igen csak pirulgatok. Oké, hogy szinte mostanság folyton együtt alszunk, de mégis más lesz ott.*

 
szela00Dátum: Csütörtök, 2015.07.09, 11:02 | Üzenet # 542
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ez legyen velem a legnagyobb problémád. *Mosolyodom el.* - Hát ez van... *Nevettem el magam, mert tudtam jól, hogy nem mondod komolyan.* - Akkor jó. *Nyugszok azért meg, mert nem akartam sok lenni. Mentem utánad és egy darabig az ajtóból nézem, ahogy pakolsz.* - Egyre jobb az egyensúlyod. *Mondom kedvesen, hiszen egy hete ez még nem ment, hogy mankó nélkül tudj állni. Én is hozzáfogtam pakolni, de közben téged figyellek.* - Nagyon édes vagy tündérkém. *Kuncogtam.* - Olyan vagy, mint egy pirulgató menyasszony. *Nevettem el magam.*

 
MioDátum: Csütörtök, 2015.07.09, 11:38 | Üzenet # 543
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igazad van...*Mosolygok.* - Igen szerintem is és ez csak neked köszönhető. Nélküled nem tartanék itt.*Tényleg komolyan gondolom.* - Na fogd be...*Vágok hozzád egy párnát.* - Így is zavarban vagyok, erre még itt be is szólogatsz nekem.*Szenvedek, de persze nem komolyan.* - Élvezed mi?*Kérdezlek és amikor alsó nacikat kezdem el pakolni attól is zavarba jövök. biggrin

 
szela00Dátum: Csütörtök, 2015.07.09, 11:44 | Üzenet # 544
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- A saját munkádnak köszönöd. *Ha te nem akarnád, a csillagos eget is lehozhatnám neked, semmit se érne.* - Ugyan, miért? *Kuncogok és kitérek a párna elől.* - Most komolyan azt vártad, hogy nem teszem szóvá? *Kérdezek rá, ennél azért jobban ismertél már.* - Még szép. *Nevetek fel.* - Láttam már őket. *Jegyzem meg az alsónacikra.* - Sőt, egy párszor ki is hámoztalak belőlük. Az a kedvencem. *Mutatok az egyikre, közben én is pakoltam azért.* - Olyan szépen feszül a kis popsidon és farkadon.

 
MioDátum: Csütörtök, 2015.07.09, 12:39 | Üzenet # 545
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Akkor közös munka mit szólsz?*Kérdezlek édesen.* - Nem vártam, de akkor is mocsok vagy amúgy.*Jegyzem meg, de én is nevetek.* - Bár az lenne a fura, ha nem élveznéd.*Kuncogok.* - Igen tudom...*Motyogom és a végére már a fülem is vörös lesz.* - Olyan perverz vagy...*Motyogom és tovább pakolok.* - Perverz perverz...*Ismétlem de ugye élvezem a helyzetet és megint eszembe jut, hogy lassan lefeküdhetünk emiatt már lángolok.*

 
szela00Dátum: Csütörtök, 2015.07.09, 23:33 | Üzenet # 546
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Kiegyeztünk. *Mosolyodom.* - De ezt szereted bennem. *Mosolyodom el.* - Na látod. *Kuncogok halkan.* - Te pedig nagyon édes. *Élveztem, hogy még a füled is vörös lett.* - Csak kívánlak tündérkém. *Csókollak meg lágyan.* - Mire gondolsz? *Kérdezem kíváncsian.* - Mert már a fülecskéid is pirosak és ez csak akkor van, ha valami nagyon perverz jut eszedbe.

 
MioDátum: Szombat, 2015.07.11, 11:30 | Üzenet # 547
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Helyes.*Mosolygok.* - Ezt is...*Javítalak ki.* - Olyan sokszor mondod, ennyire nem vagyok édes.*Motyogom zavartan.*  - Én is...*Suttogom az ajkaid közé és a csókod viszonozom.* - Túlságosan ismersz már...*Mosolyodom el.* - Arra gondoltam, hogy lassan szerelmeskedhetünk..*Suttogom igen csak lángolva.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2015.07.11, 12:01 | Üzenet # 548
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Még nem is mondom elégszer. *Mosolyodom el.* - Én nem bánom, hogy ennyire ismerlek. *Kuncogtam el magam. Vártam, hogy mit mondasz és erre csak még szélesebb lesz a mosolyom.* - Már alig várom, hogy szeretkezhessek veled... *Cirógatom meg az arcod.* - Agyon foglak kényeztetni. *Suttogom a füledbe és kicsit megharapdálom.* - Végre az enyém leszel... *Ölellek szorosan magamhoz. Nagyon türelmes voltam, szóval ha nem akartad, nem erőltettem volna.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2015.07.12, 00:00 | Üzenet # 549
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nem e?*Kérdezlek, majd csak elmosolyodom.* - Én se, bár így nem tudok titokzatos lenni.*Motyogom.* - Ez a vigyor mindent visz.*Mosolyodom el.* - Jó hallani...*Mosolygok, még mindig elpirult pofival.* - Így is ezt teszed már édesem.*Remegek meg a hangodra és halkan felnyögök.* - Most is a tiéd vagyok...*Bújok hozzád.* - Szeretem amikor így ölelsz magadhoz. Olyan jó érzés, és megnyugtat...*Mosolygok és az arcodra simítva megcsókollak. Tényleg egyre jobban érdekeltél.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2015.07.12, 00:41 | Üzenet # 550
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nem bizony, mert annyira édes és aranyos vagy, hogy az leírhatatlan. *Puszillak meg.* - Neked nem a titokzatosságban van a vonzerőd, hanem minden másban. *Nevettem el magam.* - Reméltem is, hogy tetszik a terv... gondban lennék, ha nem. *Mosolyodom el kicsit.* - Örülök, ha így érzed. *Imádtam a hangodat.* - Az nagyon jó, ha már az enyém vagy... *Bár tudtam, hogy még ott van benned Saturo. Talán mindig ott lesz.* - Akkor mindig így foglak ölelni. *Húzlak jobban magamhoz és viszonozom a csókod. Éreztem rajtad, hogy egyre jobban kellek neked.*

 
Keresés: