|
Szerelmi sokszög
|
|
| szela00 | Dátum: Kedd, 2013.04.02, 01:28 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Résztvevők:
Akihito - Saturo
Rokuro - Mookyul
Dimitri - Lee
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.05.12, 23:56 | Üzenet # 726 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem tudtam mit mondani, de amint magadhoz öleltél szorosan bújtam. Most tényleg te öleltél és erre volt szükségem. Megráztam a fejem, hogy semmi baj és végül kitört belőlem a zokogás. A sok fájdalom és magány most kijött rajtam. Elfáradtam és képtelen voltam egyedül küzdeni tovább. Ígyis sokáig tettem nagyon sokáig és a mai napig nem tudom feldolgozni a halálukat* - Annyira...... annyira..... hiányoznak....*Nyögtem ki nagy nehezen*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.05.12, 23:57 | Üzenet # 727 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy belemész, megkönnyebülten felsóhajtottam.* - Köszönöm.... *Néztem rád hálásan.* - Igen el... *Közelebb indultam és már majdnem hozzáértem az arcodhoz, hogy végigsimítsak rajta, mikor kapcsoltam és visszahúztam a kezem.* - Megszokás... *Mosolyodtam el.* - Vigyázz magadra nagyon.... szia.... *Hagytalak magadra. Én szépen hazamentem és próbáltam lefoglalni magam, nem halálra idegeskedni a megmaradt idegeim.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.05.12, 23:58 | Üzenet # 728 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *AHogy kitört belőled a zokogás, majd megszakadt a szívem. Tényleg nem gondoltam, hogy ekkora terhet cipelsz a válladon. Szerettem volna egy kis békét csempészni neked.* - Tudom... tudom... *Suttogtam és nem mondtam semmit. Valahol számítottam rá, ezért is küzdöttem ennyire nagyon, mert én láttam a szemedbe megbújó magányt és fájdalmat, csak értelmezni nem tudtam és fájt, hogy nem engeded, hog elmulasszam.* - Shhhh.... mostmár nincs semmi baj... *Suttogtam kedvesen.* - Mostmár nem vagy egyedül.. *Engedtelek el egy kicsit, de csak annyira, hogy közrefogjam az arcod és letöröljem.* - Oké...? Én itt vagyok... nem leszel majd újra magányos... *Valamiért azt éreztem, hogy vigyáznom kell és meg kell vígasztalnom azt a szomorú kisfiút, ai benned él.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.05.12, 23:58 | Üzenet # 729 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Jól van jól van*Sóhajtok fel és a mozdulatra nem mondtam semmit* - Inkább te vigyázz magadra*Jegyeztem meg komolyan aggódtam érted, hogy már képzelődsz is vagy így probálod magadra felhívni a figyelmét kitudjaxd midennesetre nem akartam, hogy jobban kilegyél csak ezért maradtam* - Rokuro mikor jössz*Sóhajtok fel smst kezdtem el írni* .~ Szia kicsim!! Siess haza már most hiányzol és olyan rosszul válltunk el, hozzád akarok bújni. Várlak. Csók~*elküldtem*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.05.12, 23:59 | Üzenet # 730 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Annyira jól esett ahogyan öleltél és vigasztaltál. Éreztem lassan megkönnyebbülök* - Tiszta szánalmas vagyok*Szipogtamxd* - Itt vagy?? Hiszen a héten rám se néztél és most emiatt leszel velem én pont ezt nem akartam, hogy ezért legyél velem, mert megtudod a múltam, hogy miért is tiltakoztam annyira*Fejtem ki még mindig szipogva bár rájöttem nincs értelmexd* - Feladom ez már nekem fájt*Nevettem fel picit ismét hozzádbújtam* - Kicsit akkor maradj velem kérlek még ha csak barátként is, de ne hagyj egyedül*Suttogtam*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.05.12, 23:59 | Üzenet # 731 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem vagy szánalmas.... és ami a hetet illeti... kicsit megint úgy éreztem, hogy szórakozol velem.... és berágtam... és elég morci tudok lenni...kicsit túlreagáltam... *Magyaráztam kedvesen.* - Édesem... nem a múltad miatt... hanem mert megnyíltál nekem, érted...? Ha azt mondod, hogy azért viselkedtél így, mert vízbefulladt az aranyhalad, akkor ugyan úgy itt lennék, érted...? *Mosolyodtam el halványan. Reméltem megérted, hogy nem sajnálatból akarok melletted lenni.* - Nem hagylak.... *Mondtam, aogy visszabújtál.* - Mi lenne, ha mennénk...? Kezd elég csúnya idő lenni... *Fogtam meg a kezed és kindultam.* - Egyébként... nekem a nagymamám régen mindig azt mondogatta, hogy a halottaink a mi őrangyalaink és sosem hagynak minket el... vigyáznak ránk... *Mondtam kedvesen, bár nem tudtam, ezzel mondtam-e valamit, de engem ez a gondolat mindig megnyugtatott. A autóban vettem észre, hogy kaptam egy sms-t Akihitotól, amin félig el is mosolyodtam ésgyors válaszoltam is.* ~ Szia édes! Ne haragudj, de csak később megyek haza... Mooksulnak kicsit szüksége van rám,de ne aggódj. Imádlak! ~ *Válaszoltam gyorsan. Mikor megérkeztünk, már konkrétan leszakadt az ég.* - Úúúh...még jó, hogy nem maradtunk tovább... kicsit megáztunk volna... *Néztem ki az ablakon.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:02 | Üzenet # 732 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Sosem szórakoztam, de attól még elmondtam volna előbb de tudod ez nem olyan amiről könnyen lehet beszélni*Sóhajtok fel* - Oké jó ötlet. Ja és ő amugy Rokuro akiről meséltem talán még van remény*Beszéltem sírhoz amikor rámpillantottál kicsit elmosolyodtam intettem, hogy ne is törödj velemxd* - Igen van benne valami, de nekem jobb lenne ha itt vigyáznának rám*Sóhajtok fel abba is belegondoltam ha a baleset nem lett volna én lettem volna modell és később nem lett volna ügynökségem szóval kevés lett volna az esély, hogy találkozunk* - Micsoda idő*Sóhajtok fel* - Csak akkor maradj, ha nem baj nem akarok balhét*Mondtam kedvesen majd haza érve felmentünk reméltem nem lesznek rossz emlékeid* - Ha nem jössz akkor kint állnék a zuhogó esőben. Na de főzzök teát utána meg ha akarod mutatok neked régi családi képeket senki se látta még*Jegyeztem meg*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:03 | Üzenet # 733 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| * Elmosolyodtam, ahogy a sírhoz beszéltél, ez elárulta nekem, hogy mennyire ragaszkodsz a családodhoz. Valahogy még édesnek is találtam ezt. Elmosolyodtam azon, hogy csak akkor maradjak ha gondolom.* - Nem lesz balhé.. az már meg volt... Tudja, hogy még érzek valamit irántad és nem tú boldog, hogy közelebb kerültem hozzád... *Magyaráztam és egyáltalán nem ébresztett benne rossz emlékeket a helyzet. Ez más volt. Kimentem veled a konyhába, amíg főzted a kávét.* - Akkor megbetegedtél volna.. így mégjobban örülök, hogy kimentem. *Néztem amit éppen csinálsz.* - Semmi olyat nem kell, amit nem akarsz... persze szívesen megnézném a képeket, de nem akarok még több sebet felszakítani. *Igyekeztem éreztetni veled, hogy törődöm veled.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:04 | Üzenet # 734 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Lemerem fogadni ismét azt hiszi, hogy direkt csináltam*Sóhajtok fel* - Ugyan erős nekem a szervezetem*Vigyorodtam el édesen, de azért a szemeimen látszott még nem vagyok a legjobban* - Nem fognak. Csak a szépre emlékezzek ilyenkor meg hát így vagy te és most így jobb nem érzem magam magányosnak*Mosolyodtam el amikor végeztem bementünk a nappaliba leültünk* - Tényleg jól kitervolte ezt Satoru*Nevettem majd feléd fordultam* - Köszönöm, hogy itt vagy*Simitottam az arcodra*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:05 | Üzenet # 735 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ne is foglalkozz vele... néha túlspilázza ezeket a dolgokat.. valahol megértem, de.... *Nem akartam azt mondani, hogy ezzel az idegeimre mész :D. aHogy mondod, hogy nem érezd magad magányosnak édesen elmosolyodtam.* - Ezt jó hallani... *Tényleg nagyon jól esett.Saturon én is elnevettem magam.* - Hát igen... de mondjuk nem egy bonyolult terv volt az biztos... *Ahogy az arcomra simítasz rádpillantottam, majd szégyenlsen le.* - Ez... ez azt hiszem természetes... nem akarom, hogy magányos legyél.... *Mondtam és a kezedre simítottam. Jó volt érezni a bőröd a bőrömön.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:05 | Üzenet # 736 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Amikor megkaptad az smst nem erre a válaszra számítottam. Nagyon rosszul esett, hogy ezt írtad* - Persze még, hogy én számítok*Suttogtam és nem írtam neked viszsa. Probáltam arra gondolni, hogy tényleg nagy gond van és okkal vagy ott és Satoru se azért küldött ki téged, hogy kavarjon itt összevissza. Probáltam lefoglalni magam, de egyre nehezebb volt mivel az idő egyre rosszabb lett és én meg féltem a viharba főleg egyedül és főleg így, hogy tudtam lehetnél mellettem, de nem voltál és még mindig nem jöttél pedig megigérted. Felhívtalak, de kivoltál kapcsolva. Még jobban kivoltam és már rémeket láttam. Hívtalak többször is, de hiába és egyre csak romlott az idő és már villámlott én meg remegtem egyre jobban féltem. Végül Satorut hívtam, de amikor felvette kinyomtam.* - Nem menekülhetek hozzá*Suttogtam magamnak és tévét hangosra nyomtam és a villany is ment ezerrel, hogy ne féljek annyira, de elment az áram is és ott végem volt. Ahogy voltam kirohantam a lakásból. Egy száll naciba és felsőbe. Cipő nem volt rajtam. Nem érdekelt mi lesz nem akartam egyedül lenni. Satoruhoz kezdtem el rohani. Alig láttam az esőtől és már csuron víz voltam és minden egyes dörgésre ugrottam egyet. Majd hirtelen megtorpantam* - Satoru??*Suttogtam mintha őt világította volna meg a fény túloldalon és ő volt amint megszólalt tudtam* ~ Eljött hozzám~*Gondoltam magamban és elmosolyodtam. Nem voltam már egyedül. Zöld lett a lámpa és kezdtem átrohanni, de akkor hirtelen egy kocsi jelent meg a semmiből. Elveszítette az vezető az írányítást és elütött. Átrepültem a kocsin és az úton kötöttem ki. Furcsa volt. Nem hallottam semmit csak Satoru hangját ahogyan üvölt. Hát igaz volt az álom tényleg. Annyit még észleltem, hogy ott van felettem. És melegséget éreztem. Folyt a vérem nagyon, de semmit nem éreztem. Annyi eröm volt, hogy hozzá szóljak* - El.... eljötttél*Nyögtem ki nehezen hiszen a számból is folyt a vér. Mégis mosolyogtam, mert itt volt ő. Hívtam és nem mondtam semmit és mégis jött. Tényleg szeret, még ha meg is halok ezt biztosra tudom. Egyre halkabban hallottam végül csend lett és sötétség*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:05 | Üzenet # 737 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Én is megértem csak fél na meg szerintem fordított esetben te sem örülnél neki, ha ő lenne Satoruval, de mindegy is tényleg nem foglalkozom vele*Mosolyogtam hiszen te számítottál* - Hát nem, de annál jobb volt*Kuncogtam* - Annyira édes vagy velem komolyan tényleg te egy angyal vagy*Mosolyogtam és magamhoz öleltelek* - Annyira hiányzol kicsi tündérkém. Bárcsak kaphatnénk még egy esélyt vagy visszapörgethném az időt*Suttogtam* - Az a éjszaka mindig eszembe jut....
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:06 | Üzenet # 738 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Én otthon elvoltam, a vhar se zavart igazán, valahogy megszoktam. Mikor megcsörrent a telefonom és láttam, hogy tehvísz, rögtön felvettem.* - Ige..? *De addigra már letetted. Kicsit bámultam a telefont, éreztem, hogy valami baj van, ha már engem felhívsz. Kicsit örlődtem magamban, hogy mégis mi legyen, úgy voltam vele, hogy elmegyek hozzád, biztos ami biztos. Aggódtam értd főleg az álmom miatt. Én is megláttalak szemben a zebránál és kicsit kiakadtam, hogy milyen szerelésbe vagy. Mikor elinulsz én is elindultam, de hirtelen csak azt láttam, ahogy elütnek. Elsőre lefagytam a jelenetetre, majd elüvöltöttem magam.* AKIHITO!!!! *Rohanta oda és letérdelve melléd, nem mertelek megmozdítani.* - Akihtio.. ne.. nem... *Kezdtek el folyni a könnyeim és az arcod simogattam. A sok vér és minden más remegett a kezem és ahgy meghallom, amit suttogsz, méginkább sírni kezdtem.* - Akihtio.. maradj velem.. kérlek... Hallasz...? *Vettem elő a telefonom, de kicsúszott a kezemből. Minden tisztavér volt ésalig tudtam tárcsázni.* - MEntőt!!! Rögtön.. küldjenek... *Tört ki belőlem a zokogás. Nagy nehezen elmondtam, hogy hova és egy pillanatig nem mozdultam. Fölédhajolva a homlokodnak támasztottam a sajátom és egyszerűen zokogtam, képtelen voltam felfogni.* - Ne.... Akihito... *A a pár perc, míg megjött a mentő óráknak tűnt, a sorfőrt nem is hallottam magam mellett. Ahogy megjöttek, alig akartalak elengedni, és csak remegve néztelek. Nem is volt kérdés, hogy megyek. Bepattantam én is a mentőbe és a ezed szorongattam, és imádkoztam mindenhez.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:07 | Üzenet # 739 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem vagyok én angyal... *Mosolyodtam el. Persze azért jól esett, hogy ezt mondod, még sose mondtál nekem ilyen kedveseket. Ahogy magadhoz öleltél, odasimultam, de már fel se tűnt. Olyan jó érzés volt, ahogy magadhoz öleltél. Nem reagáltam semmit először, majd rádpillantottam.* - Sajnos a világon nincs visszapörgető gomb... de az az este.... nekem is mindig eszembejut...*Mondtam aranyosan és nem tudtam miért, de hirtelen olyan biztonságot éreztem melletted, amit még sosem. Ahogy öleltél, elhittem minden egyes szavad és hogy valóban szeretsz engem. Rádpillantottam, majd az arcodra simítottam. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de mégis úgy éreztem, hogy meg akarlak csókolni. Nem is tudtam parancsolni magamnak, de nem volt valami nagy csók, inkább csak egy puszi az ajkaidra.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:08 | Üzenet # 740 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Mentősök amikor megláttalak elborzadtak. Nem sok esélyt adtak nekem. Először nem engedték, hogy gyere, de látták mennyire készen vagy így végül engedték. A kórházba rögtön telefonáltak, hogy várjanak.* - Uram tudja milyen a vércsoportja a fiúnak?? Vérre lesz szükségünk sokra*Mondja közben elkezdtek ellátni amennyire tudtak majd amikor mondod a vércsoportomat elmondták a telefonba* - Készítsék elő az összeset*Hadarta el az állapotom egyre rosszabb lett végül megszólalt az a hang amitől a legjobban rettegtél leállt a szívem* - Defirbilátort azonnal*Mondta az egyik és megkezdték az újraélesztésem* - Semmi életjel*Ismét kiütöttek és még jópárszor megcsinálták* - Csökken a pulzus elfogjuk veszíteni!!! Gyerünk kölyök nem adhatod fel*Küzdöttek a mentősök*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:08 | Üzenet # 741 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Eléggé megrémültem a mentősök arcától, vagyis inkább mégjobban. Mikor megérkeztünk a kórházba alig tudtam lerázni rólad.* - A vércsoprtja... 0-ás... *Mondtam és kívülről néztem az ablakon keresztül, ahogy megtesznek érted mindent, nem engedték hogy bent legyek. Mikor meghallottam a hangot egy másodpercre lefagytam és nem érdekelt berontottam. Ismét kitört belőlem a zokogás és üvölteni kezdtem.* - Nem hagyhatsz itt... megígérted, hogy nem lesz semmi baj.... ne hagyj itt.... könyörgöm.. Akihito!! *Üvöltöttem, már két nővér próbált kivonszolni a szobából.* - Nem tehted ezt velem... nem történhet meg... *Olyan keservesen zokogtam, hogy már tényleg sajnált mindenki, így a doki tovább próbálkozott újraéleszteni.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:08 | Üzenet # 742 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nekem az vagy na jó néha kis ördög*Vigyorogtam és most én éreztem úgy mintha együtt lennék* - Igen sajnos nincs*Suttogtam de nekem az is elég volt, hogy most itt vagy velem. A csókod meglepett viszont én nem értem be ennyivel egy mozdulattal finoman az ölembe húztalak magamhoz öleltelek és lágyan megcsókoltalak*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:09 | Üzenet # 743 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogy az ölembehúztál először tiltakozni akartam, ez már a mozdulataimon is látszott, de ahogy megcsókolsz, egyszerűen elfelejtettem, hgy ezt nem szabad. Annyira jó volt érezni az ajkaid és hogy ölelsz.* - Ezt nem.... szabadna.. *Suttogtam, de átöltltem a nyakad és egyre hevesebben csókoltalak. Annyira üres volt a fejem, csak azt fogtam fel, hogy végre nem játszol velem.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:09 | Üzenet # 744 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Érezetem, hogy tiltakoznál, de úgy fogtalak, hogy tudtál volna szabadulni, de szerencsére nem így tetted* - Igen tudom jól, de nem bírok neked ellenállni, de csak addig megyek amig engeded*Suttogtam még jobban magamhoz öleltelek* - Annyira szeretlek kicsim*Suttogtam az ajkaid közé egyre jobban csókoltalak*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:10 | Üzenet # 745 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Amikor jbban magadhozhúztál én is jobban odabújtam. Mikor mondod hogy szeretsz a homlokom a homlokodnak támasztottam és az arcod cirógattam.* - Tudom.... *Suttogtam. Nem mertem azt mondani, hogy énis, mégha így is volt.* - Olyan idióta vagy... *mosolyodtam el és teljesen hozzádsimultam. Akkor eszembe jutott, hogy szólnom kéne, hogy nem megyek ma haza.* - Mindjárt jövök..... *Pusziltalak meg, majd kimásztam az öledből. Gyorsan írtam volna egy sms-t, de le voltam merülve, így hagytam a fenébe.. Sokkal több nem törént ennél, csak néha elcsattant egy csók, de inkább beszélgettünk. Sosem éreztelek még ennyire közel magamhoz. Egész este és éjszaka ezzel ment el, amíg el nem aludtank, akkor is persze összebújva. Másnap reggel én úgy léptem le, hogy te még aludtál, de írtam egy cetlit, hogy elmentem, csak hogy ne pánikolj, hogy szó nélkül leléptem, de gondoltam így is mérges lesz Akhitio. Mentem volna hozzád, hogy bocsánatot kérjek, mikor meghallottam, hogy a szomszédok miről beszélnek, hogy meghaltál. Teljesen kiakadtam, gondoltam ilyen nem lehet. Berontottam a lakásba és kapásból feltettem töltőre, majd igyekeztem hívni Saturot, akkor láttam, hogy kerestél.. Többször leejtettem a telefont. Mire végre felvette és meghallottam mitört, csak kinyomtam és rohatam a kórházba. Beérve sírvafakadtam a bűntudattól és hogy milyen állapotba volt Akihito. Kimentem és sírva felhívtalak téged Mookyul.* - Mookyul... nagyon rosszul van.... az én hibám... *Potyogtak a könnyeim, hirtelen azt fel se fogtam, hogy ott van Saturo is.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:11 | Üzenet # 746 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Ahogyan egyre jobban könyörögtél hirtelen dobogni kezdett ismét a szívem* - Gyenge az életjel de van*Könnyebbültek meg kicsit az orvosok viszont most már kiküldtek téged. A műtét majd nem két órás volt utána kiment hozzád az orvos.* - Uram hogy is kezdjem*Sóhajt fel látszott nem valami jó híreket hozott* - Nos a jó hír az, hogy többször nem állt le a fiú szíve viszont*Itt elhallgatott és leült melléd* - Azonban nincs túl még az életveszélyen. Nagyon sok vért vesztett. Szerencsére mondjuk belső szervek nem sérültek, de a feje nagyon sérült és a jobb lába is, ha felépül és reméljük így lesz már most biztos, hogy újból meg kell tanulnia járni. A többi sérülést csak akkor tudjuk megállapítani, ha felébred. Azt mondom ha az elkövetkező 48 órát túléli akkor van esély, de nem fogok hazudni arra az esély 40%. Nagyon sajnálom*Mondja őszintén* - De bizakodni kell fiatal fiú. Most az intenzíven van pár percre bemehet hozzá, de utána menjen haza vegyen egy fürdőt és tiszta ruhát*Mondta kedvesen* - Még valami majd a családot is kéne értesíteni.*Kitalálta, hogy te nem vagy rokon mégis te jöttél velem meg hát tényleg sajnált azért mondta el a dolgokat* - Később még találkozunk és kitartás*Azzal elment majd egy nővér bevitt hozzám. Mindenféle cső lógott ki belőlem és tele voltam kötéssel. Szörnyen néztem ki*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:13 | Üzenet # 747 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem igazán akaródzott kimenni, de kimentem. Remegve vártam és nem tudtam, hogy mi lesz, ha elveszítelek, azt nem éltem volna túl. Mikor kijön a doki és elmondja mi a helyzet, csak a szám elé raktam a kezem. Annyira rettegtem. Rögtön be is mentem, ahogy megtehettem, de ahogy láttam milyen állapotba vagy, megint kitört belőlem a sírás.* - Édes istenem... *Simítottam a kezedre. A félelmemet mégjobban növelte az a sok cső. Egyszer már láttam ezt és nem akartam, hogy ugyan az legyen a vége.* - Ne add fel... könyörgöm neked.... gyere vissza hozzám... *Tört ki belőlem megint a zokogás és finoman megcirógattam az arcod.* - Szeretlek gyönyörűm... minden rendben fog jönni... most kicit elmegyek, mert nem engedik, hogy maradjak... de... de reggel jövöjk... rögtön... *Pusziltalak meg, ahol a tutalak. Nagyon nehezen hagytalak ott. Úgy tettem, ahogy a doki mondta. Hazajöttem, lefürdötem, majd átöltöztem. Egy percet se aludtam, csak azt vártam, hogy reggel legyen. Akkor máris berohantam a kórházba és végig mlletted ültem és beszéltem mindenféléről, főleg arról, hogy ki kell tartanod és mennyire szeretlek.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:13 | Üzenet # 748 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Nem volt, hogy nem mondtad ki a fő, hogy hittél nekem végre* - Ohh köszönöm ezt a kedves bókot*Kuncogtam és nagyon jó volt veled. Nem érdekelt az se, hogy nem fekszem le velem. Persze kívántalak, de nekem az is elég volt, hogy itt voltál. az hogy csókolhatalak meg ölelhetelek még jobb volt. Meséltem neekd sokat a múltamról többet mint Satorunak és még képeket is mutattam. Meg akartam állítani az ídőt annyira jó volt itt. Nem akartam belegondolni mi lesz holnap, de úgy voltam ha csak egy napra szól akkor se bánom meg és Satorut agyon fogom ölelgetni hiszen ha ő nem lenne te se lennél itt. Akkor még nem tudtam mi is történt. Éjjel szorosan öleltelek és reggel amikor a cetlit találtam csak picit volt rossz, de amugy jó kedvem volt amig meg nem kaptam később a hívásod. Nagyon megijedtem, amikor elmondtad végre mi történt. Rögtön rohantam be hozzátok. Meghasadt a szívem szinte rajtatok.* - Rokuro.... Satoru*Suttogtam majd először téged öleltelek meg utána Satorut.* - Édesem, hogy van most. Tudsz valamit?? Mit mondanak az orvosok*Kérdeztem őt*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:14 | Üzenet # 749 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *A kezed cirógattam és érezelem mentes arccal néztem az arcod. Annyira akartam, hogy felébredj, de már nem tudtam sírni, de remegtem az idegtől. Mikor megjelent rokuro először rá se bagóztam, mert nem érdekelt, most csak az volt fontos, hogy felébredj. Nem fogtam föl azt se, hogy megjött Mookyul egészen addig, amíg meg nem ölelt. A kérdésáradatra nyeltem egyet és megint elkezdtek folyni a könnyeim, egyszerűen össze voltam omolva.* - Azt mondta a doki tegnap... hogyha 48 órát kihúz valahogy, akkor... akkor meggyógyulhat... de... *Nem tudtam kimondani azt, hogy erre kevés az esély.* - ÉS hogy... majd újra meg kell tanulnia járni... a többit... majd csak ha felébredt.... *Mondtam halkan, akkor esett le igazán az is, hogy Rokuro is ittvan.* - Hol a fenébe voltál...!? *Fordulta felé és nekiestem.* - Fél a viharba, te idióta! Együtt vagytok és ezt se tudod...!? Ez az egész a te hibád... mert egyedül hagytad... nem voltál vele, vigyáznod kellett volna rá... *Düh és fájdalom csillogott a szememben.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2013.05.13, 00:14 | Üzenet # 750 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Mikor megjöttél, megkönnyebbültem és hozzádbújtam sírva, annyira meg voltam ijedve, mint még soha. Mikor elengedsz és inkább Saturoval foglalkozol na meg azaz "édesem", akkor teljesen lefagytam. Nem szóltam érte, csak elszomorodtam, de tudtam, hogy most nem ez a fontos. Ahogy rákérdeztél a dolgokra én is figyelmesen hallgattam és méginkább elkezdtek folyni a könnyeim. Rádnéztem, hogy mi lesz most, amikor meghallottam, hogy Saturo miket mond.* - Én... én nem... én.... *Nem tudtam közbeszólni, csak elhátráltam. A tekintete annyira a csontomig hatolt, hogy úgyéreztem menekülnöm kell. Kiszaladtam a szobából, mert valahol éreztem, hogy igaza van én meg veled egyelegtem és radául még meg is csaltam Akihitot. Kimentem az épület elé és leülve egy padra összehúzva magam, kitört belőlem a zokogás.*
|
| |
| |
