|
Cicuskák :D
|
|
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2013.12.08, 20:43 | Üzenet # 1 |
 Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy jó sztori orrtöréssel kezdődik...
 
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2016.11.29, 01:32 | Üzenet # 1226 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nem aggódom. *Mosolyodom el.* - Sejtettem. *Kuncogok.* - Nem tudom, hogy reagáltam volna egyébként. *Tényleg nem tudtam eldönteni, de nem is volt fontos.* - Micsoda titkon kerülnek itt felszínre. *Ezt olyan jó volt hallani. Nem gondoltam volna, hogy igazából már régebb óta tetszek neked. Csókodra kicsit megborzongok, majd mikor elváltunk elmosolyodom.* - Nem bántam meg. *Jegyzem meg neked. Azért szerettem volna, ha tisztában vagy vele, hogy egy percig gondolkodtam el, hogy jobb lett volna, ha nem találkozunk.* - Sőt, az egyik legjobb dolog vagy, ami csak történhetett velem. *Csókollak meg lágyan.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2016.11.30, 12:45 | Üzenet # 1227 |
 Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Úgysem derül ki, kár ezen elmélkedni.*Vagyis én így gondoltam.* - Ez sosem volt titok, csak nem kérdezted.*Mosolyodom el.* - Gondolatolvasó vagy, pont ezt akartam kérdezni, ez már szinte ijesztő.*Nevetek fel.* - Ezeket én is elmondhatom rólad.*Suttogom az ajkaid közé és nagyon finoman csókollak.* - Tényleg várni fogok rád.*Ölellek szorosan magamhoz.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2016.12.03, 19:30 | Üzenet # 1228 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igazad van. *Értek veled egyet.* - Lassan kiismerlek teljesen. *Nevetek veled. Szavaid nagyon jól estek és csókodba ismét elmerültem. Nagyon szerettem az ajkaid.* - Tudom... *Én is csak szorosan ölellek, mint aki sosem akar elengedni téged. Egyszerűen kellettél nekem, de annyira féltem.* - Igyekszem... *Nem akartam, hogy sokáig kelljen várnod. Veled akartam lenni és leküzdeni a gondokat.* - Nem akarom, hogy magányos legyél. *Játszok a hajaddal közben, mint mindig.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2016.12.05, 22:47 | Üzenet # 1229 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Imádom, amikor igazat adsz nekem.*Vigyorodom el.* - Ez így van.*Tényleg nem bánom.* - Tudom és nem azért mondtam és ha zavar, akkor nem fogom mondani.*Suttogom.* - Nem vagyok az vagyis persze ahhoz képest, amikor együtt voltunk az vagyok, de amúgy nem, hiszen ott van a többiek és te is, még ha másként is.*Nem akartam, hogy miattam rosszul érezd magad.* - Minden kifog alakulni.*Az más kérdés, hogy leszünk e még egy pár, de tényleg nem mondok le rólad.* - Nem fogok gondot okozni és csak csendben várlak.*Teszem még hozzá.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2016.12.06, 01:48 | Üzenet # 1230 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ritka pillanat. *Nevetek fel.* - Egyáltalán nem zavar cicusom. *Puszillak meg.* - Ennek örülök akkor. *Ezen nagyon aggódtam.* - Igen, az biztos. *Úgy még nem volt, hogy sehogy se legyen még.* - Eszembe se jutott, hogy gondot okoznál. Tudom, hogy nem. *Csókollak meg lágyan. Ismét elhallgattam és csak cirógatlak.* - Szeretném, ha a kulcsom nálad maradna. *Pillantok az arcodra.* - Megnyugtatna... *Tényleg tartottam tőle, hogy visszaköltözzek, de már itt volt az ideje.* - Nem tudom, igazából miért, de jó lenne. *Adok egy puszit is. Végigsimítok mellkasodon, majd tenyerem megáll a lőtt hegeden.* - Sosem gondoltam, hogy képes leszek még így ragaszkodni valakihez. *Szólalok meg hirtelen.* - Mikor felébredtem a kórházba, ott ült Chris. Látszott, hogy nem aludt semmit. Igazából csak arra emlékszem, hogy mindketten bőgni kezdtünk. *Mosolyodom el kicsit.* - Miután lement a nyomozás és én az elvonóra kerültem, nem voltam hajlandó vele találkozni. Tudtam, milyen állapotban voltam. *Sóhajtok halkan.* - Kint voltak a bordáim, szürke volt a bőröm, beesett volt az arcom... *Mesélem halkan.* - Alig voltam 50-60 kiló... nem ettem, mert a drogra kellett minden. *Teszem hozzá. Arról nekem ugye nem volt tudomásom, hogy láttad a képeket rólam, meg alapból a képekről sem.* - Végül mikor összeszedtem magam és engedtem, hogy lásson, sokáig képtelen voltam a szemébe nézni vagy beszélni vele. Hallgattam, amiket mesél. Az iskoláról, a cukrászatról, a bolond barátjáról. *Kuncogok halkan.* - Akkor hallottam rólad először. Sokat beszélt a hülyeségeitekről, amibe belerángattad. Néha még egy kis kuncogást is elő tudott belőlem csalni ezekkel a sztorikkal. *Az akkor, abban a helyzetben hatalmas dolog volt.* - Mikor kikerültem és hozzáköltöztem, mondhatjuk, hogy normalizálódott a kapcsolatunk. *Legalábbis olyan volt, mint most.* - Ő volt az egyetlen, akihez kötődni akartam. Nem akartam senki mást soha többé. Meghaltak a szüleim, a barátaim egymás után mentek tönkre, tűntek el vagy adagoltál túl... vagy lőtték fejbe magukat. *A végét lehelet halkan mondtam.* - Aztán találkoztam veled. A mesék hősével. *Vigyorgok.* - Először nem is akartam nálad dolgozni, de kíváncsi voltam, ezért legalább a találkozásba belementem. Ha Chris nincs ott akkor velünk, mikor interjúztattál és a próbát főztem neked, nem dolgoznék most veled. Neki akartam segíteni, el akartam bukni az egészet, de hát ott volt és nem okozhattam megint csalódást. *Kuncogok.* - Hihetetlen önbizalmam lett, mikor azt mondtad, hogy nem rossz és felveszel. *Nagyon lágy lesz a tekintetem.* - Többet segítettél azzal az egy őszinte mondatoddal, mint mások a kedveskedésekkel. Úgy voltam vele egy darabig maradok, bajom nem lehet belőle, Chris is megnyugszik. Végül nagyon megszerettem, mert bármit csináltam, elmondtad azt is ha jó és azt is ha nem. Nem sajnáltál le. Az étterem volt az egyetlen hely, ahol úgy éreztem, senki nem szánakozik rajtam. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mit tudsz rólam vagy mit nem, de megnyugodtam. Elkezdtelek jobban megismerni és valahogy éreztem, hogy fontos leszel... speciel erre, hogy beléd szeretek, nem számítottam. *Nevetek fel.* - Ettől megrémültem. Nem akartam olyan embert az életembe, akinek az elvesztése összetörhet. *Kicsit ismét csöndben maradtam.* - Te... több vagy nekem, mint egy társ, egy barát vagy egy szerető. *Jobban odabújtam és teljesen átöleltelek.* - Ha történik veled valami, nem hiszem, hogy képes leszek újra túlélni. Ha elveszítelek, belerokkanok. *Remegek meg.* - Nem bírnám elviselni, már a gondolatát se bírom elviselni. Azt főleg nem, ha miattam történne. *Lesz kissé könnyes a szemem.* -Egyszerűen.... beleőrülnék. *Legalább annyira kiborulnék, mintha Christ veszíteném el.* - Tudom, hogy önző dolog volt a szakítás... tisztában vagyok vele, hogy nem játszottam tisztességesen. *Ezt nagyon jól tudtam.* - Kihasználtam az ígéreted... de bármit megtennék, hogy életben maradj.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2016.12.13, 22:49 | Üzenet # 1231 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az biztos, pedig többször van igazam.*Kuncogok.* - Akkor jó.*Mosolyodom el.* - Akkor ezt megbeszéltük.*Suttogom az ajkaid közé és viszonozom a csókodat.* - Tudom, hogy csak a kulcstartó miatt mondod.*Vigyorodom el, majd megpuszillak.* - Akkor visszaveszem.*Én nem mondom, hogy legyen nálad az enyém, nem rosszból, de jobb, ha csak úgy nem mászkálsz hozzám, így azért más.* - Nem, azért mert nem bízom benned, de biztosabb, ha nem váratlanul állítasz be.*Mondom komolyabban, majd csöndesen hallgatlak. Ugye az állapotod nem új, de megígértem, hogy nem mondom el, hogy tudom, az is meglep, hogy te elmondod. Csöndesen hallgatlak és finoman cirógatlak közbe. Nem szólok közbe, csak végighallgatlak.* - Mint tudod nem a bátyád miatt vettelek fel és ő is tudta, hogy csak akkor veszlek fel, ha látok benned lehetőséged és így is lett. Én is tudom, hogy milyen kezdőnek lenni, hiszen én is az voltam, de együtt beletanultunk mindenbe. Sose hittem volna, hogy ez lesz velünk és nem csak a szakácsom leszel. Elején annyit tudtam rólad, hogy most álltál talpra, de többre nem is voltam kíváncsi, csak az számított, hogy végezd el rendesen a munkád. Nem szokásom ítélkezni, na meg elég nagy álszentség lenne nem de?*Kérdezem költőien.* - Amiket mondtál, azzal én is így vagyok. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is vagy számomra pontosan. Barát, szerető, őrangyal és még sorolhatnám. Nem is gondolok rá, hogy mi lenne velem, ha te nem lennél többé és nem is akarok. Ténylegesen nem értettem meg a döntésed, de elfogadom, hiszen mást nem tudok tenni, csak ne ostorozd magad és ne is beszéljünk erről többet jó?*Hiszen újat nem tudunk mondani. Megértem egyrészt, de másrészt ott van, hogy így is te vagy a gondolataiban ugyebár, ha velem vagy ha nem, de ezen nekem kell dolgoznom, nem akarom, ugyanazt a hibát elkövetni, mint múltkor.* - Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.*Csókollak meg.* - Tudod én se hittem, hogy fogok így ragaszkodni, mint hozzád, de ez a bátyádról is elmondható, csak más értelemben. Ő volt az első olyan barátom, akinek nincs köze a maffiához.*A másik te vagy ugyebár.* - Amikor egyetemre mentem, addigra már összeszedtem magam, bár még mindig rossz fiú voltam, de más szintén.*Kuncogok.* - A mese hőse, aki inkább a bátyádról mondható el, a kezdetek kezdetén már józan eszem volt. Az egyetemen is betalált nem egyszer, egy - két barom. Nem tetszik nekik a stílusom, az hogy gazdag vagyok és még sorolhatnám. Éppen mentem volna már haza és szálltam volna be a kocsiba, amikor egy kis csapat kretén betalált és elkezdtek beszólogatni. Ismersz tudod, hogy hamar felkapom a vizet főleg, hogy ha ok nélkül belém kötnek és akkor még forrófejűbb voltam. Már úgy voltam vele, hogy mindjárt agyonverem az összeset és az egyiket már egy fának nyomtam, amikor egy kéz ragadta meg a kezemet. Kapásból be akartam húzni, de akkor megláttam a bátyádat. Ő higgadtan és okosan közölte, hogy az egyetem területén nem kéne balhé, meg amúgy sem. Észhez térítette őket és le is léptek. Persze én fújtam a bátyádra, hogy minek szól bele és simán elvertem volna őket. Erre ő csak elmosolyodott, hogy ezt tudja, de értelme nem lett volna. Én tovább pufogtam, majd otthagytam, de később beláttam, hogy igaza volt a bátyádnak. Nem tudtam a nevét és semmit róla, így másnap kérdezősködtem és amikor megmondták ki, akkor megkerestem és megköszöntem neki a segítségét és hát így indult a barátságunk.*Emlékszem vissza* - Ő mindig megvédett engem és saját magamtól is, hogy ne legyek kis ideggörcs.*Nevetek fel.* - Nagyon sokat jelent nekem és nagyon szeretem, csak remélni tudom, hogy megbocsát és elfogadja azt aki vagyok.*Suttogom.* - Ki lesz nagyon, amit megértek és megérdemelte volna már rég, hogy elmondjam az igazat, de ugye ezt nem tudom visszacsinálni már.*Sóhajtok fel.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2016.12.21, 18:12 | Üzenet # 1232 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Persze, hogy csak amiatt. *Kuncogtam kicsit. Adtam egy puszit és csak mosolygok.* - Tudom és nem is baj. *Tisztában voltam vele, hogy ez most nem a bizalomról szól. * - Igen, tudom és ez a legjobb benne. *Tényleg olyan önbizalomlöketet kaptam akkor, amire hatalmas szükségem volt. Elnevettem magam az álszentségre, mert valóban az lenne. Kicsit elpirosodom a folytatásra. Annyira jó volt hallani, hogy te is így érzel velem kapcsolatban.* - Jó. *Igaz, kár róla beszélni.* - Neked bármit elmondok. *Suttogom ajkaidra még a csókod előtt. Kíváncsian hallgattam, amit mesélsz nekem, ezt még sosem hallottam, hogy hogyan találkoztatok mégis. Veled nevetek a jelződre, mert nagyon találónak véltem. A végén finoman az arcodra simítok és adok először egy apró puszit, majd egy csókot.* - Tudod... ha elmondod neki korábban, kétlem, hogy elvitt volna hozzád engem, szóval ez így jó. *Mosolyodom el.* - De pontosan tudod, hogy mi neked a mázlid, velünk Blake-ekkel. *Hajolok föléd és szenvedélyesen veszem birtokba ajkaid.* - Képtelenek vagyunk rád sokáig haragudni. *Kuncogtam, majd a nyakadba csókoltam.* - Tudod hányszor jött a bátyám morgolódva? Elég, ha kidühöngheti magát és már el is van felejtve. *Cirógatom a pofidat.* - Én inkább azért aggódok, hogyha megtudta, hozzánk mit fog szólni... mármint... nem akarom, hogy azért haragudjon, mert... éppen valamilyen kapcsolatunk van. *Teljesen mindegy, hogy barátság, szerelem vagy bármi.* - De minden rendben lesz cicus. Nekünk hozzád van varázserőd, neked pedig hozzánk. *Nevetek fel, majd újra megcsókollak.* - Nehéz nem csókolgatni... *Vigyorgok és tovább folytatom. Szorosan bújtam hozzád és csak faltam ajkaid.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2017.01.08, 20:17 | Üzenet # 1233 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tudtam.*Nevetek fel.* - Édes vagy.*Puszillak meg.* -Ahogyan én is.*Persze a drogos múlt, na meg a munka az más, de ezt te is tudod.* - Ebben van igazság.*Bólintok.* - Micsoda?*Simítok az arcodra és a csókodat viszonozom, majd elmosolyodom.* - Igazad van, de ennyi most nem lesz elég és ezt te is tudod.*Itt most nem egy kis balhéról van szó.* - Bár most is csak ennyi lenne.*Sóhajtok fel.* - Ezen majd ráérünk később aggódni és foglalkozni az első, hogy velem béküljön, meg a bátyád.*Nem lesz egyáltalán könnyű menet.* - Legyen igazad kicsikém.*Viszonozom ismét a csókodat.* - Vettem észre.*Kuncogok és egy kicsit csókollak még, majd csak magamhoz ölellek.* - Apám már gyerekkorom óta mondja, hogy szerinte jó, ha a maffia mellett mással is foglalkozom, nem kötelezz rá, de ajánlja. Többször mondta, hogy menjek dolgozni, de olyan helyet akartam, ami csak az enyém és így lett az éttermem. Sok nehéz pillanat volt, de Chris mindig mellettem volt és segített nekem. A konyhában főleg kikértem a véleményét, mert ő ahhoz jobban ért, mint én. Eljött velem vásárolni, segített a berendezésbe és még sorolhatnám.*Persze a többiek is a családból.* - Sok időt töltöttünk ott, amikor még nem volt készen. A konyhát is felavattuk.*Nevetek fel.* - Nagyon sajnálom, hogy én kimaradtam a cukrászdából és nem segíthettem neki, mint ő nekem.*Itt tényleg nem a pénzbeli segítségről van szó.* - A bátyád nagyon sokat tett értem és persze nem hülye, tudja jól, hogy nem csak annyi van, hogy egy gazdag kölyök vagyok, csak veled ellentétben ő nem kérdezett és kutatott.*Ezt nem rosszból mondom.* - Látott nem egyszer sérülten és igazából csak közölte, hogy csak azért nem kapok tőle is, mert van rajtam elég sérülés. Igazán tehetségesen tudja leüvölteni, az ember fejét.*Nevetek fel.* - Nagyon fontos nekem és küzdeni fogok a barátságért. Igaz eltitkoltam, hogy ki vagyok, de a barátságunk nem hazugság.*Suttogom és szorosabban megölellek.* - De azt is megfogom érteni, ha többé látni se akar.
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2017.01.09, 23:58 | Üzenet # 1234 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen... csak szeretnélek feldobni. *Puszillak meg.* - Igaz. *Cirógatom a pofid finoman. Kiélvezek minden egyes csókot, ami elcsattan közöttünk, aztán azért lenyugszom. Csöndben hallgatlak és hol téged simogattalak valahol, hol a hajaddal játszottam kedvemre. Nem gondoltam, hogy ennyire aggódsz. Persze tisztában voltam vele, hogy félsz a testvérem reakciójától, de azzal nem, hogy ilyen nagyon.* - Szerintem tudja, hogy nem azért nem segítettél annyit, mert nem akartál... amúgy a névjegynek és a szórólapnak is nagyon örül, sőt a kabátnak is. *Mosolyodom el, hiszen láttam benne parádézni.* - Hát az a kis öcsi szekciója maradt. *Tisztában voltam vele, hogy most nem azért mondtad. Elkuncogtam magam, hiszen ezt megértettem, miért is nem kaptál még.* - Igen, az üvöltést tapasztaltam. *Vigyorgok.* - Ez meg sem fog fordulni a fejében. *Ebben biztos voltam. Kicsit helyezkedtem, majd a karom a fejed alatt volt és úgy öleltelek szorosan magamhoz.* - Olyan szerencséd úgy sem lesz. *Csókollak homlokon és finoman simogatlak.* - Tudom, hogy félsz és mennyire szereted a bátyám. Azt is tudom, hogy nem lesz könnyű menet, de segítek neked. Itt leszek melletted és mellette is. Téged meg foglak nyugtatni, hogy nincs miért félned, megbékél... vele pedig megértetem azt, amit mondtam neked, hogy ettől függetlenül jó ember vagy. *Meg akartalak most is nyugtatni, szinte éreztem, hogy mennyire nem akarod elveszíteni.* - Lehet elsőre el fog küldeni a fenébe... sőt ebben szinte biztos vagy, de aztán keresni fog. Csak légy majd türelmes. *Mosolygok rád.* - Majd mindig jelentem a helyzetet, oké? *Simítok ki a hajad az arcodból.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2017.01.22, 21:16 | Üzenet # 1235 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Az megy neked és a megnyugtatás is.*Cirógatom meg a pofidat.* - Mivel nem is hívott, hogy segítsek. Tudom, hogy most sokkal kevesebbet találkozunk, de ha hívna, akkor mennék, akár éjszaka közepén is, ha kell.*Tudtam jól, hogy ez kölcsönös.* - Örülök neki.*Izgultam nagyon.* - Az biztos, de már ez is változott.*Legalábbis már nem olyan mértékű.* - Akkor jó.*Suttogok és rögtön bújok hozzád, tényleg nagyon nyugtató hatással vagy rám. Ahogyan beszélsz csak egyre szorosabban ölellek magamhoz.* - Köszönöm kicsim.*Mosolyodom el és nagyon lágyan megcsókollak.* - Addig fogok várni rá, amíg csak kell, ahogyan rád is. Nélkületek az életem, nem lenne az igazi nagyon nem.*Suttogom és ismét megcsókollak.* - Ismét erőt adtál nekem, ahogyan sokszor máskor is, köszönöm.*Kezdem el ismételni füledbe. Fogalmad se volt róla, hogy mennyire hálás vagyok neked.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szerda, 2017.01.25, 19:05 | Üzenet # 1236 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Már elég jó vagyok benne, igaz? *Mosolyodom el.* - Ó, szívem... azt hiszed azért nem hívott, mert nem tudtatok mostanában olyan sokat találkozni? *Kérdezem, majd csak homlokon csókollak.* - Igazából, ahogy én láttam... ezt az egészet makacsul egyedül akarta csinálni. Tőlem se fogadott el semmi segítséget, hiába mondtam neki. *Mosolyodom el. Tényleg nem gondoltam, hogy ilyen ideges vagy. Én is csak ölellek magamhoz és simogatlak.* - Nincs mit megköszönnöd. *Suttogom csókod előtt, amint kiélvezek. Szavaidra kicsit elpirulok, majd újra viszonozom csókod. Épp válaszolnék, mikor ismételni kezded a fülembe. Szépen el is vörösödtem, végül egy nem akármilyen csókkal bírtalak hallgatásra.* - Bármikor cicusom... *Bújok hozzád.* - Melletted leszek... mindegy mi történik, itt leszek neked. *Még akkor is, ha nem vagyunk együtt.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2017.01.29, 23:02 | Üzenet # 1237 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nagyon jó.*Értek egyet.* - Nem hittem, pont arra gondoltam, amit mondasz. Megértem, de jó lett volna, ha segíthetek, na de lényeg, hogy elkészült és nagyon büszke vagyok rá.*Mosolyodom el lágyan.* - Már megtettem.*Kuncogok, majd megjegyezném a színedet, de akkor megcsókolsz, amit persze örömmel viszonozok.* - Köszönöm és meg kell, hogy jegyezzem, mert rég mondtam. hogy jól áll a piros.*Vigyorodom el kisfiúsan.* - Ahogyan én neked. Van köztünk egy kötelék, amit senki és senki nem választhat szét.*Cirógatom meg a pofidat.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2017.01.29, 23:40 | Üzenet # 1238 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Igen... *Imádtam, mikor így mosolyogtál. Elnevettem magam a színemre.* - Tényleg rég volt. *Kuncogok még kicsit és persze végig cirógatlak. Szavaidra kicsit könnyes lett a szemem, mert nagyon meghatott, de látszódott rajtam, hogy boldog vagyok. Finoman az arcodra fektettem a kezem és hüvelyujjammal cirógatom a pofidat.* - Örülök, hogy ma nem mentél dolgozni. *Rettentő szerelmesen néztelek és simogatlak.* - Olyan szép vagy... *Tudtam, hogy neked fura, hogy így gondolom, de akkor is így volt. Finoman végigsimítok a hajadon, majd csak ölellek.* - Nagyon szeretlek... *Adok egy puszit a fejedre és csak szorítalak magamhoz.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2017.02.05, 20:36 | Üzenet # 1239 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Annyira édes vagy, komolyan nem tudok veled betelni.*Csókolom le a maradék könnyeid.* - Én is nagyon örülök.*Veszem el a kezed és most a tenyeredbe csókolok, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne csókoljalak valahol.* - Folytathatod.*Engedem el nevetve a kezed.* - Bár még mindig furcsa ezt hallani, de nem annyira, mint elsőre és tőled nem zavar. A szeretlekre csak elmosolyodom, majd megcsókollak lágyan.* - Ugye minden rendben lesz veled?*Kérdezem a csók után.* - Nem kell miattad aggódnom ugye?*Természetesen a drogokra célzok.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2017.02.05, 22:54 | Üzenet # 1240 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| *Elnevettem magam ara, hogy folytathatom.* - Igenis. *Simogatlak tovább természetesen.* - Akkor jó, ha tőlem nem zavar. *Viszonozom is a csókod szenvedélyesen. Nagyon meglepett a kérdésed, de valahol jól esett, hogy aggódsz miattam.* - Minden rendben lesz. *Bólintok egy aprót.* - Nem kell... nem akarom, hogy aggódj. *Nehéz volt nélküled, de nem akartam, hogy csalódj bennem.* - Nem... könnyű, sőt.. piszok nehéz, de tényleg jól leszek. Még egy kicsit magam alatt leszek, aztán... aztán rendben lesz. *Mosolyodom el egy kicsit, de nem volt az igazi.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2017.02.07, 13:21 | Üzenet # 1241 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Tőled sok minden nem zavar.*Kezdve ugye a cica becenévvel.* - Úgyis aggódni fogok, de nem amiatt akarok.*Nevén se akarom nevezni.* - Nekem se könnyű hidd el és mindig nehéz is fog maradni.*De tudom, hogy ezzel te is így vagy.*- Figyelj, ha mégis nagyon ki lennél, akkor rögtön hívj és megyek vagy jössz te, rendben?*Kérdezlek komolyan.* - Itt vagyok neked és te azok közé tartozol, aki bármikor hívhat.*Éjszaka közepén is ugranék érted.* - Csak szóljál jó?*Kérlek meg.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Kedd, 2017.02.07, 22:39 | Üzenet # 1242 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Aminek én nagyon örülök... különlegesnek érzem magam. *Valahogy mindig annak éreztem magam. Elmosolyodtam, hogy aggódni fogsz, nem lep meg.* - Tudom, hogy neked se... *Sőt egy szempontból még nehezebb is lehet, mint nekem. Biztos voltam benne, hogy hibáztatod magad, mikor nem kellene. Csöndben maradok eléggé és el is rejtem az arcom a nyakadnál. Picit így maradok, majd az arcodra pillantok.* - Köszönöm. *Csókollak meg lágyan, de ismerhettél annyira, hogy tudd, nem hívnálak. Nem akartalak még ezzel is terhelni.* - Igazából elég a tudat, hogy sosem bocsájtanál meg nekem. *Féltem, hogy elveszítelek.* - Nem akarom sem neked, sem Chrisnek csalódást okozni.
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Vasárnap, 2017.02.12, 19:28 | Üzenet # 1243 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Mert különleges is vagy, nagyon különleges.*Csókollak meg.* - Ezt nem kell megköszönöd édesem.*Mosolyodom el, annyira aranyos vagy. A csókodat hosszasan viszonozom, imádok veled csókolózni.* - Igazából, ha megérzem, hogy baj van, kereslek én.*Teszem hozzá, hiszen nagyon makacs tudsz lenni.* - Akkor tartsd ezt észben, na meg hogy mennyire megküzdöttél azért, hogy idáig eljussál. Semmi és senki nem ér annyit, hogy ismét anyaghoz nyúljál.*Mondom komolyan.* - Becsüld meg jobban az életed Nick.*Mondom komolyan, már én is így teszek a saját életemmel.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Vasárnap, 2017.02.12, 23:06 | Üzenet # 1244 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ismersz már... *Mosolyodom el egy kicsit.* - Tudom... *Simítok az arcodra. Hiába tudtam, azét néha ott volt a kísértés, de kibírtam. Itt voltál nekem te és a bátyám. Bármit kibírok.* - Hm, milyen bölcs tanács... *Mosolyodom el, de nem elviccelni akartam, csak jó volt ezt a te szádból hallani.* - Te is a sajátod. *Gyöngéden megcsókollak újra, majd csak bújtam.* - Tényleg jól leszek na meg jó is. *Kuncogok.* - De most ne szomorkodjunk, ez még egy nagyon-nagyon szép nap cicusom. *Simítok végig a hajadon.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Hétfő, 2017.02.13, 00:48 | Üzenet # 1245 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Ugye? Néha ez is megy.*Nevetek fel.* - Ugye? Néha, nekem is megy.*Kuncogok.* - Már megbecsülöm, de szerintem ez látszódik is nem de? A többiek is megtudják erősíteni.*Kaptak bőven, abból amikor nem így tettem.* - Helyes.*Suttogom a csók után.* - Ahogyan mondod szépségem.*Csókollak most meg én.* - Szeretnél valamit csinálni?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2017.02.13, 10:57 | Üzenet # 1246 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Néha. *Nevettem el magam, mert csak az agyad húzom.* - Igen, látszódik. *Legalábbis ahhoz képest, ahogy megismertelek.* - Tudod... sokat változtál. *Cirógatom meg a pofid.* - Bár lehet nem változás, csak lenyugodtál. *Kuncogok és nem bírva ki, újra csókollak.* - Nem is tudom, neked van valamihez kedved? Mondjuk filmezhetünk vagy ilyesmi. *Bújok kicsit jobban.* - Csak ne kelljen elengedjelek, amúgy bármi tetszik. *Motyogom édesen.* - Ki akarom használni a mai napot...
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Szerda, 2017.03.01, 13:04 | Üzenet # 1247 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Úgy mondanám, hogy lenyugodtam. Nem vagyok más, csak már annyira nem vagyok idegbeteg.*Nagyon is tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal, talán túlságosan is.* - Mindegy.*Mondom a csók után.* - Nekem jó, amit te szeretnél.*Cirógatlak.* - Nem kell.*Kuncogok.* - Mindig bújós voltál, de ennyire még sose.*Persze megértem, hogy miért is vagy ilyen.* - Na de találd ki, mert én nem fogom.*Közlöm veled és most én csókollak meg.*
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Hétfő, 2017.03.06, 01:07 | Üzenet # 1248 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Értem. *Kuncogok halkan.* - Micsoda szabad kezet kapok. *Nem mintha egyébként valaha is bármit rám erőltettél volna.* - Pedig előtte nem igazán voltam az. *Mosolyodom el.* - De mikor magadhoz ölelsz, akkor megnyugszok és biztonságban érzem magam és nagyon rég éreztem ezt. *Sőt lehet ennyire még sosem éreztem magam biztonságban. Csókod viszonozom és el is nyújtom kicsit.* - Szóval legyek kreatív. *Nevettem el magam. Kimásztam mellőled egy picit, de körben végig puszilgattalak és csókolgattalak.* - Akkor berakok valami filmet. *Több nem is kellett most. Kerestem valami jót, utána visszabújtam melléd. Persze a járásom az még mindig vicces volt. Picit úgy maradtam, majd felültem.* - Van valami, amit szeretnék neked odaadni. *Nagy nehezen ismét talpra álltam. Egy pár percre eltűntem és vissza is tértem.* - Az utazásunkon akartam eredetileg odaadni, de... *Nem is folytatom kár lenne.* - Ülj fel és csukd be a szemed, kérlek. *Mikor így teszel, megpuszillak, majd megfogom a tenyered és beleteszek egy nyakláncot, amin egy piros kő lógott.* - Megláttam és nem tudtam ott hagyni. *Nem mondtam többet. Nem kértem, hogy hord vagy bármi, egyszerűen csak szerettem volna odaadni.*
|
| |
| |
| Mio | Dátum: Kedd, 2017.03.07, 12:02 | Üzenet # 1249 |
|
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Használd ki.*Nevetek fel.* - Úgy gondoltam, hogy még a történtek előtt.*Nem akartam a szakítást kimondani.* - Ezt jó tudni. Nekem is jó érzés és megnyugtató.*Mosolyodom el lágyabban.* - Nem hinném, hogy nehezedre fog esni, a konyhában megy és az ágyban sem volt erre panasz.*Csapok finoman a popsidra.* - Rendben, tökély.*Igazából a lényeg, hogy veled lehetek.* - Kicsi kacsám.*Nevetek fel.* - Bocsi, nem bírtam kihagyni.*Kuncogok és kapsz egy engesztelő csókot.* - Nekem?*Lepődöm meg és most emiatt nem is nevetek a járásodon. Nagyon kíváncsi vagyok, majd ahogy kéred felülök és az elejére nem reagálok, kár lenne.* - Ez nagyon izgi.*Kuncogok és úgy teszek, ahogyan kéred, majd végül kinyitom a szememet és erre tényleg nem számítottam, bár semmilyen tippem nem volt. Hirtelen meg se tudok szólalni.* -Ez gyönyörű..*Mondom végül.* - Köszönöm.*Csókollak meg.* - Felraknád?*Nem volt kérdés, hogy hordani fogom. Félresöpröm a hajamat, amíg fel rakod.* - Még senkitől nem kaptam ékszert.*Oké a családtól más.* - Na hogy áll?
|
| |
| |
| szela00 | Dátum: Szombat, 2017.03.11, 20:33 | Üzenet # 1250 |
|
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nos, szerintem akkor is sokat bújtam. *Mosolyodom el.* - Ennek örülök. *Jó volt tudni, hogy milyen hatással vagyok rád. Persze tudtam, hogy élvezed a társaságom, de azért jó volt a te szádból hallani. Fenekemre kuncogok egy kicsit.* - Még szép, hogy nem. *Puszillak meg.* - Ne nevess ki. *Morgok neked, de nem komolyan.* - Sejtettem. *Öltök nyelvet neked. Kíváncsi voltam, hogy mit fogsz reagálni.* - Én is izgulok. *Nagyon reméltem, hogy tetszeni fog neked. Feszülten várok, majd megkönnyebbülve sóhajtok.* - Nem kell... *Viszonozom is a csókod.* - Persze. *Szépen becsatoltam a nyakadon és még bele is csókoltam.* - Nagyon jól és örülök, hogy én vagyok az első. *Simítok rá.* - Illik hozzád. *Finoman közrefogom az arcod és gyöngéden megcsókollak.* - Szeretlek. *Mosolyodom el. A szívem adtam neked.* - Nézd meg magad a tükörbe. *Cirógatom meg a pofid.*
|
| |
| |
