2025.07.21, Hétfő, 19:14
Kezdőlap Regisztráció
Üdvözöllek, Vendég
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
A fórum moderátora: Mio  
Főház
szela00Dátum: Vasárnap, 2013.12.08, 20:54 | Üzenet # 1
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Gyilkos páros.

     
 
MioDátum: Hétfő, 2016.06.13, 11:21 | Üzenet # 1226
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Igen tudom.*Mosolyodom el.* - Akkor jó.*Kuncogok és a csókodat viszonozom.* - Most mire gondolsz pontosan?*Kérdezlek és most nem etetlek csak finoman cirógatlak. Nem hiába kérdeztem már tőled, hogy mi van veled ugye, mert a szokottabbnál is furcsább vagy.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.06.20, 21:37 | Üzenet # 1227
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ma van 16 éve, hogy megöltem az apám. *Elég nyersen mondtam ki. Felemeltem a kezem és a tenyerem kezdtem figyelni.* - Ma van az évfordulója, hogy először öltem. *Rád pillantottam, majd lehajtottam a fejem.* - Aludhatok ma veled? *Tudtam, hogy itt van Igor és nem túl bölcs dolog.* - Nem akarok róla álmodni... *Vagy legalábbis felriadásnál megnyugtatna, ha velem lennél.* - Persze megértem, ha nem. *Teszem hozzá, de még mindig a kezem néztem, majd a vállamra simítok.* - Szinte mintha csak tegnap történt volna...

 
MioDátum: Kedd, 2016.06.21, 10:35 | Üzenet # 1228
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Értem.*Bólintok, erre igazán nem tudok mit mondani. Valamiért mindig ez a vége a dolgoknak, hogy előjön a múltad.* - Tudod, hogy bármikor aludhatsz velem.*Mosolyodom el.* - Tudom, hogy Igor miatt mondod, de nem szokott a szobámba mászkálni, na meg kopogás nélkül se jön be és amúgy is későn ér haza.*Bár kicsit vicces, hogy a fiam elől bujkálunk, mintha mi lennénk a gyerekek.* - Majd én őrzöm az álmaid.*Ölellek magamhoz.* - Elhiszem kicsim, de most már vége.*Vigasztallak, de ennél többet tényleg nem tudok már neked mondani. Itt vagyok veled, próbálok segíteni, de a múltadon csak te tudsz túllépni.* - Minden rendben lesz.*Puszillak meg.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2016.06.21, 22:47 | Üzenet # 1229
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Igazából az, hogy ennyit beszélek neked a múltamról, csak azt jelentette, hogy mennyire bízok is benned.* - Köszönöm... *Mosolyodom el édesen és jobban bújok.* - Igen... *Nem kellett többet mondanod.* - Neked elhiszem. Ha te mondod, akkor elhiszem. *Pillantok hátra, majd kicsit fordulva lágyan megcsókollak. Miután elváltunk, felemelve a kezem, finoman az arcodra teszem.* - Csak neked köszönhető, hogy annak ellenére, hogy milyen nap van ma, jól érzem magam... ilyenkor általában napközben is szorongtam és volt, hogy ok nélkül neki mentem a társaimnak. *Veszem el a kezem és inkább átöleltelek.* - De most nyugodt vagyok... ugyanúgy, mint mindig, mikor veled vagyok... *Lassan elmosolyodtam, de ez másabb volt a megszokottnál. Boldog volt.*

 
MioDátum: Szerda, 2016.06.22, 12:02 | Üzenet # 1230
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ezt nem kell megköszönöd.*Puszillak meg.* - Akkor jó.*Mosolyodom el és a csókodat viszonozom jó hosszasan.* - Ennek nagyon örülök.*Csókolok a tenyeredbe.* - Mindent megteszek, amit csak tudok, hogy boldog legyél kicsi Fumiom.*Mondom lágy hangon.* - Tudtam, hogy hatással vagyok rád, de azt nem hogy ennyire.*Ez jól esik, de a legjobb benne, hogy te jobban vagy.* - Gyönyörű vagy.*Simítok az arcodra és megcsókollak, lágyan de mégis szenvedélyesen. Ilyen pillanatokban mindig sokkal közelebb érezlek magamhoz és több esélyt látok rá, hogy egy pár leszünk.* - Együnk tovább jó?*Mondom a csók után.* - Remélem ezt a mosolyod még sokszor látom.*Puszillak még meg.*

 
szela00Dátum: Szombat, 2016.06.25, 23:29 | Üzenet # 1231
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Elmosolyodom kicsit a becenevem hallva. Igazából már nagyon megszoktam, hogy így hívsz és kezdett tetszeni.* - Nagyon... sokat jelentesz nekem. *Tényleg te voltál a kicsi világom védelmezője. Bókodra elpirulok és csókod forrón viszonozom.* - Jó... *Bólintok és visszahelyezkedek.* - Ezt a mosolyom? *Nem voltam vele tisztában, hogy másmilyen a mosolyom. Annyira természetesen jöttek ezek veled, hogy fel sem tűnt egy kicsit sem. Vettem el én is hamit és enni kezdtem. Néha rád pillantottam, majd kissé vörösen most én nyújtottam neked egy falatot.*

 
MioDátum: Hétfő, 2016.07.04, 13:16 | Üzenet # 1232
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ez kölcsönös szépségem.*Mosolyodom el boldogan, olyan sokat jelent, hogy tényleg így érzem irántam.* - Igen, tudod ez egy boldog mosoly, ami a legszebb szerintem.*Puszillak meg. Tovább eszek, majd csak felnevetek rajtad.* - Tényleg annyira édes vagy.*Kuncogok és meg is eszem a falatot.* - Hmm a te kezedből még finomabb, kérek még.*Olyan vagyok, mint egy kisgyerek.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.07.04, 22:39 | Üzenet # 1233
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Picit elgondolkoztam puszid után.* - Nem tudom, milyen mikor valaki boldog. *Pillantok rád.* - De tudod így még sosem éreztem magam. Eléggé zavarba ejtő és kínos. *Furcsa volt belül ez az érzés a mellkasomban.* - Rendben... *Motyogom aranyosan és etetni kezdelek falatonként. Még a szád is megtöröltem, ha morzsás lett.* - Kérsz még? *Kérdezem, mikor elfogyott a szendvics, amit megkezdtünk. Közben iszok és azzal is megkínállak. Tényleg kezdtem úgy viselkedni, mint egy ember, aki a párjával randizik éppen.*

 
MioDátum: Csütörtök, 2016.07.07, 12:01 | Üzenet # 1234
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ezt nehéz megmagyarázni, inkább csak érzi az ember.*Tényleg nem tudom, hogy öntsem szavakba, hogy megértsed, majd rájössz idővel vagyis érezni fogod, ahogyan most is, még ha nem is érted.* - Miért lenne kínos?*Az ilyen kijelentéseid, még mindig nem értem. biggrin * - Tényleg sokkal jobb így enni.*Kuncogok és nagyon élvezem a helyzetet, olyan kis édes vagy.* - Most elég lesz köszönöm.*Puszillak meg és ahogyan még itallal is megkínálsz, az nagyon aranyos.* - Köszönöm édesem.*Iszok és majd lenyelve megcsókollak.* - Te jól laktál?*Simítok a pocakodra.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.07.10, 22:44 | Üzenet # 1235
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Értem... *Vagyis nem, de a magyarázatot megértettem.* - Mert olyan sebezhetőnek érzem magam és nem akarok az lenni. *Nem akartam, hogy a megmaradt lelkem kis része is teljesen megsemmisüljön.* - Nincsen mit. *Mondom a kajára. Csókod persze viszonozom, bár eléggé zavarba vagyok.* - Igen, jól. *Bólintok egy aprót és kézfejed kezdem cirógatni. Rád pillantok, majd a fejem a nyakadhoz fúrom. Beszívom az illatod, majd elmosolyodom.* - Tetszik az illatod... *Most már egyáltalán nem éreztem a cigiszagot rajtad.* - Szeretek így lenni veled. *Ilyet még sosem mondtam, sőt még a valamit szeretek se hagyta el sosem a szám. Ez csak a te érdemed volt.*

 
MioDátum: Szerda, 2016.07.13, 17:24 | Üzenet # 1236
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ettől még nem vagy az és én amúgy is vigyázok rád.*Cirógatom meg az arcod.* - Akkor jó.*Én is finoman cirógatlak téged.* - Örülök, hogy tetszik.*Ölellek jobban magamhoz.* - Én is veled szépségem.*Mosolyodom el, annyira jó ezt hallani tőled. Tisztában voltam vele, hogy szeretsz így lenni, de sokat számít, hogy el is mondod.* - Na de akkor visszahelyezkedem.*Fejem ismét az öledbe fektettem és a lábadat kezdem el cirógatni.* - Tényleg kényelmes vagy.*Kuncogok.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2016.07.19, 21:41 | Üzenet # 1237
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Tudom, hogy vigyázol. *Mosolyodom el édesen. Ez nagyon megnyugtatott. Élveztem a cirógatást nagyon is és jó volt, ahogy öleltél engem. Tényleg biztonságban éreztem magam teljesen.* - Rendben. *Az arcodra simítok, amint visszafeküdtél.* - Annak csak örülök... *Sosem hittem volna, hogy egyszer örömöt fog nekem az okozni, hogy valakivel ilyen helyzetben vagyok. Finoman simogatom az arcod és közbe rettentő lágyan néztelek.* - Köszönöm a türelmed. *Mosolyodom el és adok egy csókot a homlokodra, amit eddig nem sokszor tettem.*

 
MioDátum: Hétfő, 2016.07.25, 13:21 | Üzenet # 1238
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Mindenki örül.*Mosolyodom el.* - Olyan finom érintésed van, annyira jól esik.*Hunyom le a szememet, de persze én is folyton cirógatlak.* - Megéri.*Mosolygok még nem lépted át a határt, ami már sok lenne. A puszid meglep és ki is nyitom a szemeimet, végül lehúzva adok egy röpke csókot és elmosolyodom.* - Tele vagy meglepetéssekkel.*Kuncogok és ismét lehunyom a szemeimet ismét.* - Örülök, hogy eljöttünk.*Tényleg rám fért.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.07.25, 21:14 | Üzenet # 1239
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ha jól esik, akkor csinálom. *Egyik kezemmel besimítottam a pólód alá, a másikkal továbbra is az arcod simogattam. Halványan elmosolyodom, hogy megéri. Nem értem még mindig, hogy miért vagyok értékes, de nagyon jól estek a szavaid. Meglepődtem, hogy lehúztál és csókod élvezem.* - Ki gondolná, hogy még téged is meg lehet lepni. *Mosolyodom el.* - Én is... *Valóban jól éreztem magam. Kicsit még így maradtam, majd óvatosan kibújtam alólad. Melléd heveredtem és teljesen hozzád bújtam. Cirógatásod persze nem hagytam abba és úgy helyezkedtem, hogy továbbra is folytatni tudjam.* - Többet kellene pihenned.

 
MioDátum: Szerda, 2016.07.27, 00:07 | Üzenet # 1240
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nagyon nagyon jól esik.*Ez a pontos kifejezés és ez csak fokozódik.* - Olykor látod előfordul.*Kuncogok.* - Örülök.*Nem bánom, hogy mellettem kötsz ki és rögtön magamhoz ölellek.* - Igen tudom, csak hát a család nem hagyj annyira, leginkább a fiam, de azért már legalább nem akar a sírba vinni.*Kuncogok, bár ezt nem viccből mondom.* - Majd veled lazítok és akkor legalább te is pihensz.*Puszillak meg.* - Mit szólnál, ha elutaznánk csak mi ketten, amikor tudunk?*Vagyis amikor anyukád sírja már itt van és húgod is olyan állapotban van és persze a szervezetben is minden rendbe.* - Lenne kedved? Persze, ha túl sok még megértem.*Hiszen azért az mégis más lenne.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2016.08.02, 22:05 | Üzenet # 1241
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Szerintem eddig se tervezte. *Mosolyodom el picikét.* - Nekem az edzés is pihenés. *Persze nem úgy néz ki, de olyankor az agyam kikapcsolt és az jót tesz nekem. Kérdésed nagyon meglepett és hirtelen fel is támaszkodtam.* - Én még sosem voltam sehol. *Mondom édesen, de látszott fogalmam sincs, az milyen lenne.* - Illetve igen, de nem kikapcsolódni... *Hiszen volt, hogy valahova utaznom kellett a gyilkolás miatt. Nagyon tanakodtam, mert mégis csak a házban és melletted éreztem magam a legnagyobb biztonságban.* - Baj lenne, ha később visszatérnénk rá? *Kérdezek rá halkan.* - Biztonságban érzem magam veled. *Bújok vissza és hát ez rám volt írva.* - De nem tudom, milyen lenne egy idegen környezetben. *Eleinte itt is rettentően tartózkodtam mindentől.* - Tudom, hogy nem vinnél olyan helyre, ami rossz. *Teszem azért hozzá. Kicsit elhallgattam, majd rád pillantok.* - Egyszer szeretnék elmenni abba a házba, ahol felnőttem... már ha megvan még és szeretném, ha ott lennél velem. *Hiszen lehet rég lerombolták. Felülök és elmosolyodom kicsit.* - Mindjárt jövök... mutatni szeretnék valamit. *Állok fel. Felülök Orionra és visszavágtázom a házba. Felmegyek a szobámba és előveszem a legnagyobb kincsem, majd visszamentem hozzád. Nem telt el negyed óra. Le is szálltam a lóról és letérdeltem melléd. Előveszek a zsebemből egy láncot, amin egy  egyszerű kerek medál lógott.* - Soha nem mutattam meg senkinek. Még a húgom se látta. *Ez tényleg nagy dolog volt tőlem.* - Mindig rejtegettem, nehogy elvegyék tőlem. Kivájtam egy téglát a falból és amögé tettem. *Ahogy kinyitom, egy pici kép volt benne az édesanyámról.* - Miután meghalt, azután találtam a házban. *Nyújtom oda, hogy megtudd nézni és elvedd, ha szeretnéd. Egy az egyben úgy néztem ki, mint ő. Az arcvonásaim, a szemem, a hajam. A különbség csak annyi volt, hogy én férfi vagyok. A húgom is hasonlított, de én akár az ikre is lehetnék. A képen is látszódott, hogy milyen kedves és bájos volt.* - Néha elgondolkozom, hogy milyen lehetett az apám, mielőtt én megszülettem, mert ezt biztos, hogy ő kapta. *A hátuljára bele volt gravírozva egy dátum és egy nagy "F" betű.* - Ekkor én még nem éltem. *Mutatom meg.* - Fujionak hívták... *Kinyújtom a kezem és gyöngéden megérintem az arcod.* - Tudom, hogy sokat beszélek a múltamról... *Szégyelltem magam kicsit.* - Sajnálom... *Bújok oda hozzád.* - De megnyugtat, ha te tudod. Nem értem, hogy miért van így... Mástól megrémít, de nálad... akarom, hogy ismerj... *Fogalmam sincs róla, hogy mit jelentenek az érzéseim irányodba, de egyre mélyültek és mélyültek. Kötődtem hozzád, jobban mint bárkihez valaha, leszámítva a húgom.*

 
MioDátum: Csütörtök, 2016.08.04, 16:40 | Üzenet # 1242
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Anélkül is ment neki.*Kuncogok.* - Egyetértek, de néha így is kell lazítani.*Puszillak meg.* - Sejtettem.*Nem volt nehéz kitalálni.* - Dehogy baj kicsim, akkor megyünk, amikor szeretnél, hiszen semmi se kényszer.*Cirógatom meg az arcodat.* - Ez a legfontosabb és nem kell magyarázkodnod, tényleg nincsen baj.*Nem voltam benne biztos, hogy megérted, hogy ezzel nem okozol fájdalmat vagy esetleg problémát* - Így van sose akarnék neked rosszat.*Azért az jó, hogy legalább ezzel tisztában vagy.* - Nagyon szívesen, számomra a megtisztelés.*Mondom, majd azért meglepsz.* - Rendben.*Bólintok és igen csak kíváncsi vagyok, hogy mit is akarsz mutatni. Elfeküdve várlak, majd amint visszajössz felülök.* - Nagyon szép nő volt, mintha ikrek lennétek.*Mosolygok, majd elveszem a medált és jobban megnézem a képet és úgy hallgatlak.* - Neveket is szinte ugyanaz.*Mondom, majd a kezedbe simul az arcom, ahogyan megérinted.* - Ezzel nincsen semmi baj, mert legalább kiadod magadból, ezt sose sajnáld és csak örülök, ha egyre több dolgot tudok meg rólad, csak sajnos a legtöbb szomorú.*Sóhajtok fel.* - Annyira sajnálom, hogy nem találtam rád előbb.*Tudom nem én tehetek a dolgokról, de rossz, hogy nem előbb tudtalak kiszakítani abból a körből.* - Ez azért van, mert érdekelek.*Jelentem ki egyszerűen és magamhoz ölellek.* - Köszönöm Fumio, hogy ezt is megosztottad velem, tudod az ilyen látszólag apró dolgok nagyon sokat jelentenek.*Ilyenkor tényleg egyre közelebb érezlek magamhoz.* - Nagyon kedves vagy nekem.*Csókollak meg nagyon lágyan.*

 
szela00Dátum: Vasárnap, 2016.08.07, 03:14 | Üzenet # 1243
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Ahogy megnyugtatsz, hogy nincsen baj, azért az jó érzés. Kicsit aggódtam emiatt, de hamar el is múlt.* - Ne számíts valami csodára. *Utalok a házra, hiszen csak egy koszos lyuk volt, de úgy éreztem, hogyha vissza tudok menni, ha sikerül, akkor túl tudom tenni magam.* - Igen, valóban hasonlítunk. *Valamiért megnyugtatott, hogy nem nagyon ütök apámra.* - Nem anyám, apám. Anyám Hanamori volt. Innen kapta Hana a nevét. Én gondolom az apáméról. *Elég egyértelmű volt.* - Nem akarlak elszomorítani. *Valahogy mindig az volt bennem, hogy elrontom a kedved.* - Nem baj... *Én is sajnáltam. Nagyon sajnáltam, de örülök, hogy legalább most jól érzem magam. Szavaidra eléggé elvörösödöm. Nem tudtam eldönteni, hogy az érzéseim micsodák, zavarodott voltam, de csak bólintok egy aprót.* - Nekem nagyon... *Motyogom. Hatalmasat dobbant a szívem és csókodra csak verdesett, mint egy kismadárnak. Mikor elváltunk, lassan nyitottam ki a szemem. Úgy éreztem magam, mint aki álmodik. Finoman végigsimítok ajkaidon és halványan elmosolyodom. A füledhez hajolok és belesuttogok.* - Egyszer neked mindent elmesélek. *Tudni fogod, mikor mesélem, hogy beengedtelek teljesen. Kicsit helyezkedem és végül szemből az öledbe ülök.* - Azt is, amit most nem akarom, hogy tudj... bár lehet már rég kinyomoztál minden mocskot. *Jut eszembe, persze még a kérésem előtt. Finoman a mellkasodra simítok, majd átölelem a nyakad és megcsókollak. Azért volt bennem még egy kis félsz, de az már természetes volt. Nem tudtam, hogy mit várjak később.*

 
MioDátum: Kedd, 2016.08.16, 23:26 | Üzenet # 1244
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nekem egy csoda, mivel megosztod velem az életed ezen részét is és ez nagyon sokat jelent.*Mosolyodom el, kibírom simán luxus nélkül.* - Ohh ne haragudj, félreértettem. Bocsánat.*Puszillak meg, most igen kellemetlenül érzem magamat.* - Hanamori, milyen kedves név.*Cirógatom meg a pofidat.* - Tényleg nagyon jól áll a piros.*Kuncogok.* - Rendben van, amikor készen állsz rá.*Nem rohanok sehova.* - Megmondtam, hogy nem tettem meg, csak amennyit kell nyomoztam ki és azóta tőled tudok mindent és ez nem is fog változni.*Mondom komolyan. A csókodat viszonozom és szorosan magamhoz ölellek, minden egyes pillanatát kiélvezem.* - Annyit tudj, hogy sosem foglak meggyűlölni és elküldeni téged.*Suttogom a füledbe a csók után.*

 
szela00Dátum: Csütörtök, 2016.08.18, 21:08 | Üzenet # 1245
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Amikor velem vagy, úgy érzem, hogy minden rendben lesz. *Nem kell félnem semmitől, mert te ott vagy.* - Semmi... én se voltam egyértelmű, bár ez nem újdonság. *Mosolyodom el.* - Egyébként is... lehet külsőleg az édesanyámra hasonlítok, de belsőleg nem. *Az apám én egy szörnynek láttam és magam se láttam különbnek.* - Sőt, lehet én még ocsmányabb vagyok. *Gondolkozom el.* - Igen... olyan kedves volt, mint Hana. Mindig mosolygott. Bármilyen rossz is volt, csak megölelt és elmúlt minden rossz. *Mosolyodom el halványan, persze szavaidra közben még pirosabb lettem.* - Nem szeretek vörös lenni... *Motyogom édesen.* - Tudom, hogy nem. *Tudtam, ha azt mondod, hogy nem nyomozol, akkor nem is. Bólintok egy aprót és még jobban hozzád bújtam.* - Ne ígérj olyat nekem, amit nem tudsz betartani. *Képtelen voltam elhinni neked, hogy nem utálnál meg vagy küldenél el.*

 
MioDátum: Vasárnap, 2016.08.21, 14:03 | Üzenet # 1246
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Ennek örülök.*Mosolyodom el.* - Ugyan.*Puszillak meg, örülök, hogy nem haragszol.* - Ezt most azonnal fejezd be. Nem vagy olyan, mint apád.*Morgok.* - És rosszabb se vagy.*Jó lenne, ha egyszer ezt felfognád.* - Anyukáknak már csak ilyenek.*Mosolyodom el, örülök hogy azért ő tényleg igazi szülőd volt.* - Én szeretem.*Kuncogok, de a jó kedvem ismét sikerül eltüntetned.* - Tessék? Mégis mikor nem tartottam be a szavamat?*Vonom fel a szemöldököm. Mindent amit ígértem betartottam és nagyon sokat teszek érted. A múltad ide vagy oda de ezt nem érdemlem.* - Hallgatlak.*Pillantok rád.*

 
szela00Dátum: Hétfő, 2016.08.22, 00:01 | Üzenet # 1247
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Nem értettem, hogy miért ne lennék olyan, de bólintottam egy aprót.* - Igen. *Mosolyodom el anyura kicsit.* - Igen, már mondtad... *Motyogom, de valahogy még nem barátkoztam meg azzal, hogy mikor veled vagyok, folyton piros vagyok.* - Ez nem olyasmi, amit meg lehet ígérni. *Mondom komolyan.* - Eddig betartottad... *Bólintok egy aprót, ezzel nem lehetett vitatkozni* - Viszont ilyet nem jelenthetsz ki. Nem tudhatod, hogy mit fog történni. *Valahogy tartottam tőle.* - Ezért kérlek ne ígérj ilyet, mert nem tudod betartani. *Bizalmatlan voltam, de nem csak benned, magamban is. Bármikor tehetek olyat, amitől még te is besokallsz.*

 
MioDátum: Hétfő, 2016.08.22, 13:11 | Üzenet # 1248
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Még fogom is.*Kuncogok.* - Szerintem, pedig de.*Mondom komolyan.* - És továbbra is befogom. Kijelentettem már és igen nem tudom, de azt igen, hogy nem foglak meggyűlölni és elküldeni.*Ismétlem meg a szavaimat.* - Én meg kérlek, hogy ne kérdőjelezd meg a szavaimat. Soha életembe nem mondtam amit, eddig nem tartottam volna.*És ezzel te is tisztában vagy.* - Akkor nem hiszel nekem, ezzel nem tudok mit tenni, de jobban ismerem magam, mint te engem.*Jegyzem meg komoran.*

 
szela00Dátum: Kedd, 2016.08.23, 07:32 | Üzenet # 1249
Yaoista
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 9778
Hírnév: 0
Állapot: Offline
*Kicsit csöndben maradtam.* - Tudod jól, hogy ez nem így van. *Hiszen nem is kellene sok ahhoz, hogy elküldj. Nem véletlen, hogy még mindig ódzkodtam elfogadni a dolgokat. A tekintetem kicsit hidegebb lett és a szemeim üresek lettek.* - Tisztában vagyok vele, hogy egy olyasvalakinek, mint én, nincs hely. *Legalábbis igazán hosszútávon. Hiába mondod nekem mindig, hogy elmehetek szabadon, amikor csak akarok, sosem éreztem azt, hogy valóban megtehetném.* - Ha a húgom kérné, elhagynálak. *Közlöm veled, bár ezzel tisztában voltál. Nem fordulnék ellened, de nem szolgálnálak tovább.* - Ha Igor kérné, hogy küldj el, nem tennéd meg? *Hiszen tudtam, hogy ő a legfontosabb számodra és ez így volt rendjén. Ezt mindig is csodáltam benned. Finoman az arcodra simítottam.* - Tudom, hogy egyszer el kell mennem. *Legalábbis én így éreztem.* - Melletted akarok maradni mindig, de az más, mint képesnek lenni rá. *Veszem el a kezem és megfogom a tiéd.* - Ezért kérlek ne ígérj... mert ha eljön az idő, el kell tudnom viselni a fájdalmat és azt amit tenni fognak velem, de ha elfogadom a szavaid, akkor nem fog menni. *Eltelt két év, mióta itt vagyok, de ezektől nem tudtam szabadulni. Túl durván bántak velem, túl sokat kínoztak és nem tudtam elfogadni, hogy lehet másként is.*

 
MioDátum: Kedd, 2016.08.23, 11:21 | Üzenet # 1250
Yaoista
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 7673
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Nem fogunk, ebben egyetérteni.*Mondhatsz nekem bármit.* - Chh én ezt meg se hallom. Nem úgy látlak téged, mint te magadat.*Mondom komolyan, immáron nem is tudom hányadszóra és még mennyiszer fogom, pedig utálom ismételni magam. Nem tetszik a tekinteted utálom, amikor így nézel rám.* - Igen tisztában vagyok, de azt teljesen más.*Egyértelmű, hogy őt választod, de erről már beszéltünk is.* - Mi van azt akarod, hogy neked legyen igazad?*Kérdezlek kissé gúnyosan.* - Nos ha nem hisztiből tenné, akkor talán, de mint elmondtam van neked egy bankszámlád és sose lesz gondotok és mellette védelem alatt jártok, meg jut eszembe, attól hogy nem leszel itt, még lehetek veled.*Fejtem ki a véleményem, akkor se hagyom magam.* -Ezt csak te gondolod.*Most még az érintésedre se reagálok, ahogy szoktam.* - Megmondtam, hogy nem értek veled egyet.*Mondom, majd ismét csak felsóhajtok.* - Nem fogok csak azért nem ígérni, mert te félsz. Mégis ki fog neked fájdalmat okozni? Miről beszélsz?*Tényleg nem értelek.*

 
Keresés: